Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

Vasárnap, 1980. november 2 m . „Szeged várossának esküdt földmérője" Százötven éve hali meg Vedres István ö Kongresszusra készülne! Nevét az építőipari ismeretek Iránt érdeklődő diákok középiskolája. Újszegeden pedig utca őrzi. A Dóm téri Pantheonban 1965-ben felállított mellszobrát Schaár Erzsébet készítette: akkor emlékezett születésének kétszázadik évfordulójára a város. 1976-ban a Szegedi Nyomda miniatűr könyvklubjának tagjai A' Tiszát a' Dunával öszve kaptsoló új hajókázható tsatorna című művét 750 szerencsés minikönyvgyűjtő számára hozzáférhetővé tették. Vajon közülük hányan olvasták el? Mit tud a mű szerzőjéről a mai ember? — Mérnök volt, azt hiszem. Volt valami köze a Tisza szabályozásához. (Egy gátőr.) — Erdővel telepítette be a futóhomokot (Egy erdész.) — Szépíró. tagja Dugonics András körének. (Egy bölcsész.) — A mai városháza Víz előtti elődjének tervezője. (Egy építész.) Szóval: W volt Vedres István? Fölamerö, mérnök, építész, bölcselő, író, közgazdász, nyelvész? Vagy egyszerűen „csak" polihisztor? Széles látókörű, érdeklődő, gondolkodó ember, aki képességei ki bontakozta tásához szerencsés korban született? Horvátországból települt Szegedre Vedrics György, a szűcsmester apa 1760 körüL Elsőszülött fiát már így veszi lajstromba a piaristák évkönyve: JStephanus Vödrits, Natio: Hungarus, Conditio: ovis, Patria: Szeged, Comitatus: Csongradiensis." Tizenhét évesen, 1782-ben kerül Pestre, mérnöki studiumot folytat Gyakorlatot a vadvizek lecsapolásában a Dunántúlon szerez, mérnöki tanulmányait Bécsben. Brünnben egészíti ki. Friss még a mérnöki oklevele, amikor 1786-ban szülővárosában. Szegeden megüresedik a földmérői állás. Pályázatát támogatja a város a helytartótanácsnál, így lesz 35 esztendőn át Szeged hatósági mérnöke. Ma úgy mondanánk: mindenese. Életrajzírójának, Farkas Lászlónak 1837-ben közzétett könyvében olvasható: -A földmérések és blrtokügyek. a városrendezések és utcaszabályozások, az építési tervek és építkezések (iskolák. kórházak, templomok, tanácsház), valamint a hidak, malmi*. árkok és csatornák mind a városi földmérész teendői voltak. Vedres vizsgálta a kutakat. ő emelte kl az elsüllyedt hajókat helyezte el az első 125 utcai lámpát, pedig hol voltak még a szakértől ügvek és térképezések, a közrendészettel, a tűzrendészettel és a közegészségügyekkel kapcsolatos teendők és mindtetejébe az ármentesftések. Ilii SBlf AMsyp Npteí SÉKSSB #' ma Bi * jgv jmm. |||f |P% jaff flj! ili&uPH&^V llBHffBMk < * & fásítások és folyószabályozások, mint sajátosan szegedi dolgok! Szép kis ..munkaköri leírás" ... Veures István országos jelentőségű tervei közül a Duna—Tisza csatorna tervezete az egyik legfontosabb — az elképzelés egyébként ma is foglalkoztatja a szakembereket. Vedres így gondolta ki: „Négy, legföljebb öt napok alatt, könnyen felérhetne a hajó Szegedről Soroksár körül a Dunába, ha minden 4000 ölnyire olyatén állások rendeltetődnének, ahol a vontató marha készen állana a hajóknak tovább való húzására." Ebben a műben szól arról is, hogy „Az egész Ausztriai birodalomban, ki vévén a tenger partjait, sehol jobb Hajógyártó vagy Hajót tsinálók nem találtassanak, mint a szegediek." S újabb terve születik ennek alapján: a Tiszába torkolló Maty-eret hajóépítő helynek kellene berendezni... Egyébként is tele tervvel: országos gabonatárházzá alakítaná a szegedi várat, mely „a védelmező várak lajstromából már töröltetett"; országos csatornázási tervet dolgoz ki, hogy az Alföld keleti felének vízügyi veszélyeit elhárítsa. A' Tul a' Tiszai Nagyobb Árvizek Eltérithetésérül Egy Két Szó című művéből vett idézet igazolja, miért tartják Vedres Istvánt Vásárhelyi Pál elődjének: A földeknek „az árvizektől való megmentése kimondhatatlan hasznot hajtana hazánknak, de... azon munkák eszközléséhez ... mentől hamarább és mentől nagyobb erővel és buzgósággal... kelletik hozzálátnunk." Bálint Sándor írja Vedresről A szögedi nemzet első részében: ..Személyében s magyar reformkor optimista humanizmusa és közgazdasági pragmatizmusa harmonikus egyensúlyban találkozik egymással." Szülővárosa maitjárul színdarabot tr, A Haza szeretete avagy Nemes Szeged városának a töröktől való elvétele című vitézi játékát a szegedi Kosznniazoan — a Veures tervei alapján megnagyobbított tanácsháza díszterméoen — elő is adják. A latinnal szemben „A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmei kedések'-et ad közre. Noha a szépírás nem főhivaiása, egész életével példázza: „Magában szép dolog ugyan a tudomány. De csinos szók nélkül irtóztató sovány;..." (A szegedi múzsák százados ünnepe, 1820.) Vedres „tudja azonban azt is, hogy a pallérozott nemzetnek, a művelt Szegednek egészen új gazdasági alapodra kell helyezkednie ... Hazánkban először ő köti meg erdővel a szegedi futóhomokot." (Bálint Sándor) „Az olyan helyeken... ahol több mértföldekre el lehet menni, mégsem lát csak egyetlen fát is az ember, úgy köll tekinteni egy újonnan ültetett erdőt, mint egy ma született első Gyermekét az Édes Anyának" — vallja Vedres, és javaslatára határozatot hoz a város tanácsa: „minden házas gazda esztendőnkint 100 db. fát az inzsenér által kimutatandó helyen, tavasszal mindjárt, vagy ősszel, a közjó hasznára ültetni tartozzon." Ez utóbbi mondatot a szegedi erdőrendezőség főmérnöke sóvárogva idézte egy tanulmányában, 1976-ban! Visszaértünk tehát: Vedres és a ma embere. Emlékszem hírlapi vitára, hogy ]ebontassék-e a Roosevelt tér 9. számú ház. A nálam Idősebbek kedvéért: ahol a halászcsárda volt A fiatalabbak kedvééit: ahol az Égő Arany van. Mert a Vedres-ház, bizony, lebontatott. Ismerek tanácsi előadót aiú elborzadva idézte az 1817-ből származó tanácsi rendelkezést: „Vedres ne csak az említett munkáknál, hanem az utcáknak, közpiacoknak feltöltésénél és vízcsapoló árkoknál is személyesen legyen jelen és azok sikerét eszközölje." Szegedi gimnazistákat kérdeztem a minap: tudják-e, ki volt Vedres István. Hogy az „építőiparisok" névadója, csak azt tudták. Egyébként az Űj magyar lexikon tévesen tájékoztatná őket, amikor 1835-öt teszi meg Vedres István halála évének. „Szabad királyi Szeged várossának esküdt földmérője" ugyanis 1830-ban halt meg. November necyedikén lesz annak százötvenedik éve FAl.FY KATALIN „A mi elképzelésünk szerint az állam ereje a tömegek tudatosságában rejlik. Az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan tesznek." (Lenin, 1917. nov. 10.) Minden kommunista párt életéhen jelentős hatórkő a kongresszus. ahol sor kerüi az elvégzett feladatok elemzésére, s a következő időszak teendőinek meghatározására. Különös jelentőséggel szerepel most a szoviet kommunisták munkaprogramjában, hogv a követk""ö év tavaszán kerül sor az SZKP XXVJ. kongresszusára. A kongress-mst előkészítő munkában a taggvűlésék jelentős helyet foglalnak el. Ez év őszén a pártalapszervezetek evűlésein főleg a ki'űzött feladatok teljesítményeit minősítették. E sorok írójának — kl maga is pedagógus — fő'eí azok az újszerű megközelítések voltak meggyőzőek, amelyek a kommunista személyiség témakörét, ennek újabb mutatóit elemezték. Nálunk is ismert az S/Kf KB plénumá-tak legutóbbi idon'őaiai vonatkozású határozata 09"9 lúnlusV amety a politikai nevelötevéken-séget kívánta tudatosabbá, hatékonyabbá tenni. A szovjet Iskolarendszer egészátmn köztük természe'esen a felsőoktatásban is az ok»a<ás és nevMés szervesebb összbanciát kívániák elérni a gyakorlatban is. E->nek egyik mutatója, hogy milvenek a társadalom egyes eevénei. s milvenek annak kommunista tagjai. A kommunista s^emé'viség főbb jellemzőie a hókéért és hazáia szocialista fetamelkcd^séért minden áldozatra kész ember. A kommunista pártba való felvétel követelményei között az alábbiak szerepelnek: az oroszszovjet munkásmozgalom történelmi tanulságM. a mo»g-,'om kiemelkedő alakiai. közöt'ük V. I. Lenin, életének és tev^ke-vségének ismerete, a nemzetközi kommunista mozgalom története és lelen'egt helyzete, valamint a leendő oárta'aoszervezet éta'ében való aktív részvétel. Mindezt egyévi tae1elöl'sAg után ismét minősítik az ajánlók (Kmriszomol-tag esetében egvik ajánló a Komszomol-alanszervcet), s így kerü'hH sor az SZKP-ba való felvételre. Leningrádi beszélgetéseink során arról is hallottunk, hogy a felsőoktatásban tanuló fiatalok közül csak néhány százalék (1—3) a párttag, mert a követelmények bizonv elég komolyak. Ugyanez vonatkozik természetesen azokra a fiatal tanárokra, oktatókra is, akik felvételüket kérik a oártba. Az aspiráns tagjelöltek (náluk az aspiránsok átlagéletkora kb. 23— 28 év, azaz fiatalabbak, mint nálunk) egyik legfontosabb pártmegbízatása az első fél évben az, hogy elkísérik a hallgatókat az egyhónapos mezőgazdasági betakarítómunkára, s maguk is részt vesznek abban. Nem kis feladat! A szovjet kommunista párt — a pár'építés kérdései mellett — kiemel' feladatként kezeli R nemzetségi kérdés mindennapi teendőit. A szovjet köztársaságok fiataljai — mint ismeretes — a saját anyanyelvükön tanulnak. Ugvanakkor elsajátítiák az orosz nvelvet is. Ez a valós kétnyelvűség biztosítia azu'án azt. hogy a Szovietunió bármely felsőoktatási intézményében tovább tanulhatnak. Leningrádban — Moszkvához hasonlóan — számos északi és déli kisebb-nagyobb köztársaság. autonóm köztársaság képviselői tanulnak. Találkozhattunk itt a távoli észak hanti és marsi tanárielöltjeive'. kazah fiatalokkal. akik poüfikai ná'vára készü'nek. de beszélgettünk türkmén építő szakmunkással. aki éppen továbbképzésre érkezett Leningrádba, s egvik igazán jó harátnm irkntszki ta*ár tanárnő. Az a'an'^'ted^hen mindnvájan e«v<»»értettünk: a szoria'iTnus utóbb erndméijvoinek elérésihez mindenekelőtt békére van szükség! A belső énltőmunka jelenlegi he!yzefépek elemzését — a nárta'anszervezetek munkátóval párhuzamosan — minden hírközlő és informá"iós körnont naponta végzi. Hal'ottunk rádiókoncertet nml a mezőgazdaságban élen járó betakarítóknak szólt, láttunk tvesztrádműsorí. amit a lakásépítésben kiemelkedő brigádok kedvéért sugároztak, s naoonta olvashattuk a legutóbb eredményeket jelző transzparenseket, faliújságokat. A magyar szem számára talán kissé szokatlan hirdetőtáb'ák nemcsak a kerület élenjáró dolgozóinak fényképeit, hanem azok munkájának lényegét is hozzák. Szinte minden középület kerítésén olvashatók a legfontosabb célkitűzések, jelszavak. Az eevik legjellemzőbb ez volt: Továbbhaladásunk fettétele: ríímus. tempó és minőség. Ehhez az önkritikus minősítéshez azonban le lcell írnunk a másik gyakori jelmondatot is: A szocializmus én a béke elválaszthatatlan! A szovjet kommunisták ebben a szellemben tekintik át a jelenlegi eredményeiket és gondjaikat. S most nagy történelmi tisztelettel készülnek a NOSZF közelgő évfordulójára. Lenin békedekrétumának alapelvei ma is érvényesek. Megvalósulásukért a szovjet kommunisták tettek, > tesznek leg'öbbet. MICHELLES MAGDOLNA Sinkó Ervin Szemben a bíróval Szemben • bíróval, íme, azon veszem észre magam, hogy nem tudok magamról beszélni anélkül. hogy ne • világról beszéljek. Nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mi a világban: azt is jelenti, hogy a világ mibennünk. Mi a lövészárokban, azt is jelenti, hogy a lövészárok bennünk. Ez ellen lehet küzdeni. Talán lehet börtönben is ülni, és nem a börtönfalakat, hanem a megnyilt mennyeket látni. Ez azonban csak eksztázis, és minden eksztázis csak mint egy vasárnapi kirándulás a városból a szabadba: a vasárnapi elragadtatásunkban is determinálóan benne lesz, hogv ott van mögöttünk a város. Senki se kivétel, s nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mindenki, aki magáról beszél, a világról is beszél; talán nincsen bűn. amely — egy másik aspektusból — nem vád is. A háborút a kapitalizmus