Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-11 / 85. szám

4 Szombat, 1981. április lí. postaláda társszerzőnk az olvasó Több hét után először jelenik meg összeállításunk a Mondja meg a Délmagyarországnak... eím nélkül, A sok­sok levél legtöbbjét földolgoztuk, Igyekeztünk napvilágra hozni a kérésre hozzánk eljuttatott észrevételeket, pana­szokat, javaslatokat. Ezentúl a régi kerékvágásban „foly­tatja útját" a Postaláda, abban a reményben, hogy tovább­ra Is megmondják a Délmagyarnak olvasóink, külön föl­vilitás nélkül. Nem minden alap nélkül hihetjük ezt. hi­szen a tavaszi, alkalmi közvélemény-kutatás Is bizonyította: uépszerű olvasóink körében az a rovat, amelyben társszer­zőként maguk Írhatják le gondolataikat, véleményüket. fgv is mindig szemetes, piszkos a környékük." Mindehhez csak annyit: a szemét a lakástól 10 mé­terre is szemét, és kérdés, valóban az úttest-e a leg­megfelelőbb hely a kukák számára? Azzal minden­képpen egyetértünk: „Az il­letékes hatóság ellenőrizhet­né, vajon hogyan és mikor tisztítják ki ezeket a sze­métgyűjtőket" Szellemesen reagál a „szösszenetre" Tarjánszéle másik lakója, Brandenburg Róbert. „A javaslat: a keréken guruló kukákat a járdára, helyükre a Ladákat Követ­kezmény: jön a szemetes autó, nem tudják kivinni a kukákat a Ladáktól. Első lehetőség: a kuka helyett a Lada tartalmát borítják a szemetes autóba. Második lehétőség: semmit sejp bo­rítanak a szemetes autóba. Akár egyik, akár másik va­riáció, az eredmény: a ku­kák megtelnek, nincs helye a szemétnek- Hova borítsuk a szemetet? A kuka helyén álló Ladába? Kukánként 28 lakásról van szó-" A nagy kérdést eldönte­ni nem tudjuk, jól zárható, szemet, orrot nem bántó szeméttárolási lehetőség; zárt helyiségek hiján. Maradjunk annyiban: a szemét nem szép látvány, sőt ml több, egészségtelen, akár az or­runk előtt éktelenkedik, akár csak látótávolaágban. S hiába, úgy tűnik, egyet­len Lada sem rivalizálhat a kerekeken guruló kukák­kal. Petőfi és az utókór A kulturált közlekedésért Nyugdíjban VtrAa István (Hunyadi Já­nos sugárút 51.) 80 éves, nyugdíjas gépkocsivezető. Így kezdi levelét: „Állan­dóan az öregek megsegítésé­ről beszélnek mindenhol, én meg az ellenkezőjét tapasz­talom." Olvasónk nem ér­ti, miért fosztja meg »ok volt dolgozóját a Volán 10. sz- Vállalat a nyugdíjaa-sza­badjegytóL Eddig a levél írója is ingyen utazhatott uz autóbuszokon, egy új vállalati rendelkezés szerint uzonban csak az kaphat szabadjegyet, akinek 19 éves szolgálata volt a Volánnál. „Én csak 10 évet dolgoztam az akkori TEFU-nál, a le­dolgozott idő, a jelenlegi 8 órai munkaidőt számítva, megfelelne több mint 30 évnek, mert bizony nem volt ritka a havi 400 óra, sót néha az 500 óra sem." Rokkantnyugdíjas Maros­tói István (Baiástya. Fel­szabadulás u. 11.), s ő is sokat olvasott arról, hogy mekkora a társadalom se­gítőkészsége az Idős, külö­nösen a mozgássérült em­berek iránt írógép mellé ült hát és levelet fogal­mazott szerkesztőségünket kérve, hozzuk nyilvánosság­ra gondjait Hátha akad, aki tenni tud érte valamit „Húzz évig voltam gép­kocsivezető. 1976 óta egy — részben öröklött, részben foglalkozásból szerzett szem­betegség miatt — mint hi­vatásos gépkocsivezető nem dolgozhatom. Továbbá egy húsz évvel ezelőtt elszenve­dett súlyos baleset, mely mint községi önkéntes tűz­oltó, tűzoltás közben ért, oly testi fogyatékosságot ha­gyott maga után, melynek következtében III. csoport­ba sorolt rokkant lettem. Ennek ellenére, amikor a testi kínok nem gyötörnek, dolgozom itthon. Van egy tanyám, bent a községben él 83 éves anyám, akiről gondoskodnom kelL továbbá van egy szintén rokkant testvérem, aki támogatásra szoruL ' A közaégl tanács sok min­denben nyújt segítséget, (adókedvezmény, bevásárlás a gondozónők útján stb.)" Mindennek ellenére nehéz a mozgás, a ház körüli mun­ka olvasónknak. Akart ő könnyíteni saját életén: ösz­szegyűjtögette a pénzt egy kis háztáji kocsira. Az al­katrészek ára meg is van, csak hát se égen, se földön nem talál embert, se Intéz­ményt. amely vállalná el­készítését. A véletlen úgy hozta, hogy ez az olvasónk is a Volán 10. sz. Vállalat nyugdíjasa. „Vállalatom új igazgatót kapott, akit nem ismerek, így arra nem is gondolhatok, hogy onnan kérjek segítséget Annál is inkább, mivel tavaly már próbáltam onnan selejt ko­csit venni, de hiába." Hátha akad a városban szocialista brigád, amely ol­vasónk saját anyagából el­készítené ezt a számára min­den bizonnyal hasznos és nehezen nélkülözhető kis kocsit Ugyancsak rokkantnyug­díjas írta a következő leve­let is. Mdnik Béla (Puszta­szeri u. 39.) kérése látszólag nem „nagy ügy", egy vá­rosnak látszólag csekélység, neki és társainak viszont nagyon sokat jelent A Nagykörút útszélesíté­se miatt — amit természe­tesen szükségesnek tarta­nak —, a környéken lakó idős és beteg emberek már egy éve nem tudnak leve­gőzni. Olvasónk lakásától egy kilométer távolságban nincs egyetlen pad sem, ahova lehetne ülni, ahol megpihennének és nézelőd­hetnének az egyébként szobafogságra ítélt rokkant­nyugdíjasok. „Mert csá­bít a szép idő. szeretnénk a napra menni, szeretnénk embereket látni, és jól es­ne egy kicsit beszélgetni a többi nyugdíjassal. Igen ám, de a lábaim nem bírják, jó lenne megpihenni, de sehol semmi sincs, céak a járda széle. Amennyiben nagy ne­hézségbe nem ütközne, leg­alább egy padot elhelyezhet­nének a közelbenl Jó néhány öreg nyugdíjas és mozgás­sérült, velem együtt, hálá­val gondolna az illetéke­sekre." A Szeged 3. számú posta­hivatal vezetője és szak­szervezeti bizottsága ünne­pi ebédet rendezett dolgo­zói ós nyugdíjasai részére, április 4-én — tudjuk meg Kovács Mihály (Dalos u. 8.) leveléből. Köszönetet mond volt munkahelyének azért, mert ezen a jeles na­pon róluk, hajdani kolle­gáikról sem feledkeztek meg, s nemcsak az ebéd, ez a figyelmesség is nagyon iól esett ..." Gallai József ni korábban Is irt levelet szerkesztősé­günkbe. akkor úgy fogalma­zott: egv idős házaspárnak lenne szüksége, lakáskor­szerűsítéssel kapcsolatban, segítségre. Olvasónk sajnos azóta magára maradt így még jobban értékeli azt a támogatást. jóindulatot amelyben az IKV dolgo­zói részesítették. Levelében ezért mond köszönetet. Március 20-án Csólyospá­losra utazott Szegedről id. Balázs Alajos (Keltámadás u. 29.). Mint írja. a „piló­ta" ügyességének köszönhe­tő, hogy épségben elvitte a két járműre való utast eb­ben a „heringes dobozban". „A 60-as években Csólyos­ban laktam. A kocsikat for­galmista indította. Ilyen eset­ben kiegészítőnek második kocáit indított meghatáro­zott állomásokkal. Most nincs indító és a bemondó — valamit hol érthetően, hol érthetetlenül — bemond úa vége. Zöld a jelzés. In­dulhat! Akkor még pihen­tető, tiszt*, rendes, a szem­nek is tetszetős váróterem fogadta az utasokat bennls. kints ls. Ma elhanyagolt a váró, de az a külső peron is, aminek leírására talán szavunk sincs. Ha nem elég erősek, kérjenek segítséget, bírságoljanak, de azt a pisz­kot számolják fel!" V. Molnár Ibolya (Kemes u. 14/A.) a Népszabadság 1979-ben megjelent cikkére hivatkozik, amelyben a Harkány-Siklós vasútvonal megszüntetését indokolták az illetékesek. A Volán kép­viselői szerint gyorsabb és kényelmesebb autóbusszal utazni, mint vonattal. Ol­vasónk saját tapasztalatait vetette papírra. „Családommal én is be­utalót kaptam Harkányba. Autóbuszunk Szegedről 35 perces késéssel indult, igaz, a buszvezető igyekezett * kését megszüntetni. Pécsre érkezve, váltási nap lévén, nagy tömeg várakozott az állomással szembeni meg­állóhelyen. Bár csomagunk nem volt. mégis képtelenek voltunk a pankráclóban fel­szállni. így az üdülőben, jócskán ebédidő után érkez­ve, sajnálattal közölték, hogy az ebéd már elfogyott, uzsonna a következő étke­zés. A kifogás: miért nem indultunk el korábban. De akkor hol aludjunk, mert az üdülök csak a kezdései* ső napján fogadnak. Visszafelé: a „gyorsjérat" minden táviróoszlopnál meg­állt. A végén már annyira zsúfolt volt a kocsi, hogy az időközben fölszállt részegek már az ülő távolsági utasok­ra dőlve utaztak. Ebből a kulturált utazásból egy élet­re elegünk volt. Megoldás: a távolsági járatok vigyék kl Harkányba a fürdőven­dégeket, és akkor a pana­szok jó része ls megszűnik. Ugyanúgy visszafelé miért nem Indul Harkányból a járat? Az utasok zöme fő­leg a váltási napokon be­teg. idősebb emberekből te­vődik össze." Kedves vendégei voltak a szomszéd Kistunfélegy. házának. Szegedről, a Gu­tenberg utcai általános is­kola alsó tagozatos tanulói, tanítónőik vezetésével „át. rándultak" Petőfl-emleke­ket nézni. Körülvették a szobor környékét, látták az 1948-ban létesített Petőíl­kutat, böngészték annak körfeliratát: „Lantom, kar­dom Tiéd, óh szabadság!" Tisztelegtek a Petőfi Sán­dor utcai lakóház előtt, melyet a félegyháziak szü­lőháznak tisztelnek, hiszen a-nagy költő itt ír_ta 1848­ban, hogy: „Ez a város születésem helye..." és a félegyháziak elhiszik neki. A szegedi kislányok, kis­fiúk Petőfi nyomában jártak, amikor a Petőfi, háztól a Hattyú-házig, a most kialakulóban levő Petőfi-sétdnyon végigmen­tek. és látták azt a szép, boltíves müemlékházat, melyben Petőfi atyja, Pet­rovlcs István mészárszéket tartott fenn. Tóth Miklós Kiskunfélegyháza Az elmúlt héten tanuló­immal tanulmányi sétára indultam. A „Három Ta­vasz" ünnepségre készül­tünk. Célszerűnek láttam a sétán irodalmi, történelmi lelőhelyeken megállni, és a helyszín adta, hazafiságra nevelés minden mozzana­tát érinteni, megbeszélni, ismételni. Az általános iskolások mindig ragyogó szemmel, várakozással lépnek be a panteonba. Büszke örí). möm azonnal lelohadt, amint Petőfi Sándor szob­ra előtt emlékezni kezd­tünk. Az alig másfél hetes ünnepi koszorú „megtép­ve, törve" lóg. csupán négy száraz szekfű éktelenkedett benne. Az emlékezés többi szép virágát valaki kilopta. Elgondolkoztató eset. Egy ilyen exponált helyen levő szoborról ugyan ki és mi­ért. mikor tudta levenni az utókor megtisztelő virá­gélt? igas lenne az, amit egy alsóvárosi kisiskolás mondott: „Aki ilyen mél­tatlan dolgot kövefe el 1981. ben. az sem aa irodalmat, sem a reformkori történel­met nem tanulta szíve­sen !" Ha a közelben arra al­kalmas tárolót leltem vol­na, szívesen le is szedtem volna azt a szomorú koszo­rút. Hogy'az utánunk érke­ző bolgár turisták mit szűrtek le a látottakból, ta­lán soha meg sem tudjuk. Egy biztos, tanulóim lá­tóköre e negatív példa kap­csán túl a hazafiságon, bő­vült De én ezt szívesen el­engedtem volna nekik, Papp Jánosnc Hámán Kató Általános Iskola Röviden Erényi Györgyni (Tolbu­hin sgt 53—59.) az Oskola utcai húsboltban vásárolt április 3-án, délután 3 óra­kor. A sorban előtte álló vevőnek gyönyörű combból darálta a hentes a húst, ol­vasónk azonban hiába kért ugyanabból, neki a zsfros, előre földarabolt hüat kí­nálták. Szó szót követve, s míg más „harcok" nélkül jutott szép áruhoz, olvasónk megalázó veszekedés után, de végül ls megkapta a kért húst Balogh András (Nyitra u. IX.) kéri a Volán 10. sz. Vállalatot hogy intézked­jék: az új, 80/A jelzésű já­rat álljon meg a Nyitra utcai kanyarban, ahol a trolipótló busz ls megáll, hogy a kör­nyék lakóinak ne kelljen 200 métert gyalogolniuk a poros úton. 200—250 család kedvében járna így a vál­lalat. S még egy megjegyzés ol­vasónknak: ez a járat szin­te egy időben Indul a troli­pótlóval, így az egyik fö­lösleges. Ha váltott időben közlekednének, jó szolgála, tot tennének az utasoknak. Horváth Jánosné (Déryné u. 28.) szóvá teszi, hogy a Szegedről közvetített Husz­ka-esten a mai Lenin kör­út neve tévesen hangzott el a tévében, ugyanis nem Ti­sza Kálmán, hanem Tisza Lajos körútnak hívták. Ol­vasónknak igaza van. Szabó János egyik levél­írónk ellenében a galam­bok védelmére kel, azokat az embereket ítéli el, akik nem szeretik, nem etetik a madarakat. Válaszol az illetékes Vihara kukák körül Egyik Postaláda összeál­lításunkban dr. Veress Sán­dor nehezményezte, hogy a Tarjánszéle utcában kukák foglalják el az úttesten az autók helyét. Váratlan vi­hart kavart a téma. Leve­lekből idézünk. Fazekas Pálné: „Ami ko­moly veszélyt lelent e ke­rekes kukák részéről, az a szeles, viharos április. Az nmúködö tetők iórésze rég ölhagyott az önmüködéssel és nem kell különösebb iós­.„hetsáa: mennyi és mi min­den fog szerterepülni Tur­jánban. és Feltövároson, ha e tárolókat nyitva találja egy kedves, lendületes ta­vaszi forgószél?" Kerek György (Tarjánszé­le 816.) nem ért egyet az­zal. hogy a kukákat nem az úttesten, hanem valahol máshol kellene tartani. „A lakosság szempontjából az a legelső, hogy a szeméttá­rolók a lakástól távol le­gyenek. mivel kiürítésük, s a guberálók turkál ása miatt Színházaink (át)épülőbpn címmel március 6-án új­ságcikk jelent meg lapunk­ban, amellyel kapcsolatban a DÉLÉP termelési Igazga­tója, Heim János és műsza­ki igazgatója, Csánk Ele­mér fogalmazta meg észre­vételét. A „Szegeden pedig" feje­zet cím alatt Schmldt Já­nos reálisan, tárgyilagosan nyilatkozik a Szegedi Nem­zeti Színház jelenleg) hely­zetéről. A helyzetet jól íté­li meg annak előzményei­vel és várható következmé­nyeivel együtt. A nyilatko­zatban felvetett raktározási, tárolást gondok, melyek a felújítással sem oldódnak meg — úgy gondoljuk — az építtető anyagi problé­máiból adódnak. A cikk további részében Práoai Tibor tanácselnök­helyettes kiegészíti Schmidt elvtárs nyilatkozatát a ko­ordinációs bizottság szem­szögéből. E kiegészítés sar­kalatos pontja: „A kivite­lezés szükséges pénzel ren­delkezésre állnak". Ehhez tényállásként közöljük, hogy a mai napig nincs érvényes pénzügyi fedezetigazolással alátámasztott építési szer­ződésünk a felújítás megter­vezett szakaszára. Van el­lenben szerződéses vita, melynek során vállalatun­kat olyan vállalásra kíván­ják rábírni, amely a terve­zés jelenlegi állapotában, a teljes feladat ismerete nél­kül megalapozatlan és fél­reérthető lenne. A hivatkozott tervdoku­mentált szakaszból 1983-ra csak azokat a munkarésze­ket tudjuk felelősséggel el­vállalni e szerződéskötés során, amelyek megépíthe­tők a további tervezési sza­kaszokban tervezendő mun­karészek ismerete nélkül. Egyébként a hazai aktuá­lis színházfelújítás! helyzet­kép is bizonyítja, hogy e munkák folyamán sorozato­san mennyi előro nem lá­tott akadály, előre meg nem tervezhető műszaki problé­ma merül fel. Emiatt, és a Szegedi Nemzeti Színház 100 éves rossz állagú épületé­nek ismerete miatt aem ga­rantálható az 1985. évinél korábbi befejezés. A várható nehézségek kö­zé tartozik az is. hogv vál­lalatunknál ma már csak elvétve találhatók az igé­nyes homlokzati munkát értő Idősebb kőművesek, hogy az igényes kőfaragó, gipsz munkák végzésében mi is — akárcsak az ország teljes építőipara — egy-két budapesti szakvállalatra va­gyunk rászorulva. E válla­latok fővárosi feladatokkal való leterheltsége pedig ugyancsak közismert. A magunk részéről re­méljük, hogy a VI. ötéves terv végére ismét a régi fényében ragyogó, de kor­szerű technikával ls bíró színházunk lesz Szegeden." Lapunk március 21-1 szá­mában Cvűjtenéle, de... címmel jelent meg írás. melyre a Dél-Magyarorszá­gi MÉH Vállalat vezetőitől kaptunk választ „Köves Gábor Csantavér! utca 87. szám alatti beje­lentőt nem tudtuk szóval elérni, mivel a környéken nem ismerik és 87. szám nincs az utcában. A Szent István téri tele­pünket a városi tanács ki­telepítette a Dorozsmai út 40. szám alá. Erre városren­dezési okokból került sor. Ezzel egyidejűleg viszont a régi telepünktől 190 méter­re a Szent Mihály utcában nyitottuk meg átvevőhelyün­ket. mely lelenleg ls üze­mel. Ugyancsak városren­dezési okokból kellett be­zárni a Hámán Kató utcá­ban levő átvevőhelyünket 1972-ben. helyette a kör­nyéken megfelelő bérlemény hiányéban méi?1k átvevőhe­lyet létesíteni nem tudtunk­A Hóbiárt basa utcai gyűjtőhelyünket 1978. júli­us elsejével zártuk be, mi­vel a tarjáni cölöpalapozási munkálatok miatt életve­szélyessé vált. A hóbiárt ut­cai gyűjtőhely bezárásával egy Időben új átvevőhelyet nyitottunk a Kereszttöltés utcában, amely a tarjáni városrész hasznoshulladék­anyagának begyűjtését szol­gálja. Vállalatunk 1977 óta mozgógyüjtőhelyes átvételt végez azon a területeken, ahol gyűjtőhálózattal nem rendelkezünk. Az átvételek időpontjáról a lakosságot sajtón keresztül rendszere­sen tájékoztatjuk. Mozgó-átvevöhelyea gyűj­tést az alábbi helyeken tar­tunk: Odessza, ABC mellet a Fésű utcában (Újszeged), a KISZ lakótelepén a Fürj utca 17. szám alatt (Újsze­ged), Tarjánban a Habarcs­telepen, a tarjáni II. számú iskolánál, az Északi város­rész 101. épületénél, a 319­es épületnél, a Mátyás téren és a Kolozsvári téren. Mozgó-átvevőhelyes be­gyűjtési módszereink mellett az úgynevezett IKV-akciót (Tarján városrészben) is be­vezettük, melynek lényege az, hogy a lakóházakban ke­letkező hasznosítható hulla­dékot a házkezelők, illetve házmesterek összegyűjtik, és tőlük vesz, át rendszeresen megjelenő (túrajáratos) be­gyűjtő gépkocsi 1979. novem­ber elseje óta. Ezt az ak­ciót 1980 végén kibővítettük a lakásszövetkezetek kezelé­sében levő házakra is. A Lumumba utca és a Szivár­vány utca sarkán levő te­lek gyűjtésre alkalmatlan, mert a terület nagyon kicsi, a hasznoshulladék tárolásá­ra nincs fedett helyiség. A lakosság Igényelnek ki­elégítése érdekében felke­restük az IKV illetékes osz­tályvezetőjét, hogy biztosít­son vállalatunk részére olyan helyiséget, ahol a lakóterü­letről származó hasznoshul­ladékot gyűjthetnénk. A megadott címek között ta­láltunk megfelelő helyiséget, amelyet igénylünk a Lakás­es Helyiséggazdálkodási Vállalatnál. Amennyiben ezt a helyiséget rendelkezésünk­re bocsátlák, ügy a nyitás­ról a sajtóban tájékoztatjuk a lakosságot." Köszönjük a korrekt tá­jékoztatókat. Március 28-án jelent meg egyik olvasónk panasza: nem kap kislányának megfelelő méretű cipőt. A Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregy­ségének igazgatója azóta le­velet küldött az édesanyá­nak, amelyben értesíti, hogy a Szllléri sugárúti szaküz­letben kaphatók különböző nagyságú és fazonú cipők, s kéri, keresse föl ezt a bol­tot. összeállította: Chlkán Annm 4 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom