Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

4 Kedd, 1981. január 13. Az alkoholról, józanul Az alkoholizmus — világ­szerte terjedő népbetegség. -tolunk, magyarokról az a hír járta, hogy iszunk örö­münkben, bánatunkban. Mi­lyen jelenleg a nemzetközi ttszehasonlltás? Az Alkoho­lizmus Elleni Országos Bi­zottság adatai azt mutatják, hogy 1978-ban az egy főre jutó összes alkoholfogyasz­tás terén a hetedik helyet foglaltuk el. Tömény italok fogyasztásában a harmadik nelyen álltunk. Az orvosok véleménye szerint az alkohol: sejtmé­reg. Igaz, hogy az ember mája elbontja, hatástalanít­ja, de rendszeres, Illetve túl­zott mértékű fogyasztása el­sők között éppen ezt a szer­vet támadja meg. A gyak­ran súlyos kimenetelű máj­zsugort jelentős arányban BZ alkohol okozza. Sokan az Ivás védelmében — régi nép tapasztalatokra hivat­kozva — étvágygerjesztő hatását emlegetik. Való igaz, hogy eleinte elősegíti az emésztést, Idővel azonban megtámadja az emésztő­azervek nyálkahártyáját Ez okozza az alkoholisták nagy részénél jelentkező gyomor ­és bélpanaszokat. Az alko­holfogyasztás a növekedés­ben levő gyermekek, szervi megbetegedésében szenve­dők, bizonyos gyógyszere­ket szedők számára — kis mennyiségben is tiltott! A felszívódott alkohol ká­rosítja a központi idegrend­szert. Hatására gyengülnek a reflexek, romlik a moz­gások összerendezettsége. Az akaratgyengülés pedig köny­nyen „lejtő szélére" sodorja az alkohol rabjait. A vi­szonylag hamar bekövetke­ző személyiséghanyatlás folytatásaként — több éves, évtizedes alkoholizálás után — nagymértékű emlékezet­romlás, értelmi hanyatlás következik. Ez az „alkoho­los elbutulás" néven ismert elmegyógyászati megbetege­dés lassan, fokozatosan ala­kul kl. Az alkohol hatására az érrendszer, a szív,' a ve­se ls megbetegedhet. Az alkoholista testiekben­lelkiekben egyaránt kárt szenved. Könnyen szervi bajt szerezhet, ingerültté, kötekedővé válik, családi élete többnyire megromlik. Az alkohol és a bűnözés, va­lamint az alkohol és az ön­gyilkosság összefüggése köz­ismert. Érdekes, és főleg figyel­meztető adatokat közöl — dr. Simek Zsófia tollából — az Alkohológia 1980/3. szá­ma. A felmérés a 30—60 év közötti nők és férfiak halá­lozásának alakulását mu­tatja be az 1920—1978 kö­zötti időszakon belül. Az adatokból kiderül, hogy az említett korosztály férfiakra vonatkoztatott halálozási aránya 1920-tól 1960-ig csökkenő tendenciát mutat. 1960-tól 1978-ig viszont nö­vekszik. Nők esetében a csökkenés 1970-ig tart, ettől kezdve — 1978-ig — ez is növekedést mutat. Es — a férfiakáál éppen 1960-tól, a nőknél pedig 1970-től indul. el az alkoholfogyasztás rohamos növekedése (1960 és 1978 kö­zött az egy főre eső alkohol­fogyasztás megduplázódott!) A halálozási arány és az alkoholfogyasztás emelkedé­sének párhuzama elgondol­kodtató — bár a halálozás alakulását egyéb tényezők is befolyásolják. Az 1977 őszén hozott kor­mányhatározat nyomán ösz­szetetté vált az alkoholel­lenes küzdelem. Sikereként könyvelhető el, hogy ettől kezdődően, éppen a tömény­szesz-fogyasztás meredek