Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

8 Csütörtök, 1981. február 19. Magyar—jugoszláv vízügyi együttműködés A magyar és jugoszláv víz­ügyi szervek között létrejött a megállapodás a határvize­ken végzett ez évi munkala­tok összehangolt programjá­ról. Ennek keretében az év folyamán magyar részről a Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság 35 millió forint érté­kű vízgazdálkodási feladatot végez a határövezetben. A többi között a Duna magyar­országi alsó szakaszán, a fo­lyó jobb parti árvízvédelmi fővédvonalán megjavítják a közlekedési feltételeket. A töltéskoronát kővel borítják, ami biztonságosabbá teszi a Járművek forgalmát, árvíz­veszély esetén megkönnyíti a védekezést, mert nem kell tartani a gépek süppedésétől. A Dráva magyar oldalán megkezdődik a bal parti töl­tés erősítése Drávaszabolcs és a Feketevíz átmetszése kö­zötti 8 kilométeres szakaszon. Tótújfalu és Drávatamási térségében mellékágakat zár. nak el. Barcson a vízügyi ki­kötő medencéjéből 14 500 köbméter hordalékot kotor­nak kl a hazai vízügyi oszta­gok. A Dráva jugoszláv ol­dalán két nagy kanyarszabá­lyozáson dolgoznak Idén, Telefonok Az országban mintegy 15 ezer nyilvános telefonállomás működik. A tarifa változása miatt ezek közül 8500-at kell átalakítani a 2 forintos ér. mék használatára. A posta február 1-én kezd­te meg a nyilvános telefonok átállítását. Budapesten a 6025 készülékből már több mint 2000 működik kétforintossal. Vidéken — miután keve­sebb a készülék — kisebb munkával jár az átalakítás. A postaigazgatóságok dolgozói a nyilvános telefonhálózat csaknem felét— számszerint 1200 készüléket — már átál­lítottak kétforintos műkö. désre. Pártnapok Szegeden és a járásban A VI. ötéves terv és az 1081. évi népgazdasági terv­ből adódó feladatok a téma a pártnapokon, Szegeden éa a szegedi Járásban. Február 23-án délután fél 4 órakor a Dugonics utcai ál­taldnc® iskolában előadó: Novákné Halász Anna, a Sze­ged városi KISZ-bizottság el­ső titkára; délután 5 órakor Petőfitelepen a Il-es párt­aJapszervezetnél, előadó: Bá­lint Dezső, a városi pártbi­zottság előadói csoportjának tagja, a MAV Szegedi Igaz­gatóságának osztályvezetője tart előadást. Február 24-én délután 4 órai kezdettel a Belváros III/A és B pártalapszervezet­ben, előadó: dr. Kuti Árpád, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának tagja. Február 25-én negyed 3 órakör a gumigyárban elő­adó: dr. Csonka István, a vá­rosi pártbizottság osztályve­zetője; fél 3 órakor a Csong­rád megyei Tejipari Vállalat­nál előadó: dr. Farkas Mik­lósáé, a városi tanács osz­tályvezetője; délután 3 óra­kor a CSOMITERV-nél elő­adó: dr. Tóth László, a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem adjunktusa. Február 26-án délután fél 3 órai kezdettel a Megyei Bí­róságon előadó: dr. Bonifert Ádám igazságügyminisz­ter-helyettes; fél 4 órakor az Alföldi Vendéglátó Vállalat­nál Vahl Rezső, a megyei pártbizottság munkatársa. Február 27-én délután fél 3 órakor a megyei tanácsnál előadó: Papdl József, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának titkára; délután 3 órakor a Körösi Közgazda­sági Szakközépiskolában Ber­ta István, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára; délután 4 órakor a felsőváro­si körzeti pártalapszervezet­ben Illés Tóth István, a Sze­ged városi pártbizottság munkatársa; délután 5 óra­kor a kiskundorozsmai álta­lános iskolában dr. Diós Jó­zsef, a Tömörkény István Gimnázium Igazgatója. * Február 24-én délután 5 órakor Bordányban, a műve­lődési házban előadó: Ve­csernyés Ferenc, a puszta­mérges! Rizling Tsz elnöke. Február 25-én délután 3 órai kezdettel Úpuszlaazeren, a téesz klubjában előadó: Ocskó László, az MSZMP szegedi járási bizottságénak munkatársa; délután 4 óra­kor Kübekházán. a tanácshá­za termében előadó: Bodó Imre, az MSZMP szegedi já­rási bizottságának munkatár­sa. Február 26-án, délután 2 órai kezdettel Rúzsán, a párt­házban előadó: Karsai Ár­pádné dr„ a szegedi járási ta­nácsi hivatal elnökhelyette­se; délután 4 órakor ÜJszent­Ivánon a községi tanácsházán előadó: Varinyi Zoltán, a Szegedi Állami Gazdaság pártvezetőségének titkára; délután 4 órai kezdettel Zá­kányszéken. a szakszövetke­zet termében előadó: Bischof József, az MSZMP szegedi járási bizottságának tagja; délután 4 órakor Pusztasze­ren, a pártházban előadó: Szabó János, az MSZMP sze­gedi járási bizottságának tag­ja; délután 4 órakor Bakson a művelődési házban előadó: dr„- Antalffy Györay, a Csongrád megyei. pártrvégre­hajtóblzottsáB tagja, ország­gyűlési képviselő. Február 27-én, délután 4 órakor Tiszaszigeten a műve­lődési házban előadó: Szta. ni János, az MSZMP szegedi járási végrehajtó bizottságá­nak tagja; délután 2 órai kez­dettel Dessken, a műv. ott­honban előadó: Talpal János, az MSZMP szegedi járási végrehajtó bizottságának tag­ja, Tiszasziget községi taná­csának elnöke. Mai magyar zene Rangos zenei események színhelye volt az elmúlt hé­ten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagoza­tának öreg épülete. A mai magyar zene hetének már di­csérendő hagyománya van. hiszen az idén tizenegyedik al­kalommal nyújt lehetőséget előadóknak, hallgatóknak egy­aránt, hogy a legfrissebb zenei terméssel megismerkedje­nek. Magától értetődően vetődik fel a kérdés, mitől mai a „mai zene"? Attól-e, hogy mostanság. 1981 körül kompo­nálták? Nem, hiszen ma is lehet hagyományos eszközökkel és hangvétellel zenemüvet alkotni, viszont lehet dallamot is komponálni, s mégis ízig-vérig korszerű marad a muzsi­ka. ha struktúrája, formálása, a zeneszerzők kompozíciós eszközei, harmónia- és ritmusvilága a ma emberének bo­nyolult ég egyszerű, harmonikusan derűs vagy neurotikus, roppantul okos, józan vagy éppen ördögien fékevesztett in­dulatokkal terhet, tehát rendkívül összetett lényét, lelki ke­resztmetszetét tükrözi. Mint ahogy Szokolay Sándor művé­szete, akinek szerzői estjével indult a hét. Vántus István vezette a tartalmas beszélgetést a múzeum dísztermében. A lelkes hallgatóság színes magyarázatot hallhatott Szo­kolay műveiről, mit, miért, hogyan komponált, miért szereti Szegedet, mi a vé­leménye a művész közéleti szerepéről, a mai magyar zeneszerző-generáció jelené­ről, jövőjéről, s nem utol­sósorban magánéletének a zeneszerző számára fontos eseményeiről. Szokolay nyi­tott, őszinte embersége per­ceken belül olyan meghitt légkört teremtett, hogy va­lamennyien úgy éreztük, mintha legjobb barátunk tért volna meg a távolból. Emberi tartása, tisztasága, invenciózus közlékenvsége csakúgy magával ragadott, mint a tehetséges főiskolai hallgatók által igen szépen megszólaltatott kompozíciók füzére. Szerdán este volt a Zene­művészeti főiskola nagyter­mében a ma élő s alkotó zeneszerzők művelnek