Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

5 Csütörtök, 1981. január 1. ínyencek és mindenevők — Hallom, otthagyott a negyedik asszony is. — Még hogy otthagyott. Végre megtaláltam az igazit. Mert Jutka valóban az. Kedves, fiatal, hamvas és fülig szerelmes belém. Emlékszel, már az érettségi banketten kijelentettem, csakis tökéletes feleséget akarok. Ebből az egyből nem engedek. Nem rajtam múlott, hogy az első négy nem volt az... • Ritkán járnak étterembe. Amolyan ünnepféle ez kettejük életében. Pedig megtehetnék, jóval túlvannak a negyvenen, szépen kefesnek, csak gyerek nincs. Kemény kontúrú árnyék ez, nehezen elmosható. Most is nagyon készültek, a nemrégiben átadott új vendéglőben ebédelnek. A vasárnap délelőtt ráment a cipőtisztításra, ingvasalásra, borotválkozásra, fésülködésre. Kicsit feszengve foglaltak helyet az ízlésesen megterített asztalnál. A pincérfiú vasalt volt, elegáns, mintha skatulyából húzták volna ki. Udvarias. Hosszasan böngészték az étlapot. Elképzelték a különböző ínyencségeket: velővel töltött sertésszelet, pontyfilék Orly-módra, szakácsné kedvence, bifsztek tükörtojással, mustáros bélszínlángos. őzgerinc mit tudom én, milyen módra ... Nagyokat nyeltek. A pincérnek már gyöngyözött a homloka, végül kibökték, s abban a pillanatban fülig pirultak. Először az aszszony: én rántott húst kérek. Majd az ember: marhapörkölt galuskával. Az egész ebéd alatt nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Eszükbe jutott az otthoni hűtőszekrény, s benne a tegnapról maradt pörkölt meg a holnapra szánt rántott húsnak való. Mindketten érezték, hosszú lesz a kettőjük közé telepedett csönd. • Néztem a szemközti házat. A beköltözés izgalmát. Egymás után érkeztek a teherautók, zsibongtak az új lakók. Erős fiatalemberek pakolták le a jó előre megvásárolt bútorokat — kék huzatú garnitúrát, piros plüssfoteleket, sárga műbőr berendezéseket, lila faliszőnyegeket, sötétbarna, fényezett vagy éppen tapétázott szekrénysorokat. Lelki szemeim előtt már láttam ezeket a bútordarabokat az egyencsíkos tapétával borított szobákban, az egyforma mustársárga padlószőnyegeken. Legyen bár barnára pácolt szekrénysor, nyers és fényezett vagy kékre festett a bútor, a narancssárga padló nem változik csakúgy, mint ahogy a pizsamatapéta sem. így aztán az egyik lakás sápadt lesz, mint vírusjárvány idején az SZTK-rendelő, a másik akár egy papagáj. Aztán egy-két hét s a Csináld magad mozgalom keretében tapétázni kezd a ház, szőnyeg kerül a szőnyegpadlóra, megjelennek az első lakáscsere-hirdetések. Otthonná (?) változott a lakás... * Szokványosán indult ez az értekezlet is. Elhangzott a beszámoló — ki figyel oda?! Minden beszámoló egyforma: elvtársak, mint azt ebből és ebből a határozatból tudjuk, célunk ez. alapvető feladatunk nem változott, értünk el eredményeket, de vannak még hibák, előre a boldogabb, gazdagabb... A hallgatóság is szokványosán viselkedett. Az első hozzászólás ugvebár mindig nehéz, kezdjük hát a másodikkal — jópofáskodott az elnök, amikor egyszer csak magasba emelkedett egy kéz. Na nézd csak, a csöndes Balogh! Mi baja lehet — motoszkált a kis bogár elnökünk fejében. — Már elnézést kedves elvtársak, én nemigen szoktam feleslegesen beszélni, de nehogy azt higgyék az elvtársak, hogy nekünk mindent be lehet adni, mert mi csak melósok vagyunk. Nem a sóderre vagvunk kíváncsiak, hanem a valóságra meg az igazsásra. Előttünk aztán nem kell kendőzni a .bajt, benne vagyunk nvakig, s ami jó, azt sem kell eltitkolni, hiszen benne van a két kezünk munkája. Azt mondják meg az elvtársak, hiszen maguk a vezetők, az okosok, hogv mit tegyünk együtt a boldogulásunkért. Te. meg te meg én. mi. Hát erre lennénk kíváncsiak. elegünk van a kiszínezett beszámolókból... Leült. A légy zümmögését sokáig lehetett hallani... • Két bírósági hír summázata: K. I. húszéves G-i fiatalember többszöri betöréses looást követett el a környező ARC-ámbázakban és szövetkezeti boltokban. Válogatás nélkül elvitt mindent, ami a keze ügyébe akadt. A házkutatás során nagy mennyiségű műszaki cikket, női fehérneműt, lemezeket, konzerveket, italokat, szögeket, méterárut találtak nála ... H." J-t, egyik nagyhírű sportegyesületünk elnökét kizárólag a legmodernebb elektroakusztikai berendezések érdekelték. Rádióerősítők, lemezjátszók, magnetofonok, kazetták. Igazi ínyenc volt, attól sem riadt vissza, hogy emiatt megsértse a devizagazdálkodásra vonatkozó jogszabályokat... — A szokásos 30 deka vesepecsenyét kérem. — Még valamit Goldmayer néni? — Tegyen még hozzá fiam tíz deka disznósajtot. Elég lesz mára meg holnapra. — Godfrid jól van? Tetszett neki a múltkori vesepecsenye? — Köszönöm, kedveském, jól. Most elkísért, ide kötöttem a bolt előtti biciklitartóhoz. Megyek is már, ne várjon sokáig. Hovatovább egvetlen szórakozásunk, kikapcsolódásunk és művelődési forrásunk a televízió. Hányan de hányan vannak, akik reggel 8-kor, még félálomban megnézik az esti torna ismétlését, aztán agyukat az iskolatelevízió óráin csiszolják, délután már alig várják, hogy a sistergő képernyőn megjelenjen az embléma. s fölhangozzék a szignál. Éjszaka pedig arra ébrednek, hogy üresen világít és sistereg a doboz. A könyv, a mozi, a színház. a folyóiratok, úiságok mind mellékes. A televízió istenének rabjai vagvunk. Szellemi készételeket fogvasztunk reggelire, ebédre, vacsorára. Már a vacsorát is a készülék előtt fogyasztjuk. a szerelem örömét is kiöli szívünkből, testünkből a krimisorozat új és úi darabja. — Vagv mindez rémlátomás? Buta fantáziajáték' Mindenesetre innen. az erkélyről 9 és fél 10 között ilven gondolatok születnek a lakótelén kékesen vibráló ablakmilliárdjának arénájában. Vajon ki az igazán iő tanuló? Az. aki minden tantárgyat kíméletlen szorgalommal, a szülői büntetések fenyegető árnyékában ötös alára megtanul, vagv az, aki Például matematikából és zenéből úgy emelkedik társai fölé. hogv öröm számára minden úi feladat, minden felfedezett dallam?! Mert érdekli amit csinál, örömét leli munkájában. Csakhoey számára is hamar megjelenik az egyetem, mint célkénzet. s bármilyen örömmel muzsikált maga és társai gyönyörűségére, neki kell veselkednie a fizikának, mert az életben a legfontosabb a mindig előbbre jutás. Az ínyenceknek ideje még oly távol lenne? Mert mindez igaz az élet iskolájára is?! TANDI LAJOS A göcseji falumúzeum Pákolifz István Igazándiból A furuglás bojtárok meseszomj ú csírásgyerkőcék hallottak ugyan rebesgetni valamit bizonyos szabadítóról bár lelohasztotta repeső kíváncsiságukat hogy csak hasonszőrű szerzet lesz az illető ács vagy egyéb kisiparos-ivadék s a gyönyörű lódításokon kívül mit lehet attól várni akinek nincs egyebe csak a rajtavalója Szentigaz minden zagyvalékot összehordanak a hetyegő traccsos mihasznák múlatják az időt pásztorkodóinknak pedig a könyökén jön ki már a tömérdek elnapolt dátum ígéret jóslat ámítás mese De midőn az üstökös csóvája ott csillagszórózott az istálló fölött zavarodottan bámulták a fényességet és igazándiból ácsingóztak a pásztor-szívük szerinti jóra-szépre Illyés Gyula Három vidéki kép I. FELELŐSSÉG Jött-jött nagy felelősségével a tehén gyerek-kezem-tárta kapunk elé. Sietett befelé. Bólintott, bólintott, már énfelém: „Én ne tudnám, szegény háznál mit ér a té?\" II. SZANŰT VENDÉGSÉGBE Hó is volt, hold is volt, szólt és szólt csikócsengó is és jött, szállt, röpült apánk, anyánk is velünk. S lett külön örömünk: s ha földülünk?! III HATRALÉPTETÖ FOLYAM A part-evőt, a hátraléptetőt, ezt a mohó-serényet, ezt a vadul már lábam harapó időt: moccanatlanul, karba tett kézzel nézném, már néma megvetéssel, ha nem tartanám két karomban éppen ezt a féléves leánycsecsemőt. Zalaegerszeg gyors ütemben fejlődő városunk. Látványosan szép, modern lakóépületei mellett szem előtt tartja a régebbi korok építészetének megóvását is. Ezt példázza kitűnően az országban először megnyitott falumúzeuma — skanzenje — a legszebb Zala megyei népi műemlékekkel. Felszabadulásunk után kezdtünk jobban odafigyelni a népi építészet gyönyszemeire, és már akkor felmerült a megóvás, megőrzés gondolata is. Két irányzat alakult ki. Kezdetben a különböző falvakban levő épületek egy helyre gyűjtése, helyreállítása és bemutatása volt elsődleges szempont. E gondolat jegyében született a göcseji falumúzeum, amely már második évtizede fogad látogatókat. Az újabb elgondolás szerint a megőrzendő épületeket a saját helyükön kell helyreállítani, eredeti tárgyakkal berendezni és ott bemutatni az érdeklődőknek. Erre is van már példa Zala megye több községében. A göcseji falumúzeum egy tipikus göcseji kisközséaként épült fel. Valódi utcán sétálunk, balra patak csobog, jobbra szegényebb és tehetősebb porták sorakoznak. Leglátványosabbak a lakóházak — többnyire zsúppal fedettek —, de nem hiányoznak a telkekről a gazdasági épüleVk sem. Láthatunk többféle csűrt, kukoricagórét, galambdúcot, pálinkafőzőkunyhót, vízimalmot is. Csak a templom hiányzik, helyette aprócska harangtorony áll magában. A falucska végén, a patak túlsó partján hegyi pincék várják a szomjazókat. Az alacsony falú, magas tetőjű pincék bizonyára jól hidegen tartották a zamatos zalai borokat. TAKÁCS GÁBOR ' ' Ak > '). rjíiir.;, . - ' • <: .Tfjjjí'í mm ' ío * w - < %m HPti m > ** >">< < SÚ fS$§Sth . • I í IfiiE.