Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

Kedd, 1981. január 13. 5 Természettudományos, művészeti képzés A művészeti szakközépiskolákba február l-ig fogadják el az általános iskolák vegzőseinek jelen tűzését. A szakmai felvételi vizsgákat március 1—15. között tartják ezekben az intézményekben. A Művelődési Közlönyben megjelent minisztériumi közlemény szerint a jelentkezők névsorát az általános iskolák igazgatói juttatják el a művészeti szakközépiskolákba. A zeneművészeti szakközépiskolák az érdeklődőknek közlik a felvételi vizsgák anyagát. A képző- és iparművészeti szakközépiskolák március 3—7. között hívják a tanulókat rajzi felvételi vizsgára a miskolci, a pécsi, a szegedi és a szombathelyi iskolákba. A pécsi művészeti szakközépiskolában az 1981—82-es tanévtől táncművészeket is képeznek. Az új szakra jelentkezők felvételi vizsgája szintén március 1—15. között, lesz. A különösen kiemelkedő képessegü tanulók speciális természettudományi osztályokban tanulhatnak az 1981—82. tanévben is. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gimnáziumában speciális fizika és komplex természettudományi, o szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban speciális biológia és kémia osztály lesz. Az e tárgyak iránt érdeklődő tanulók jelentkezési lapját február 4-ig kell eljuttatni ezekbe az iskolákba. A lapokon meg kell jelölni azt az iskolát, ahol a tanuló folytatni szeretné tanulmányait, ha márciusban a felvételi vizsgán nem felel meg a speciális képzés követelményeinek. (MTI) Tsvábbképzőtanfolyam ötnapos tájékoztató tanfolyamot tartanak Szegeden a megyénk egyetemein és főiskoláin marxizmust—leninizmust oktatók részére a társadalompolitika, az ideológia, valamint 9 gazdasági élet időszerű kérdéseiről. A megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságán tegnap kezdődött továbbképzésen vezető pártmunkások, egyegy téma legavatottabb szakértői, tartanak előadásokat és konzultációkat Hét előadás hangzik el. Az első napon, hétfőn délelőtt — dr. Sebe Jánosnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének megnyitója után — dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára elemezte Csongrád megye gazdaságának fejlődését, az ötödik ötéves terv tapasztalatait és ismertette a hatodik ötéves terv célkitűzéseit. Portrék -Tele volt velük a hét. Nemcsak a mennyiséget értjük, a minőséget is. A Somogyi József szobrászművésszel, Móricz Zsigmond testvérhúgával (Ida néni), Király István akadémikussal, és a „munkás-paraszt származású színészekkel" folytatott beszélgetések egytől egyig érdekesek, figyelmet keltőek, szórakoztatóak és tanulságosak voltak. Ki tudja, hogy van ez a tévészerűség elméletével! Portrék voltak az említett műsorok a szó eredeti értelmében is. Nemigen láttunk mást a képernyőn, mint a beszélők arcát, az egyéb képek legföljebb didaktikusán illusztrálták, ami elhangzott, iá miközben igazat kellett adnunk az e heti Stúdió '81 végén megszólaltatott Jancsó Miklósnak és Hernádi Gyulának, hogy ugyanis a tévében meg kellene már próbálni, mint ők tették nemrégiben, képekben beszélni, s szakítani a statikus „ülésekkel", kamerába nézésekkel — jogosnak érezzük e hagyományos tévés szerepeltetéseket is. Azt a formát tudniillik, hogy valaki „ül és mesél". Beszélget — fprmailag a riporterrel, de ha ez utóbbi jól végzi dolgát, tulajdonképpen velünk, nézőkkel. Közben az operatőr nem tesz mást, csak pásztázza gépével a beszélő arcát, esetleg, ha ezeknek külön mondandójuk van, a gesztusait. Ügy tetszik, egyetlen törvényt nem lehet, áthágni, ha ilyen módon készül a tévéműsor: a megszólaltatott markáns és szuggesztív egyéniség legyen, s tárgya-témája közérdekű. Mielőtt ilyen szemszögből néznénk végig a hét portréit, vissza egy szóra a kulturális hetilaphoz. Ebben is voltak portrék, szintén nem akármilyenek. Például a műsorvezetőé, aki fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az első szótól az utolsóig vállalja a Jancsó—Hernádi alkotópárossal folytatott , beszélgetését. Vajon karakán gesztus ez? Hogy őt szidlák majd, akik ennek érzik szükségét, s ne amazokat? Lehet, hogy gesztus, de a karakán helyett jobban illik elé a tisztességes jelző. Mert romlatlan Igazságérzet látszik működni „a tett" mögött: alkalmat adni a szilveszteri Szuperbolában kivigyorgott művészeknek, hogy ugyanazon a fórumon, a tévében magyarázhassák még egyszer — ugyancsak a tévében megvalósított, újszerű produkcióikat. S nem arra adott alkalmat — újabb félreértések elkerüléséért hangsúlyozzuk —, hogy sértettként, jó magyar szokás szerint, „visszaszólhassanak". Hisz nem sértődtek meg, maguk mondták. (Holmi kajánkodás miatt? Ugyan!) Egyszerűen csak azt szeretnék, ha ki-ki jól értené őket. Azon vannak, hogy mi is kapisgáljuk, ami nekik magától értetődik, hátha gazdagabbak leszünk ezáltal. S mivel e szándék mélyen tisz'tességes, megérdemli, hogy kifejeződhessen. Jó lenne, ha kezdettől jó szándékú, s kezdeti elhibázottságából egyre reményteljesebben kifelé lábaló kulturális magazin ezentúl is hasonlóan etikus tartásáról ismerszene. Mint Király István tanár úr, aki hivatásának magasáról tanított vasárnap este, a késői órára tekintettel talán kevesebbünket, mint ahányan megérdemeltük volna. Mire tanított? Reménytelen és értelmetlen vállalkozás volna pontos és szép szavait visszaadni. Hallani kell, miként szervezi meggyőző érveléssé kikalapált mondatalt a belső hit vagy éppen a gondolkodó kételye, az impozáns tudás és a megszenvedett tapasztalat, „az elvi következetesség és a magatartásbeli tolerancia". Ahogy saját életútját és életművét ez európai partium, Magyarország történelmi útjával együtt tudta elmondani; kedves költője, Ady Endre „mégis-etikáját" mai magunknak való módon elemezni; a 20. századi ember világkonflikus-élményének „túléléséhez" a hétköznapokon, s valamennyiünknek használható, emberszabású „receptet" tudott adni — néptanítói tett volt a javából. Tarján Tamás, az amatőr riporter tisztelettudó visszahúzódottságában, a megfelelő pillanatokban elmondott, „szinten" fogalmazott, lényegretörő kérdéseivel, s talán, mert a Tanár úr ilyennek fogadta, egyenrangú beszélgetőtárs lehetett. A műsor alkotó közreműködője pedig a rendező, Benedek Árpád, az operatőr, Király Péter. Már csak azért is, mert észrevették a főszereplő kifejező gesztusait, főként a szavak közül a legfontosabbakat kiemelő, rendet, logikát, áttekinthetőséget erősítő, hangulati árnyalatokat teremtő kézmozdulatokat. Kevésbé az érzelmeket is mozgósító, tudós racionalitás, inkább „nagyobb érzemények", a művészekre jellemző expresszivitás uralta Somogyi József szerdai 20 percét és Móricz Ida portréját. Sok tétovaság és pislákoló belső hitek jellemezték az „Akik kimaradtak a szereposztásból" című dokumentumfilm szereplőit. Üjra és újra előbukkan rádióban, újságokban, s most a tévében a „munka nélküli" színészek problémája. Hol szolid utalások, hol nyílt vádaskodások, hol