Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

4 Szerda, 1980. december 31. Emlékezés Kallós Lajosra Hetvcnö* évvel ezelőtt, 1006. január 2-án Makón született Kallós Lajos. A fiatal asztaloaaegéd már 19 éves korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Saját és testvérei, munkástársai sanyarú sorsa ösztönözte a Horthy-rendszer, a tőkés kizsákmányolás elleni harcra. A szakszervezetben, a szociáldemokrata pártszervezetben megismerkedett a szocialista eszmékkel, amelyeket haláláig magáénak vallott. A makói 'szociáldemokrata pártszervezetben a húszas évek második felében és főleg a gazdasági válság időszakában megerősödött az osztályharcos szellemű, baloldali szociáldemokraták csoportja. Az SZDP jobboldali vezetőinek politikájával elégedetlenkedő helyi baloldali csoportot főleg középkorúak alkották, akik a Tarácsköztársaság küzdelmeiben is részt vettek, de radikális, harcos szellemű fiatalok is voltak közöttük. Ez utóbblak egyik vezetőjévé vált Kallós Lajos, aki a szociáldemokrata pártszervezet gyűlésein bátor hangú felszólalásaiban bírálta a párt egyes vezetőinek megalkuvótót, és követelte, hogy az SZDP, a szakszervezetek erőteljesebb harcot folytassanak a munkásság érdekeinek védelméért. Az 1929-ben és a harmincas évek elején lezajlott makói tüntetések szervezésében — baloldali társaival együtt — fontos szerepet töltött be. Részi vett az országos és a helvl választások Idején a politikai gyűlések szervezésében, a szociáldemokrata pártszervezet agitációs tevékenységében. Támogatta a szociáldemokraták és a helyileg fontos szerepet játszó Kossuth-pártiak együttműködését a Horthy-rendszer, a fasizmus elleni küzdelemben. A harmincas évek közepére Makón a szakszervezet helyi csoportjaiban és a szociáldemokrata pártszervezetben a baloldaliak, a kommunistákkal. a kommunista eszmékkel szimpatizálók befolyása méginkább megnövekedett. Olyan tekintélyes vezetőik nőttek fel, mint Farkas Imre, Gy. Varga Sándor, Diós Sándor, Szabó János és Szabó Jánosné. Szűcs József, Kiss Imre és Kallós Lajos, akiket nemcsak a munkásság, hanem a város egész közvéleménye ismert. 1936 közepén az SZDP makói szervezetében a baloldali, osztályharcos szellemű párttagok nyomására leváltották a régi vezetőséget és új, jórészt baloldaliakból álló végrehajtó bizottságot választottak, élén Kallós Lajossal. A pártszervezet ezekben az években növelte politikai aktivitását és a 48-as Kossuth-párt és a Kisgazdapárt helyi szervezeteivel politikai együttműködést alakított ki a fasiszmus elleni harcban, s így Makón helyi demokratikus, népfront jellegű politikai tömörülés jött létre. Ebben a helyi politikai összefogásban a baloldali szociáldemokraták, a kommunista mozgalommal kapcsolatot tartó munkásmozgalmi vezetők töltöttek be fontos szerepet és szövetségeseik között volt a fiatal Erdei Ferenc, a baloldali hagymakertészek vezetője, Könyves Kolonics József, a szegények ügyvédje, a Kossuth-párt helyi vezetője, a kommunistákat támogató Márton Bálint és mások. A helyi demokratikus, fasisztaellenes pártszövetség időszaki politikai lapot adott kl Várospolitikai Szemle címmel, amelynek kiadója 1937 elejétől kezdve Kallós Lajos, a szociáldemokrata pártszervezet titkára volt. A szociáldemokraták, a munkásmozgalmi vezetők támogatták a Márciusi Front megalakulását és közreműködtek a Front 1937 októberi makói találkozójának megszervezésében. Kallós Lajos a szociáldemokrata pártszervezet képviseletében részt vett a Front vezetőinek szűk körű megbeszélésén, amelyen arról folyt a vita, hogy a Márciusi Front alakuljon-e át politikai mozgalommá, vagy maradjon meg szellemi mozgalomnak. A makói vezetők — köztük Kallós Lajos — támogatták azt az elgondolást, hogy a Front vállaljon politikai feladatokat. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején nehézzé vált a makói szociáldemokraták tevékenysége. A német megszállás után, 1944 áprilisában a kommunistákkal, a szociáldemokrata vezetőkkel együtt Kallós Lajost is internálták. A ricsei Internáló táborból 1944 nyarának végén szabadult. Makó 1944. szeptember "26-án történt felszabadulása után bekapcsolódott a politikai életbe. A kommunistákkal, a baloldali szociáldemokratákkal együtt részt vett 1944 október közepén a kommunista pártszervezet megalakításában. Aktív szerepet vállalt Csanád megyében a községi kommunista pártszervezetek létrehozásában. 1945—46-ban a Mezőhegyesi Állami Birtok kormánybiztosa volt. 1947— 1951 között a rendőrség, illetve az Államvédelmi Hatóság kötelékében teljesített szolgálatot, később Szegeden különböző vállalatoknál, hosszabb ideig a Csongrád megyei Építőipari Vállalatnál dolgozott. Szegeden halt meg, 1969. április 23-án. Tamasi Mihály Az MSZMP Szeged városi bizottsága és Szeged megyei város tanácsa január 5-én, hétfőn, fél 10 órakor a Belvárosi temetőben koszorúzást rendez Kallós Lajos hamvainál, születésének 75. évfordulója alkalmával. Együtt - a közös célokért A törvényeket, rendeleteket minden becsületes dolgozó magáénak vallja és szilárdan támogatja. Ennek egyenes következménye, hogy a határvidéken élő emberek az államhatár védelmét és őrzését is vállalják. Ezt tapasztaltuk Mórahalmon is, amikor a nagyközségi párt-, állami, gazdasági vezetőkkel és a határőrőrs tisztjeivel beszélgettünk. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a település lakói és a határőrök együttműködése több irányú, s kiterjed mind a politikai, mind a határőrizeti munka segítésére. A határőrök KlSZ-szervezete például évtizedek óta szervezetten segíti a honvédelmi nevelőmunkát az iskolákban. Jelenleg Fekete István határőr, az őrs KISZalapszervezetének titkára kéthetenként beszélgetést vezet az Űttörő Gárda szakasznál a határőrizet jelentőségéről, az Idegen, gyanús személyek felismerhetőségének jegyeiről, a határőrök és az úttörők kapcsolatának szerepéről, a szülők, pedagógusok, dolgozók tiszteletének fontosságáról es más témákról. A gyerekek természetes örömmel, őszinte lelkesedéssel és nagy izgalommal vesznek részt a foglalkozásokon. A község lakói becsülik a határőröket, mert azok sokféleképpen segítik őket. Részt vesznek a mezei lopások megakadályozásában, támogatják a közrend és köz-' biztonság fenntartását a községben és több alkalommal nyújtottak segítséget ott, ahol arra szükség volt. Ugyanakkor a mórahalmi dolgozók eredményesen hozzájárulnak a határőrök szolgálatához — hallottuk az őrs parancsnokától és a politikai helyettesétől. Az önkéntes rendőrök mellett Szél Lajos és Kiss Sándor vezetésével önkéntes határőrcsoport működik a faluban. A belügyi munka segítői szervezetten vesznek részt a körözött bűnözők felkutatásában, a tiltott határátlépések megakadályozásában. Katona Ignác önkéntes határőr és a fia két magyar állampolgár külföldre szökését akadályozta meg a közelmúltban. A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága minden évben önálló napirenden értékeli a „Határőrközség" cím felvételekor a lakosság által vállalt kötelességek teljesítését, a határőrök és a dolgozók együttműködését. A községi pártbizottság pedig politikai tájékoztatót tart a határőrök körében. Legutóbb Szűcs Istvánné pártbizottsági titkár tájékoztatta az önkéntes határőröket. A határőrök és a lakosság jó kapcsolatát szolgálja az is, hogy Mórahalmon több leszerelt határőr a falu lányai közül választott feleséget, és ott telepedett le. Ugyanakkor a községből is jó néhány férfi a határörségnél volt katona, akik becsülettel helytálltak a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetében. Mórahalmon jelentős számú tartalékos határőr él, akik határőrizeti szempontból igen nagy erőt képviselnek, mivel a katonaidejük alatt tanultakat nagyszerűen tudják hasznosítani. Jól ismerik a községüket és annak lakóit, könnyen felismerik az idegen, rossz úton járó személyeket. A szerzett tapasztalatokból egyértelműen következtetni lehet: a mórahalmi lakosok és a határőrök eredményesen működnek együtt a közös célok megvalósulásáért. Gazsó Béla II termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak változása 1957—1961 között mintegy egymillió, korábban egyénileg dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A termelőszövetkezeti mozgalom nagyobb lésze azonban akkor a jelentős állami támogatások ellenére sem tudott tagjainak a munkásosztályéhoz hasonló jövedelmet biztosítani. Leginkább az egyharmadnyi részt kitevő kedvezőtlen természeti adottságú termelőszövetkezetekben volt ez a helyzet. Az alacsony munkaegységek, a zárszámadásig bizonytalan mértékű részesedés. a társadalombiztosítás hiánya és a mezőgazdasági munka évszakokhoz kötődő „aránytalan elosztása" folytán a mindezeknél kedvezőbb lehetőségeket biztosító ipar és szolgáltatás elszívó hatása —1 amely különösen az újonnan munkába lépő fiatalokat és a javakorban levő, vállalkozó szellemű tagokat csábította el a tsz-ekből — a szövetkezetek tagságának fokozott elöregedéséhez vezetett: 1964 végén a hatvan éven felüli tagok aránya meghaladta a 40 százalékot. Ugyanakkor 1962-től 1964ig 21 ezerről 122 ezerre növekedett az alkalmazottak száma, ezen belül az időszakos fizikai munkát végzők száma nőtt a legszembetűnőbben. „Hovatovább már a fogatos is csak havonta fizetett fix bérért, alkalmazotti munkaviszonyban hajlandó dolgozni" — hallhattuk akkor a mozgalmat irányító egyik pártvezető előadásában. Az alkalmazotti státuszba törekvés — az iparéhoz hasonló jövedelmi és társa dalombiztosítási viszonyok miatt —, mint cseppben a tenger jelezte a termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak jövőbeni alakulását, irányét: részükre is a munkásosztályéhoz hasonló élet. és munkakörülményeket kell teremteni. A fokozatosság elvének szem c őtt tartásával mindezt politikailag is megfogalmazta pártunk Központi, Bizottsága 1965 novemberi határozatában. Első intézkedésként összébb csukták az agrárollót, mintegy 10 százalékkal felemelték a mezőgazdasági felvásárlási árakat. A részletes megoldási javaslatok kimunkálása 1967 tavaszán, a termelőszövetkezetek I. országos kongieszszusán történt. A tagok az éves tervben garantált készpénzrészesedés 80 százalékát havi munkadíjban kapják meg, a többit pedig zárszámadáskor. A nyugdíjkorhatárt a férfiaknál hatvanöt, a nőknél hatvan évben állapították meg úgy, hogy az kétévenként egy évet csökken, így tíz év alatt azonos lesz a munkások és alkalmazottak nyugdíjkorhatárával. A társadalombiztosítási szolgáltatásokat a tsz-tagságra is kiterjesztették. A korábbi helyzettel ellentétben nem a család, hanem a tag részére állapították meg a háztáji föld mértékét, ezzel ösztönözve a kisegítő családtagok belépését a termelőszövetkezetekbe. A tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának elve megkívánta a termelőszövetkezeti földtulajdon kialakítását. Korábban a föld csak a tszek tartós használatában volt, hiszen az átszervezés nem érintette a tulajdonviszonyokat. A tsz-ek tartós használatában igen sok olyan földterület is volt, amely az elöregedés következtében öröklés útján kívülállók tulajdonába került, akiknek a szövetkezethez semmi közük sem volt, csak haszonbér formájában földjáradékot fizettek részükre. Ezért a kongresszus határozatot hozott, hogy a kívülálló földtulajdonosok vagy lépjenek be a termelőszövetkezetbe — ez akkor társadalmi méretekben irreális volt —, vagy ötévi haszonbért kitevő megváltási ár fejében kötelezően ajánlják fel földjeiket megvételre. Így a korábban földjáradékra kifizetett összegeket a jövőben a tagság javadalmazására lehet fordítani. A kongresszus határozatait az állami szervek jogszabályokba foglalták, a kongresszus kialakította a mozgalom társadalmi-képviseleti szerveit: a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát és a területi szövetsegeket. A TOT a mozgalom érdekeit képviseli az államipolitikai szervek előtt, döntéseket, jogszabályokat kezdeményez, véleményez, részt vesz az állami támogatások felosztásában stb. Mindezek hatására sikerült megállítani az elöregedési és elvándorlási folyamatot — pár év alatt több mint 50 ezerrel nőtt a 14— 26 éves fiatal tsz-tagok száma. A foglalkoztatottság bővítését célozta a tsz-ek melléküzemági tevékenységének politikai felkarolása. A szabályozó rendszer hiányosságai miatt indokolatlanul túlsúlyba került az élelmiszer-gazdasági vertikumon és a helyi szükségletek kielégítésén kívüli melléküzemági munka. Gomba módra szaporodtak az ipari bedolgozó, feldolgozó üzemek, három-négyszeres jövedelmeket biztosítva csábították el az ipari üzemek munkásait, sok termelőszövetkezetnek az ipari mellett már alig volt mezőgazdasági tevékenysége. Mindezt a kellő mederbe szorította vissza az 1972-ben bevezetett adópolitika. A hetvenes években a termelőszövetkezetekben szinte megszűnt a hagyományos értelemben vett paraszti tevékenység : műszaki színvonalat emelő számos beruházás, az iparszerű termelési rendszerek elterjesztése átalakította a tagság összetételét, a túlnyomórészt szakképzett tagság érdekviszonyai az ipari munkásokéhoz közeledtek. A termelőszövetkezeti »agság érdekviszonyainak speciális területe a háztáji gazdaságokban végzett tevékenység. Mivel a háztáji emlékeztet leginkább a tulajdonosi paraszti gazdaságra, ezért közvetlenül az átszervezés után, a „közös" termelési erejében bízva, néhány területen a helyi politikai vezetés a háztáji elnyomására törekedett. Ez viszont a parasztság saját fogyasztásának és jelentős központi készletek termelésének bázisát veszélyeztette, amire a tsz-parasztság a háztáji termelés csökkentésével reagált. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a közösből származó alacsony jövedelem miatt sokan viszszahúzódtak a háztájiba, a közösben nem dolgoztak. A háztáji termelés csökkenése részben átgyűrűzött az egész mezőgazdaság termeléseredményeire is. 1964-ben központi bizottsági határozat szögezte le, hogy a tagok háztáji gazdasága a közös gazdaság szerves része. Azóta a vezetőségek a gyakorlatban takarmánnyal, vetőmaggal, munkagépekkel, az értékesítés megszervezésével segítik a háztáji termelés eredményességét. A hetvenes évek elején a felvásárlási árak alacsony megállapítása miatt került válságba a háztáji, azóta gazdasági és politikai intézkedések őrködnek e termelési forma fenntartásán. Varga Sándor A határidős ma Ma, december 31-én lejár a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás második félévi (motorosoknál egy évi) díjfizetési határideje. Aki eddig elmulasztotta, ma még postára adhatja a pénzt, ügyelve arra, hogy az Állami Biztosító 218—38 873—4396 MNB számú csekkjét használja, s ne a házadó vagy a gépjárműadó postautalványát! A csekkre rá kell írni a gépjármű forgalmi rendszámát, a díjigazoló lapra pedig a befizetés időpontját, összegét és a forgalmi rendszámot is. Aki netán mégis lekésne a befizetési határidőt, töltse ki a pótlékok befizetését igazoló rovatot is, s a felelősségbiztosítás díjával együtt persze fizesse ki a késedelmi pótlékot. Ez autósoknál 200, motorosoknál száz forint. Drága robot Egy amerikai, A. Reichald különleges robotbkat szerkeszt. Gépemberei ki tudják • takarítani a lakást, meg tudják sétáltatni a kutyát, segíteni tudnak a gyereknek a leckekészítésben és még ebédet is tudnak főzni. Az ilyen gépi háztartási alkalmazottra azonban egyelőre nem sok embernek telik: áruk körülbelül 4000 dollár. Felemelik a nyugdíjas CSEB-tagok életbiztosításának összegét Néhány éve, a televízió egyik műsorában egy nyugdíjas panaszolta: úgy érzi, „ő már kevesebbet ér, mint amikor dolgozott. Akkoriban úgynevezett 40-es CSÉBbiztosításának életbiztosítási összege 30 ezer forint volt, s nyugdíjazása után már csak kilencezer forint. Enynyit csökkent a nyugdíjas értéke"? — kérdezte. Az esetnek nagy volt a visszhangja, az Állami Biztosító szakemberei a tanúk rá. Számoljunk csak velük együtt! Az a dolgozó, aki 40 éves korában CSÉB 40-es biztosítást kötött, nyugdíjazásáig 9 ezer 600 forintot fizetett be. Ezért az összegért az AB a már ismert kockázatok — élet- és balesetbiztosítás, ápolási térítés — anyagi fedezetét vállalja. Tehát nyugdíjban a kilencezer forintos életbiztosítás a kockázatvállalással összhangban van. Az AB a társadalmi igények optimális kielégítésére törekedve 1981. január 1-től — változatlan díj mellett — mégis felemeli a már nyugdíjas CSÉB-tagok életbiztosításának összegét. Ez az összeg a CSÉB-formáktól függően emelkedik. A legnagyobb változás azoknál a biztosításoknál lesz, amelyeket régebben kötöttek és a CSÉB-tagnak, mint nyugdíjasnak már nem volt módja arra, hogy korszerűbb, kedvezőbb • szolgáltatást nyújtó módozatra kössön biztosítási szerződést. Az új rendelkezés szerint a nyugdíjas CSÉB-tagok életbiztosításának összege 1981. január elsejétől 15 forintos havidíjnál 3 helyett 7 ezer, 20 forintos biztosítási összegnél 4,5 ezer forint helyett 8 ezer forint, 25 forintos havidíjnál 6 helyett 9 ezer forint lesz. A harmincforintos biztosításra 7,5 ezer helyett tízezer forintot, a 40 forintosra 9 helyett 12 ez.ret, az 50 forintosra 12 ezer helyett 14 ezret, a 80 forintos havidíjas biztosítás alapján 18 ezer( forint helyett 20 ezer forint lesz az életbiztosítási összeg.