produkálta, a II. Internacionálé nemcsak félreállt az útjából, hanem pártjai háborús pártokká lettek — de ezen kívül, mint minden kollektív bűnnel, a háborúval szemben la, mindenki, aki részt vett benne, nemcsak vádló, hanem személy szerint éppúgy vádlott is, mint én, aki némán, vigyázzállásban néztem végig a két katonaszökevény kivégzését Az úrrá lett bestiáról elhittem, hogy mindenható. Lehetett nem annak hinni? Nem vallott minden, de minden arra, hogy ez a legbiztosabbnak látszó ígéreteket is elnyelő gyilkos káosz, ez maga az egyetlen reális, mindig visszatérő „történelem"? Nem egy elsüllyedt világból felhangzó fájdalmas harangszóként haltak el az olyan ritka, az örök emberi értékek mellett hitet valló hangok, mint a Romáin Rolland-é? S nem éppoly tehetetlenek voltak, mint ml magunk? Mindez Igaz. s mindezt akkor is tudtuk, s mégse lehetett „embernek lenni az embertelenségben" anélkül, hogy az ember ne érezze magát személy szerint is kétségbeesetten és szégyenletesen bűnösnek. Újsághíreken túl, melyekből alig lehetett tájékozódni, a bukovinai fronton tudtam meg, hogy mi a bolsevizmus. Alig pár száz lépésre voltak tőlünk az orosz lövészárkok, s a fegyverszünet idején mind gyakrabban jöttek át hozzánk s hozták át gépfegyvereiket orosz katonák nekünk egy-egy falat kenyér vagy fél liter rum reményében. A mi tisztjeink csak mulattak a furcsa látogatókon, akik rettenetes rongyosak és oly piszkosak voltak, hogy a mosolygó arcukban megvillanó fehér foguk meglepetésként hatott. Egy ilyen óriás orosz magyarázta meg nekem életemben először Lenin jelentőségét. Se én, se akik körülöttem álltak, ném értettünk egy szót sem oroszul, de a másik, az orosz kézzel-lábbal irtó erőlködéssel meg akart valamit magyarázni nekünk. Végre megtalálta a módját. Az óriás ember a hatalmas karjával rajtam kívül még kettőt egyszerre átölelt, magához szorított bennünket s úgy ismételte: „Lenin, Lenin..." Máig énnekem se szóval, se írásban ennél jobban nem magyarázták meg Lenin programját. Mielőtt még tudni lehetett, hogy objektíve mit tud majd megvalósítani a bolsevizmus, máris nagyot tett: a puszta megjelenésével, azzal, hogy volt és lehetett, megtörte a gonosz varázst A passzív, kontemplatív pacifizmusnak. mely tehetetlen vágy volt cselekvésre mutatott lehetőséget, a kilátástalan sötétbe világos rést hasított mert az orosz proletariátusban megfogható és megvédhető testet öltve Itt állt sírjából feltámadva a nemzetközi forradalom, a viláRot megváltó proletariátus holtnak hitt ideája És olyan világosan, mint még soha, mert soha olyan eklatánsan. mint a háború elleni harcában, nem látszott meg, hogy az emberiség legszentebb érdekeiért való harc \egybeesik a proletariátusnak a maga felszabadításáért vívott harcával. Mikor kiadták a parancsot, hogy nem szabad az orosz katonákkal fraternizálni, akkor már késő volt. Akkor már tudtam, hogy a szocializmus túlélte a szociáldemokráciát — és egyszerre a világ megint érdekes lett, érdekesebb és Ígéretesebb, mint valaha. S mikor a monarchia részekre bomlott, és Németország köztársaság lett, az első pillanatban az orosz prófécia beteljesedésének első fázisaként jelent meg. Minden a háború alatt felgyűlt kétségbeesés egeket verő optimizmusba csapott át, mikor a katonatisztek maguk tépték le a csillagjaikat s éljenezték a forradalmi Károlyi-kormány hadügyminiszterét, aki az örömmámoros éljenző tömegeknek azt kiáltotta oda: „Nem akarok többé katonát látni!" S mikor kiderült, hogy amit 1918 októberében átéltünk, az nem annyira forradalom, mint az entente-imperializmüsnak a középhatalmak imperializmusa felett való győzelmének, a frontok összeomlásának a következménye volt. akkor kétségtelenné , lett a feladat: ami lá's-at volt. . azt valósággá tenni, e'í'- vtlni az ' orosz prófécia, az emberiséget a háborútól, erőszaktól és kizsákmányolástól minden időkre felszabadító világforradalom megvalósítása felé. v