végeérhetetlen viták szólnak arról, hogy „túl sokan vagyunk, mi színészek", hogy „pazarlódnak a tehetségek", hogy „dilettánsok viszik a bért", hogy „ki a felelős". Ennek a filmnek sem volt minden szereplője rokonszenves, de a film egésze: igen. Mert — megint nincs jobb szó — tisztességes volt a szándéka. Nem akart direkt állásfoglalásnak, hangzatos „kiállásnak" látszani, hanem gondolkodtatni. Ügy vágták-válogatták a beszélgetéseket, hogy csöndes, szolid erőszakossággal kérdéseket fogalmaztasson a film a nézőivel. Vajon meddig lesz szükségszerű. hogy személyes tragédiák árán is menjen előbbre a világ? S vajon mi lenne a szereposztásból kimaradt színészekkel Ady és Király István „mégis-etikájának" vértje nélkül? Mi adja erejüket, hogy mégis, még mindig becsületes szívvel keressék becsületes jussukat? Bizony mondom, tanítók ők is, példák lehetnek sok mai könynyen feledőnek, könnyen feladónak, harcképtelennek, belenyugvónak. Csak azt nem értem, mit keresett évekig kazettában ez a meglehetősen általános, mondhatnám, történelmi tanulságokat hordozó színészfilm? Mostanában talán kevésbé felkavaró az őszintesége? Sulyok Erzsébet Gyógyító szavak: 11-000 A beszéd gyógyít: sokszor már attól megkönnyebbül az ember, ha valakinek úgy isten igazából kiöntheti a" lelkét. De mindennek a fordítottja is igaz: ha elzárjuk a felhalmozódott gondolatok, indulatok, érzelmek zsilipjét, ha nem engedünk utat ennek a belső feszítő erőnek, megbetegszünk. Napról napra elillan életkedvünk, kilátástalan helyzetbe sodródunk, és elérkezik a pillanat, amikor elég egyetlen csöpp, hogy a zsilip átszakadjon, s összeroppanjunk magányosan viselt gondjaink, indulataink súlya alatt. A többes számot, noha talán úgy tűnik, túlságosan is sötétíti a képet, szándékosan használtam: a lehetőség alól senki nem kivétel. Életünk, akár a XX. század végi világban, akár itt- Magyarországon, Csongrád megyében bizonyos értelemben azonos mederben folyik, s vannak olyan káros hatások, amelyek mindannyiunk lelki épségét veszélyeztetik. A pszichológusok tapasztalata szerint megsokszorozódtak a lelki megterhelések a II. világháború óta. Valóságos információáradat zúdult az emberiség nyakába, amellyel igen nehezen tudunk megbirkózni. A sok Ismeretanyag birtokában levő emberrel szemben a követelmények is nagyobbak lettek, kénytelenek vagyunk versenyt futni „a gyorsuló idővel". Ez a tempó nem engedi, hogy megálljunk egy-egy pillanatra holmi oldottabb csevegésre, hogy meg is várjuk a választ a hajdanvolt barátnak föltett kérdésre: hogy vagy.? Felszínesek lettek kapcsolataink. Az igaz emberi értékeket karrierista vagy anyagi érdekek helyettesítik, s a családot összetartó láncok is igen törékenyek. S amikor Ott áll az ember agyonhajszoltan, kifulladva, ezernyi megoldatlan gond terhével, egyszercsak rádöbben: nincs körülötte egyetlen teremtett lélek, akitől jó szót, bátorítást kaphatna. Miért is lenne, hisz a rohanás közben, az anyagi jólétért való küzdelemben ő maga is elfeledkezett arról, hogy mégiscsak ez a „befektetés" lett volna a legkifizetődőbb. Akinek nincsenek kielégftett, erős a'apokon álló kapcsolatai, aki elvesztette igaz társát, kétségbe esik, magába fordul, s az egyedüllét, a kivezető út hiánya, a céltalanság kritikus helyzetbe sodorhatja. Világszerte tömegével keresik föl az ideggyógyászokat neurózisos, depressziós betegek, egyre többen menekülnek a magányból, a felhalmozódott, megoldatlan gondok elől. az alkoholizmusba. a kábítószer-fogyasztásba, mindez persze újratermeli a konfliktusokat: családok bomlanak föl, házastársak, gyerekek veszítik el lábuk alól a talajt. A WHO adatai szerint a világon évente 3 millió ember akar önszántából megválni az élettől, és sajnálatos módon 300 ezernek ez sikerül ls. Az egészsé^fes világ, a tudomány, az egészségügy nem nézi ezt az önpusztítóit ölbe tett kézzel. Elsőként az 1930as évek elején Amerikában hoztak létre lelki segítséget nyújtó osztályokat. Az elszigetelt próbálkozásokat végül is 1973-ban új, világszerte elterjeszthető módszer követte: Genfben megalakult a Sürgősségi Telefonszolgálat Nemzetközi Testülete (az IFOTES), amely nemzetközi normákat vetett papírra. Ennek alapján hazánkban is megszervezték az első telefonos lelkisegély-szolgálatokat: Budapesten, Győrött, Debrecenben és 1975-ben Pécsett. Csaknem hétéves vajúdás után az idén, mint ismeretes, január 5-től Szegeden is hívható a szolgálat a 11-000-as telefonszámon. Amikor a szakmai közvélemény is belátta — túlterhelés ide vagy oda — szükség van Szegeden is a telefonos lelkisegélyre, a Délmagyarországi Pszichológiai Társaság, a pszichiátriai intézmények és a városi tanács egészségügyi osztálya hozzálátott a szervezéshez. A pécsi tapasztalatokat tanulmányozták, majd a tanács anyagi segítségével elfoglalhatták jól fölszerelt — titkos helyen működő — székhelyüket a nevüket is titokban tartó szakemberek. Minden bajbajutott, segítségre vagy egyszerűen beszélgetésre szoruló szegedi bátorítására mondjuk: a névtelenségbe burkolózó telefonálók hangjára türelmes, megértő, gondjaikat őszintén átélő, pszichológiában járatos emberek várnak, a segítés szándékával. Senkinek nem kell attól tartania, hogy a szolgálaton ügyeletet teljesítők visszaélnek a hallottakkal, tehát bárki bármit őszintén elmondhat. Ha netán valamelyik intézmény közreműködésére lenne szükség, hogy a telefonáló sorsa rendeződjék, az ez irányú lépéseket csak az ő beleegyezésével teszik meg. A magány, az elesettség érzése, a gyötrő gondolatok főként az est leszállta után lepik meg az embert. Ezért is döntöttek úgy a szolgálat szervezői, hogy esti, éjszakai ügyeletet tartanak. Ez a szám azonban hívható nappal is, de akkor üzenetrögzítő veszi föl a hangot, és egyben kéri, este ismét tárcsázzák a 11-000-t. Nappal tehát senki ne várjon feleletet kérdéseire, mert a vonal túlsó végén gép teljesít szolgálatot. S még egy tudnivaló: az utcai automatába 3 perc letelte után nem kell újabb forintot dobni: a 11-000-án nem fojtja bele senkibe a szót egy kattanás ... Az SOS lelkisegélv-szolgálat egy hete működik Szegeden, de mint dr. Várkonyi László főorvostól, a tanács egészségügyi osztályának vezetőjétől megtudtuk, a vártnál máris többen nyúlnak a telefon után nehéz perceikben. Meglepően sok magányos. szexuális gondokkal küzdő fiatal, férjét-feleségét elvesztett, egyedülálló idős ember óhajtja a megértő szót, a tanácsokat. Ez a rövid tapasztalat bi nyitja és a város statiszti i adatai is föltételezték: van létjogosultsága nálunk is ennek a kezdeményezésnek. Az elmúlt öt évben mintegy 40 ezer ember költözött új lakásba: ez óz életmódbeli változás, az urbanizáció hatása is nyomokát hagy az idegrendszerben. A város gyors iparosodása is stresszt vált ki az itt élő emberekből : idegesebbek, esendőbbek, magányosabbak lettünk. Szomorúak a válásokra, az alkoholizmusra és az öngyilkosságra vonatkozó adataink is. Ha nincs senki a közelünkben, aki a kezét nyújtaná felénk, legyen erőnk, bátorságunk belekapaszkodni a telefonon át jövő, segítőkész szavakba. A szavakba, amelyek képesek az embert ráébreszteni arra: van értelme, szépsége az életnek, a legreménytelenebb pillanatokban is. Chikán Ágnes Csongrád megyei Könyvtáros A közművelődési, felsőoktatási és iskolai könyvtárosok híradójának új számában dr. Szentirmai László, a JATE központi könjfittárának osztályvezetője arról írt, „Hogyan jutnak könyvhöz a szegedi ipari munkások?" E társadalmi réteg életmódjáról, életkörülményeiről tavalyelőtt kérdőíves vizsgálatot bonyolítottak le (amelyről lapunkban is beszámolt már dr. Szentirmai László). A könyvtárosok hiradójában Aranysarkantyú Szegedre Az elmúlt hét végén ötödször rendezték meg az országos szólótánc-fesztivált Békéscsabán. A rangos találkozóra kétévenként hívják meg az ország néptáncegyütteseinek legjobb táncosait Az idei 3 rapos fesztiválon 20 együttes 53 táncosa versengett az Aranysarkantyús, illetve a lányok az Aranygyöngycs táncos címért A versenyen kötelező és szabadon választott koreográfiákat mutattak be a zsűrinek és a közönségnek, a díjkiosztás vasárnap volt A Szeged Táncegyüttes tagjai immár hagyományosan sikerrel szerepelnek ezen a fesztiválon. Ezúttal a szegedi versenyzők közül Tanács Istvánnak ítélték az Aranysarkantyús táncos címet (még 6 ilyet oszlott ki a zsűri, négyen pedig Aranygyöngyös táncosok lettek), aki vajdakamarási sűrű csárdással es dél-alfóidi táncokkal nyerte meg a szakmabeliek és a nézők tetszését megjelent cikk e vizsgálat adatai alapján azt kutatja, mi a szerepe a könyvtáraknak abban, hogyan alakul a munkások olvasási kultúrája, s mi a feladatuk a könyvtárosoknak. Tömören így fogalmaz: „növelni kellene a könyvtárak közönségkapcsolatát". Ahhoz ugyanis, hogy a jelenleg olvasó munkások ezután ls olvassanak, meg kell találni a módját a rendszeres tanácsadásnak, ajánlásnak: mit válaszszanak olvasmányul — akár a könyvtárból kölcsönzik, akár vásárolják, akár másoktól kérik kölcsön. Tóth Béla Argentínában élő magyar származású könyvtárossal cserélt tapasztalatokat, a beszélgetést a Híradó közli. Megemlékezést olvashatunk az első szegedi orvosi könyvtárosról, Boló József professzorról, és ismertetést a HÖDIKÖT könyvtárának munkájáról. Nyári és mostani kulturális mozgalmakról adnak hírt több cikkben. A petőfitelepi olvasótáborban a könyvtárosok segítségével fedezhették fel a gyerekek József Attilát, Csongrádon pedig először tartottak foglalkozásokat a városi könyvtár munkatársai a napközis táborokban. A Munka és Műveltség mozgalommal kapcsolatos könyvtári teendőkkel foglalkozik Sipos Sándorné tanácsi főelőadó. Híradást olvashatunk a mindszenti új könyvtárról, a szentesi új iskolában berendezett fiókkönyvtárról, a makói helyismereti munkáról, a dóci könyvek sorsáról. Tanulságosak Bózó Klárának, a Somogyi-könyvtár munkatársának adatai a központi kölcsönző állományáról, forgalmáról — elsősorban az ott dolgozók sokirányú tevékenységének továbbfejlesztése szempontjából. És persze azért is, mert az effajta vizsgálódások segíthetnek a körültekintő állományfejlesztésben, amit a szigorú gazdasági helyzet követel meg. Az iskolai könyvtárak közül a Ságvárt gyakorló könyvtáráról olvashatunk, amelyet a tanárjelöltek is használnak. Varga Ferenc pedig szakfelügyelői tapasztalatait írta le a megye középiskolai könyvtárairól.. „A más portája" rovat anvagát Hajdú Géza válogatta, s'gazdag a Híradó Krónika rovata is. & E-