Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

5 Csütörtök, 1981. január 1. ínyencek és mindenevők — Hallom, otthagyott a negye­dik asszony is. — Még hogy otthagyott. Végre megtaláltam az igazit. Mert Jut­ka valóban az. Kedves, fiatal, hamvas és fülig szerelmes be­lém. Emlékszel, már az érettségi banketten kijelentettem, csakis tökéletes feleséget akarok. Ebből az egyből nem engedek. Nem rajtam múlott, hogy az első négy nem volt az... • Ritkán járnak étterembe. Amo­lyan ünnepféle ez kettejük éle­tében. Pedig megtehetnék, jóval túlvannak a negyvenen, szépen kefesnek, csak gyerek nincs. Ke­mény kontúrú árnyék ez, nehe­zen elmosható. Most is nagyon készültek, a nemrégiben átadott új vendéglőben ebédelnek. A vasárnap délelőtt ráment a cipő­tisztításra, ingvasalásra, borotvál­kozásra, fésülködésre. Kicsit fe­szengve foglaltak helyet az ízlé­sesen megterített asztalnál. A pincérfiú vasalt volt, elegáns, mintha skatulyából húzták volna ki. Udvarias. Hosszasan böngész­ték az étlapot. Elképzelték a kü­lönböző ínyencségeket: velővel töltött sertésszelet, pontyfilék Orly-módra, szakácsné kedvence, bifsztek tükörtojással, mustáros bélszínlángos. őzgerinc mit tu­dom én, milyen módra ... Na­gyokat nyeltek. A pincérnek már gyöngyözött a homloka, végül ki­bökték, s abban a pillanatban fülig pirultak. Először az asz­szony: én rántott húst kérek. Majd az ember: marhapörkölt galuskával. Az egész ebéd alatt nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Eszükbe jutott az otthoni hűtőszekrény, s benne a tegnap­ról maradt pörkölt meg a hol­napra szánt rántott húsnak való. Mindketten érezték, hosszú lesz a kettőjük közé telepedett csönd. • Néztem a szemközti házat. A beköltözés izgalmát. Egymás után érkeztek a teherautók, zsibong­tak az új lakók. Erős fiatalem­berek pakolták le a jó előre megvásárolt bútorokat — kék hu­zatú garnitúrát, piros plüss­foteleket, sárga műbőr berende­zéseket, lila faliszőnyegeket, sö­tétbarna, fényezett vagy éppen tapétázott szekrénysorokat. Lelki szemeim előtt már láttam ezeket a bútordarabokat az egyencsíkos tapétával borított szobákban, az egyforma mustársárga padlósző­nyegeken. Legyen bár barnára pácolt szekrénysor, nyers és fé­nyezett vagy kékre festett a bú­tor, a narancssárga padló nem változik csakúgy, mint ahogy a pizsamatapéta sem. így aztán az egyik lakás sápadt lesz, mint ví­rusjárvány idején az SZTK-ren­delő, a másik akár egy papagáj. Aztán egy-két hét s a Csináld magad mozgalom keretében ta­pétázni kezd a ház, szőnyeg ke­rül a szőnyegpadlóra, megjelen­nek az első lakáscsere-hirdeté­sek. Otthonná (?) változott a lakás... * Szokványosán indult ez az ér­tekezlet is. Elhangzott a beszá­moló — ki figyel oda?! Minden beszámoló egyforma: elvtársak, mint azt ebből és ebből a hatá­rozatból tudjuk, célunk ez. alap­vető feladatunk nem változott, értünk el eredményeket, de van­nak még hibák, előre a boldo­gabb, gazdagabb... A hallgató­ság is szokványosán viselkedett. Az első hozzászólás ugvebár min­dig nehéz, kezdjük hát a máso­dikkal — jópofáskodott az elnök, amikor egyszer csak magasba emelkedett egy kéz. Na nézd csak, a csöndes Balogh! Mi baja lehet — motoszkált a kis bogár elnökünk fejében. — Már elnézést kedves elvtár­sak, én nemigen szoktam feles­legesen beszélni, de nehogy azt higgyék az elvtársak, hogy ne­künk mindent be lehet adni, mert mi csak melósok vagyunk. Nem a sóderre vagvunk kíván­csiak, hanem a valóságra meg az igazsásra. Előttünk aztán nem kell kendőzni a .bajt, benne va­gyunk nvakig, s ami jó, azt sem kell eltitkolni, hiszen benne van a két kezünk munkája. Azt mondják meg az elvtársak, hi­szen maguk a vezetők, az okosok, hogv mit tegyünk együtt a bol­dogulásunkért. Te. meg te meg én. mi. Hát erre lennénk kíván­csiak. elegünk van a kiszínezett beszámolókból... Leült. A légy zümmögését so­káig lehetett hallani... • Két bírósági hír summázata: K. I. húszéves G-i fiatalember többszöri betöréses looást köve­tett el a környező ARC-ámbá­zakban és szövetkezeti boltokban. Válogatás nélkül elvitt mindent, ami a keze ügyébe akadt. A házkutatás során nagy mennyi­ségű műszaki cikket, női fehér­neműt, lemezeket, konzerveket, italokat, szögeket, méterárut ta­láltak nála ... H." J-t, egyik nagyhírű sport­egyesületünk elnökét kizárólag a legmodernebb elektroakusztikai berendezések érdekelték. Rádió­erősítők, lemezjátszók, magneto­fonok, kazetták. Igazi ínyenc volt, attól sem riadt vissza, hogy emiatt megsértse a devizagazdál­kodásra vonatkozó jogszabályo­kat... — A szokásos 30 deka vese­pecsenyét kérem. — Még valamit Goldmayer né­ni? — Tegyen még hozzá fiam tíz deka disznósajtot. Elég lesz má­ra meg holnapra. — Godfrid jól van? Tetszett neki a múltkori vesepecsenye? — Köszönöm, kedveském, jól. Most elkísért, ide kötöttem a bolt előtti biciklitartóhoz. Me­gyek is már, ne várjon sokáig. Hovatovább egvetlen szórako­zásunk, kikapcsolódásunk és mű­velődési forrásunk a televízió. Hányan de hányan vannak, akik reggel 8-kor, még félálomban megnézik az esti torna ismétlé­sét, aztán agyukat az iskolatele­vízió óráin csiszolják, délután már alig várják, hogy a sistergő képernyőn megjelenjen az emb­léma. s fölhangozzék a szignál. Éjszaka pedig arra ébrednek, hogy üresen világít és sistereg a doboz. A könyv, a mozi, a szín­ház. a folyóiratok, úiságok mind mellékes. A televízió istenének rabjai vagvunk. Szellemi kész­ételeket fogvasztunk reggelire, ebédre, vacsorára. Már a vacso­rát is a készülék előtt fogyaszt­juk. a szerelem örömét is kiöli szívünkből, testünkből a krimi­sorozat új és úi darabja. — Vagv mindez rémlátomás? Buta fantáziajáték' Mindenesetre in­nen. az erkélyről 9 és fél 10 kö­zött ilven gondolatok születnek a lakótelén kékesen vibráló ab­lakmilliárdjának arénájában. Vajon ki az igazán iő tanuló? Az. aki minden tantárgyat kí­méletlen szorgalommal, a szülői büntetések fenyegető árnyékában ötös alára megtanul, vagv az, aki Például matematikából és ze­néből úgy emelkedik társai fölé. hogv öröm számára minden úi feladat, minden felfedezett dal­lam?! Mert érdekli amit csinál, örömét leli munkájában. Csak­hoey számára is hamar megje­lenik az egyetem, mint célkénzet. s bármilyen örömmel muzsikált maga és társai gyönyörűségére, neki kell veselkednie a fiziká­nak, mert az életben a legfonto­sabb a mindig előbbre jutás. Az ínyenceknek ideje még oly távol lenne? Mert mindez igaz az élet isko­lájára is?! TANDI LAJOS A göcseji falumúzeum Pákolifz István Igazándiból A furuglás bojtárok meseszomj ú csírásgyerkőcék hallottak ugyan rebesgetni valamit bizonyos szabadítóról bár lelohasztotta repeső kíváncsiságukat hogy csak hasonszőrű szerzet lesz az illető ács vagy egyéb kisiparos-ivadék s a gyönyörű lódításokon kívül mit lehet attól várni akinek nincs egyebe csak a rajtavalója Szentigaz minden zagyvalékot összehordanak a hetyegő traccsos mihasznák múlatják az időt pásztorkodóinknak pedig a könyökén jön ki már a tömérdek elnapolt dátum ígéret jóslat ámítás mese De midőn az üstökös csóvája ott csillagszórózott az istálló fölött zavarodottan bámulták a fényességet és igazándiból ácsingóztak a pásztor-szívük szerinti jóra-szépre Illyés Gyula Három vidéki kép I. FELELŐSSÉG Jött-jött nagy felelősségével a tehén gyerek-kezem-tárta kapunk elé. Sietett befelé. Bólintott, bólintott, már énfelém: „Én ne tudnám, szegény háznál mit ér a té?\" II. SZANŰT VENDÉGSÉGBE Hó is volt, hold is volt, szólt és szólt csikócsengó is és jött, szállt, röpült apánk, anyánk is velünk. S lett külön örömünk: s ha földülünk?! III HATRALÉPTETÖ FOLYAM A part-evőt, a hátraléptetőt, ezt a mohó-serényet, ezt a vadul már lábam harapó időt: moccanatlanul, karba tett kézzel nézném, már néma megvetéssel, ha nem tartanám két karomban éppen ezt a féléves leánycsecsemőt. Zalaegerszeg gyors ütemben fejlődő városunk. Látványosan szép, modern lakóépületei mellett szem előtt tartja a régebbi korok építészetének megóvását is. Ezt példázza kitűnően az országban először megnyitott falumúzeuma — skanzenje — a legszebb Zala megyei népi műemlékekkel. Felszabadulásunk után kezd­tünk jobban odafigyelni a népi építészet gyönyszemeire, és már akkor felmerült a megóvás, meg­őrzés gondolata is. Két irányzat alakult ki. Kezdetben a külön­böző falvakban levő épületek egy helyre gyűjtése, helyreállítása és bemutatása volt elsődleges szem­pont. E gondolat jegyében szüle­tett a göcseji falumúzeum, amely már második évtizede fogad lá­togatókat. Az újabb elgondolás szerint a megőrzendő épületeket a saját helyükön kell helyreállí­tani, eredeti tárgyakkal beren­dezni és ott bemutatni az érdek­lődőknek. Erre is van már példa Zala megye több községében. A göcseji falumúzeum egy tipi­kus göcseji kisközséaként épült fel. Valódi utcán sétálunk, balra patak csobog, jobbra szegényebb és tehetősebb porták sorakoznak. Leglátványosabbak a lakóházak — többnyire zsúppal fedettek —, de nem hiányoznak a telkekről a gazdasági épüleVk sem. Látha­tunk többféle csűrt, kukoricagó­rét, galambdúcot, pálinkafőző­kunyhót, vízimalmot is. Csak a templom hiányzik, helyette ap­rócska harangtorony áll magá­ban. A falucska végén, a patak túlsó partján hegyi pincék vár­ják a szomjazókat. Az alacsony falú, magas tetőjű pincék bizo­nyára jól hidegen tartották a za­matos zalai borokat. TAKÁCS GÁBOR ' ' Ak > '). rjíiir.;, . - ' • <: .Tfjjjí'í mm ' ío * w - < %m HPti m > ** >">< < SÚ fS$§Sth . • I í IfiiE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom