Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

Minden teremben kiállítás A szegedi múzeum jövőjéről A nemzeti kultúra — hagyomány és megújulás N

emrégiben elmondtuk, hogyan gondolja intézménye jövőjét a Somogyi-könyvtár igazgatója, most a Móra Ferenc Múzeum igazgatóját, Trogmayer Ottót kérdeztük meg. Régi terv, ha új épületbe költözhet a könyvtár, kizárólag múzeumi célokat szolgálhat az egész Közművelődési Palota. Ami azonban a most következő sorokban olvasható, elképzelésnek nevezhető csak, nem tervnek. Időt sem tudunk mondani, mikor lehet igazi nagy múzeuma Szegednek, és az sem biztos, hogy olyan lesz, amilyennek most körvonalazzuk. Biztosan lesznek, akik azt mondják, fölösleges is róla beszélnünk. Akkor kellene előhozakodni vele, amikor már minden illetékes szervezet és hivatal ráüt a fejével. Egyre erősebb azonban a közvélemény igénye, hogy ne csupán kész és megmásíthatatlan tervekről tájékozódhasson még országos ügyekben sem, szeretné látni a folyamatot is. ahogy egy terv végső formáját ölti. Csupán hangosan gondolkodunk tehát. Az ötvenes évek fordulójáig egy intézmény volt a könyvtár és a múzeum. Vannak, akik azt mondják, jól meg is fért addig a kettő egy épületben, amióta azonban külön váltak, nehezen férnek. Akármilyen határozat szülente most, hogy vonják össze ismét a két intézményt megint, idejétmúlt lenne, és a szűkös nyomorúságot semmiképpen nem oldaná meg. A régészeti gyűjtemény anyaga 56 és 70 között megduplázódott, a néprajzi raktár egyharmadával gyarapodott, de sorolnunk kellene a képzőművészeti alkotások sokasodását, a természettudományi gyűjtemény gazdagodását, és figyelembe kell vennünk azt is. hogy időközben irodalmi emlékeket is kiállítanak örvendetes tényként kell elkönyvelnünk. hogy az együttélés a bőség miatt nem folytatható. Ha elmegy a könyvtár, ezer négyzetméterrel nő a múzeum alapterülete, mondhatnánk, ha csak számolnánk, és nem kalkulálnánk. A múzeum emberei más gondolatokat is forgatnak fejükbe. Ha a hajdani alsóvárosi rendházból méltó helyre költözhetne a szociális otthon, az épület egy részébe szívesen betelepedne ösz. szes hivatalával, raktáraival és laboratóriumaival a múzeum. Az lenne a jó benne, hogy az alagsor, a földszint és az emelet szinte minden négyzetmétere kiállítási célokat szolgálhatna. Aki valóban betekinthetett eddig a múzeum zsúfolt raktáraiba, talán az tudja csak fölfogni, micsoda bőség várja a bemutatást. Alvó kincsekről beszéltünk a múltkoriban a könyvtár közforgalomtól elzárt köteteinél, ugyanezt mondhatjuk a múzeum raktárba gyömöszölt értékeiről is. Engedjük el egy kicsit a fantáziánkat, hogy el tudjuk képzelni, mit láthat a városlakó vagy az idevetődő idegen majd, ha bemegy a múzeumba. Ha rászán egy teljes napot, nem biztos, hogy meg tud nézni mindent, de ha alaposan megismeri Szeged múzeumát, városunk múltjával, jelenével ismerkedik, egy kicsit jövőjével is, beleértve karakteres szellemi arculatát is. Amire méltán büszke Szeged, azt be is mutathatja, és ha bemutatja, belevezetheti mindenkori szellemi áramlása i ba is. Aki most sétál végig a termeken, mindenből csak toredéket láthat. A hatalmas régészeti anyag elbeszélő képeskönyvként állhat majd elénk, de azt elképzeltetni se tudjuk olvasóinkkal, mert elegendő ismeret híján a mi fantáziánk is elakad, hogy mit kínál majd a- természettudományi gyűjtemény, ha csigáit, madarait, lepkéit is elénk tárja. Éremritkaságokból több mint 50 ezret őriznek a szekrények. Céltudatos gyűjtőmunka eredménye, hogy a régi mesterembereknek nem csupán remekbe készült munkáit őrzi a múzeum, hanem műhelyük teljes fölszerelését Ls. A szíjgyártó, a mézeskalácsos és gyertyamártó, a csizmadia, a papucsos, a gombkötő, szappanfőző és a többi mester kisebb-nagyobb műhelyei állandó kiállításként egyszerre mutathatók majd be. Itt a Tisza, a halászat, a vizi élet, a vízen járókélete is itt őrződik emlékeikben, talán láthatjuk együtt is valamennyit. Az átlágos műveltségű szegedi ember nem tudhatja, mit őriz a múzeum, de ne szégyellje magát emiatt, hiszen az átlagos muzeológus sem tudja. Amit titkolni kényszerül most is a város, lakói és vendégei szeme elé tárhatja majd. Marad a kérdés: mikor? Aki most időpontokat merne mondani. annak a szavait nem szabad elhinni. Két szárnyát leszámítva közel százesztendős az épület, sok javítani való látszik rajta most is, de föltehetően, még több hiba mutatja magát, ha majd elköltözködik a könyvtár. Sok tonnás súlv nyomja a mennyezetet, a beleépített vasgerendák sorra meghajoltak. Nincs ember, aki ki merné mondani hitelt érdemlő szavakkal, hogy terhüktől megszabadulva visszaegyenesednek-e a gerendák, vagy maradnak, ahogy most vannak. Pedig ettől függ, hogy teljes födémcserére lesz-e szükség, vagy csak javításra. Nemrég népi ellenőri vizsgálat is fölhívta rá a figyelmet, hogy szinte az összes ablak szelel, a fűtési energia nagy része egyszerűen kiszökik az épületből. Hozzáértő emberek azt mondják, az ablakok egv részét csak a festék tartja össze, azokat javítani nem lehet. Ki csinál majd száznál jóval több pontosan záró új ablakot, a mostani hiteles másaként, mennyiért és mennyi idő alatt, természetesen még nem lehet tudni. Gazdasági regenerálódásunk sok időt vesz igénybe, biztosra vehetjük, viszonylagos szegénység állapotában fog súlyos pénzeket fordítani gazdaságának bemutatására Szeged. Nem is olyan pefektetésról van szó, amely forinttal kifejezhetően térül meg. de könyvtára és múzeuma révén az elsősorban kulturális értékeiről ismert város ismét a közérdeklődés központjába kerülhet, a szellemi kincsek kamatszámítási törvényei szerjnt gyarapodnak általa. Avval, hogv megmutatja magát Szeged, nem vóhk hivalkodó magamutogatóvá, értékei föltárásával kötelességét teljesíti csupán. Szólnunk kell aról ls, hogy várhatóan még több érték áramlik majd be a raktárakba. ha azok kiállítási termekké alakulnak át. örvendetesen sokasodnak a névhez kapcsolható gyűjtemények, gondoljunk csak a képzőművészeti és más természetű hagyatékokra. A hagyományozó föltételként szabja mindig, hogy gyűjteménye közszemlére kerülve valóban közkinccsé váljon. Mostani szorultságában ezt a föltételt nem tudja mindig teljesíteni a múzeum, de ha majd tudja, föltehetően még többen választják ezt a szép megoldást. A jövőnek gyűjt a muzeológus, de legtöbbször a múltat mutatja. Igyekszik napfényre hozni mindent, amiről gondolja, hogy hasznunkra lehet, ha tudunk róla. Hinni lehet benne, hogy Szegedet tudja majd létrejöttétől mindenkori napjainkig fejben összerakni, aki hagyja végigvezetni magát gazdagságunk tárházában. Változnak azonban a múzeumi szokások is. A várban most éppen olyan kiállításra készülnek, amely építészeti múltunkat hozza ugyar. elénk, de előre is akar tekinteni legalább az ezredfordulóig. Hány ötletet kínál majd a sokszorosára bővülő kiállítási fölület, még nem tudni. Csupán azért beszéltünk róla, mert sok embert foglalkoztat a gondolat már most, és sok ember segíthet teremtő gondolatokkal "' T HORVÁTI! DEZSŐ A

„nemzeti kultúra" kifejezése legtöbbször a múlt idő képzetével társul. Ha nem is a régmúltéval, de mindenesetre a lezárult nemzedékével. A folytonosságot ott. a múltban, ugyancsak iól érezzük. Ahol nincs, ott megteremtjük. „Vaida János híd Petőfi és Adv között" — mondogatta az érettségi tételek egyikét, magolva több tízezer középiskolás. ígv egységes és folytonos. tehát így van ..nemzeti kultúra" — sugalltatik e képletekben. Ám gondot okoz. ha általunk egyenként nagvrabecsüít haidani kortársak nem egyformán becsülték eavmást. A politikában még csak hagvián. Széchenyi vagv Kossuth, választani kell. Viszont Koszto'ánvit. és Adyt egyaránt becsülheti, szeretheti valaki — de mihez kezdien akkor Kosztolányi Adyról alkotott véleményével? A leegyszerűsítő, de jóindulatú értelmezés elhallgatja vagy tagadia. semmissé értelmezi az esztétikai nézetkülönbséget Miért? Mintha a nemzeti költészet egységes mércéjével méricskélve egvik életmű esetleg rövidebbnek bizonyulna? A hagyományos álláspont a nemzeti kultúrát normatív szabályozónak érzi. Nemzetszubiektumról. nénlélekről beszél. Eszerint a nemzetek olvanok. mint az egyének. megkülönböztethető legyeik, sajátosságaik vannak, amelyek a művészettől a mindennapi életig kifeieződést találnak. Ha „A" költő a néo lelkületét adekvát rrv'"'on kifejezi, akkor a kortárs „B" köttő csak epigon vagy a nemzettől és annak művelődési eszményeitől nagvobb távolságot tartó lehet. Nem is szólva a befogadókról. akiknek ígv érzelmi távolsága a különböző lellegű alkotóktól nem lehet azonos. A nemzetszubiektum nevében normatív előírással évtizedek óta nem találkozhatunk egvetlen művészeti ágban sem. (Utoljára talán az éDítészetben volt ilyen a hazai klasszicizmust utánozni köteles, úgynevezett szoc. reál stílus.) A nemzeti kultúra örökségének értelmezése mégsem problémamentes s e zavarok többnyire tudatalattivá visszaszorult gondolati konstrukciók maradványai. Mert amilyen természetes ma már. hogv egv népnek a progresszió táborán belül is többféle koncepciót kidolgozó politikusa lehet, az irodalomban például ma is sokan keresgélnek „fő vonalat". Pedig a politika és a kultúra hasonlata úgv sántít, hogv benne az utóbbi az én lábú. mert a politikában az alternatíváknak valóban csak egvikét lehet realizálni a kultúrában mindegyikét: Petőfi. Vörösmarty Aranv 1ó néhány atkotoi esztendeiükben egymás kortársai. A befogadó itt is dönthet egvik vagy másik mellett, de ez nem elengedhetetlen: egyformán is kedvelheti, óket. Egv másik ugyancsak leegyszerűsítő felfogás szerint nemcsak a kultúra alkotói, hanem maguk az alkotások is osztálvmeghatározottságúak. hozzájuk csaknem ugyanolyan szelektív módon viszonyulunk mint a történelmipolitikai folyamatok résztvevőihez. A nemzeti kultúra valóban rétegezett, de nem osztályok szerint. Ezt a rétegződést saját törvényszerűségei szabják meg. Bizonytalan fogalmi megkülönböztetéssel „magas kultúráról", illetve „népi kultúráról", alkalmanként .tömegkultúráról" szoktak beszélni — utóbbiba beleérthetjük a legtágabb értelemben vett kultúrát: a mindennapi élet. a politika kultúráját, a beszéd kulturáltságát. Hol a határ e „két kultúra" között? A népi kultúrában. a mindennapi kultúrában alkotás és elsajátítás, fenntartás és gyarapítás nem könnyen választható külön. A magas kultúra produktumai viszont egyéni alkotások. Individiuumok hozzák létre, és személyiségek válogatnak a meglevők között, tehát egyedileg viszonyulnak hozzájuk. S ebben lelhetjük magyarázatát — ha szükséges — annak, hogy a nemzeti kultúra egymásnak látszólag ellentmondó kulturális értékeket tartalmaz. A nemzet individiuumokból áll. és ők azok. akik létrehozzák, illetve befogadták a (magas) kultúrát. Az egyének értékteremtő és -befogadó folyamatainak pedig nem lehet korlátia a nemzet. Bizonyos fokig kerete az alkotásoknak, ez kétségtelen: A külső keret és a haavománv. a történeti folytonosság, alkotó és befogadó szorosabb kapcsolata teszi azzá. ami. (A reformáció és ellenreformáció eszmetörténetileg ugvan egymás tagadásai, értékeik mégsem záriák ki egymást ) Eklektikus, el egres lenne tehát a nemzeti kultúra? Inkább gazdagságnak nevezhetnénk. Rendteremtő elveket nem lehet kívülről belevinni Az egyetemes kultúrához kapcsolódva viszonylagos értéknagvságok ugvan megállapíthatók de a mai nemzeti kultúra számára követendő értékek. fő vonulatok nem emelhetők ki mivel a nemzeti kultúra egészéhez való viszony végső soron individuális. A nemzeti kultúrák kapcsolata kölcsönhatása könnven tetten érhető a rokon vagv közeli néoek esetében. Európa csak az újkoriján vált szét nemzeti kultúrákra. korábban csak két művelődési szférára (nyugati és bizánci kereszténység) oszlott. A közös hagyomány ma is közelítő ténvező. éooú°v mint a nvelv rokonsága angolok és írek. oroszok és ukránok között vagv a szomszédságé. együttélésé magvarok és szlovákok, svédek és finnek vonatkozásában. A magvar nemzeti kultúra korántsem önmagába zárt. Illyés Gvula által jellemzett különleges helyzete, több országban alakuló élete az egvéni haevománvteremtés tágabb lehetőségével az eltérő helyzetből adódó sokfaita személyiségfejlődéssel turiia ellensúlyozni azt hogv cenk ny egvik nrgn"n«fnbr>z tartozik hittaté GERGELY ANDRÁS IRCSIK JÓZSEF: FÁRADT EMBER Takács Tibor versei Vadlúdcsapat Most jöttem haza s máris útra hívnak a húzó vadlibák, merre a vezér orrát fúria, s ahol kinyílik a világ, ötvennégy leszek s megszorít a riadalom, fogia szívem, meddig lesz a világ kinyitva a béke tenyereiben? Most iöttem Angliából s máris naponta a szívembe vág. nem tudom, milyen lehet Párizs, s látom-e Portugáliát? Vadlibák V-je fent az égen. .örök jelkép, örök reményem! 2. Es vált az ég! És 44-et. írunk s nyár van. heves, konok és betöltik az égi kéket kis ezüst Liberátorok! Kiválik egv rai. talán kettő, megcsillannak Szeged fölött Már az imádkozás is meddők mert ezek itt az ördögök! Rettegés! Bombák! Robbanások! A Lugas utca elreotilt. Halottak! Kínok! Könnyek! Átkok! A történelembe kövült. Vadlúdcsanat repül fent messze. « nekem a múlt jut most eszembe! Töltés, Csillag tér, Zöldfa utca Töltés. Csillag tér. Zöldfa utca! Itt voltam hajdanán gyerek Egy pillanat alatt befutja szívem az évtizedeket. Látom magamat, aki voltam hétévesen, tízévesen, s a töltést körbegvalogoltam édes dinnyére éhesen. Csillagokat sziporkázott rám a bakacsinos éiszaka. s a hold. ez a sápadt, halott Ián' nevetve vezetett haza: de az az út már elveszett rée. hogy mennék rajta, ha mehetnék!