Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
Az emberi tényező szerepe Interjú Pozsgay Imre művelődési miniszterrel 9 A napokban Szegedre látogatott Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, művelődési miniszter. Előadásával nyílt meg a fiatal oktatók és kutatók országos tudományos tanácskozása, melyet Korunk problémái a marxizmus—leninizmus fényében című témakörben rendeltek meg. Pozsgay Imrével szegedi tartózkodásakor készített interjút a Délmagyarország munkatársa. — Korunk bonyolult társadalmi-politikai viszonyai között növekvő szerette és felelőssége van a szélesen értelmezett kultúrának. A megvalósulás alapvető kívánalma a kultúra decentralizálása és demokratizálása, ugyanakkor a vezetés, irányítás határozottsága és koncentráltsága. Vajon ilyen meggondolásokból született a Művelődési Minisztérium, t ha igen, vezetői hogyan igyekeznek egységes egésszé integrálni az oktatás, közművelődés és a művészetek feladatrendszereit? — A felvetés tulajdonképpen az újonnan alakult minisztérium programját tartalmazza. Határozottságot kell tanúsítanunk a kulturális élet decentralizálásában. miközben irányítását az államigazgatás csúcsain egységbe kell forrasztani, integrálni a közművelődés, a művészetek, a közoktatás és felsőoktatás ügyét, vele együtt a vezetőképzést, a tovább képzés rendszerét a tudományos kutatást — tehát egy szélesen értelmezett kulturális-művelődési feladatot A minisztérium létrehozásának éppen az volt a célja, hogy a magyar államigazgatási gyakorlatban eddig szokatlan és nem alkalmazott módszerrel-módon a kulturális kormányzaton belül teremtsék meg egy ilyen integráció feltételeit. Ugyanis annak a társadalmi-politikai célnak eléréséhez, hogv az emberi tényező nagyobb szerephez jusson a következő évek feladatainak megoldásában, ezt az úgynevezett emberi tényezőt jobban meg kell ismernünk, egy jobban megismert ember szükségleteihez az egész kulturális intézményrendszert hozzá kell igazítanunk. Egységben kell látni tehát az embert, az ember szükségleteit és e szükségleteket kielégítő intézményeket. Ez jelenti tehát a koncentrációt. a központi irányítás feladatait. De hogy az egyén, az egyes ember számára hozzáférhetők. igénybe vehetők legyenek ezek az irvtézmények, ahhoz szükséges a másik irányzatnak, a decentralizálásnak következetes megvalósítása. Annak ugyanis, hogy az ember közvetlen környezetében működjenek ezek az intézmények. olyan irányításra, vezetésre van szükség, amely tisztában van az emberi környezet szükségleteivel. érdekeivel és az ezeket kifejezni tudó intézményekkel. Ügy véljük. hogy politikai gyakorlatunk nyomán kialakult egv felelősen gondolkodó társadalom és benne olyan felelősen intézkedni es dönteni tudó államigazgatási rendszer, amelyben a helyi tanácsok, pártes állami szervek képesek áttekinteni területük szükségleteit, igényeit és a centrálisán megfogalmazott célok szellemében irányítani a helyszínen a kulturális életet — Talán soha ilyen nagy szüksége nem volt társadalmunknak kiművelt emberfőkre, okos. értelmes ainoio koponyákra. Mégis hallani lehet olyan hangokat, hogy a gazdasági szorítások miatt háttérbe kerül a kultúra, elveszti erőteljes hangsúlyait, fontosságát. Mintha néhányan elfelejtenék, hogy a bonyolultabb kérdéseket csak felkészültebb, képzettebb emberek munkájával lehet megoldani. Hogyan látja ezt miniszter elvtárs? — Véleményem szerint ha nehézségek mutatkoznak a gazdasági életben — márpedig a jól ismert nemzetközi gazdasági hatások és az itthoni gondok következtében ezek a nehézségek a mi gazdasági életünkben is jó ideje megjelentek már —, akkor ez a legfőbb indok arra, hogy az embereknek olyan képességeit fejlesszük ki a lehetséges legnagyobb mértékben, amelyek nem igényelnek azonnal gazdasági beruházásokat. Mondhatnám úgy is, hogy a legolcsóbb és leggyorsabban megtérülő beruházás kulturális természetű, s én nem csupán az ember szakképzettségét előremozdító iskolarendszert, hanem a közművelődés, a művészeti intézményrendszert is beleértem ebbe. Hiszen a szakember, a szakmai tudását mozgásba hozó, ismereteit alkalmazni képes ember teljesítménye is nagyobb, ha átfogó kulturális környezet hatása alatt él. Ehhez hozzá kell azonban tenni — nehogy valami technokrata szemlélet derüljön ki rólam —, hogy én az ember művelődésének szükségességét nem csupán termelési, gazdasági érdekűnek tartom, hiszen az ember célja magában az emberben van, a gazdaságot is azért kell fejleszteni és hatékonyabbá tenni, hogy ez az ember szükségleteit eredményesebben, tartalmasabban kielégíthesse. Az a véleményem, hogy a gazdasági nehézségek ellenére a kulturális életben a fejlesztés nem maradhat el és ez a VI. ötéves terv célkitűzéseiben ki is fejeződik, különösen az általános iskolák területén. — Oktatási rendszerünk állandó forrásban van, s még ma is úgy tűnik, az elmúlt évtizedek reformtörekvései sem tudták behozni azt a lépéshátrányt, ami a társadalmi igények és az oktatás tartalma, színvonala között tapasztalható. Mit tesznek, terveznek a szinkron létrejöttéért? — Mondhatnám, hogy újabb oktatási reformot, de nem akarom ezzel elütni a kérdést Az egész közoktatási rendszer legnagyobb gondja továbbra is társadalmi természetű. Ezen azt értem, hogy a nagy fejlődési utat bejárt és komoly eredményeket felmutató magyar oktatasi rendszer sikerei ellenére sem tudta megszüntetni azokat a kiáltó társadalmi ellentéteket, amelyek az iskolák között és a tanúlók között vannak. Persze tudom, hogy ezek az ellentmondások nem az iskolában keletkeznek, hiszen mindinkább egységesülő, de mégis nagyon differenciált társadalmunkban igen >ok még a hátrányos helyzetű ember — nem személyes hibából, hanem társadalmi okok .niatt. Az iskolarendszer egyik legfontosabb feladata, hogy aduig, amíg a társadalom nem tud nagyobb lépéseket tenni a kiegyenlítődés felé, addig az iskola az egyenlő esélyek megteremtésével segítse a kiegyenlítődés lehetőségeit. Az iskola lesz a jövőben a társadalmi mobilitás legfőbb csatornája, hiszen lezárultak azok a nagy társadalmi átrendeződések, amelyek az 50-es, 60-as években hazánkra jellemzőek voltak. Ismét az iskola tud képzésével, személyiségformáló munkájával. Pályák ínálatával és pályázati lehetőségeivel olyan feltételeket teremteni. amelyek az emberek társadalmi helyzetét segítenek megváltoztatni. Ami az iskolán belüli követelményeket, az úgynevezett iskolai dokumentumokat és azok megvalósítását illeti — az oktatásügynek e tekintetben is vannak adósságai. Az 1972-es oktatáspolitikai határozat végrehajtására kell nagyon konkrét, határozott állami intézkedéseket tenni. Erre mondtam. hogv most készül igazán a közoktatás reformja. fejlesztési terve, amely a megváltozott társadalomhoz alkalmazza ezt az iskolarendszert, és a megváltozott társadalom kereteiben azokat a tartalmakat is fölvázolja, amelyek egy modern iskola előtt állnak. — Társadalmunk műveltségének gyarapítására hazánkban törvény született. Tudunk-e élni az ebben foglalt jogokkal és kötelességekkel; megteremtődtek-e a harmonikus és egységes fejlődés objektív lehetőségei, anyagi és személyi feltételei? — Nem mindenben. Az 1976 októberi közművelődési törvény valóban egyedülálló szinte egész Európában. Nincs okunk miatta restellkedni, jó célokat fogalmazott meg, az 1974-es' közművelődési határozat szellemében készült a törvény, igazságát nincs okunk kétségbe vonni. De ez azok közé az állami törvények közé tartozik, amelyeknek kikényszerítéséhez nincsenek szankcióink. Itt valóban az intézményekre, azok szervezésére, az igények felkeltésére, a szükségletek fölébresztésére van szükség — tehát minden oldalról nevelési feladatok vesznek körül bennünket. Az igények felkeltése, a szunnyadó szükségletek felébresztese olyan természetű nevelési feladat, amelyben az állampolgár elsősorban tapasztalatai alapján vehet részt, azaz nem egyszerűen valamiféle agitáció vagy rábeszélés hatására, önmagának kell fölismerni, hogy szunsége van ezekre a művelődési intézményekre. Ahhoz azonban. hogy ezt fölismerhesse, kétségtelenül jobb intézmények kellenek, amelyek önmagukban, működésükkel is meggyőzőbbek és személyi állományuk — hogy bürokratikusán fejezzem ki magam — jól képzett népművelők, akik hivatástudattal rendelkező animátorai, életre hívói. lelkesítői lehetnek a közművelődésnek. Szerencsére sok ilyen intézményünk van, sajnos még több, amelyik tartalmában még nem alkalmas erre. Egyik legfőbb tartalékunk, hogv az emberi tényezőt megragadva a személyi feltételeken változtassunk Arra nem lesz pénzünk, hogv káprázatos, nagy intézményeket építsünk, de arra lesz lehetőségünk. hogy az Itt-ott káprázatos külsőségek között létező intézményeket tartalmasabbá tegyük (Folytatás a 6. oldalon.) Tandori Dezső A zsugorodó napok Volt egy könyv, abban meghalt valaki, és a lakás elkezdett zsugorodni, nem volt többé hely, ott minden hely csak azzal az élővel élt, és a halottal halt meg, azzal, akit szerettek — vagyis ez a szó így leírhatatlan, ezért találta meg az író a zsugorodó szobák hasonlatit. Nálunk itt most csak az új évszak arányai érvényesülnek egyre határozottabban. Akiket szeretünk, egyre hosszabban belealusznak a napba, vagyis a nappalba, mely nem nappal, míg fel nem kel a nap, és a madarak a nappal együtt ébrednek, csak itt a lakásban egy kicsit későbben, és délután valamivel korábban pihennek meg a naptárban jelzett napnyugta-időnél. Egyre kevesebbet vagyunk velük. A lakás fokozatosan kitágul, holott télen, tehát hidegben, a dolgok összehúzódnak. A lakás kitágul, mert ók alvóhelyeikre húzódnak vissza, a kalitkákban alusznak, rudakon, kis deszkalapokon, odúkban, melyeket tőlünk kaptak, és nappal is mind többször tartanak igényt a tenyerünkre, bebújnak, egyikük kezdi ismét lehunyogatni ilyenkor a szemét; arcát — verébarc — ujjaimhoz dönti odaadóan; emberileg ezt legalábbis így mondjuk. De a nálunk nagyobb világ, mely nem olyan egyszerű, hogy kisajátítólag „világunk" névvel illethetnénk, kitalálta ezt a hasonlatot, az évszak jöttét, a rövidülő nappalokat, a tavalyról visszatérő szokás ismétlődését, mert nem tud szavakat mondani, nem ismer egyezményes jelölést fogalmainkra. Marad a múlandó és esetleges; amit mégis általánosítva, úgynevezett egyezményes és — pillanatnyi — örök érvénnyel értünk. Pardi Anna DURKÚ GÁBOR RAJZA Téli vers Elvarázsolt függés. Most a földfelszín, máskor meg az ég. Pillantások tusája, a fehérre spontán lelkesedés, majd bánat, ismeretlenek között ismerős érzéseim havával. Megtalálom karórámon az időt. Csüggedésem cáfolják a friss levegőjű fák. Sok ember éneke ez a Magyarország. Már fiatalon is meghallottam örökkévaló és hétköznapi himnuszát. Szikszai Károly Havazás Fekete szárnyakon csillagokból zuhan vij, vij. Megrázza magát nagyanyám: ekkora hideget! Brantu az angyalokba, brantu Betlehembe! Ameddig szem ellát megrozsdult szögek a földben, megolvadt vérük kettéhasítva a hó aiatt Mennék angyalt lesni. Mondják, már alszanak. Tejfogaim pirosodnak, sírok. Aztán az éjféli harangszóra megérkeznek a farkasok, belevonítanak az éjszakába, hogy a szél is elfelejti falni a havat. Anyám hajában felriad egy angju reggelre hoz nekem csutkababát.