növekedésének sikerült meg­álljt parancsolni. Biztató ez az eredmény, de a felvilá­gosítás, és a korlátozó In­tézkedések terén sok a ten­nivaló! kultúra Fűtés és egészség A lakások és a munkahe­h elvek fűtésekor mindig olyan „mikroklíma" megte­remtésére törekszünk, amely az embernek jó közérzetet, komfortérzést biztosít. Ehhez szükség van megfelelő hő­mérsékletre. többé-kevésbé egyenletes hőelosztásra. kel­lő nedvességtartalomra, az égéstermékek maradéktalan elvezetésére és a levegő rend­szeres cserélődésére, a szel­lőztetésre. Hogy egy helyiséget mi­lyen hőmérsékletre célszerű „felfűteni", az elsősorban rendeltetésétől függ. A szok­ványosán öltözött, nyugodtan ülő ember például általában 20—22 C° között érzi jól ma­gát. ez jelenti, számára a „komfortzónát". A lakószo­bák. irodák, hivatali helyi­ségek hőmérsékletét tehát ennek megfelelően kell be­állítani. Ahol a dolgozók megerőltető fizikai munkát végeznek, ilyen hőmérsékle­ten már erősen kimelegsze­nek. megizzadnak. Az izom­mozgás ugyanis — Intenzi­tástól függő mértékben — fokozza az anyagcserét, nö­veli a szervezet hőtermelé­sét Műhelyekben, szerelő­csarnokokban és hasohló munkahelyeken ezért 12—18 C' közötti hőmérséklet lát­szik ideálisnak. A fürdőszo­bákban és a zuhanyozókban kb. 24 C°-nak kell lenni ah­hoz. hogy az ott tartózkodók ne fázzanak. A hideg környezet szerepe a különböző hűléses betegsé­gek kialakulásában általáno­san ismert. A túlfűtés káros egészségi hatásaival azonban már sokkal kevesebben van­nak tisztában. Annyit mind­annyian észreveszünk, hogy nagv melegben könnyen el­bágyadunk. elálmosodunk; csökken a íigvelmünk. Ez hátrányosan befolyásolia az ember tevékenységét, sőt. bi­zonyos munkakörökben ve­szélyes is lehet. Amikor pe­dig kimelegedve, megizzadva kilépünk a szabadba vagy hűvösebb, huzatosabb helyen — folyosón, lépcsőházon — megyünk keresztül, akkor nem tudunk azonnal alkal­mazkodni. és így könnyen megfázhatunk. A fentiek alapján érthető •az is. miért fontos az egyen­letes hőeloszlás. A lakószo­ba fűtése például akkor Iga­zán ió. ha egyes pontjai kö­zött a hőkülönbség nem több. mint 2—4 C°, a hőmérséklet napi ingadozása pedig nem haladja meg a 3—6 C°-ot. Az említett követelmények­nek az etázs-. a központi és a távfűtés felel meg legjob­ban. A gázkonvektorok is jól szabályozhatok, helyes üze­meltetéssel ezek is eléggé egyenletes hőeloszlást bizto­sítanak. Cserépkályhával már jóval nehezebb úgy fű­teni. hogy a hőmérséklet' — a meteorológiai tényezőktől függetlenül — folyamatosan megfeleljen a ..komfortklí­ma" követelményeinek. A térbeli hőeloszlás is kevésbé egyenletes, azaz a kályha kö­rül mindig jóval melegebb van. mint a szoba távolabbi sarkában. Kedvező viszont, hogv a cserép hosszú időn át képes tárolni H hőt. Jól ke­zelt cserépkályhával nagyobb napi ingadozásai elkerülhe­tők. A vaskályha Igen gyor­san felmelegszik, de gyakor­latilag, csak addig ad mele­get. amíg a fűtőanyag ég. Állandó tartózkodásra szol­gáló helyiségek, lakások fű­tésében ezért ma már egyre inkább háttérbe szorul. A jó - közérzetet biztosító mikroklímához feltétlenül hozzátartozik a levegő kellő nedvességtartalma. Ott. ahol a fűtőtest felületi hőmérsék­lete 80 C" fölé emelkedik, a légtérben állandóan jelen levő por pörkölődik. ezért a levegő kiszárad. Ilyenkor gyakori a száj- és torokszá­razság. a köhögési inger és a szomjúság. Ez elsősorban a gőzzel üzemelő központi. Illetve távfűtés esetén jelent­kezik. Elektromos párásító készülékkel vagy egyszerűen kevés víz folyamatos páro­logtatásával lehet segíteni. Etázs-. központi és távfű­tésnél káros égéstermékekkel gyakorlatilag nem kell szá­molni. A kályhák használa­takor viszont nagyon lénye­ges. hogy megfelelő huzatuk legyen, ami biztosítja az égéstermék maradéktalan el­vezetését. Ennek érdekében a kéményt évente, a kályhát pedig — a tüzelőanyagtól függően — megadott idő­közönként tisztítani kell. Ugyanilyen fontos az előírá­soknak megfelelő kezelés, a helyes tüzelési technika. Az olaikályhákat és gázkonvek­torokat minden fűtési Idény előtt célszerű szakemberrel megvizsgáltatni. A zárt. „fűtött helyiségek­ben előbb-utóbb kedvezőtle­nül megváltozik a levegő összetétele. Csökken az oxi­gén- és emelkedik a szén­dioxid-tartalom. az emberek bőréből, ruhájáról, valamint használati eszközökről kü­lönböző szennyező anyagok kerülnek a légtérbe. A leve­gő kellő felfrissüléséről az ablakok időnkénti szélesre tárásával kell gondoskod­nunk. Télen a külső és a belső hőmérséklet között meglehetősen nagy a különb­ség. ezért a szükséges lég­cseréhez ilyenkor néhány perces szellőztetés ls elegen­dő. Ideje módosítani a régi mondást: ha rövid a kar­dod, toldd meg egy lépés­sel!. Manapság már nem di­vat kardot viselni, ám vál­tozatlanul időszerű, hogy ahol nem elég az eszköz, ajánlatos megtoldani. S mi­vel a most ránk köszöntött új esztendőben előre látha­tólag igen rövidek lesznek a „kardok", azaz az anyagi lehetőségek, jó előre gondol­kozni kell azon, hogj an es mivel lehet majd évközben „megtoldani". Csodaszerre aligha lehet számítani. Ha csak nem mi­nősítjük csodaszernek azt, amiből hazánkban mindig sok volt, de többnyire csak „módjával" nyúlunk hozzá: a találékonyságot Szeren­csére az utóbbi időben már az is egyre gyakoribbá vá­lik, hogy ehhez a — nem ls nagyon rejtett — tartalék­hoz a köz érdekében nyúl­nak az élet minden terüle­tén. Újításokról, ésszerűbb munkamódszerekről hal­lunk, olvasunk szinte na­ponta. Valami ilyesmire van szükség a művelődés terén is. zánk lakosságának átlagos művelődési színvonala. Nem­csak visszalépni nem lehet és nem szabad, de még csak megállni sem. öt év alatt a mostani kisiskolások pálya­választókká, a közép, és középfokú iskolákba járók felnőtté serdülnek. Ennyi időt semmiképpen sem le­het kihagyni. Évek, időszakok forduló­ján szokás visszatekinteni. Ha a legutóbbi öt évet kis­sé tüzetesebben vizsgáljuk, mindenütt meg lehet állapí­tani, hogy — lehetett volna ügyesebben ls gazdálkodni. Épült egy sor művelődési ház, amely mindmáig csak felében-harmadában van ki­használva. Rendeztek mű­sorokat, amelyekre csak azért került sor, mert a szomszéd községben is volt már hasonló. Indultak tan­folyamok, amelyek csak a pénzt emésztették fel, de kevés sikert hoztak, kellő előkészítés hiányában — és így tovább. belieknek így sem kell majd kilométereket gyalogolni a kultúráért. Hasonló alapon lehet szer­vezni amatőr együtteseket is. Az előző évek, évtizedek szívós munkájának eredmé­nye, hogy mind több kis he­lyen is van igény rryenek iránt. Eddig, ha kisebb lét­számmal is, de létrehozták a helybeli csoportot sok köz­ségben, versenyre kelve a szomszédos faluval. Most — le kell küzdeni a túlzott lokálpatriotizmust, s össze kell fogni azokkal, akik ed­dig talán éppen versenytár­sak kívántak lenni. Hiszen versenytársat lehet találni tágabb körben — a járáson, a megyén belül — is. Együttes szervezéshez es fenntartáshoz megfelelő pénzt annál kevésbé. Nem egyszerűen a „taka­rékosság éve" kezdődött 1981. január elsején (ilyen egyébként is volt már né­hány a utóbbi évtizedek­ben), hanem olyan ötéves tervidőszak, amelyben végig nagy szükség van az ésszerű takarékosságra. Az okok közismertek. Röviden ösz­szefoglalva: olyan szilárdan meg kell teremteni a költ­ségvetés egyensúlyát, még­hozzá hosszú távra, hogy aztán — a következő ötéves tervidőszakokban — na­gyobbakat léphessünk előre. Ezért kell fokozottan ta­karékoskodni minden terü­leten, s ez alól nem kivétel a művelődés sem. Ám arról semmiképpen nem lehet szó, hogy egy vagy öt évre felfüggesztjük a kulturális haladást, megelégszünk ki­sebb eredményekkel is az is­kolai vagy az iskolán kívüli ismeretterjesztésben. Köztudomású az is, hogy még Igen sok a tennivaló a tömegkultúra terén, bár­rpennyire is emelkedett ha­Most bizony nagyon meg kell majd nézni, hogy az a kevés pénz milyen célokra megy el, s éppen itt van szükség a találékonyságra, a közérdekű ötletekre. Példá­ul: jó volna bizony, ha min­den községnek lehetne kü­lön, szép művelődési háza, amely úgy épül, hogy alkal­mas legyen az ezredforduló utáni igények kielégítésére is. Közismert tény az is, hogy az ilyen szép tervek nemegyszer ott születnek, ahol már a szomszéd falu e téren előbbre lépett, s a he­lyiek sürgősen utol szeret­nék érni. Most — bele kell törődni abba a — különben is a nagyobb közösség cél­jainak megfelelőbb — hely­zetbe, hogy egy-egy közös tanács területén elég egy művelődési ház. S ha a társközség fiataljai nem ta­lálnak közelebb összejövete­li lehetőséget, vagy éppen abban az egy művelődési házban indul valamilyen közérdekű tanfolyam — az űj épülethez amúgysem ele­gendő pénzen lehet kisautó­buszt bérelni vagy két-há­rom helybeli autóssal meg­állapodni, s a társközség­SZULETES Kazl Gábornak és Csomor Anna Máriának Orsolya Réka, ICakuszi György Tibornak és Csi­kós Juliannának Judit Bea, Gál Jánosnak és Bura Juliannának János, Szabó Lászlónak és Fehy­vesi Máriának Péter László, Bru­lich Sándornak és Balázs Ágnes­nek Altos, Czétényi Józsefnek és Vér Zsuzsannának Brigitta, Széli István Jenőnek és Bálint Erzsé­bet Piroskának Emese, Móra Sándornak és r ílya Zsuzsanná­nak Szabolcs, Krajkó Györgynek és Lóel Györgyinek Gábor, Nagy Sándor Antalnak és Csécsei Ho­nának Melinda, Hajdú István Bé­lának és Komócsin Katalinnak Csaba, Nagymihály Józsefnek és Patik Mariannának Marianna, Beznicz Istvánnak és Szabó Éva Ilonának Attila István, Kelemen Sándornak és Takács Katalin Máriának Tamás, Savanya Ist­ván Andrásnak és Kazár Ildikó Ágnesnek Timea, Csányl László­nak és Nagyszöllősi Erzsébet Irénnek Orsolya, Módra Imrének és Székely Máriának Gábor Fe­renc, András Gyulának és Ko­vács Etelkának Ágnes, Zalrmik Jenőnek és Jenei Hajnalka Zsu­zsannának Péter Jenő, öze Imré­nek és Kehi Erzsébetnek Móni­ka, Kolompár Károlynak éa Ko­lompár Jolánnak Oszkár. Lévai Istvánnak és Rasztlk Ibolya Má­riának Rita Mária, Makra Mi­hálynak és Gulyás Franciskának Mihály, Sramkó Józsefnek és Berzeviczl Margit Erzsébetnek Mónika. Utasl Istvánnak és Bitó Ágnesnek István, Nemes Zoltán­nak és Sebők Zsuzsannának Zol­tán. Zakariás Ferencnek és dr. Simon Zsuzsanna Klárának Dá­vid Kornél, dr. Bálint András­nak és dr. Szendrei Mária Anná­nak Péter, Varga Péter László­nak és Kenyeres Katalin Máriá­nak Mónika. Puskás Istvánnak és Nemes Máriának Gábor, Bor­bás Gézának és Zsunyi Julian­nának Katalin, Huszár László­Családi események nak és Varga Olgának Tamás. Süli Szilveszternek és Csurman Katalin Juliannának Szilveszter, Takács Andrásnak és Albert Edit Annának Zsolt Tamás, Pa­taki Lászlónak és Bakos Iloná­nak Krisztián, Gulácsi József­nek és Bányai Rozáliának Akos József. Rácz Istvánnak és Ábra­hám Irén Klárának Renáta, Zá­dori Tibor Mihálynak és Varga Franciska Máriának Tibor Atti­la, Szabó Lajosnak és Boszák Erzsébetnek Norbert, Bodor Fe­renc Mihálynak és Balog Erzsé­betnek Ferenc, Hégert Róbert Jánosnak és Terhes Etelkának Anita, Fodor Sándornak és Czé­kus Máriának Andrea, Király Imrének és Kovács Katalinnak Katalin Piroska, Csűri Jánosnak és Pölös Ilonának Edit, SUii Jó­zsefnek és Zombori Anna Má­riának József, Szabó Pálnak és Soós Honának Anikó, Virányi Tibornak és Mihály Annának Zsuzsanna Rédai Sándornak és Demus Rozáliának Zoltán, Kneip Ferencnek és Németh Ilona Má­riának Gergely Dánlel, Farkas Imrének és papdi Rozáliának Imre, Csörögi Mihálynak és Leié Anna Piroskának Mónika, Tom­bácz Jenő Tibornak és Lengyel Katalinnak Katalin, Frank Fe­rencnek és Tóth Erzsébetnek László, Nóvák Györgynek és Tóth Klárának Norbert, Abra­hám-Fúrús Istvánnak és Sólya Juliannának Tibor, Török And­rásnak és Faragó Mártának And­rás, Kószó Imrének és Forrai Ro­záliának Tibor, Tóth István Gé­zának és Pósa Mária Magdolná­nak Edina, Mihály Antal László­nak és Kardos Piroskának Timea Piroska, Simon Ferencnek és Bácsványi Anikónak Ferenc, Csanálosi Istvánnak és dr. Né­meth Mártának István, Dobó Istvánnak és Monostori Máriá­nak Beáta Mária, Pap István Szilveszternek és Frank Hermi­nának István, Sztlágyi Imrének és Farkas Ágnesnek Tibor Ist­ván, Rácz Jánosnak és Nagy Ilonának Gábor, Nagy Józsefnek és Vágó Évának Andrea, dr. Turzó Lászlónak és Perényi Má­riának Anita, Mucsi Imre Já­nosnak és Erdélyi Máriának Gabriella nevű gyermekük szüle­tett. HALALOZAS Ötott Lajosné Csucska Rozália. Engi Antal, Kozma Mlhályné Miklós Viktória, Sánta Jánosné Feldhausz Magdolna, Kiss Fe­renc, Császár András, Szabó Ló­ránt, Péll Sándor, Farkas Imre, Pusztay József, Papdi Pál, dr. Bozóki László, Bóka Józsefné Földi Julianna. Balogl Julianna. Török Sándorné Katona Katalin. Balog Ferencné Csiki Erzsebet. Tóth Illésné Zsoldos Terézia. Sándor Antal, Ábrahám Rudolf­né Ta.tti Julianna. Bense Sándor. Galambos Mlhályné Bakos Pi­roska. Györki János, Kádár Ist­vánné Molnár Anna. Tóth Ist­ván. Kuruesal Sándor. Lévay Béláné Kosztra Olga, Bárkányi János. Hantos Mihály. Sári La­jos, Mtskolezt Lászlóné Kovács Margit, Varró JuHanna. Kránitz Sándorné Krlzsenits írén Julian­na. Rácz Imre Sándor, Lakatos Mihály Kispál József. Zádori István. Póner Antal Szögi Je­nőné Nagy Terézia, Szászi And­rás, Benkovies Istvánné Pullcs Lívia Kornási Józsefné Varga Julianna, Száraz János. Marko­vira Bíiáné Gulyás Mária, Halá­pi Sándor, dr. Jezernlczky Akos meghalt Általában ls érvényes, hogy kevesebbet kell mar­kolni, de azt aztán erősen meg kell fogni! Nagy szük­ség van továbbra is — pél­dául — a helytörténeti, helyismereti gyűjtemények­re. Valóban jó lenne, ha ezek mindenütt megfelelő helyiséget kapnának és kü­lön, képzett szakember fog­lalkozhatna velük. Ám elő­re látható, hogy a pénz eh­hez is kevés lesz. Marad tehát az olcsóbb megoldás: több társadalmi aktivista összefogása a megőrzésre méltó értékek gyűjtéséhez, s a helybeli értelmiségiek fokozott segítsége a bemu­tatáshoz, rendszerezéshez. Kétségtelen, hogy ez így is kifizetődik — s ez már nemcsak takarékossági szem­pont. Aki foglalkozik a község, a város múltjával, néprajzával — önmagát is képzi,' s ezzel nyer ő is, a közösség is. Ebből pedig következik — anélkül, hogy a szük­ségből erényt akarnánk csi­nálni —, vannak előnyei is a művelődés területén a ta­karékos gazdálkodásnak. Kétségtelen, hogy 1981-ben és a következő években any­nyl öntevékenységet fog el­indítani, annyi rejtett te­hetséget felszínre hozni, amennyire a legtöbb helyen ma nem ls számítanak. Még az sem baj, ha már év elején lecsípnek egy pa­rányit abból az amúgyis kis pénzből a helybeli művelő­déspolitika irányítói — öt­letpályázatokra. Bizonyos, hogy szinte mindenütt akad­nak lelkes fiatalok, pedagó­gusok és más, a művelődést szívügyüknek tartó embe­rek, akik szívesen gondol­koznak azon: hogyan lehet­ne még jobban terjeszteni a kultúrát községükben, váro­sukban — kevés pénzzel, sok ötlettel. K. S. Erdei muzsika Valósággal mesebeli vi­lággá varázsolta a kemény hideg a Mecseket. A Pécs fölötti erdőket vastagon be­lepte a zúzmara, s most olyanok a fák meg a bok­rok, mintha kristályüvegből volnának az ágaik. A téli napsütésben szikráznak a különleges szépségű krls­tályerdők. Érdekes módon nem egyformán borította be a zúzmara a növényzetet. A fenyőfák tűlevelű ágai olya­nok, mintha tejszínhabba mártották volna őket. A lombos 'fák és bokrok vé­kony ágai pedig letöredez­nek, s ilyenkor pengő han­got hallat a szétpattanó jég. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom