Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

(Folytatás az 5. oldalról.) — Ellentmondást tapasztalhatunk a művészet háttércsatározásai és a közönség elé kerülő produktumok kőzött. Amíg néhány színházi előadásra alig lehet jegyet kapni, másutt kong a nézőtér s a produkciók mögött színházi viták, gyakori személycserék zajlanak; óriási a közönségigény p hagyományos festői alkotások Iránt, ugyanakkor vita dúl egyfajta új értékrend kialakításáért; reprezentatívak a könyvkiadás statisztikai adatai, a háttérben viszont' trói teljesítmények és kiadói álláspontok ütköznek, alkotói kálváriák zajlanak. Hogyan értékeli művészeti életünk föl-fölcsapó vitáit, s elősegítik-e ezek. hogy az igazi értékek találkozzanak a közönséggel? — Vitája válogatja. A színházról a 60-as években elkezdődött vita például úgy Indult, hogy elsiratták a színházat, mint bukott művészeti ágat, Mig folyt a borongós hangulata eszmecsere, észre kellett vennünk, hogy a közönség egyszeresük betódul a színházba a birtokba vazzt azt A közönség szempontjából aoha Uyan mére-' tű színházi konjunktúra Magyarország történetében nem volt. Emiatt új társulatokat kellett és kell majd alakítani. En ezt jó jelnek tartom. Ha sokszínű kulturális eredményeink között van igazán dicséretes, az a könyvkiadás, amelyik szerencsére minőségi mutatókkal dolgozik. A világon az első négy ország között vagyunk mind a megjelent könyvek számát, mind az egy lakosra jutó példányszámot tekintve. Külön figyelemre méltó, hogy es a könyvtermés még növekvő könyvárak mellett lem elegendő. Éhhez legföljebb egy sóhajtás tartozik: bár annyian olvasnának, mint ahányan könyvet vásárolnak I Hogy vannak Írói kálváriák a kiadók és nyomdák útvesztőiben?! Hogy Ilyen útvesztők és tévutak ne legyenek, ehhez jobb műhelymunkára van szükség, önmagában a kulturális kormányzat, ezt képtelen megoldani. Véleményem szerint nem az a baj. hogy sokféle vita folyik. Ez az eleven nyílt közélet egyik legfőbb mutatója. A bajt abban látom, hogy ezekben a vitákban az Igazán jelentős értéket és a közönség érdekét együtt képviselő álláspont nem mindig jut megfelelő szóhoz, erőtlenül képviseljük ezt Irányítási mulasztások éppúgy terhelnek bennünket, mint felkészültségbeli hiányosságok. Ezekben a vitákban néha átengedjük a terepet a divatoknak, a közönségtől Idegen kísérleteknek. Az egy nagyon bonyolult kérdés, hogy áz értékek valóban eljutnak-e a közönséghez. Hadd utaljak a közművelődésről mondottakra. Eljutott-e a közönség arra a fokra, hogy felismeri az értékeket, s el la tudja azokat sajátítani ?! Ez nem csupán kínálat dolga és nemcsak alkotói oldalról ragadható meg, hanem általános, társadalmi nevelési kérdés. Semmiképpen nem fogadom el azt az álláspontot amelyik a közönségben mutatkozó. gyakran erőteljesen jelentkező ízléskonzervativizmus vagy műveltségbeli hiányok miatt egyenesen és átfogóan elmarasztalja és lenézi a közönséget. Ez egy demokratizálódó szocialista országban elfogadhatatlan álláspont; ennek a közönségnek szükségleteit értékes és számára befogadható művekkel itt és most ki kell elégíteni. — Vidéken éltírtk, ez a tény még ma. Is gyakran másodlagos szerepbe kényszerít sok itt született művészi produkciót. A decentralizálás még nem bontakozott kl teljességében, a „vidéki" jelző még ma is használatos minősítés, s az objektív feltételek is szűkebbek mint a fővárosban. Hogyan látja ezt Pozsgay elvtárs olyan konkrét esetek tükrében, mint a Szegedi Nemzeti Színház rekonstrukciója vagy a Vásárhelyhez kötődő képzőművészet kapcsán kibontakozott vita? — Nem vonom kétségbe, hogy ilyen gondok és feszültségek léteznek. Az eredmények viszont azért keletkeznek, mart létrejöttek a decentralizált alkotóműhelyek, megszülettek a művészi munka feltételei. Bér meg kell említeni, hogy a szegedi színháznak 100 éves tradíciója van, a vásárhelyi művésztelep Is több évtizedes örökségre építhet. De ha ehhez fhás, a megyében is működő művészeti intézményeket ls , számításba veszem, akkor a legnagyobb siker, nyereség az, hogy ezek mér léteznek a helyszínen, ha még szűk körű közönséghez is, de nyilvánossághoz jutottak. Meg kell küzdenünk azért, hogy az egész ország nyilvánossága számára tudjanak ugyanolyan értéket teremteni, mint a fővárosban. Ehhez az tí hozzátartozik, hogy a Budapesten született alkotást én nem tekintem értékminősítáanek, legfeljebb olyan helyzeti előnynek, amelyet időnként kihasználnak. A vidékiséget én önmagában nem tartom pejoratív jei2őiek, búr tapadnak Ilyen érzések és hangulatok hozzá. Remélem, hogy a szellemi életben és a közvéleményben is elérünk e9V olyan fokra, ahol a vidékiség szimpla geográfiai Jelző lesz. A 6Zegedl színház rekonstrukciójával kapcsolatban azt szeretnénk, hogy a nagy hagyományú intézmény 100 éves fennállását a megújult színházban ünnepelhetné a társulat a közönség örömére. Ennek a megvalósulása a Csongrád megyei építőipari vállalatokon múlik. A vásárhelyi képzőművészetről műkritikát nem mondhatok. Néhánv kiemelkedő. na«v tehetségű művészük alkotásait szeretem. A kulturális oolitika álláspontla. horrv minden kortársi művészetnek annyi létjogosultsága van. amennyi új értéket tud létrehozni, de ez nem stílusirányzat kérdése. Ilyen szempontból f» vásárhelyi művészet létjogosultságát, realizmussal való kapcsolatát éppúgy elismerem és fontosnak tartom, mint néhány más, a realizmus nyomát követő törekvésnek. Azt az álláspontot vallom — amit a párt Xl. kongresszusa fogalmazott meg, s a XII. megerősített —, hogy a párt, a kulturális politika nem avatkozik béle stíluskérdésekbe, de nem is közömbös e kérdések iránt és kifejezetten támogatja a2 elkötelezetten szocialista, a néoet szolgáló, értékes alkotásokat. Minden ilyen tendenciát és eredményt elsősorban a közönség oldaláról szemlél, értékítéleteit is ebbe a gondolatba óoít! bele. TANDI LAJOS Dolgozz, A

mikor a ml homályos kiesi világunkba Is beragyoghatott a szellem fényessége, két géniusz kavart bennem különös nyugtalanságot: Bartók és Ady. Mindkettővel Szabados Leona elmenekült Urlblrtokos könyvtárában találkoztam, ahova a MADISZ szervezetünket beköltöztették. Volt ott egy recsegő tölcséres gramofon, s egy behemót kerek tülgyfaasztalon lemezek garmadája. Az egyiken azt énekelték, hogy Fehér László lovat lopott.... meg Annyi bánat a süüvemen..., Örökké ezt nyűttük-nyagattuk. Eleinte fogalmunk sem volt róla, hoay Bartók Béla népdalgyűjtése és földolgozása áll isten áldásaként a rendelkezésünkre, csak a különös hangzású zongora és a Jajongó-busongó szoprán fogbtt meg néhányunkat. Csak később tanultam meg a szerző nevét, ismertem meg életútját és szerettem meg eleinte a népdalait, majd lassacskán a zenekari művelt ÍB, amelyek bárhol, bármilyen hangszeres zajongásban hangzanak ÍS föl, azokra rögtön ráismerek kicsit disszonáns, mélyről földübörgő, Itt-ott sóhajosan nehéz, mégis annyira magyaros kezdő hangsúlyairól. Ilyen sötét színeket, keserítő fájdalmakat csak Ady tudott fölidézni: „Kunyhó, olal-mécs, munka, éhség, / Oyermek. rongy, szégyen és a többi / S végül a legnagyobb parancs jött: I Tessék a tüdőt klköhögni." A hatalmas könyvespolcon találtuk a verskötetet is. Nemcsak a mi népünk, hanem a határainkon túli művelt vliáa ls készülődik most megadni a tiszteletet az 1881. március 25-én született Bartók Bélának, korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjének és humanistájának. Olvasom, hogy eddig 29 ország jelezte, tavasszal szervezetileg kívánja megünnepelni a Bartók-centenáriumot S ml tagadás, büszkék vagyunk arra a vékonydongájú, törékeny termetű, kimagaslóan nagy emi>erre, aki nemcsak a zenében mondott újat és különöset hanem haladó gondolkodóként ls. Csodagyereknek Indult? Életrajzában azt írta, hogy hatévesen kezdett zongorázni. Tizennégy éves koráig, mint tisztelője a „tekintélynek", buzgó katolikus volt Innen jutott el odáig, hogy föltette és megválaszolta magának a kérdést: Ml a lélek? Az agv és az idegrendszer működése. Ez lassanként fejlődik kl, még a születés előtt, s a halál pillanatában teljesen megszűnik. Véges — halandó. A test, mint anyag csakugyan „halhatatlan", mert az anyag ebben a világban nem vész el, csak formáját változtatja. Ezután így gondolkodik: „Hogy a Föld forog a tengelye körül, azt az emi^eriség legnagyobb része nem tudja fölfogni. De egy réSze nagyon is megérti és általuk érthető bizonyítékokat hoz föl igaza mellett. Az Istenben hívők ellenben kénytelenek hangoztatni, hogy tételüket azért kell igaznak elfogadni, mert másképpen bizonyos jelenségeket nem lehet megmagyarázni." Agyam, gondolkodásom kultiválódását az iskolának, de ateizmusomat Bartóknak köszönhetem elsősorban. Ifjú korában zsinóros magyar ruhát viselt, és első szimfóniája a Kossuth-szimfónia volt a nemzeti romantikus pátosz jegyeivel, a verbunkos muzsika hatásával. Munkásságában döntő fordulatot jelentett, hogy a század első évtizedeiben — Kodály Zoltánnal összefogva — konok elszántsággal fogott hozzá a magyar parasztzene fölkutatásához. A gyenge fizikumú Bartók kifogyhatatlan energiával 1904-től 1918-ig közel háromezer parasztdallamot gyűjtött, majd ugyanennyi szlovákot és még több románt. Így hozta létre sajátos harmóniavllágát a népi dallamkincsre támaszkodva, ennek révén fejlődött a modern európai zene egyik vezéralakjává, akinek súlyos szavait a XX. század művészetében végre akülió orvos! föld is meghallotta, s mondanivalójával, hangzási jellegzetességével és ritmikújával meghódította a hangversenytermeket. A hivatalos kritika sokat gúnyolta, becsmérelte A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom nem merte ugyan bántani, de úgyszólván az éltető levegőt is elszívták előle. Rákoskeresztúron 1919. október 23-án kelt levele érzékelteti, hogyan érezte magát: „Mert itt: megélni ugyan lehet, de dolgozni, t.i. azt dolgozni amit én akarok (népzenei tanulmányozás) nem lesz lehetséges legalább tíz esztendeig." Kijelentette, hogy egész életében minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fog szolgálni: a magyar nemzet é» magyar haza javát. A haza fogalmán természetesen a népet értette. Szenvedélyes védelmezője volt a magyar nyelvnek. Miközben azonban családjának tagjaitól is elvárta, hogy csak akkor beszéljenek Idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van, soha nem vélt nacionalistává. Sőt úgy vélekedett, hogy ..intelligenciánk majdnem kizárólag idegen eredetű (erre vall a tengersok idegen nevű magyar úriember); pedig osak az intelligencia foglalkozhatik a magasabb értelemben vett művészettel. Márpedig Úri osztályunkban nincs erre képesség... Éppen ezért Budapest közönségével nem lehet semmit sem kezdeni." Ée ettől kezdve a vidék nevelésére biztatja magát, így veszi é«re, hogy a románok fökkal többet törődnek népdalai kel, mint a magyarok, s örült, hogy a bukaresti román akadémia 1911-ben levélben kérte gyűjteményét. hogy kiadhassa. Keserűen jegyezte meg, hogy bezzeg halunk Pesten kl tudja, mikor vállalkozik valaki hasonló kiadásra. Mivel meggyőződéses internacionalista, 1912-ben Adyról, Hintve egyik versköteté ről így ír: ,.... legfiatalabb, de lfgjobbffe tisztelt költőnk Petőfi és Arany óta... Az első vers azt mondja, hogy a magyaroknak, románoknak és szlávoknak ebben az országban egyesülniük kell. mert mindannyian testvérek a nyomorúságban." Hittel vallotta, hogy az 6 igazi VezércEZméje a népek testvérré válása minden háborúság és viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekezett szolgálni a zenében, ezért nem vonta ki magát semmiféle hatás elől, eredjen az szlovák, román, fttsb vagy bármiféle más forrásból. „Csak tiszta, friss és egészm'ges i.-gyan ez a forróst" — külütta kl. £• valóban, a C«mtata profanában lefordította, megzenésítette a kilenc csodaszarvasról szóló román népballadát. amely éooolvan megdöbbentő, forró, erőteljes, elvágyódó, gyötrődő-jajongó-sikongó muzsika, mint a legmélyebb rétegű magyar parasztdalok. Bartók kijelentette — írja egyhelyütt a tudós Szabolcsi Bence —, hogy ezt a művet az ő legszemélyesebb hitvallásának érzi és vallja, tehát a szabadság himnuszénak egy sötét korszakban, 1931-ben. Ha a Jacobl-operettekhez. Zerkovitz-kuplékhoz szokott selymes füleknek nem tetszett, ha a múltjukat szégyellő kispolgárt rétegeknek kínos ls volt Bartók „hangzavaros" zenéje, a költő — a nép és a magasrendű zene trónt fogékony közönség nevében — fejet hajtott neki: „Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz; / ki muzsikád ujjaival / tapintva lelkünk, mind oda tapintasz, / ahol a baj..." Bartók muzsikája nem hízeleg, hanem nyersen kimondja, s ezzel szinte föl is oldja a fájdalmakat, a százados kínokat. Nem olcsó kaszlnócsárdást komponált, amelynek hatására a cigány bőgőjébe rú« tükröt tör. pezsgő mellett darvadozlk a szentimentális nyárspolgár, hanem igazi, a valóságos nép lelkéből fakadó magasrendű zenét alkotott. És ezeknek a gyönyörű daloknak, ennek a páratlan műzenének az előadását annak idején mégsem vállalta Pesten egyetlen énekes sem. „Kocsmába való nóták ezek, kérem" — mondta az akkori leghíresebb baritonista. Műveit előadhatatlannak. játezhatatlunnak minősítették. Talán botfülüség volt ez a kurzus részérói? Aligha. Többek szerint ösztönös osztályálláspontot tükrözött, elutasítva még a művészetben ls azt, ami alulról jelentkezett. Csak akkor változott meg a hivatalos Ítészek véleménye Bartók zenéjéről, amikor külföldön már Toscanini, meg Mengelberg dirigálták a táncjátékot, a Kékszakállút stb. Ennek hatására Idehaza is kegyeskedtek elismerni zsenijét és azt, hogy óriást üldöztek kl hazájából. Hatvanadik születésnapjára írta neki messziről messzire (Moszkvából New Yorkba) Balázs Béla: „Mióta világnév lettél, ha nem is szeretnek, de respektálni kénytelenek téged Magyarországon is. Kivált mióta a burzsoázia demagógiájának a népiesség jelszavára is szüksége van, hogy a népet bolondítsa... Te, a legnagyobb magyar művész szabadabban lélegzet most Amerikában. De ne búsulj Bartók Béla. Sokan vagyunk ideát, akik szeretettel köszöntünk téged..." Valóban nagyon sokan vagyunk Bartók hlvel nemcsak Európában, hanem az egész glóbuszon. A nagy magyar zeneszerző neve ma már azoknak is zászló, akik nem a fasizmus elől menekültek, mint Bartók, hanem a népi hatalomnak fordítottak hátat. Végh Antal, aki nemrég Járt az Egyesült Államokban, azt írja útikönyvében, hogy Bartók halálának 30. évfordulóján már a sokadik megemlékezést tartották a New York-1 sírnál, amelyen nincs sírkő, fejfa, csak egy földre fektetett keskeny márványlap, fölirattal. Ahány színű kulturális és politikai csoportosulás van ott a magyarok között, azok mind külön szervezték és tnrtották az emlékünnepségeket. Az író öttjártakor is óriási tömeg gyűlt össze a nyughely körül, Népviseletbe öltözött fiatalok, mérsékelt Irányzatú cserkészcsapatok díszelegtek, és megszólalt a New nrunswlck-1 Kodály kórus la. Hogy senki, semmilyen oldalról ne köthessen bele semmibe, emlékbeszéd nem hangzott el. Mindenki percekig lehajtott fejjel tisztelgett Bartók emlékének, aztán Krénesey Mariann mértéktartással elmondta Illyés Oyula Bartók-vemét. majd kórus következett- Elindultam szép hazámból, híres kis Magyarországról... Mindenki sírt, mint a záporeső. Mi tagadás, még ma is sokakat — úgymond — idegesít Bartók szokatlan hangzású modern muzsikája. De ha többször hallgatja aa ember, páratlan gyönyörűséget lel benne. Aki ismeri, mert maga IS megérte, milyen tantaluszl kínokat állt kl er. a nép, az megérti, miért sikong P,artók muzsikájában a hegedű, mi dübörögtetl a zongorát, hogy Végül in fölséges, lélekderűsítő harmónia kerekedjék belőle. Az 1938—30-ben elkészült Hegedűversenyében — amelynek bemutató előadását ő maga ls csak 1943 késő őszén látta az emigrációban — oly gazdagon árad a gyönyörű-melódia, hogy erőssé táplálja, fölemeli azt, aki kész fönntartás nélkül, tiszta szívvel meghallgatni. Már említettem valahol, hogy amikor külföldről hazaérkezem, mindig fölrakom a lemezjátszóra a Kékszakállú herceg várát. Amikor kitárul az ötödik ajtó, a teljes zenekar és az orgona hatalmas, tiszta akkordjai érzékeltetik a beáramló fényözönt, a csodálatos tájat. Engem is fölemel ez a \hlmnlkus muzsika, s azt a meggyőződést táplálja bennem, hogy csak azért Jó, akárcsak rövid időre is, elszakadni ettől a hazától, hogy tlsztultabb lélekkel térhessek vissza. Vajon Bartók Béla hamvai mikor nyughatnak végre hazai földben? F. NAGY ISTVÁN , Meliorisz Béla Nádaratók Ezek most várakozással teli napok de ledeszkázott padlásaink még szétterítjük a diót aztán jön a ml időnk próbára téve bennünket megint az évszak Esténként forraltbort hörpölünk s gyufa sercen végiggondolhatjuk már úttalan útjainkat.