Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

10 Vasárnap, 1981. március 29. Szövetekkel építkeznek A plasztikai sebészet szegedi gyökerei P

lasztikai sebészet. Keveset hallunk és keveset tudunk róla. Pedig gyökerei hazánkban 130 évre nyúlnak vissza, s különösen az utóbbi 25 esztendőben került ismét a fievelem középpontjába. A szakma elismert művelője. Zoltán János, az orvostovábbképző intézet professzora a honvédkórházban végzett rendszeresen plasztikai műtéteket, s az általa vezetett tanfolyamon, mintegy húsz éve ismerkedett meg a plasztikai és helyreállító sebészet alapjaival dr. Bertényi Camilló. a SZOTE bőr- és nemibeteg-klinikáiának adjunktusa, az égésplasztikai profilosztálv vezetője. Arra kértem, beszéljen hivatásáról. az orvostudomány e szakterületének kibontakozásáról. * A plasztikai és helyreállító sebészet tulajdonképpen a sebészet egyik ága. Sajátossága, hogv ennek a szakterületnek nincs körülírható beteganvaga. mint a fülésznek vagy a szemésznek, ez a módszerek specialitása. Jellegzetes gondolkodásmódja speciális műtéti technikája van, lénvege a szövetekkel való építkezés. A plasztikai sebész helyreállítja a sérült testrészeket, felületeket, s a szövetekből pótolja, ami hiányzik. Hogy miként, arra nincsenek pontokba foglalható, szigorú szabályok: a sebész fantáziáján múlik. egv-egy betegnél miként ..okoskodia ki" a teendőket A helves megoldáshoz azonban alapos tájékozottságra van szüksége, ismernie kell a baleseti sebészet, a bőrgyógyászat, a plasztikai sebészet fortélyait, és tisztában kell lennie az égési sebek kezelésének módjaival is. Mi történik azzal a beteggel, akit valamilyen baleset ér. eltörik a lábszárcsontia. de a bőre is alaposan megsérült? A baleseti sebészeten összeillesztik a csontját. a leszakadt bőr egy része azonban elhal, nem nő ki. A plasztikai sebész feladata, hogv tovább kezel ie a beteget. Hogv miként? Az ép bőr felületéről vékony réteget levesz. A fele irha ottmarad és behámosodik. a másik fele oedig a megfelelően előkészített, beteg felületre ültetve képez hámréteget. Ez a ..jut is. marad is" módszer, amellyel már a második világháború égési sérültjeit gyógyították. Vaion minden hasonló esetben operációra van szükség? — kérdezhetnénk. Korántsem. Nagyon sok bőrsérülés és -betegség gyógyszerrel sikeresen kezelhető. Ha minden próbálkozás hatástalan marad, akkor avatkozik közbé a sebész. Ha például valakinek bőrdaganata van s a műtét után ennek helyén hézag maradt a plasztikai sebészeten pótol iák a hiányzó részt. A visszértágulat okozta rossz keringés miatt igen sok ember szenved a lábszérfekély-től. Ilyenkor is a bőrátültetéssel segíthet az orvos. Ehhez azonban értenie kel la visszerek tanához is. Gvakori jelenség, hogv egv-egy ártatlan anvajegvből. festékes. rosszindulatú daganat feilődik. Nagyon kártékony hiedelem, amely sajnos még az orvosok között sem ritka, hogv ezekhez nem szabad hozzányúlni, mert ..elrákosod nak". Megbocsáthatatlan téveszme: hisz a már rákos szöveteket mindenképpen el kell távolítani. hogv továbbterjedésüket megakadályozzák, a gyanús, még nem rosszindulatú szemölcsöket meg azért nehoav azzá válianak. Tehát, ha valaki észreveszi hogv anvajeeve nagyobbodik föltétlen mutassa meg orvosnak! Az Idejében észrevett és kezelt betegség tökéletesen gyógyítható. A plasztikai sebészeten — bármilyen furcsán is hangzik —. egészséges embereket is .gyógyítanak". Igaz ugyan, nem betegség a horgas orr az elálló fül. a lógó mell és a ráncos arc. mégis fogadják az efféle panaszokkal hozzáfordulókat az osztály orvosai. A közvélemény nem is olvan rég még erkölcstelennek bélyegezte azt aki széoülés céllából az operációt is vállalta. Ma világszerte elismert ága a plasztikai sebészetnek az esztétikai sebészet. Ennek Szegeden is adottak a föltételei. Egv érdekesség: míg az USA-ban. az NSZK-ban az öregedő korosztály szeretné pénzével késleltetni az idő múlását, nálunk inkább a fiatalok várják az orvostól a szépítő csodát Ha egy húszéves tmk-lakatos hosszú hajat hord. nem biztos, hogv divatból vagv hanyagságból teszi. Előfordul, hogv a kócsátor alatt jókora, elálló fül rejtőzik. Hoszszú tusakodás után csak fölkeresik a plasztikai sebészt az elismerő pillantásokra vágvó. vagv fériüket megtartani akaró asszonyok is. Többnyire olyanok, akik két-három gyerek szülése után nem akarnak lemondani női csáberejükről sem. Rajtuk is áll hogy visszanverik-e lánvos. ruganyos alakjukat: meg kell győzniük az orvost, életük megszépül. lelki nyugalmuk visszatér, ha külsejük hibájától megszabadulnak. A profilosztályon emellett szakképzett kézsebész is dolgozik, mégis itt Szegeden az általános plasztikai sebészet művelése és fejlesztése a fő feladat. 1963 óta meg is operálják az erre szoruló bőrbetegeket a klinikán. A 18 esztendő alatt 18 ezer műtétet hajtottak itt végre. Kezdetben valóban úttörő munkát végeztek: a bőrklinika betegeit kellett fölmérni. kiknek van valóban szükségük sebészi beavatkozásra. Szakirodalom híján saiát. eddigi tapasztalataikra építhettek, s az új ismereteket is a maguk gyakorlatából meríthették. Az óvatos első lépések megtételekor nemegyszer hangzott el körülöttük a kérdés: ugvan. mi értelme ennek? A választ az élet adta meg. Kiderült ugyanis, hogv a bőrgyógyászati betegek egv része eddig gazdátlan volt. A szegedi bőrklinika színhelve lett az égési sérültek korszerű kezelésének: bőrgyógyász és plasztikus egvütt munkálkodik föléoülésükön. Két évvel ezelőtt 1978-ban az Egészségűért Minisztérium elismerte a tíz éve folvó munka létjogosultságát. s akkor státuszokat is kaptak a gyógyítás elősegítésére. Jelenleg 17 ágv s tavalv óta külön műtő tartozik az osztályhoz. Az általános plasztikai sebészet gyökerei már oldalhajtásokat is növesztettek: Budapest és Pécs után a kecskeméti megyei kórházban is végeznek ilyen műtéteket. A szakemberek ismerik ennek a területnek fontosságát, minden gondiát és Droblémáiát. csak egyelőre nincs közös társaságuk. amely kerete lehetne a kölcsönös eszmecseréknek. Márpedig ez igen fontok lenne, azért is. hoev előkészítsék a hazai plasztikai sebészek szervezett képzését. CHIKAN AGNES Herbszt Zoltán Simái Mihály Kőtollú madár Százkaromnyomú ének — titkos madár — ágon viaskodó szép madaram ha énekelsz olló-szára csőröd feldarabolja a levélszúró naosugárt, ha őrzöd az erdőt nyugodtan alszanak a vadak rigváz rájuk egv kiáltás. Fogsz még repülni énekelJi ha most barna ághoz kőt is kővé fagyott tollad. Hol van a fény ? a kőtenger megrendül áramszünet rázza a testét se-té-se-tova liftek mellét rázza a zokogó kiáltozás hol vagytok? hol vagyok? s miért? mikor? tornyosulnak toronyhullámai a kőtenger megindul minden sejtje vibrál természetes fényforrásait keresi testet, testhez dörzsölve próbálja feltölteni áramkörét a szaggatott széthullt az éjszakává-változott világot hol van a fény? árnyék-tolvajok macskaszemű rablók egv-eev sikoltás mintha torkolattűz — pisztolylövés a bú tor reccsenés is — a kőtenger megdermed félelmében fekete tömbök a szökőár-házak s valami robbanásra-időzített tűzgömb izzik a Hold helyén az égen A középszer alkonya E

gy kis körsétára, amolyan szellemi túrára hívom az olvasót. Igérenv nem lesz különösebben fárasztó, hiszen hátizsákot sem kell cipelni hozzá. Invitálásom csupán arra szól, hogy próbáljunk meg egy kicsit együtt gondolkodni. Hogy miről? Magunkról. Mindennapjainkról, életünkről, amiben sok minden megváltozott az utóbbi egy-két évben. Például megugrottak az árak, s egyre többet kell dolgoznunk ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy két-három éve még tehettük. Hát, igen, ugye ismerős a dolog. S ismertek az érvek is. Nyersanyag- és energiaválság, világméretű gazdasági recesszió,.. Mindennek a hatása alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. A másik oldalon: dolgozzunk hatékonyabban, jobban, akkor legalább niajd megszerzett életszínvonalunkat képesek leszünk megtartani. Kétféle érvrendszerrel találkozunk általában mindennapjainkban, s mivel mindkettőben akad bőségesen igazság, mindkettőt tudomásul vesszük — úgy ahogy —, hogy azután minden menjen tovább a maga útján. Valahogyan így vagyunk ezzel, mint magánemberek, s így vagyunk, mint dolgozók, vezetők is. Mert vezetőként föltárunk tartalékokat, lefaragunk egynéhány költséget, egy picit a kereslethez formáljuk a termékszerkezetet, s közben mutogatunk a világpiaci helyzetre: mindenről az tehet. Ml azonban — lám! — még így is tartani tudjuk magunkat. Szőkőhúlterv — múzeumban Valóban, tartjuk ls magunkat. Sőt, tavaly már némi sikert is elkönyvelhetett a gazdaság, mert képes volt nem csupán parírozni a világpiaci, számunkra hátrányos mozgásokat, hanem valamelyest elébe is tudtunk menni e folyamatoknak. Mégis egyelőre nemigen sikerült megváltanunk — nemhogy a világot — önmagunkat sem. Pedig lépnünk kellene, de sokszor úgy érezzük, ördögi körben vagyunk, amiből kitörnünk sehogyan sem sikerül. Vajon valóban létezik ilyen kör? Alighanem igen. Kíséreljük meg, hogy belegondoljunk egy átlagos magyar vállalat helyzetébe. Mondjuk egy ruhagyáréba, amely dolgozik exportra és a hazai piacra egyaránt. Termékeinek minősége, használati értéke, divatossága — összehasonlítva a világpiaci élvonallal — közepesnek mondható. Vajon mi lesz mindennek a következménye? Az adott ruhagvár nvilván külföldön és itthon is csak közepes árat képes elérni termékeiért. Mindez kétféle következménnyel jár. Kezdjük az exporttal 1 Az adott gyárnak, ha számottevő devizabevételre akar szert tenni, nyilván sokat, menynyiségben sokat kell szállítania a külföldi piacokra, amelyek elsősorban a minőséget, a divatosságot és a kiváló használati értéket fizetik meg. S mivel gyárunk termékei általában közepesek, egy-egy darabért nyilván jóval kevesebbet kaphat, mintha a világszínvonal közelében lenne. Sokat, mennyiségben sokat kell tehát szallítania külföldre. Ráadásul vállalatunk jelentős hányadban importanyagokat használ föl — ha közvetve is — termékeinek előállításához. Nos, ahhoz, hogy fedezze importigényét — akár közvetett igényét is — többet kell eladnia. Igen ám, de ez a mennyiségi többlet nyilván újabb anyag- (és természetesen energia-) igényekkel jár együtt, tehát e többletbehozatal miatt újra csak többet kell kivinnie. Nézzük a belföldi piacot! Ugyanez a gyár dolgozik belföldre is. Termékeit természetesen így, vagy úgy, de importanyaggal és energiával állítja elő. Korábban már megállapítottuk; termékei minőségre, divatosságra, használati értékre középszerűek. Vajon mi történik az üzletekben? A vásárlóknak általában van valamiféle elképzelésük, hogy mit szeretnének venni. De azt képtelenek megkapni, mert vállalatunk (és még sok más cég) közepes színvonalú termékeket szállít a piacra. A vevő tehát megvesz egy-két éves keresés után valamit, ami egy kicsit hasonlít elképzelésére, de hamar rájön, nem erre volt szüksége. Aztán újra lát valamit, azt is megveszi, s mondjuk, megvásárolja még a harmadikat is. Vagyis beszerzett — nagyjából szinte kényszerből — három olyan ruhadarabot, amivel igazán szólva nincs megelégedve. Mi a lényeg? Az, hogy a vevő nem egyet, hanem kettőt, hármat volt kénytelen venni valamiből, s még mindig nem tart ott, ahol egy darabbal is tarthatna, ha tehetné. Mindez rontja a vásárló közérzetét, mert nyilván ő is akkor járt volna jobban, ha netán egy kicsivel drágábban is — bár ez sem előírás —, egy darabbal képes lett volna megoldani tökéletesen azt, amit akart. De a közepes küllem ráadásul túlzott keresletet is támaszt sokszor, amihez ismét csak anyag és energia szükségeltetik. Vagyis adott vállalatunk kénytelen még többet exportálni, hogy a túlzott belföldi kereslet anyag- és energiaszükségletét is biztosítsa. Kénytelen még többet exportálni, természetesen nyomott árakon. Azaz: dolgozunk, egyre többet dolgozunk, de sokszor úgy érezzük, egyszerűen nincs értelme a munkánknak, mert sokat, nagyon sokat fölfal belőle a világpiaci árak folyamatos emelkedése, amiből nekünk alig van hasznunk ... És itt érkeztünk el a lényeghez. Mármint ahhoz, hogy ha csak többet dolgozunk, de ugyanúgy, vagy alig másként, mint azelőtt, a több munka végül i« nem hasznot hoz, hanem többe kerül. Egyszerűen azért, mert nem annyira bevételt, mint inkább még több munkát szül egy olyan kényszerpálya, amit joggal nevezhetünk ördögi körnek. Akkor hát nincsenek kiutak? De, vannak. Igaz, eddig mindent alaposan leegyszerűsítettünk gondolatmenetünkben. Hiszen az emlegetett szempontok így nem föltétlenül igazak, ám összgazdasági méretekben föltétlenül azok. Mindez végül is a megoldást is kínálja: a jobb minőséget, küllemet, használati értéket — mert csak így juthatunk ki ebből az ördögi körből. Hiszen akkor kevesebb termékért kaphatjuk meg a szükséges devizamennyiséget, s igy eleve kevesebb importanyagot és energiát kell elfogyasztanunk adott érték előállításához. A divat frissebb, egészségesebb követése pedig mérsékelheti a belföldi, mennyiségileg fölfútött keresletet is, ez ismét csak csökkentheti behozatalunkat. Így mindenképpen csak jól járhatunk. A minőségi váltás természetesen nem túl egyszerű. Túlontúl is megszoktuk eddigi módszereinket, s amíg olcsón juthattunk anyaghoz és energiához, addig nem is okozott túl sok gondot mindez. Ám a drága anyag és energia korszakában a minőségére, küllemére, használati értékére nézve középszerű eredményt adó munka ideje egyszer s mindenkorra lejárt. Mert ha csak többet dolgozunk, de úgy, ahogyan azt korábban tettük, arra csak ráfizethetünk. Nem többet, hanem másként kell dolgoznunk, mint eddig. Szebb, jobb, divatosabb, keresettebb, jobb áron eladható termékekkel kell jelentkeznünk a piacokon. Csak ez lehet, csak ez a megoldás. SZAVAY ISTVÁN