Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

Vasárnap, 1981. január 25. 59 A képviselő hétköznapjai Szolgálat a közösségért Erika E

gyre többször hallom a gyerekneveies igazszavu embereitől, hogy a feszes melegétől akkor ls függ, milyen lesz a felnőtt, ha még öntudatlan hónapjait éli a csecsemő. A családban érzi igazán, hogy tartozik valahova, es létkérdés számára, hogy tartozzon. A boldog gyermekkor mezeire még az aggastyán emlékezete is visszavisszajár, és sokszor onnan gombolyítja a tapasztalatok szálait is, mondván: az én apám szerint ... Ami a három pont helyett áll, az maga a megíollebbezhetetlen szentírás. Olyan példa, amitől eltérni nem lehet. Ha a madarásza tból vette a képes beszéd a mintát, és fészek melegét említ, akkor a folytatást is vehetjük onnan: a fészek csak akkor meleg, ha költ a madár, vagy ha fiókával van tele. A családi fészek tartozéka a gyerek. Könnyen beszél, akinek van. • Ügy adódott, hogy egy év alatt kétszer mentem be egy vendéglőbe. Ha egyedül lettem volna, talán egy szót nem tudnék mondani róla. Lehet, hogy föl se tűnt volna, hogy az ételhozók közül egy férfi meg egy nő férj és feleség, és föltehetően ők se méltattak volna a tisztességes vendéglátás szokásainál nagyobb figyelemre, de potyautasként mentem a gyermekvédő intézet két emberével. A fejedelmi fogadtatás lehetett hozzá hasonló, amibe akaratlan belecsöppentem. Először csak tiblábolt a gondolat a fejemben, amíg ők egymás meleg üdvözlésével voltak elfoglalva, másodszor már azt figyelhettem, egy év alatt semmit nem hűlt a köszöntés melegsége, és a kiszolgálás körüli figyelmesség M kopott semmit A házaspárnak nem volt saját gyermeke, boldogságuk természetes akadályalt útitársaim egyszerű. adminisztratívnak is mondható megoldással hárították el, örökbe adtak egy állami gondozott gyermeket Meleget adtak a fészekbe. A gyermek hányatott sorsáról csak annyit tudok, hogy négyéves lehetett amikor csokoládéra vagy cukorra éhezvén belenyúlt a családi kasszába, és mivel ötszázasba akadt a keze, azt vitte a boltba. A boltos figyelmeztette a szülőket akik azonnyomban elhatározták, hogy egyszersmindenkorra kikúrálják gyermekük pénz utáni fogékonyságát és embert faragnak belőle. Biztosan nem irodalmi példák lebegtek szeműk előtt noha szóról szóra úgy csinálták, ahogy megvan írva; parazsat tettek bársonypuha markóba, és nem engedték, hogy megszabaduljon töle. A barbárság híre belejutott az állam fülebe, magához vette a gyermeket A parazsas szülők soha nem keresték — ügy tudom. Volt tehát egy apátlan-anyátlan gyerek, és volt egy gyermektelen házaspár. Egymás mellett elhaladva élhették volna szürkévé fakult életüket, később elpanaszolhatták volna, keserű élet jutott osztályrészül, noha anyagiakban nem szenvedtek hiányt de összetalálkoztak, és színesre váltott át körülöttük a világ. A csorduló hálának kétszer voltam szemtanúja. Igaz, hogy kicsi kell a boldogsághoz, de az a kicsi néha akkora, hogy ki se lehet mondani. • Erikát is kétszer láttam. Váratlan gyerekként jöhetett a világra, szülőanyja pólyástul tette bele az állam kezébe. Becsapták, vagy könnyűnek fogta föl az életet, ne firtassuk, a pöttöm emberke kiesett a fészekből, mielőtt megmelegedett volna benne. Évről évre várta gyerekét az egyik házaspár, görcsös akarattal kapaszkodott minden kínálkozó szalmaszálba. Amikor végre legnagyobbra nőhetett a reményük, akkor fordult a kocka, és kimondhatatlan bánat lett belőle. Az orvosok meg is mondták tapintatos tárgyilagossággal, hátralevő éveikben mindenük lehet, de gyermekük nem. Le kellene most írnom, mit érezhetett az asszony, de nem tudom. Nemcsak azért, mert gyönge a szó ott, ahol az érzelmek beszélnek, hanem azért is, mert ez az asszony boldog! Biztosan megfordult a fejében, mit ér a házasság gyerek nélkül, mit ér az élet folytatás nélkül, talán az is, milyen öregség vár rá. ha nem kapaszkodhat sereibe, de -nem visz rá a lélek, hogy a másfél évvel ezelőtti sötét felhőt csak egy percre is visszaidéztessem vele. Ha boldog arcot láthatok, minek keressem meggyötört elődjét? Azt se tudom, mennyit tanakodott sötét szomorúságában férj és feleség, csak azt látom, akkora értelme lett életüknek, amekkorára vártak: itt van Erika. Bementei? az intézetbe, meglátták, kézhe vették, nevükre íratták, és hazahozták. Talán mondanom se kell, nem ment ilyen egyszerűen, hiszen az állam garanciát követel, tehát környezetet tanulmányoz. föltételeket szab, de egy a lényeg. Erika itthon van. Alig múlt egvéves, jár, matat és szóra áll a szája: mama, papa. A képlet most is az. ami az előbb: volt egy apátlan-anyátlan gyermek, és volt egy gyermektelen házaspár, amelyik talán fél életét odaadta volna, hogy folytatásra találjon. Elmehettek volna egymás mellett életük szürkeségét tapogatva, de összetalálkoztak. Kicsi kell a boldogsághoz — egy kicsi gyerek. Ha látogató jön Erikáékhoz, ugat a bongyorszőrű kutya, átjön tehát a szomszédból nagymama és nagypapa is, aki vér szerint nem nagypapa és nem nagymama, de Erika nem lehet más, csak unoka. Nagyapó huszár volt valamikor a nemtudomhányadik szegedi ezredben, egyik lába ott is maradt a háborúban, de aki akkor látja, amikor Erikát meglóbálja, biztosra veszi, ezért a kislányért másik lábát is odaadná. Nagy alagútjai vannak az életnek, szomorú patakok zuborognak belül, de ha napfényre érnek, virág nyílhat a partjukon. HORVÁTH DEZSŐ F

eketébe öltözött, töpörödött anyókával találkoztam májusban. Alsóvároson. Nem volt raita semmi rendkívüli. mégis megbabonázva figyeltem. A nénike ugvanis. dacolva a ráncaiba ivódott hetvennyolc esztendővel, kíváncsi érdeklődéssel silabizálta a választási plakátokra nyomtatott neveket. És nézegette a fotókat, ókuláréiát igazgatva. Már azt hittem. megharagudott, amiért meglestem. hírtelen úgv rám ripakodott: — Maga ismeri őket? — bökött a fényképekre. Majd hirtelen megenyhülve, meg sem várva, hogv válaszoljak, ő kezdett magvarázni. Éppen dr. Petri Gáborról. akit hírből ismert Sorolva, mi mindent tud róla. Petri professzor mosolygott, mikor elmondtam a történetet. S ahogy teltek a nercek, mind többet beszélgettünk, kérdés nélkül is megbizonyosodhattam. Szeged 6-os választókerületének országgyűlési képviselője ismeri a nénit. noha talán sohasem találkoztak. De mert orvosi hivatásánál, társadalmi megbízatásainál fogva számtalan idős emberrel találkozik. beszélget, könnyűszerrel felrajzolhatta magának az anyóka portréiát. Hogv a sok-sok. a közösség érdekében kamatoztatott tanasztala tot ki gvűitötte egvbe — az orvos, a különböző szakmai bizottságok elnöke, az Elnöki Tanács. számos hazai és nemzetközi tudomúnvos társaság tagia. avagv az országgyűlési kén viselő? — erre nehéz lenne válaszolni. Azaz. mégsem: dr. Petri Gábor. a szűkebb s tágabb körnve•zete gondiai iránt fogékony, a szebbért, jobbért mindig tenni kész ember. Számára hivatás és társadalmi tevékenység egvaránt szolgálat: az emberek, s általuk a társadalom szolgálata. Tizennyolcadik éve. 1963. óta országgyűlési kénvtselő. de més egyszer sem szánta rá magát, hogv fogadóóráinak rendiét kifüggeszsze aitaiára. Miért is fecsérelné ideiét efféle hiábavalóságokra? Úgysem utasítana el senkit amiatt. hogv nem a hivatalos időben érkezett. Keresik telefonon, levélben és személyesen, a legkülönbözőbb ügyekben. Gvakran olyasmivel is. amihez nincs is köze. Legalábbis könnven rámondhatná: ..Kérem, ezt megoldani nem az én feladatom." Nem mond la mégsem, miként egyetlen embert sem küldött e! azért mert nem tartozik a választókerületébe. Furcsa Ls lenne — hallottam tőle —. hiszen a szegediek mellett más városokban élők is sokszor megkeresik. A reménytelennek látszó esetekben sem mond nemet. Optimizmusa orvosi hivatásából táplálkozik. Ügy véli. ha tíz reménytelennek látszó ügvböl eevet ki tud mozdítani a kátyúból, már az is siker. E gondolatot visszük tovább, amikor megegyezünk abban, hogv a siker csak ritkán látványos. Kitartó, következetes munka vezet eredményre. És a türelem. melyről a közéleti ember sohasem mondhat le. Hisz az állampolgárok közérzete nagyban függ attól, meghallgatiák-e észrevételeiket. Amennyiben hiteles tájékoztatást kannak, egvéni sérelmeiket is más megvilágításban. kevésbé bántónak látiák. Az emberek ma már egyre inkább képesek arra. hogy túllépjenek saiát gondjaik, bajaik határán: a szűkebb s tágabb közösség, lakóterületek. a város, az ország érdekeit nézzék. Mert a képviselő két irányban közvetít. Tovább viszi választói gondolatait ugyanakkor segít megérteni, elfogadtatni a magasabb célkitűzéseket E szolgálat oivkor kényelmetlen helyzetekkel jár — tapasztalta a professzorképviselő. Nem könnyű feladat ugvanis magasztos eszmék megva ósítására buzdítani azokat akiket mindennapos gondok nyomasztanak. Mint például az önálló otthonteremtés gondia a családos, pályakezdő fiatalok körében. vagy mint a megélhetési problémák, az alacsony nyugdíjjal rendelkező öregek esetében. Egyszerű, kén vei mzs megoldás lenne elutasítani ez efféle panaszokat. azzal, hoc/ í ven elfoglalt embernrit. mint dr. Petri Gábor, nem iut Ideie a törvénves csatornákon borvolódó. hatáskörébe nem tartozó ügvek után iáról. De a képviselő nem lehet a kénvelmes mego'dások híve. Elvesztené választói bizalmát, ha visszavonulna, amikor számítanak a segítségére Az emberekhez fűződő kaocsolat lazulása arra ösztönözné, hogv emberek helyett „ügvekben". elvont eszmékben gondolkodjék Márpedig azt semmiképp sem engedheti meg magának, aki a közösség szolgálatába szegődött LADÁNYI ZSUZSA Az éjféli A

konyhában ült. megint azt az átok matekot bújta. Jobban szeretett idelenn, ha a szobájában égeti a villanyt éjszaka, még fölébred az anvia. attól pedig az isten óvjon. Ha unja. itt még akár a lemezjátszót is bekapcsolhatja. igaz. csak nagyon pianóban. ami nem nagv öröm. de több a semminél. És most nézzük, még egv kurva szöveges példa, ez már kábé a nyolcvanhatodik, hogy az úristen verje meg. Ha egy A ponttól B ... Szűzanyám, ebbe fogok belepusztulni, a síromra meg azt írják majd: Megoldódunk, mint az Örök Egyenlet! De ne tökölődiünk. istenem még mindig van húrom másik, ha ez meglesz. Reggelre. A csöngetés olvan volt mint a legrosszabb ébredés. Hasító, ijesztő, érzéseket félreállító elbizonytalanító és megborzongta tó. Automatikusan az asztalon levő órára nézett: négv oerc múlva éjfél. A kísértetek órája, na még csak ez a marhaság hiányzott, ennél még a szöveges példa is jobb. Ki a fene lehet ilyenlány kor? De menjünk, mert odafönn fölébrednek, bár lehet hogy az lenne a legiobb: betörő. gyilkos, terrorista, repülőgép- vagv családiház-eltérítő... Majd csak rósnvire nyitom ki az aitót éppen csak kidugom a fejem, aztán ha tényleg zűr van. maid gyorsan visszakapom: Igaz. a könyvek szerint egv fél másodperc is elég lehet, de végtére is... ugvan. gyerünk! Először csak a szőrmesapkát meg az alóla kibúvó nazv szőke halzuhatagot látta, ösztönösen tárta szélesre az aitót A lány szén volt. Kimondottan vonzó, amennyire csak egy nőnemű lény így éjféltájban vonzó és szép lehet. Bundájának ga'lérla kecsesen fölhajtva. csizmás lábaival topog kissé, hiába hideg az éjszaka. az ember melegségre vágyik. ugvebár Lágv kellemes, olyan filmszínésznős hangon szólalt meg: — Ne haragudj nem itt laknak Kere<-?énviék ? — Kerecsény... nem. soha életemb... — kigombolta a bundája legalsó gombiát egv pillanatra kivillant combiának hosszú, finom vonala, sokat seitetően a térden alul érő szoknyán át. — Azazhogy ... vári csak. De gvere beljebb egy kicsit, hideg van. A lánv tétován lépett kettőt az előszoba felé. az aitót éppen csak behajthatta mögötte. Húsz-huszonkét éves lehetett nagv. barna szemel voltak, és őriásij hatalmas ívben felfelé hajló szempillái. Ahogyan felemelte a kezét, feltűnt, milyen hosszúkás, vékony keze van. Körmei barnára festve, uiiain gyűrűk. Körül sem nézett. egyenesen az arcába meredt. kutató pillantással. — Talán arra. a sarok mögött ... Kerecsényiék. azt mondod? Hányas szám? Ja. akkor nem tudhatom. De esetleg ha a másik irányba mégv arra. ahol... Édes istenem, de szép. olyan a haja. amilyennek az angyalokét képze'te gyerekkorában S ez a hűlve Csaba még azt mondia. hogv nem csíoi a spőke nőket... Hidegek, meg minden. Ez hideg? Süt! Félénken megkockáztatta: — Csak nincs valami bai hogy ilyen későn...? A lánv mosolygott mintha meghródott volna. — Nem. dehogyis ... de.. gondolod, hogy tényleg késő van? Hát. ahogv vesszük, villant át rajta. A matekhoz biztos nincs... De matematika?! Létezik ilyesmi egyáltalán? Csak költészet. csak az létezik egyesegvedül a világon. Biztonság kedvéért elengedte az ajtót ..Egy életem, egy halálom ..." — Tulajdonképpen nincs is.' ha jobban belegondolunk. Például beszélgethetnénk egv kicsit ... tétován mutatott a konyha irányába a kezével, már hasított is belé: anvárnék meg az emeleten ... na bumm. osztálytársam és kész. Matekozunk ... A lánv felnevetett. Édesen, csilingelőn. ahogv a nagv könyvben meg van írva. — Nem. nem, megyek már... Hát... köszönöm szépen. Te olvan kedves vagv... Egyetlen mozdulat az a selymes. fantasztikus Illat egészen közel, közvetlen közel az arcához, leheletnyi az érintése csupán. Észbe kapott a puszit, ha lényegesen hangosabban is. de lelkiismeretesen visszaadta. .Még egyszer köszönöm. és hát. .. akkor szia. .!" — Szia — nvögte önkívületben. becsukta az ajtót, rögtön újra kinyitotta. A lánv finom alaki a már kívül volt a kertkapun. most haladt el az utcai lámpa alatt Micsoda marha vagvok. uramisten. Vagv nem kellett volna még elengedni. vagv ... legalább ázt mondtam volna neki a ..köszönöm" után. hogv en ls. Hiszen van mit Húúú ... Sóhaitott visszament a konyhába, egv ötletszerű mozdulattal leoltotta a villanyt mindiárt. újra felgyújtotta. Ezt megismételte egypárszor, azután az asztalra meredt félrelökte a matekkönyvet meg a füzetet, berohant a szobába. Nekiesett a könyvespolcnak. Versek! Verseket keresett verseket. amelyeket most egvedül lehet csak olvasni, éjfél után. ha az ember tizenhat éves és gimnazista és matekot kellene tanulnia és aki íme. találkozott az Élettel. a Csodával, a Szerelemmel. a Kalanddal, a nagyszerűség egyszeri, megismételhetetlen és örök kísértetével. a pillanattal, ahol minden kezdődik és ahol minden végződik ezen a világon. Megtalálta a keresett verseskötetet klnvargalt vele a konyhába, s mohón. akár Faust a varázskönwet. felütötte és olvasni kezdett A könw valamivel később kitett a kezéből rá a matekfüzetre. Az asztalra boru't. s egy gvermek mosolVával aludt el. DOMONKOS LASZLÚ