be­mutatója. Azonban Itt, de még Inkább a péntek esti kórushangversenyen, derült fényt arra, hogy „nem min­den új a Nap alatt''. Nem arról van ázó, hogy például Kocsár Miklós 25 évé kom­ponált I. fúvósötöse — amit a Szegedi Fúvósötös (Román Zoltán, Szélpál Szilveszter, Fodor Gábor, Hans Held, Király István) mutatott be gondosan és szépen — nem jó mű. Sőt, Igen ízes, for­más muzsika, de természe­tesen ezen a diákkori da­rabján még érződik a naev -éHakéoek lehelete, még csak próbálkozik a ma em­berének hansián szólni. Mi­ért nem választottak tőle egy későbbi remekét? Ugyanis mind a hangszeres, noind pedig a korusnang­versenyek igazi ceija az lett volna, hogy minden reszt­vevő mutasson be olyan, je­lenkorunk szellenűseget tük­röző alkotásokat, amelyek valóban a legfrissebb zenei eszKózókkel, tartalmában és kifejezésmódjában a ma emberéről, a ma emberéhez szólnak. A jövőben tehát músorválasztas teren lehet­nek merészebbek az elő­adók, elsősorban a kórus­vezetők. A szerdal hangver­seny példaadó műválasztása volt Lendvay Kamilló Tra­vestia című alkotása, ame­lyet a tavalyi veszprémi kamarazenekari fesztiválra komponált. A közönség felé közeledésnek okos gesztusát kaptuk, hogy a bemutatott művek szerzői majdnem valamennyien a nézőtéren ültek, s műveik elhangzása előtt kedves értő szóval na­vigáltak, azaz készítettek elő valamennyiünket a ránk váró, esetleg meglepetése­ket tartogató, zenei utazás­ra. A Travestla egy hang­közből felépített négytéte­les, szuggesztív erejű, Igen nehéz mű, melyet a tizen­egy remek muzsikus, a Kecskeméti Kamaraegyüt­tes, karmesterével, a kiváló Kemény Endrével mutatott be, rátermetten. Farkas Fe­renc—Füst Milán A vándor dalai című dodekafon kom­pozíciójának Intonációs ne­hézségekben bővelkedő énekszólamát Bárdi Sándor adta elő igen muzikálisan és biztonságosan, s a tartalmas mondanivalójú zongorarzó­lam ihletett megszólaltatója Szabó Orsolya volt. Szintén a művésznő érett s igen ér­Gémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról Yeszelka Jóskát felakasztják — Áruló nem vótam. nem is löszök. — Ha mögkérdik valakinek a lakását az áru­lás? — A kérdés ígenvösen úgv mondódott. Névön neveződött a everök. — Nem könyörgünk. Kendnek bejöttek az ud­varába ismerősen, gazdásan viselkedtek. Kend mikor látta, behünvta a szemét, befogta a fülét, se ne tudion. se ne lásson, hogv ne hazudhasson, ha a szent keresztre tett ullal felesketi a bíróság, így van? Valljék kend. mert elvisszük! — Kögyes Úristen! Irgalmazz neköm! Ha fő­akasztanak. se mondok mást! — Az is meglesz, az biztos, már holnap. Na. üljék kend a lovára, gyerünk a dutvlba! — Hát lögvön mög! — feleli Jóska bácsi. Kiindul a menet Szeged felé. Jóska bácsi is ott üget köztük. Csak egv u!1a mutatásába került volna, hogv rámutasson a barlangra. Nem tette. Visszanéz, az asszonvt ott látta a ház végénél, néz utánuk. Jóska bácsi is néz vissza. Mit akar emlékbe vinni? Tán a napsugaras végű házat? Vagv a galambdúcot? Vagv az asszonvt a két gyermekkel? Az elfordulónál még a kalanlával visszainteget. Ahogv beértek vele becsukták a vár alá Há­rom nanig nem halleatták ki. Eközben álbünö­söket löktek be hozzá de minden kísérlet siker­telen maradt A betvárok minden éiszakán nró­bálkoz'ok. úgv úszták át a Tiszát fondorlattal, az őrök megvesztegetésével sem sikerült, kisza­badítani. Még rabőrnek ís volt belőlük öltözve. Váltáskor mentek de nem tudták a ielszót. Jós­ka bácsi megneszelte ugvan döngette ám belül a vasaitót. — Nyugalom, cimbora! Mert elcsendesítelek. Másnan vitték kihallgatásra, a keze megvasal­va. Az őr mögötte ment. Azt mondja a kapi­tány: — A törvénv értelmében a kérdésekre igazán válaszoljon kend! Neve? — Veszelka József. — Lakása? — Szöged. Szabadszállás. — Kancsolatban van kend a betyárokkal vagy rokonságban? — Vótam. — Udvarába bementek, istállóján keresztül szöktek, otthonosan viselkedtek! — Nem töhettem rúla! — Nem ki van hirdetve: senki helvet. szállást ne adlon nekik? — Azt a mögvének könnyebb vót kihirdetni, mint a népnek betartani. — Nézze kend. Veszelka! Beszéljünk okosan. Kendnél- ls elkelne egv kis oénz! Ezer aranv tu­lajdonosa lesz. ha kézre adja. —- Nehéz dolog vóna a'l — Miért volna nehéz? Kendnek az udvarába járnak, kendnél mulatoznak. Ezt mondják. Igaz ez? — Ha úgy mondták nem változtatok a besze­dőn. — Mikor ott mulatnak, lőü el vannak ázva ak­kor kend Üzenne, a többi a mi dolgunk lenne. Adok egv nap gondolkodási időt. itt a mellettem levő szobában, ha meggondolta. Csak átszól. — Mög van a' mán gondóva! — Ali az alku? Elővette kend a jobbik eszét? — A régibe maradok! — Legalább mondia meg kend. miért? — Azér ha neköm van egv szűröm, én annak a fonékiát kivű sose fordítom. Ha én a tönve­rem akarom nézni, mög nem fordítom a kezem, hogv a kezem feli? lás'am a tönverem helvött. Ha neköm e'őre van néznivalóm én akkó nem tekergői ön a nvakam se jobbra, se balra, se hát­ra. hanem én igenvöst nézők előre! — Ez az utolsó szava? — Mindönt elmondtam, kapitány úr! Ujat nem tudok. ' — Magára vessen kend! — meghúzta a csön­gőt. Négv bírósági tag belépett helvet foglaltak, tárgyalni kezdtek. Statárium volt nem vcilt sok huzavona, kötél általi halálra ítélték. Másnap, szombaton Szegeden felül, a nyomá­son. végre is hajtották az akasztást. Itt állan­dóan állt a bitófa. Szombat piacos nan volt. Veszelka Andrásé Kókai Eszter kocsival ment a piacra. Közelednek a nvomás felé. — Valakit akasztanak — mondja a gazdaasz­szonv. — Iránvíts oda! Már akkor jól összegyűltek a népek. Piros haj­nal volt. Hozzák a rabot. Fél őszes, széles csontú, széles arcú. piros arcú. nagv bajuszos ember. Nagv ezüstgombos mellény ralta! Még itt is kí­nálják a kegvelmet neki. Felolvassák a vádat. — A szegedi bíróság kötél általi halálra ítéli Veszelka Józsefet, mert a betyárokkal cimborált. Megértette kend? — Ügön. — Térdei megrogytak. — Lehet még rajta változtatni! — Nincs mit! Egyik bíró megiegvzi: Betvárvér! Konok! Jóska bácsi kihúzza magát: — BStyárböcsület! Feltartott fejjel, döngő léptekkel indul a bitó felé. Ekkor értek oda Kókai Eszterek. — Isten irgalmazzon neki! Nem tom. miiven bűne löhetött neki hogv bitóra került? Né csak. milven bátran mén az a halálra ítélt! De kár azér a szén. derék embörér. Amint fölléo Józsi bácsi a székre, kimagaso­dik a népek közül. Vett le az ezüstgombos laj­bi ját. euv lódítással Eszterhez vágja: — Angvomasszonvl Vigye haza a feleségöm­nek! Veszelkáné elsikoltia magát: — öregbik uram! — Aléltan bukik előre. A körülállók éleszteetik felsegítik a kocsira, a laibit beteszik az ülésládába. Tomna csengéssel ütődnek a nagv ezüstgombok össze, lanulva hú­zódik a láda sarkába a fekete nosztó a feVsé? utolsó üdvözlőié. Mire magához tér Kókai Esz­ter. V'-z-lka Jóska már Ott lóg a bitófán nva­kába akasztva esrv tábla: .így jár. aki a betyá­rokkal cimborál!" • íFolytatjuk.) zelemgazdag előadásában hallottuk még Szokolay Sán­dor Két portré című zon­goradarabját, melyben két fiáról mintázott színes ze­nei arcképet a szerző. Bo­zay Attila 1964-ben kompo­nált Variationi per piano­forte-Ja kevésbé meggyőző. Kerek Ferenc lelkiismeretes megszólaltatásában hallot­tuk. Láng István Villanások című ördöngös technikai ké­pességeket igénylő szóló he­gedűdarabja Szecsődi Fe­rencben bravúros előadóra talált. A kissé l'art pour l'art zenei játék Szecsődi előadásában lebilincselően szuggesztív élménnyé vált. Vántus István Visszaverődé­sek című már ismert darab­jának avatott megszólalta­tója a Zeneművészeti Főis­kola kamarazenekara volt, Weninger Richárd nagysze­rű karmesteri irányításával. A reprezentatív záróese­ményre, a kóruskoncertre, péntek este került sor. Tíz igen jó kórus vonult fel, s nemcsak Szegedről, hanem Bács-Kiskun és Békés me­gyéből is. A felforrósodott levegőjű nagyterem ablak­nyitása után behallatszó villamoscsdkorgások sem tudták az élmény hatását rontani, olyan énekkarok­nál, mint a bajai Liszt Fe­renc kórus Deák—Bárdos „Eli! Eli!" című művében dr. Vigh László irányításá­val, vagy a Juhász Gyula Tanárképző > Főiskola gya­korlójának tündéri bájjal, vidám frisseséggel daloló Bartók gyermekkórusa (kar­nagy: Erdős János), ök Szo­kolay legújabb gyermekkari műveit mutatták be, me­lyekkel már a hétfői szer­zői esten ís szép sikert arat­tak. A hangverseny kelle­mes meglepetése volt az egyetemistákból s főiskolá­sokból álló, 12 tagúna igen tehetséges Canticum Kama­rakórus (vezető: Gyüdi Sán­dor). A kórusok közül ez a lelkes, zenelelkű fiatalokból álló kis együttes érzett rá leginkább a mai magyar ze­ne hetének céljára. Műsor­választásuk s annak előadá­sa ís igen értékes, szén volt, legfelszabadultabban Petro­vics ördőgtáncát oldották meg. A Családi Intézet szép hangú Kodály gyermekkara többek között Szokolay Táncnótájával tündökölj vezényelt Erdösné Fagler Erika; Meszlényi Lászióné keze alatt pedig Farkas Gyöngyöri gyöngy című mű­véből hangzottak el részle­tek. A rókusi általános isko­la ének-zenei tagozatú kó­rusa remek társaság, ám Kalmár Ferencné túlzott, adott esetben egyébként he­lyesen, emocionális mélysé­gekre törekvő előadásmódja, vezénylése elnyomja a gye­rekek talpraesett, eleven vi­dámságát, ami pedig a De­c«éni/i-műnél nélkülözhetet­len lenne. Kecskemét ve­gyes kara Nagy Olivér Ál­dalak búval vigalommal, s Medvetánc című kórusmű­veit szólaltatták meg kul­turált, Intelligens előadás­ban, Rozgonyi Eva vezény­letével. A Szegedi Egyetemi Énekkar, illetve a JATE Ságvári gyakorló gimnázium vegyes kara (karnagyok: Szécsi József és Kerényiné Varjasi Ida) műsorválasztá­sa a jövő évi „mai magyar zene fesztiválján" remélhe­tően szintén „merészebb" lesz, amit bizonyára győzni fognak, hiszen jó képessé­gű, muzikális együttes. A gyulai Erkel Ferenc vegyes kar, Rázga Józset vezetésé­vel, kissé ugyan élesebb kó­rushangzással. de szintén szép perceket szerzett. — Nemcsak Szokolay Sándor műveivel kezdődtek a hét zenei eseményei, ez­zel is zárultak. Méltó be­fejezésképpen a Bartók Bé­la Művelődési Központ ki­váló kórusa. Rozgonyi Éva ezényleté vei, Szokolay: Cantate dominó mestermű­vével búcsúzott. Herényi Bogáta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom