Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

A tervezhető társadalom Büszkék voltunk — évtizedeken át, s lényegében teljesen jogosan — a tervgazdálkodásra. Eleinte azért, mert — több-kevesebb joggal — azt tartottuk, hogy a gazdasági növekedés, s ezzel együtt a közösségi jólét feltételeit könnyedén megteremthetjük, ha céltudatosan, koncentráltan, szocialista alapelvek szerint tervezetten irányítjuk a gazdasági mozgásokat, használjuk föl a nemzetben és az országban, mint földrajzi-geológiai egységben rejlő, alapvetően kihasználatlan tartalékokat mindannyiunk, a közösség javára. S öszszességében nem is csalódtunk a szocialista tervezés előnyeiben, hiszen a tudatosság eredményeként nálunk, ha nem is könynyen, de egy-két évtized alatt lezajlott azoknak a folyamatoknak jó része, amelyekhez a legfejlettebb országokban egy-két évszázadra volt szükség. íme: a tervgazdálkodás előnyei és csalhatatlansága... Előnyök és csalhatatlanság ... Ha magunk köré nézünk, előnyeit semmiképpen sem vitathatjuk. És csalhatatlanságát? Ki ne tudná, hogy például az igények. az életmód, a piaci kereslet sokszor másként alakultak, ahogyan terveztük. Hiszen többszór is azt hittük: már csak néhány év, és részletre kell és lehet adnunk az autókat, mert telítődik a piac. Aztán mindig változott az életmód, a kereslet, s az autópiacon a korábban valaha is tervezett és elképzelt behozatal sokszorosa ellenére is tán feszültebb a helyzet, mint korábban bármikor. Rendben, de hát nem az autó körül forog a világ! — mondhatnánk. Igaz, de az autókhoz úthálózatra, szervizekre, s ki tudja még, mire van szükség, hogy használhassuk, s emellett merőben új iparágakra, hogy ellentételezhessük a behozatalt, az autókét és az üzemanyagokét egyaránt. Igaz, mindez még csak növelheti a tervgazdálkodás tekintélyét. hiszen éppen annak köszönhető, hogy legalább részben lépést tudtunk és tudunk tartani az igényekkel, s olyan új iparágakat teremthettünk, amelyek szervezettségük, technológiai fölkészültségük jóvoltából bizonyos (mértékben húzóerővé válhatnak általában a magyar ipar szátnára. Békésen hihettünk volna a tervgazdálkodás mindenhatóságában, ha egyszer csak nem kezdenek el „begyűrűzni" a világpiaci árváltozások, az energia- és nyersanyaghiány világméretű és nagyon kedvezőtlen hatásai, fokozatosan leértékelve a magyar munkát a világpiacon és a hazai piacon egyaránt, magukkal hozva azt is, hogv reálisan tervezhető fejlődésünk minden korábbinál megszokott alatt maradt és marad. Vajon mindez a tervezés zavarát jelenti? Nem, csupán anynyit, hogy tervgazdálkodásunk — az extenzív tartalékok fogytával — már régóta kénytelen volt kilépni a politikai határok biz tonságából, sok szempontból in tegrálva népgazdaságunk folyamatait a világgazdaság egészébe, hogy hozzájuthassunk a szükséges technológiához, szaktudáshoz, energiához és nyersanyaghoz, s a nagyobb piacok által biztosított optimális szérianagyságokhoz. Mindezek ára, vagyis fejlődésünk ára pedig az is volt, hogy gazdasági fejlődésünket ki kellett tennünk a világgazdaságban fújdogáló kellemes és kellemetlen szeleknek egyaránt. S egyszer csak, úgy hat-nyolc évvel ezelőtt e kellemes és kellemetlen — számunkra akkor inkább kellemes — szelek egyensúlya hirtelen megbomlott, fagyos viharok rendítették meg a világgazdaság oly kiegyensúlyozottnak látszó épületét. S az ismét csak az okos tervgazdálkodásnak volt köszönhető, hogy — bár nem hibák, melléfogások és tévedések nélkül — meglehetősen jól sikerült állnunk e fagyos viharokat, s ha valamelyest késve is, de megkezdhettük az eredményes alkalmazkodást az új éghajlathoz, méghozzá úgy, hogy közben mi magunk csak igen kevéssé voltunk és vagyunk kitéve magánéletünkben e hosszabb távon is jegesnek ígérkező világgazdasági éghajlat közvetlen hatásainak. De hát miért is értek bennünket váratlanul e változások? Megcsalt volna bennünket optimizmusunk? Ez csak részben igaz. hiszen a „hivatásos" peszszimistákat is megcsalta szokásos borúlátásuk. Mert jóslataik egy része tíz-húsz évvel hamarább vált valóra, mint ahogyan ők gondolták. Mint ahogyan gondolták például a Római Klub első jelentésének, „A növekedés határai"-nak a készítői. S hogy mi lett mindennek az eredménye? „Kasszandrák hada" — legyintett egy időben a világ a Római Klub jóslataira, aztán, a fagyos éghajlat beálltával visszamenőleg és előre minden „jóslatukat" igazoltnak kezdték sokan tekinteni, a „lám, én megmondtam" hamis attitűdjével. A hiba csak ott van, hogy a Római Klub nem Kasszandrák gyűjteménye, s hogy jelentéseik sem jóslatok, hanem modellek kívánnak lenni. Modellek, amelyek nem abszolutumokat, hanem fogódzókat és szempontokat kívánnak nyújtani — meglehetősen sok hibával — a földi méretű társadalmi és gazdasági előrelátás, a társadalmi tervezés számára. Társadalmi és—vagy gazdasági tervezés? Igen, alighanem eljutottunk a lényeghez. Mert az utóbbi években megszületett világmodellek (a Római Klub jelentései. a Leontvev-jalentés. amely az ENSZ megbízásából készült, egv japán és egy latinamerikai modell stb.), s az utóbbi évek világméretű folyamatai mindenképpen azt sugallják, hogy a tervgazdálkodás ma már önmagában, mint gazdasági tervezés, elégtelen feladatainak megoldására, hogy a jövő útja a társadalmi-gazdasági fejlődés komplex tervezése. Azaz egyre inkább a világ adottságait és lehetőségeit kell hosszabb távon mérlegelnünk ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi fejlődésünk egységes feltételrendszereit meghatározhassuk, fölmérhessük, s azok alapján úgy tervezhessük meg világunk jövőjét, saját jövőnket, hogy csalódásoktól mentesen tehessük szebbé, jobbá és gazdagabbá — s nem elsősorban tárgyainkban — életünket. Ezt pedig csakis úgy érhetjük el, ha jobb összhangot tudunk teremteni gazdasági és társadalmi fejlődésünk között, ha értékeket, normákat, életmódmodelleket is tervezünk és figyelembe veszünk, ha reálisabban számolunk a világ által velünk szemben támasztott követelményekkel és lehetőségeinkkel, adottságainkkal is. Ez a folyamat már megkezdődött. Megkezdődött azáltal, hogy gazdasági gyakorlatunkban alkalmazkodni kezdtünk a realitásokhoz. S még inkább azáltal, hogy hazánkban is megindultak a kutatások a világmodellekre támaszkodva, azokat átértékelve saját lehetséges modellvariánsaink kidolgozása érdekében. Vagyis már megvannak azok a csírák, amelyek máris szempontokat adnak terveink készítéséhez, s amelyek öt-tíz év múltán már elégséges alapokat szolgáltatnak tervező munkánk komp'exitásához, a társadalmi és gazdasági szempontok kölcsönös mérlegeléséhez, a társadalmi tervezés teljesebbé tételéhez. A világ egészéből nem vonhatjuk ki magunk?f S hogy ez többek között rr,'*. jelent? A latin-amerikai modell például rögzíti az ember „természet adta jogait", vagyis azokat a tényezőket, amiket minden embernek biztosítani kellene, aki embernek született és születik a világon, a jelenleg úgy négy és fél, de a népesség úgy ötven esztendő múlva várhatóan bekövetkező stabilizálódásakor föltehetően 12 milliárd embernek. S hogy mik ezek a jogok? A kielégítő táplálkozás, a lakás, az oktatás, az egészségügyi ellátás és az egészséges környezet. Látszólag nem sokról van szó, de az is bizonyos, hogy a legfejlettebb országokban sincs mindez maradéktalanul megoldva. Hát még az egy lakosra évi 80—100 dolláros nemzeti jövedelmet produkáló országokban! S ez a modell a többletfogyasztást igazságtalannak minősíti. A világ nagy része által — s a népesség 70—80 százaléka előbb-utóbb a fejlődő és a szegény országokban fog élni! — igazságtalannak minősített fogyasztás pedig egyre drágább, s egyre nehezebben megfizethető lesz egy harminc-negyven-ötven évvel idősebb világban. Van min gondolkodnunk tehát, hogy milyen lehet az a magvar modell, amellyel integrálódhatunk egy eljövendő. s nagyon hamar megérkező új világba ... SZAVAY ISTVÁN Keresztury Dezső Karácsony, újesztendő Karácsony, újesztendő: lezáró, újrakezdő. Hogy el ne villanjon a milliárd dolog, mi testünk, szellemünk tanítja, nyitja, emeli, kínokkal boldogítja amíg Föld-otthonunk törvény szerint forog: lett szerelem, költészet, annyi érték, mihez szív, ész, érdek, szokás a mérték, amivel élünk s visszaélnek nagyokosok: — mert mindig új csapat születik aki maid bitón, falhoz állítva, máglyán vész el, magát áldozatul ajánlván: kínvallatásban és keresztúton kitart hogy felcsillanjon az igazság, bár mindújra förtelembe tapossák, s hogy legyen példa: jókért ne kerülni a bajt: — és mindig újra lesz kézmosó hatalom, hogy felelőtlenül megszabja, ki hasznos, derék, bitang haramia, ki élhessen árnyékban, ki járhasson napon. De talpig fegyelemben, bárhol, ha a világ eltaszít is magától, a ick kezét már én el nem bocsáthatom. Örökegy körben iárunk: ez emberi világunk. Az új népgazdasági terv A VI. ötéves terv fő feladata a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása. az életszínvonal megszilárdítása, az életkörülmények javítása. Ennek érdekében emelni kell a népgazdasági tervezés és irányítás színvonalát, fokozni a termelés korszerűsítését elősegítő tevékenységet, a tudomány és a technika eredményének gyakorlati megvalósítását, s növelni a nemzetközi gazdasági együttműködést. Rövid időn belül el kell érni a beruházási tevékenység hatékonyságának emelését, a termelékenység a termelésnél gyorsabb növekedését, az importanyag- és energiafelhasználás mérséklődését. A VI. ötéves terv időszakában 1020— 1040 milliárd forint fordítható beruházásokra a szocialista szektorban. Az ipar feladata a hazai és az exportigények magasabb színvonalon történő kielégítése. Meg kell valósítani az ezen célokat gazdaságosan szolgáló egységek és szervezetek dinamikus fejlődését, a gazdaságossá nem tehető termelést viszont meg kell szüntetni. Az építőipar feladata 370—390 ezer lakás felépítése. Állami erőből 120 ezer lakás valósul meg, s 100 ezer lakás felújítására kerül sor. Az életszínvonal-politika fő célja az elért eredmények megőrzése és megszilárdítása, az életkörülmények javítása. Ennek érdekében igen fontos a munka szerinti elosztás, a teljesítménytől függő bérezés következetesebb alkalmazása. A fő figyelmet a többgyermekes családok, az alacsony jövedelmű nyugdíjasok és a hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítására kell fordítani. A legalacsonyabb nyugdíjakat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt, valamint a szociális ösztöndíjakat és segélyeket emelni szükséges. AZ V. ÖTÉVES TERV TELJESÍTÉSE (%-BAN) Nemzeti jövedelem Ipari termelés Mezőgazdasági termelés Egy főre jutő reáljövedelem Lakosság fogyasztása r— Pl - A VI. ÖTÉVES TERV >991-1995 11970=100) — sí135 j 135.9 197K A VI. ÖTÉVES TERV FŐBB ELŐIRÁNYZATAI (maximális növekedés %-ban) Nemzeti jövedelem ~1 Ipari termelés .7x3 Építőipari termelés Mezőgazdasági termelés |jis| Belföldi felhasználás •• Egy főre jutó reáljövedelem J?^} Lakosság összes fogyasztása^^ Kivitel összesen Beh MAGYARORSZÁG AZ V. ÖTÉVES TERV 19769990 N9mz9ti jővedelam Ipán termelés Mezőgazdasági termelés fcgy főre jucő reáljövedelem