Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

> Csütörtök, 1981. január 1. Békés, munkás boldog új esztendőt Jókívánságokkal halmozzuk el egymást az esztendő fordulóján. Tiszta szívvel tehetjük a társadalom legkisebb sejtjeiben, a családokban és a dolgozó kollektívákban is. hiszen 1980-ban ismét előrébb léptünk a szocialista társadalom építésének útján. A végzett munka alapján mi Csonarád meaveiek is nvugodt lelkiismerettel tekinthetünk vissza az elmúlt évre. Közös összefogással a párt XIJ. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben elért sikerékkel járultunk hozzá népgazdaságunk egyensúlyának javításához. A terveinkben megjelölt feladatokat nagyrészt teljesítettük. A mezőgazdaságban a szélsőséges időjárás ellenére növeltük a termésátlagokat. * Megyénk lakosságának alkotó helytállásáért elismerésünket, köszönetünket fejezzük ki. A vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények dolgozói jó munkájának elismerése mellett köszönjük mindazok fáradozását, akik önzetlen közéleti aktivitással vesznek részt a párt XII. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Az új esztendő feladatainak megoldása Iránti bizonyossággal búcsúzunk 1980tól. és köszöntjük az új évet. bár tudjuk, hogy olyan feladatokkal és gondokkal kell megbirkóznunk, amilyenek a korábbi években nem voltak. Bizalommal, mert helyzetünket és tennivalóinkat elemezte a párt kongresszusa, felmérte a további fejlődés belső és külső feltételeit, kijelölte a VI. ötéves terv főbb gazdaságpolitikai irányvonalát. Az országgyűlés a közelmúltban emelte törvényerőre új középtávú tervünket. A megyei pártbizottság 1981. évi gazdaságpolitikai állásfoglalása összegezte helyi tennivalóinkat. E célkitűzéseket joggal vallhatja magáénak megyénk minden lakosa tudva. hogy ezek következetes megvalósításával. az újért a jobbért vállalt tenniakarással érhetünk el újabb sikereket Kívánunk meayénk minden lakosának, a gyárak, a földek, a szellemi alkotóműhelyek munkásainak, kedves családtagjaiknak békés, boldog új esztendőt, újabb munkasikereket és nagyon jó egészséget. A CSONGRÁD MEGYEI TANÁCS, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKASPART CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA TALALKOZASOK Kitüntetések, eskütétel A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szocializmus építésében kifejtett eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta Keserű Jánosné könnyűipari miniszternek. Eredményes gazdasági munkásságuk elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta Szili Géza nehézIpari miniszterhelyettesnek, a Munka Érdemrend arany fokozatát Bakos Zsigmond könnyűipari minisztériumi államtitkárnak. Csépányi Sándor kohó. és gépipari, valamint Sárosi Sándorné könnyűipari miniszterhelyetteseknek. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán az Országház nándorfehérvári termében adta át. Ugyancsak szerdán tette le a hivatali esküt Losonczi Pál előtt Méhes Lajos ipari miniszter. A kitüntetések átadásánál és az eskütételen jelen volt Havasi Ferenc," hz MSZMP KB titkára, Marjái József a Minisztertanács elnökhelyettese és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. (MTI) Negyvenmillió, újításokból A Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál ebben a tervidőszakban minden korábbinál eredményesebb volt az újítási mozgalom: az öt év alatt 40 millió forintot takarítottak meg a benyújtott újításokkal. Ehhez az eredményhez nagyban hozzájárult, hogy az utóbbi három £vb^n r^ndszereáí? tették"" áz üjiíások" adás-vételét, Az idén például 3 ríiillió forintos 'gazdásági eredményt jelentettek a cégnek a más vállalatoktól megvásárolt újítások, s körülbelül ugyanilyen értékben adtak el újításokat. Szü/etésnapi köszöntés Tegnap, szerdán ünnepelte 70. születésnapját L ácsán Mlhályné, a munkásmozgalom régi szegedi harcosa, nyugdíjas, aki a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Köztársasági Érdemérem arany fokozata, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Koreai Nemzeti Zászló Érdemérem III. osztályú fokozata ás több más kitüntetés birtokosa. Fogadta őt és köszöntötte születésnapla alkalmából tegnap délelőtt a Szeged városi pártbizottságon dr Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja. a megyei pártbizottság első titkara és Török József, a városi pártbizottság első titkára. Az ünnepeltnek. aki ma is a Belváros I. pártalapszervezet tagja. Török József adta át a megyei pártbizottság üdvözlő levelét, vörös szegfűcsokrot és ajándékot. Lacsán Mlhályné cipőgyári szakmunkás volt és 1933 óta tagja a pártnak. vesz részt a munkásmozgalomban. A harmincas években Képünkön (balról jobbra): Török József, Lacsán Mihályné. dr. Komócsin Mihály többször kezdeményezője volt béremelésért indult sztrájkoknak. A felszabadulás után a legelsők között volt élmunkás, majd a Dobóféle gumigyár vezetője. Az ötvenes években a szegedi békebizottság titkára, majd az Országos Béketanécs tagja. a Hazafias Népfront társadalmi dolgozója. Egykori munkatársai 1959-ben 1elölték először országgyűlési képviselőnek. Ezt a tisztségét három cikluson át töltötte be odaadó munkával. r — UJ Csaknem 400 új országos szabvány lép életbe az új esztendő első napjától, igazodva a technika fejlődéséhez és a nemzetközi együttműködés igényeihez. Az új szabványok a műszaki-gazdasági élet szinte minden területét érintik. Új műszaki előírások készültek különféle ércek, építési anyagok, ásványolaj-termékek minőségi követelményeire és vizsgálati módszereire. Sok szabvány gépi alkatrészekkel és szerszámokkal foglalkozik, de az előző évekhez képest több az olyan műszaki előírás is, amely az áruk szállítás közbeni védelmét, Óvását szolgálja. Népgazdasági szempontból elsősorban azoknak az MSZ—KGST-iSzabványoknak van nagy jelentőségük, amelyék az elektro- és hőtechnlka, valamint a faanyagok és a fűrészipari,termékek műszaki követelményeit tartalmazzák. A vegyipari fejlődés hozta macával, hogy e témakörben is több mint 20 üj, illetve a régit korszerűsítő előírás lép életbe. Ezek között szerepel a személygépkocsik radiál-gumiabroncsainak méreteit és üzemeltetési előírásait tartalmazó szabvány, de a.kerékpár-gumiabroncs köpenyének minőségére ls új előírások születtek. Az élelmiszerek közül ezúttal a szalámifélék, a sűrített tej és a tejpor, a vaj és a margarin különféle vizsgálataira vonatkozó módszerekét egységesítették. A főhadiszálláson Szavrány kerületi székhely a Déli-Bug partján, Odesszától 260 kilométernyire. A megye legészakibb községe a kijevi út mentén. Hétezer lakosa lombok alatt, ligetes környezetben él. Dús zöldbe, vetemények és virágok koszorújába húzódnak a bádogtetős házacskák. Az utcafronton fehérre meszelt, alacsony kerítések fogodzkodnak egymásba, rajtuk a kicsiny kapu inkább disz, mint szükséglet. Fönt a domboldalban mementó magaslik, a Viharmadár elnevezésű partizáncsapat emlékműve. Raj'ta a szöveg: „Esküszöm, hogy az életem föláldozásával is..." És az 1200 tagú csoportnak a fele valóban meghalt ezért a földért. — Él-e itt valaki a volt partizánok közül? Jó ötvenes szőke férfi lépett közelebb, PávelMajszosz. A kerületi tanácselnök. — ön tagja volt a partizánalakulatnak ? — Nem lehet kinézni belőlem? — szólalt meg és nyújtotta a kezét. — Kérém, mondja el, hol harcoltak. Valahol errefelé? — Igen, errefelé. — Meg tudná mutatni a helyet? Bólintott és elvezetett a környező erdők legmélyébe. Úttalan utakon, bozótokon keresztül, mély avarba, stippedezve jutottunk el az egykori főhadiszállásig. Némán álltunk a beomlott parancsnoki verem, az öszszedőlt „konyha", a már alig látható földkunyhók között. Három hosszú évig álltak itt ellent a szavrányiak, s bár erősen megfogyva és leromolva, 1944 márciusában mégis tekintélyes mennyiségű, ellenségtől zsákmányolt hadianyagot adtak át a szovjet hadseregnek. A szülőhaza éltette őket Bejártak a községbe, kapcsolatot tartottak a „Nagyfölddel", ahonnan utasításokat kaptak, s néha — ejtőernyővel — fegyvereket. Mindig tudták, merre mozognak, mire készülődnek a németek, mert a lakosság nemcsak élelemmel, hanem Információkkal is ellátta őket. őrmesterként fejezte be Pável Majszosz a háborút, Halle német városban. Később odahaza tanácselnöknek választották. Egyik testvére szintén szavrányi lakos, a másik nem tért vissza a frontról. . Sokalskiék házatája Jó hat évvel ezelőtt volt szerencsém körülnézni Popowo községben Henry k Sokalski tanyáján. Mintagazda — mondták róla. A bejárattól jobbra tekintélyes magtár és garázs, illetve csűr. Szemközt téglaistálló, balkézről mutatós lakóház, a falán glóriás szentkép. Az udvar négyszöge kikövezve Az ólakban 30—40 sertés, a jászolnál öt fejőstehén és tucatnyi nővendékmarha. A trágyát konvejer hordja hátra a telepre. A gazda fülig olajosan jött elő a csűr mögül, abbahagyva a gépjavítást. — A, magyaroki Isten éltesse magukat, és kerüljenek beljebb. Oj bútorok, csipkefüggönyök, terítők, tévé. Tisztaság, kényelem. — A sikeres gazdálkodók állami támogatást kapnak, majd a termékeket, főleg a húst, jó áron fölvásárolják tőlük... Mintha tudták volna, ml érdekel bennünket leginkább. — Három évvel korábban megszűnt a beszolgáltatás, a parasztok maguk döntik el, mikor érdemes eladni a sertést, a tejet, a gabonát. Nagy tömegű termelésre "képes termelőszövetkezet még kevés van Lengyelországban. ezért kénytelen az állam az egyéniekre támaszkodni. Sokalskiék 1968-ban vásárolták 19 hektár földjüket az államtól, s mivel ezt 'a területet azelőtt nem művelték, öt évig adómentességet kaptak. A szegénységet 5—6 esztendő múlva sikerült lerázniuk. Igaz, reggel fél 5-kor kelnek, s csak öreg este jutnak ágyba. Színház, szórakozás nincs, az autót többnyire könynyebb fuvarozásra használják, esetleg meglátogatják a rokonokat. — Rengeteget dolgoznak —- jegyeztem meg. — Valóban. De csak így lesz mihez nyúlnunk öregségünkre. A 45 éves Henryk Sokalski akkor behatóan érdeklődött a magyar viszonyok felől. , • Dfe a társas gazdálkodásról nem nyilatkozott. A Talabor völgye Végre fönt voltunk a Verhovina tetején. Balról elmaradt a hegyfal, és teljes fenségével kitárulkozott a Talabor völgye. A döbbenetesen nagy katlan fenekén Szinevér szétszórt házacskái kuporogtak a folyó ezüstszalagja mentén, felettük selymes fehér pára úszott tökéletes csöndben. Innen már lefelé csorogtunk a szerpentinen. A Vörös Csillag kolhoz irodája előtt Szjatinyn Luka Vasziljevics községi tanácselnök nyújtotta a kezét. A közös gazdaság főkönyvelője magyarul köszönt és mutatkozott be: — Debel János. Pécsett katonáskodtam. — Nekem azt mondták, Itt nem laknak magyarok. — Ügy is van. A község 4800 lakója színtiszta ukrán. Magam is az volnék. Csupaszív emberek. Jött a párttitkár is, Szubota Iván, azt sem tudta, mivel kedveskedjék. Asztalfőre ültettek, vodkával kínáltak. Egy óra sem telt bele, megismertem a 3038 hektáros közös gazdaságot. Szántójuk alig volt 200 hektárnyi, a terület többnyire legelő, csalitos, bokros, s főleg erdőség. Az állattenyésztés adja a fő jövedelmet. A férfiak az erdészetben kötik le „szabad kapacitásukat". Hajnalra, amikor még harmattól terhes 'a tájék, indulnak a motoros fűrésszel. Naponta hallják, amint a Feketepatak nagy robajjal zúdul a Talaborba, de őket ez alig gyönyörködteti. Ha rávernek, szépen jön a pénz. A r égi értelemben vett szükség eltűnt. Vendéglátóim nem kis büszkeséggel ismertették a változást. Eltűnt a bocskor, s megjelent a nylonharisnya. Az egykor szinte kizárólagos sültkrumpli utolsó helyre került a családi étlapokon. A művelődési ház, a mozi, a könyvtár, az orvosi rendelő, az általános és középiskola bármelyik városnak is dicséretére válna. A tanácselnök mesélte, hogy egy cseh finánc, aki annak idején innen nősült, két évvel ezelőtt ellátogatott Kárpátaljára. Alig találta meg a községet. Nem csoda. A régi rozzant viskókat 480 új és 325 felújított családi ház váltotta föl. És az emberek ls magabiztosabbak lettek. Aranycsinálók Az örökké pénzéhes Erős Ágostnak fülébe jutott, hogy egy Johann Friedrich Böttger nevű fiatal kémikus aranycsinálással kísérletezik. Nem teketóriázott. Egyszerűen elfogatta és Königsteibe zárta azzal a céllal, hogy a mesterséges nemes fém majd mind az övé legyen. Böttger azonban a legvadabb fenyegetés ellenére sem boldogult a lehetetlennel, „csupán" porcelánt tudott kihozni abból a kaolinnak nevezett fehér anyagból, amit bőségesen hordtak a kezeügyébe. A fejedelem, jobbhíján, ennek is megörült, mert fölismerte: ez szintén arany a javából. A meisseni várban megalapította Európa első porcelánkészítő üzemét, s Böttgert bízta meg annak vezetésével. A fiatal tudós 1719ben elhunyt, műve azonban — az egymáson keresztbe fektetett kék kardokkal jelzett porcelán — világhírnevet szerzett Meissen városának. Ma már természetesen nom a várban, hanem annak tövében, egy épületnégyszögben készülnek a gyönyörű dísztárgyak. Ottjártamkor is szoros embergyűrű szemlélte a filigrán szobrok „életre keltését". Gyufaszál nagyságú kezecske ujjain még az ízületek, a körömházak is tökéletesek, a manufaktúra művésze egyetlen biztos mozdulattal illesztette rá a törzsre. Ha csak milliméternyit tévedett volna, selejt az egész. Bizonytalan illesztgelésre nem volt ideje, a különleges ragasztó azonnal kötött Páratlan élmény volt végigjárni az üzem állandó kiállításának termelt. A vakító fehértől a malachitzöldig talán a létező összes színek tobzódtak a rokokó stílusú, majd a klasszicizmus hatésára készült figurákon, étkészleteken, virágokon, amforákon, csillárokon. ' A kapun kilépve J. F. Böttger patinás mellszobra fogadott. Sűrű loknikban leomló fürtjeivel, markáns, szigorú arcával inkább diplomatának néztem volna. Leültem mellé a padra, s elnéztem a turisták szakadatlanul áramló seregét. F. NAGY ISTVÁN