Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

8 Szerda. 1980. december 24. Vaskohászati export Vaskohászatunk az V. öt­éves tervidőszakban mara­déktalanul kielégítette a ha­zai ipar acél- és hengerelt­áru-igényeit, jó néhány új félkész- és késztermék gaz­daságos sorozatgyártásával pedig tetemes importmegta­karitást tett lehetővé más népgazdasági ágaknak. Első­sorban az építőipar számára kezdték meg az új acélszer­kezetek, építészeti hegesztett hálók, raktárállvány-elemek és az anyagmozgatáshoz gör­gőspályák készítését. E fel­dolgozott kohászati termé­kek, valamint más másod- és harmad termékek (huzalok, szalagok, radiátorok, külön­böző fémszerkezetek) arányá­nak lényeges növelésével és a selejt csökkentésével sike­rült olyan gyártmányválasz­tékot kialakítani, amely min­den korábbinál nagyobb és jövedelmezőbb exportot tett lehetővé. A szocialista ex­portkötelezettségek általában ütemes teljesítése mellett 1976—80 között megkétszere­ződött a tőkés kivitel az előző tervidőszakhoz képest. S bár a kohászati alapanyag­import is fokozódott, az ága­zat tőkés devizaegyenlege igen kedvezően alakult; több mint 800 millió dollárral já­rultak hozzá a népgazdaság devizamérlegének javításá­hoz. (MTI) Ipari rabotok Az Egyesült Izzóban az V. ötéves tervidőszak elején kezdték meg az ipari robotok sorozatgyártását, valamint azoknak exportálását a Szovjetunióba. Az idei év végéig mintegy 500 magyar robotberendezést szereltek fel a szovjet üzemekben. Míg kez­detben az ipari robotok csak 22-féle műveletet végeztek el. A jelenleg készülőkbe már 256-féle program táplálható be. A Szovjetunióban elsősor­ban a televízió képcsögyárak alkalmazzák a magyar robo­tokat. A televíziógyárak után most a szovjet autó- és a szerszámgépipar, valamint a gyógyszeripar érdeklődik a Tungsram robotok iránt. (MTI) Nagyobb komfortf bővülő szolgáltatások Javultak életkörülményeink Nemcsak a reáljövedelmek, sokkal inkább az életkörül­mények pénzben ki nem fe­jezhető alakulása érzékelte­ti, hogy a most záruló öt­éves időszakban a lakosság tovább gyarapodott, jobban, kulturáltabb viszonyok kö­zött él, nagyobb komfortot élvez, mint öt esztendővel ezelőtt. A lakáshelyzet fo­lyamatos javulását nemcsak az átadott új otthonok száz­ezrei, hanem azok korsze­rűbb felszereltsége, a meg­levők felújításának gyorsu­lása, a bővülő szolgáltatáso­kat a hálózat fejlesztése, s egyben a modern műszerek­kel megalapozott nagyobb megbízhatósága is jelzi. Az életviszonyok javulását ta­pasztalja a lakosság akkor is, amikor orvosi ellátásra van szüksége, ha gyermekét óvo­dában, bölcsődében akarja elhelyezni, s a gyarapodás kifejezői az új művelődési centrumok, a tanulás, a szó­rakozás lehetőségei. Az utóbbi öt évben 445 000 lakást adtak át, pedig csak 430—440 ezernek az építését tervezték. A többletet főként a magánlakásépítés korszerű formái segítették, köztük az OTP-beruházások, a vállala­ti munkáslakás-építési akci­ók. A tanácsi lakóházak, la­kások fenntartására, kar­bantartására és korszerűsí­tésére öt év alatt 30 milli­árd forintot költöttek, csak­nem kétszer annyit, mint az előző tervperiódusban. Majd­nem 70 000 lakást teljesen felújítottak, ebből mintegy húszezret komfortossá tet­tek. Hazánkban a komfortos lakások aránya az előző tervidőszakban 24-ről 39 szá­zalékra, a mostani ejt évben 49 százalékra emelkedett, s a következő tervidőszakban eléri a 60 százalékot. A la­kások zsúfoltsága is folya­matosan csökken. Száz la­kásban 1970-ben még 124 család élt, 1975-ben 116, az idén pedig 108 család lakott száz lakásban, s várható, hogy a következő tervidő­szak végére minden száz la­kás közül már csak hármat lesz kénytelen megosztani egymás között két-két csa­lád. Gázszolgáltatáshoz a. ter­vezettnél is több család ju­tott. A propán-bután gázt ma már 2 millió 180 ezer háztartás használja, vezeté­ken pedig 920 ezer lakásba jut el a gáz, vagyis pillanat­nyilag 218 ezerrel több ház­tartásban használhatják e korszerű tüzelőanyagot, mint ahogyan azt öt évvel ezelőtt tervezték. Az életkörülmények javu­lásával erőteljesen nőttek a szolgáltatások iránti igények. Az arra hivatott vállalatok és szövetkezetek milliárdo­kat költöttek szolgáltató há­lózatuk korszerűsítésére. Az elmaradás sajnos még ma is meglehetősen nagy, a leg­fontosabb területeken azon­ban érzékelhető az előreha­ladás. A szolgáltatóipar egy­re jobb műszaki feltételeket teremt ahhoz, hogy minde­nekelőtt a gépkocsik, az elektroakusztikai és háztar­tási gépek javításában, a textiltisztításban és a lakás­karbantartásban jobb és gyorsabb munkát nyújtson. Az elmúlt öt évben a la­kosság csaknem 600 ezer gépkocsit vásárolt, s jelenleg több mint egymillió magán-, autó van az országban. Ezek javítására az AFIT-szervize­ken kívül 104 szövetkezeti gépjárműjavító-szerviz is működik, ebből több mint húszat az utóbbi öt évben bővítettek. Negyven szövet­kezeti szerviz vállalta a gép­kocsik vizsgára felkészítését és a vizsgáztatással kapcso­latos teljes szolgáltatást. Az elektroakusztikai és háztartási gépjavító vállala­tok és szövetkezetek modern műszereket szereztek be, hogy a hibát gyorsan megta­lálják és tökéletesen kijavít­hassák. Kialakult az a szak­ember gárda, amely az im­már nagyszámban terjedő színes-tv javítására is biztos kézzel vállalkozhat. Ami a lakáskarbantartást illeti, az elmaradás még je­lentős, de hatásos intézkedé­sek itt is történtek. Lakás­korszerűsítési munkákban a kisiparosok köztti is mind többet igyekeznek bevonni. Azok számára pedig, akik maguk akarják rendbehozni lakásukot a szövetkezetek kisgépeket kölcsönöznek és több barkácsműhelyt is lé­tesítettek, ahol a lakáskar­bantartáshoz szükséges anya­gokat is meg lehet vásá­rolni. Az egészségügyi ellátásban különösen az anya-, a gyer­mek- és az ifjúságvédelem fejlődött. A szülőanyák ha­lálozása a felére, 0,2 ezrelék­re, a csecsemőké 47,6-ról 24.3 ezrelékre csökkent, ami azzal is összefügg, hogy a szülések most már lényegé­ben 100 százalékban az inté­zetekben történnek. A böl­csődékben 1975-ben 47 000 gyermeket tudtak gondozni, jelenleg már csaknem hat­vanezer hely van, és ezt táv­latilag mintegy 90 000-re akarják emelni. A városok­ban 800-ról ezer fölé emel­kedett a körzeti gyermekor­vosi intézmények száma, s általában is lényegesen bő­vült a körzeti orvosi háló­zat. Egy-egy körzetre 1960­ban még több mint három­ezer, 1978-ban 2563, napja­inkban pedig már csak 2500 lakos jut, ami tovább javí­totta az orvosi ellátás felté­teleit. Az utóbbi öt évben 17 milliárd forintot fordítottak egészségügyi fejlesztésekre, hétmilliárdot felújításokra Ebből létesült egyebek között a dél-pesti, a kerepestarcsai kórház, létrehoztak vagy bő­vítettek más gyógyintézete­ket, szociális otthonokat, böl­csődéket. Kiépült az inten­zív osztályok hálózata, ösz­szesen 11 300-zal gyarapodott a kórházi ágyak száma. A művelődésre szánt ösz­szegek legnagyobb részét, mintegy háromnegyedét az oktatási intézmények bővíté­sére, korszerűsítésére fordí­tották. Az utóbbi öt év során újabb 106 000 gyermek szá­mára teremtettek óvodai he­lyet. Az általános iskolások számára újabb 6200 tanterem létesült. A felsőoktatási in­tézményhálózatának bővülé­sét is számos új létesítmény jelzi, közöttük a győri táv­közlési műszaki főiskola és a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem sokemeletes el­méleti tömbje. A József At­tila Tudományegyetem a bi­ológiai kutatásoknak helyet adó épülettel gazdagodott. Nyolcszáz személyes kollé­giumot vehettek birtokukba a Budapesti Műszaki Egye­tem hallgatói, s új diókott­hon létesült az ELTE, vala­mint több pedagógiai főis­kola tanulói részére is. A viszonylag szűkös beru­házási lehetőségek ellenére kulturális és művészeti éle­tünk is korszerű intézmé­nyekkel gyarapodott. A bu­davári palota nagyszabású rekonstrukciójának fontos állomásaként nyitotta meg kapuját a Várszínház, amely­ben a Népszínház társulata talált otthont. A felszabadu­lás óta először épült új szín­ház és múzeum Magyaror­szágon : a legkorszerűbb tech­nikai berendezésekkel fel­szerelt győri Kisfaludy Szín­házat 1978-ban, a Salgótar­jáni Munkásmozgalmi Mú­zeumot pedig az idén adták át a közönségnek. Az idén készült el Budapest repre­zentatív kulturális centru­ma, a Vigadó, ugyancsak a művelődés szolgálatába állí­tották a felújított óbudai Zichy-kastélyt, ahol kiállítá­sokat és koncerteket rendez­nek. Az elmúlt öt évben Debrecenben, Szolnokon és Szombathelyen megyei mű­velődési központ épült, Nagy­kanizsán. Vácott, Gyöngyö­sön, Dombóváron, valamint Diósgyőrben is új létesít­ményben kezdhették meg munkájukat a közművelődés szakemberei. Az országban számtalan egyéb létesítmény is felépült, korszerűsödött, amely az egész lakosságot szolgálja. (MTI) A külgazdasági egyensúly a gazdaság belső egyensúlyi helyzetének tükre. követ­kezménye. A külső egyen­súlyhiány kétféle veszélyt rejt magában. Először: a külső egyen­súly hiánya átmenetileg el­takarja, semlegesíti a bel­földi piac, a gazdasági fej­lődés egyensúlyának hiá­nyát, késleltetheti a szüksé­ges reakciót. Más kérdés, hogy az átmeneti egyensúly­hiányt hasznosítani is lehet: a külföldi erőforrások bevo­nása ugyanis erőteljesebbé teheti a gazdasági fejlődést. De csak akkor, ha az im­porttöbbletek garantálják a jövőbeni exporttöbbletet, a hitelek visszafizetését, a passzívumok aktívumokkal való kiegyenlítését. Jobb adósság nélkül Aligha tagadható, hogy a hetvenes évek derekán ha­talmas summával jelentke­ző külgazdasági egyensúly­hiányt kezdetben ideiglenes­nek tekintettük, s ezzel össz­hangban az V. ötéves terv folyamatosan javuló egyen­súlyi helyzetet irányzott elő. Valójában 1978 végéig súlyosbodott a helyzet, kö­vetkezésképpen beleléptünk az első számú veszély „csap­dájába", esztendőket kés­tünk a reagálásban, a cse­lekvésben, másrészt a kül­ső egyensúlyi helyzet rontá­sa árán „semlegesítettük" a gazdaság belső egyensúly­hiányát. A külső egyensúly hiá­nyának másik veszélye a jelenség tartós tendenciasze­rű jellegével függ öásze. Bár sokan — még bankárok is — azt állítják, hogy a nem­zetközi pénzpiacokon a hi­telezők vannak kiszolgálta­tott helyzetben és nem az adósok, a józan ész azt mondja: jobb adósság nél­kül gazdálkodni. Ezért is, mert a halmozódó passzí­vum és adósság tudata arra kényszeríthet, hogy mindent alárendeljünk — még a táv­lati koncepciókat, érdekeket is — az egyensúlyjavítás sürgető, halasztást nem tű­rő feladatainak. A volumen nem boldogít A belső és a külső egyen­súlyi helyzet ok-okozati ösz­szefüggése korántsem jelen­ti azt, hogy a termelés szfé­rája nem hibáztatható a ki­alakult helyzetért, nem já­rult hozzá a külgazdasági egyensúly romlásához. A társadalmi újratermelés har­móniája a termelés és a fel­használás. tehát a termelés és az export összhangját is feltételezi, igényli. A külső egyensúlyi helyzet romlásá­ért nemcsak az importtöbb­let felelős, hanem a megfe­lelő exportteljesítmény hiá­nya is. S ez a teljesítmény­hiány a gazdaságosságban, a versenyképességben je­lentkezik. Importunk volu­mene 1970—1979 között 74 százalékkal bővült, ugyan­akkor az export több mint Félmillié !sn»a szén Az oroszlányi szénbányák történetében egyedülálló ter­melési sikert ért el a 22-es akna Komszomol-brigádja. A szakma kiváló brigádja cí­met viselő 48-tagú kollektí­va a kedd reggelre virradó műszakban felszínre küldte az idei félmilliomodik tonna szenet. Ennyit még egyetlen oroszlányi brigád sem ter­melt egy év alatt Az 1968­ban alakult brigádban az egy dolgozóra jutó műszakonkénti teljesítmény a komplex gépesítésű front­fejtések országos átlagának a háromszorosa. A 22-es akna — szerdai várható termelé­sét is beszámítva — 60 000 tonnával teljesíti túl éves tervét, és ezt a többletet tel­jes egészében a Komszomol­brigád adja. (MTI) kétszeresére. Értékben még­is hatalmas összegű passzí­vum keletkezett Ezek az adatok két dolgot bizonyí­tanak. Exportunk verseny­képessége, árszintje és árbe­vétele nem emelkedett meg­felelően, a másik: mennyi­séggel nem lehet ellensú­lyozni az import árszínvo­nalának gyorsabb növekedé­sét és a cserearány-veszte­ségét. A világpiaci árrobbanás megváltoztatta a nyers­anyag-késztermék árarányo­kat, s emiatt már 1974-ben jelentős összegű cserearány­veszteségek sújtották a ma­gyar népgazdaságot. A cse­rearányok a későbbiek so­rán is romlottak, s ezt újra és újra a nyersanyag-kész­termék árváltozásokkal ma­gyaráztuk. Ma már bizonyít­ható, hogy az eddigi csere­arány-veszteségnek csak egy része írható az energiahor­dozók s általában a nyers­anyagok áremelkedésének rovására, a veszteség jelen­tős része a nem kielégítő versenyképesség következ­ménye. Példánkkal bizonyít­va: a gépbehozatal árindexe 1970—1979 között 121.9-re, a gépexporté csak 117,4-re nőtt, az ipari fogyasztási cikkek importjának árinde­xe 111,8-ra, a kivitelben csak 107,5-re módosult. Az agrártermékeknél az import árindexe 194,8-ra, az export árindexe 139,9-re emelke­dett. Ezek az árucsoportok a behozatalnak mintegy 50, a kivitelnek pedig mintegy 70 százalékát alkotják. Ha figyelembe vesszük, hogy az energiahordozók, nyers- és alapanyagok behozatalában a cserearány-veszteség mér­séklés lehetőségei korláto­zottak, aligha kétséges, hogy a külgazdasági egyensúlyi helyzet lényeges javításának kizárólagos lehetősége az erősödő versenyképesség, a gazdaságos export. A költségvetés sem kivétel A gazdaság mindenkori egyensúlyi viszonyait a költ­ségvetés is tükrözi. A költ­ségvetés a nemzeti jövede­lem újrafelosztása során egyes gazdasági reálfolya­matokat — közös társadalmi szükségletek kielégítése, be­ruházások — is finanszíroz, s e tevékenysége az egyen­súlyi helyzetet pozitív vagy negatív módon alakítja. Az elmúlt esztendőkben a belső egyensúlyi helyzet romlását elsősorban a beruházási csúcsok idézték elő. s eh­hez a költségvetés is hozzá­járult. Egyébként a költségvetés is tartós egyensúlyhiányban szenved. A bevételeket meg­haladó kiadásokért — le­gyen szó szövetkezetrőt ál­lami vállalatról — nem jár dicséret. Hogyan ítéljük meg az állami költségvetés évről évre ismétlődő és halmozódó kiadástöbbletét, hiányát? Pénzügyi tekintetben mind­addig nincs egyensúlyhiány, amíg az egyéb pénztulajdo­nosok — a vállajatok, a la­kosság — fel nem használt, vagy megtakarított jövedel­mei a költségvetés többlet­kiadásait fedezik. Az is két­ségtelen, hogy a költségvetés fejlesztési célú kiadásai a jövőben nagyrészt visszaté­rülnek, ennek tehát van potenciális fedezete. Ez per­sze nem mondható el a ter­melési dotációkról, vagy ko­rábbi példával élve az im­portárak támogatásáról. 1974 óta minden esztendőben a megtermelt nemzeti jövede­lemnél nagyobb összeget, értéket használtunk fel bel­földön. Ezt a többletet vala­kinek forintban is finanszí­roznia kellett. Az a valószí­nű, hogy újabban a gazda­sági egyensúly belső feszült­ségei mellett a külgazdasági egyensúlytalanság is begyű­rűzik a költségvetésbe. A fizetési mérleg tételei Egy-egy esztendő külke­reskedelmi mérlegében kép­ződő passzívumokat ki kell egyenlíteni. Felhasználható erre az idegenforgalom, a tranzitszállítás devizabevé­teleinek és -kiadásainak a többlete, az általunk nyúj­tott állam- és céghitelek konvertibilis devizában va­ló törlesztése, a nemzetközi pénzpiacon felvett finánchi­tel, s az ott jegyzett állam­kötvény. Az évről évre is­métlődő s egyúttal halmozó­dó külkereskedelmi passzí­vum a felvett finánchitelek révén olyan államadóssággá alakult át, amelynek össze­gét a kamat is növeli. A fo­lyó fizetési mérleg akkor te­kinthető rendben levőnek, ha a tartozások esedékes ka­matát és törlesztéseit kifi­zetjük. Erre a célra termé­szetesen a „láthatatlan" be­vételek és a külkereskedel­mi mérleg esetleges aktí­vuma is felhasználható. Nyilvánvaló, hogy amíg nemzetközi árucsere-for­galmunk nem produkál ak­tívumot, addig a törlesztés és a kamatfizetés csak hitel­felvétellel teljesíthető. A külgazdasági egyensúly szó szerinti értelemben vett ja­vításának az lenne a feltéte­le — s ennek realitása na­gyon távoli —. hogy az ese­dékes törlesztéseket és ka­matokat teljes egészében saját forrásokból, külkeres­kedelmi aktívumból fizes­sük. Garamvölgyi István Szilveszteri idegenforgalom A magyar utazási irodák szervezésében több mint 10 ezer külföldi turista búcsúz­tatja hazánkban az 1980-as esztendőt. A szocialista or­szágokból elsősorban szovjet, lengyel, jugoszláv és román vendégek szilvesztereznek Budapesten és az ország kü­lönböző város libao. A nyu­gatról érkező vendégek kö­zül a legtöbben a szomszé­dos Ausztriából, valamint az NSZK-ból. Franciaországból, Svájcból. Olaszországból és Hollandiából látogattak hoz­zánk. A legtöbb vendéget, több mint 4500-at. az Ibusz fogad­ia. Közülük 3000-en a buda­pesti szállodák nemzetközi báljain mondanak búcsút az óévnek. Osztrák és francia turisták a Hűvösvölgyben tűzijátékkal egybekötött gu­lyáspartin köszöntik 1981-et Az új év első napján több külföldi csoport falusi disz­nóölésen vesz részt, míg a francia turisták egy része a híres egri lakodalmas vendé­ge lesz. A Cooptourist 2500 külföl­dit — NSZK-beli. holland, francia — fogad. A Budapest Tourist ezer külföldi vendé­ge közül a legtöbb — mint­egy 350 — Lengyelországból érkezik. Több mint ezer külföldi fiatalt lát vendégül az Exp­ressz is, ebből 080 lengyel fiatal lesz. Szilveszter éj­szakáját Budapesten, illetve 'öbb vidéki város szórakozó­helyein töltik. A Volán Tourist hét or­szágból 28 turistacsoportot, több mint 700 vendéget „ho­zott" Budapestre (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom