Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

KcM, T581. január 13. 3 Ötödik Stéves tervünk mérlege: Nehéz, de eredményes időszak Dr. Komócsin Mihály pártnapi előadása a FÉG makói gyárában Az évindító tanácskozás­sorozat nagy érdeklődésre számottartó eseménye volt a FÉG makói gyárában teg­nap, hétfőn délután meg­rendezésre került gazdasági pártnap. Több mint három­százan gyűltek össze az üzem egyik munkacsarnokában, hogy meghallgassák dr. Komócsin Mihálynak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbi­zottság első titkárának elő­adását. A gyűlés résztvevőit, a vendégeket Balogh István, a gyár igazgatója köszön­tötte, majd felkérte dr. Ko­mócsin Mihályt előadásának megtartására. Gazdasági életünk idősze­rű kérdéseiről, az V. ötéves terv nehéz, de eredményes munkájáról szólva elmondot­ta, hogy a világgazdaságban végbemenő folyamatok érin­tik népgazdaságunkat, orszá­gunk gazdaságát, népünk életét is. Gazdaságunk sok tekintetben összekapcsolódik nemcsak a környező, hanem tőlünk távol levő országok gazdaságával, s így nemcsak azokkal a gondokkal kell megküzdeni, amelyek eseten­ként saját munkánk hibájá­ból erednek vagy belső gaz­dasági nehézségekből adód­nak, hanem azokkal is, ame­lyek a világgazdaság külön­böző területein keletkeznek és éreztetik hatásukat orszá­gunkban is. Ezután hangsúlyozta: nagy­jából és egészében teljesí­tettük azokat a feladatokat, amelyeket az V. ötéves terv­ben előirányoztunk, bár — különösen a tervidőszak má­sodik felében —kénytelenek voltunk változtatásokat esz­közölni, s alapvető mutatóit néhány vonatkozásban nem teljesítettük. Viszont túlteljesítettünk néhány olyan mutatót, ame­lyek a lakosság életkörülmé­nyeiről jelentős hatással vol­tak; részben beruházási jel­legűeket, részben különböző társadalmi juttatásokhoz kapcsolódókat. Túlteljesítet­tük például a lakásépítési, a közoktatás területén a tan­teremépítési vagy az egész­ségügyi beruházási tervün­ket. Nagyot léptünk előre a lakosság életkörülményeit közvetlenül érintő társa­dalombiztosítási szolgáltatá­sok bővítésében. Ismeretes, hogy általánossá tettük az egészségügyi ellátást. Több clyan egészségügyi intéz­ményt hoztunk létre, amely biztosítja a dolgozók magas színvonalú ellátását. A jövőben csak úgy tud­juk fejleszteni gazdaságun­kat, ha úgy alakítjuk át a termelés szerkezetét. hogy olyan termékeket gyártsunk, amelyek kevesebb munka­erőt, nyersanyagot, energiát igényelnek. Ha ugyanolyan anyag- és energiafelhaszná­lással sokkal nagyobb ter­melési értéket hozunk létre, ha feltárjuk azokat a tarta­lékokat, amelyeket a haté­konyság forrásaként szok­tunk számba venni. Tehát gazdaságunkban a korábbi mennyiségi fejlesztésről mi­nőségi fejlesztésre kell áttér­nünk, hogy tovább tudjunk lépni. Részletesen szólt azokról a változásokról, amelyek Csongrád megyében — ezen belül Makó városában — az elmúlt öt évben történtek. Csongrád megye és Makó gazdasága is nemcsak most. hanem a korábbi középtávú terv időszakában is dinami­kusan fejlődött. Eljutottunk odáig, amikor már nem az a problémánk, hogy nem tu­dunk munkalehetőséget biz­tosítani az emberek számá­ra, hanem az: a meglevő üzemek számára nem tu­dunk elegendő munkaerőt biztosítani. Az elmúlt öt évben több üzemünk megduplázta ter­melési kapacitását, köztük a FÉG makói gyára is — állapította meg az előadó. Nyilvánvaló, hogy az em­bereket nemcsak az érdekli, hogy a gazdaság hogyan fej­lődött, hanem az is, miként alakultak az életkörülmé­nyek. Megyénkben ma tel­jes a foglalkoztatottság. Mindenki, aki munkát ke­res, találhat. Ma a foglal­koztatottság színvonala ma­gasabb, mint országosan. Ná­lunk a nők foglalkoztatására alkalmas munkahelyek te­lepítése nagyobb arányban történt, mint más megyék­ben. Azzal is büszkélkedhetünk, hogy bár az országban ki­egyensúlyozott az áruellátás, nálunk — részben a megye adottságai miatt, mivel nagy zöldség- és gyümölcs­termő területtel rendelke­zünk — jobb a lakossá? ál­látása, elsősorban élelmi­szerekből. Nagyot léptünk előre a lakásellátás javításában is. Az elmúlt években egyik fő célkitűzésünk volt, hogy gvarapítsuk a megye lakás­állományát, korszerűsítsük a meglevő otthonokát. Ez in­dokolt volt, mert köztudo­mású, hogy Csongrád me­gye — ezen belül a makói térség is — az ország egyik legmélyebb fekvésű terüle­te. Ennek következtében a szigetelés nélküli lakóházak elavultak, korszerűtlenek. Ezért tűztijv. ki célul, hogy megyénkben gyorsabb üte­mű lakásépítést valósítsunk meg. Amikor öt évvel ezelőtt úgy határoztunk, hogy 23 ezer lakást építünk, akkor sokan azt mondották, hogy a tervnek nincs realitása, nem tudjuk megvalósítani. Ma már tudjuk, hogy túl is teljesítettük az öt évvel ez­előtt meghatározott lakás­építési tervünket. Ezen a te­rületen nincs szégyenkezni­valójuk a makóiaknak sem, hiszen előirányozták a kö­zéptávú tervidőszakra 1200 lakás megépítését, és bár nem véglegesek az adatok, de úgy tudjuk, 1500 lakást építettek. Sorolhatnánk a különböző figyelemre méltó eredmé­nyeket, amelyekből kiderül, hogy az elmúlt ötéves idő­szakot, amely az ország gaz­daságában és népünk éle­tében nem volt könnyű, eredményesen zártuk Csong­rád megyében. Végezetül arról szólt, hogy nálunk békés, nyugodt lég­kör van; minden feltétel adott ahhoz, hogy a VI. öt­éves terv feladatait is ered­ményesen valósítsuk meg. legszunik a kötelezi iero-1 A munkaügyi miniszter 1981. január 1-töl módosí­totta » munkaerő közvetíté­sével és toborzásával kap­csolatos szabályokat. Az új rendelet — több kötöttséget föloldva, a hatodik ötéves terv gazdasági és foglalkoz­tatáspolitikai irányvonalához igazodva — lehetőséget te­remt a munkaerő-közvetítő es -toborzó tevékenység ru­galmas alkalmazására, a ta­nácsi munkaerő-közvetítő szervek sokoldalú informá­cióinak úgyszólván korlát­lan igénybevételére. Ennek célja, hogy egyrészt a mun­kát kereső állampolgárok fokozott segítséget kapjanak az elhelyezkedésükhöz, más­részt támogatásban részesül­jön a vállalatok tudatos munkaerő-gazdálkodása, amelynek keretében a valós igényekhez igazítják a lét­számokat. A munkaügyi miniszter új rendeletének lényege, hogy a munkaerő-közvetítés nem a munkaerőellátást szabályoz­za, hanem szolgáltatást biz­tosít ahhoz. Ügynevezett kötelező munkaerő-közvetí­tés megszűnik. Ezentúl a mun­káltatók a betölteni szándé­kozott munkahelyeiket min­den korlátozás nélkül meg­hirdethetik. Amennyiben munkaerő-szükségletüket a munkára jelentkező helybe­liekből és a közvetítettekből nem tudják kielégíteni, az esetben a vállalat telephe­lyén kívül más területen munkaviszonyban (tagsági viszonyban) nem álló vagy várhatóan a munkahelyükön feleslegessé váló munkavál­lalók körében munkaerő­toborzás is végezhető. Ehhez azonban a területileg illeté­kes tanács munkaügyi szer­ijének az engedélye szüksé­ges és tájékoztatni kell a szándékról a munkáltató te­lephelye szerint illetékes ta­nácsot is. Ezáltal ugyanis esetenként megelőzhető a dolgozók felesleges ingázta­tása, illetve a céltalannak ígérkező toborzás. A szezo­nális munkákhoz szükséges toborzás azonban külön en­gedély nélkül folytatható a munkavégzés helyétől szá­mított 30 kilométeres körze­ten belül. A munkaerő-közvetítő szer­veknek igen fontos feladata lesz az, hogy a munkaerő­ellátási gondok megoldása érdekében a munkáltatók számára tájékoztatást adja­nak az elhelyezkedni szán­dékozókról, illetve felvételi ajánlást tegyenek mind a dolgozók, mind a munkál­tató szempontjából megfele­lőnek ígérkező igények ki­elégítésére. A tényleges meg­felelés esetén elvégzik a köz­vetítést — vállalási kötele­zettség tehát egyik részről sem áll fenn. A közvetítő szervek szol­gáltatási tevékenysége első­sorban az állampolgárok ér­dekeit szolgálja. Az új ren­delet ezért a következőkről intézkedik: a m.unkáltatók kötelességévé teszi, hogy — miközben bejelentik a kü­lönböző munkakörök betöl­téséhez szükséges pontos munkaerő-igényeiket — egy­egy fél évre előre számsze­rű tájékoztatást is adjanak foglalkoztatási szándékaik­ról, nevezetesen a várható teljes munkaerő-szükségle­tükről, valamint a felszaba­dítani tervezett munkaerő­létszámról. A munkaerő­közvetítő szervek a munka­erőigények, a munkalehető­ségek feltárása alapján biz­tosítják mindazokat az in­formációkat, feltételeket, amelyek az adott területen történő munkába állást le­hetővé teszik, illetve közlik az állampolgárokkal a mun­kahelyajánlatokat. A fel­ajánlott munkakör elfoglalá­sa azonban nem kötelező. A munkalehetőségekre vonat­kozó tájékoztatást a munka­viszonyban (tagsági viszony­ban) állók is igénybe vehe­tik. Munkába helyezés cél­jából a munkaközvetítő szer­veket általában minden olyan magyar állampolgár felkeresheti, illetve igénybe veheti, aki a munkaügyi sza­bályok értelmében munka­viszony létesítésére jogosult. (MTI) C sak úgy eloroztam a témát egy kö­tetlen beszélgetésen, mert nagyon ráhangolódtam a gondolatra: mi sokszor az örömöt is megvámoljuk. Városi vezető ember magyarázta nekikeseredve, hogy nem értünk igazán az örömszerzés­hez. a boldogságérzés építéséhez. Mert ve­gvÜK csak azt az egyszerű esetet, hogy lakást kap egy család. Kell ennél nagyobb boldogság; van ennél a társadalmi gondos­kodást jobban kifejező és érzékeltető gesz­tusa a közösségnek? Aligha! Külön szobá­juk lesz a gyerekeknek, a bútor nem ve­temedik el a nedvességben, megszűnik a gyúitósaprítás és a salakozás. aki tanul, félrehúzódhat egy kis panelszobába, pan­csolni lehet a fürdőszobában ... Csakhogy amíg ez a család beköltözhet, ötször-tízszer is megkeseredik a szája. Először, mert megint és megint új határidőt tűzünk ki a költözködésre, hiszen a lakásátadás késik: másodszor, mert be lehetne ugyan költözni, deá fűtés még nem működik; harmadszor, mert veszekedni kell a lakás hibáinak ki­javításáért; negyedszer, mert Felsőváro­son adták, pedig a férj is. meg a feleség is Rókuson dolgozik; ötödször, mert a gye­reket most majd a város másik végébe kell cipelni reggelente az óvodába... És mondhatnánk tovább is — de a gon­dolatsor meglehetősen ismerős, s nemcsak erre az egy örömre vet árnyékot Legjobb leveseinkbe is belepottyan egy-egy légv. Ha neíaláfttán a legeredményesebb szerve­zéssel és ügyvitellel vinnénk véghez vala­mit. akkor meg magunk rontunk rajta. Csinálunk szép szökőkutat, megmutatjuk a népnek — aztán nincs, áki kijavítsa, ha beleesik valami hiba. Építünk szép széles, többsávos utat — de hetekig, hónapokig ott hagyjuk az építkezés törmelékeit sze­métjét és q korlátozó táblákat, mert a burkolati jelek föl festésére tán még több idő kell. mint az útra magára. Rakunk tá­gas. áttekinthető, nagy áruházat — s az első napon letaroljuk, fölforgatjuk fegyel­mezetlenségünkkel. Állítunk nyilvános te­lefonállomást — mégsem tudunk te'efo­nálni. mert ívek hiányoznak a telefon­könyvből és a kssvlőval püföli ük a készü­léket. Elkészül a szép új partfal a belvá­ros szívében — s aztán hónapokig vitat­juk. hogv most aztán kinek a dolga tisz­tán tartani. Érdemes történelmi esemé­nyeknek és személveknek állítunk emlék­táblát. tisztelső megbecsüléssel elmesvünk oda koszorúinkkal — de nincs egv-két mí­ves kampó, amire a koszorút akaszthat­nánk. Hát ilyenek vagyunk. Életemben sosem vártam tanulságot slágerszövegekbűi. de találtam egyet, ami nagyon idevág, s iga­zán kifeiezi dolgainkhoz való viszonyun­kat. Zorán énekeli: „Langyos a sör, de ne­künk így is jó..." Felnövekedett, nagv igényrendszerünk van. hajazza már tehet­ségünket és lehetőségeinket — gyakran mégis olyan igénytelenek tudunk lenni. hogy az már fáj. Nagv vállalkozásaink részletei valahogy nem fontosak nekünk. Sem amikor építünk, sem amikor szerve­zünk. sem amikor üzemeltetünk. Maid minden kiforogia magát, úgy véljük: majd az idő eligazítja a gondokat-hibákat. A nagv dolgok bűvöletében élünk talán, s nem marad figyelmünk azokra az aprósá­gokra. amelyek ezeket is mozgatiák? De nemcsak életünk anyagi hátterében — építkezés, városüzemeltetés, igazgatás — élnek s lapulnak meg ilyen kis gon­datlanságok. hanem az erkölcsi szférában is. Megidéztek egv embert ünnepségre, hogy magas kitüntetéssel méltányolják társadalmi igyekezetét. Volt előzetes kö­szöntés. egy pohár bor. kézszorongatás — de az ünnepségen nem szólították. Valami adminisztrációs hiba csúszott az ügyme­netbe az érem nem érkezett meg. Meges­het ilyesmi? Megesett... s rpinden az el­lenkezőiére vált az emberben, aki ugyan már-már belátta volna, hogv könnven el­tévedhet egv akta a hosszú vándorúton, ha valaki vette volna a fáradságot és a bá­tor-ágot. hogv valami magyarázó szóval oldja a keserűségét. De minthogv erre nem akadt vál!alko?.ó. a másik ünnepen át­adott érem adhatott-e annyi örömöt, mint a megbecsülés hírének első átélése? És láttam már munkaviszonyt jubiláló em­bert. aki 25 vagy 40 év után stencilezett üdvözlő levelet gvűrt össze dühösen. Hal­lottam már esetekel., hogv a jó munka ju­talmáról csak a pénztáros tudott a közös­ség előtt sem kihirdetés, sem indoklás, sem kézszorítás nem esett. Az egészben az a szomorú hogv sokszor a dolog könnyebbik végén bukunk meg. Hiszen tervezni, építeni, szervezni, a gon­doskodás rendszerét mozgásban tartani, a közösségi szellemet és érzést ébren tartani sokkal-sokkal nehezebb és nagvobb mun­ka. figvelem. mint az emlegetett és rokon kis bakikat kikerülni. A végére elfogyna az erő és a türe'em? K ülönösen időszerű erről most beszél­ni. amikor már ott tartunk, hogv nem mennyiséget kell hajszolni az emberi elégedettséghez. Végül is már álta­lában van rendes lakásunk és kosztunk, ruhánk és kényelmünk, emberi méltósá­gunk és ió társadalmi közérzetünk. Olyan életminőségre vergődtünk, amelvben már kisebb jelentősége van a további mennyi­ségi gyarapodásnak, mint az emberi és társadalmi viszonylatoknak. Amit mi szo­cialista humánumnak hívunk, abban a nagy fogalomkörben igen fontos az öröm­szerzés módja és zavartalansága. Erre fi­gyelni ma már legalább olvan fontos, mint ennek anvagi fedezeteire. Jobban kell hát vigyáznunk arra hogv a nagv gonddal, hozzáértéssel és szeretettel főzött levesek­be ne essen légv! Mert ha ki is lehet be­lőlük halászni, csökken a hozzá való ét­vágy. Sz. Simon István Társulás — libalenyésztésre A szentesi Baromfifeldol­gozó Vállalat kezdeménye­zése alapján alapos előkészí­tő munka eredményeként tegnap megalakult Szente­sen a Csongrád megyei li­batenyésztő gazdasági társu­lás. Az érdekelteket — nyolc termelőszövetkezet, hat ÁFÉSZ vezetőit — Mag Pál, a Baromfifeldolgozó Válla­lat igazgatója üdvözölte. A társulás feladata olyan biztonságos termelés létre­hozása. amely a törzsállat­tartástól a termékek értéke­sítéséig kiterjed, az áruelő­állítás valamennyi fázisára. Mindez kedvezően fokozza az érdekeltek libatenyészté­si készségét, termelési jö­vedelmezőségét és terméke­ik versenyképességét. A ter­melés bővítése így módot ad arra, hogy az alapanyag­előállítás összhangban le­gyen a megvé feldolgozó ka­pacitásával és az értékesí­tési lehetőségekkel. A Baromfifeldolgozó Vál­lalat olyan felvásárlási ár­rendszert dolgoz ki, amely­nek lényege a felvásárolt áru minőség szerinti elbírá­lása. Megegyeztek abban is, hogy a társulás valamennyi tagja elsősorban a társuláson belül értékesíthet naposli­bát, végterméket és tollat. A termékek felvásárlási árát, mennyiségét és az átvétel módját az érvényben levő termékértékesítési szerződé­sek szerint határozzák meg. Mivel a nagyüzemek mellett jelentős azoknak a kister­melőknek a száma, akik li­batenyésztéssel foglalkoznak, a társulás termelőszövetke­zetei és az ÁFÉSZ tagjai több éves szerződéskötést szorgalmaznak a háztáji és kistermelőkkel. A társulás tagjai állást foglaltak abban, hogy a fel­dolgozó, nevelő és keltető kapacitások minél jobb ki­használása érdekében össze kell hangolni tevékenységü­ket. A termelést, az egymás közti termékforgalmat a ta­gok olyan szerződésekkel biztosítják, amelyek terme­lési, értékesítési biztonságot nyújtanak mindannyiuk számára. Több szén A kemény; havas téllel da­colva fennakadás nélkül dol gozik a Mátraaljai Szénbá nyák Thorez bányaüzem. * külszíni bányát művelő vi­sontai bányászok az elmúlt tíz nap alatt mintegy 40 ezer tonnával túlteljesítették idő­arányos széntermelési tervü­ket, így az év eleje óta 258 ezer tonna szenet adtak át a szomszédos Gagarin Hőerő­mű fűtéséhez. Ez napi átlag­ban meghaladja a 25 ezer tonnát. A megnövekedett széntermelésnek azért van különös jelentősége, mert a Gagarin Hőerőműre most hárulnak a legnagyobb fel­adatok, ilyenkor jelentkezik a legtöbb igény a villamos energiára. Atomerőmű Kubában Az első kubai atomerőmű építését a tervek szerint az 1981-el megkezdődött máso­dik ötéves tervben kezdik meg. A Szovjetunióval való együttműködéssel kidolgozott tervek szerint a fővárostól 350 kilométerre levő Cien­fuegos mellett épül majd a kubai gazdaság szempontjá­ból igen jelentős létesítmény. A távlati gazdasági és be­ruházási tervek szerint az or­szág villamosenergia-szük­ségletét — természetes ener­giaforrás híján — atomerő­művekkel kívánják megol­dani. Az erőmű építése csak egy területe a Kubai Köztársa­ságban folyó atomenergetikai kutatómunkának. A magha­sadás révén keletkező ener­gia békés felhasználásával kapcsolatos kutatások évek óta folynak a kubai tudomá­nyos akadémia irányításával. Jelentős eredményeket értek el az izotópoknak a mező­gazdasági kutatómunkában való felhasználásával. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom