Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
Juhász Gyula Előszavához Minden tiszteletem a 91. évében is tevékeny Greguss Pál professzor úr iránt, de a Délmagyarország október 26-i, vasárnapi számában megjelent közleményében az emlékezete megtréfálta. Ugyanis Juhász Gyulának József Attila Szépség koldusa című kötete elé írott előszava kéziratban mindössze egyetlen példányban maradt fönn. A költő maga őrizte meg, és hagyatékából került a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba. Innen kapott fénymásolatról közöltük Hasonmását már 1969-ben a Juhász Gyula összes Művei 6. kötetének illusztrációjaként, maid pedig idén, az évfordulóra megjelentetett hasonmáskiadás mellékleteként háromszáz példányban sokszorosítottuk, és a József Attila közöttünk című kiállítás megnyitóján, április 13-án a részt vevők között is szétosztottuk. Egy példányát a Professzor Űr is megkapta, és ennek a képét láthattuk viszont most cikkének illusztrálásaként. A Délmagyarország vasárnapi számának félszázezres olvasótáborát nem szabad tévedésben hagynunk, ezért kellett szót kérnem. Ettől függetlenül nagyon hasznos volt, hogy most a Délmagyarország minden olvasójának kezébe kerülhetett a valóban érdekes és tanulságos kézirathasonmás. PÉTER LÁSZLÓ Petri Csathó Ferenc Mese a kútban rézgarasok voltak meg egy torony árnyéka volt a tornyot aztán egy csikófejű fiú három üveggolyóért megvette a sebesült katonától a toronynak hét vaslakatja s hetvenhét füstifecske lakta meg egy manó meg három denevér fölészállt aztán százegy vasmadár s lett a torony helyén is pusztaság 6ivár halottfehér pedig a kútban rézgarasok voltak a katona zsebében üveggolyók • kiscsikófejű fiú kezében paprikáskenyér A szegények orvosa,.. Újsághír: (1972. május 13.) Ki mit tud? — Szegedről címmel. „Awad Musztaía az orvosegyetemen tanuló szudáni diák viharos tapsot kapott a közönségtől es még Pernye Andrást is „elbűvölte". A cikk nyolc évvel ezelőtt jelent meg a Délmagyarországban, majd nem sokkal később, araikor a közönség bejuttatta a Ki mit tud? országos döntőjébe, az egész ország megismerte a SZOTE fogorvos szakán tanuló Awad Musztafát. Csoporttársai vették rá, hogy a „kolesz-bulik" pódiuma után próbáljon szerencsét a tévé képernyője előtt is. Közismert melódiákkal minden bizonnyal nagy sikert érhetett volna el a könnyűzenei énekesi kategóriában, őt azonban csak az az elkötelezettség vezérelte, hogy bemutassa népe folklórját. ízelítőt adjon a szudáni muzsika gazdagságából, a magyar füleknek szokatlan dallamvilágból. Hatuahatua (Lépésről-lépésre) című száma nagy siker volt. 1973-ban aztán végzett a fogorvos szakon és hazament Szudánba. Eltelt hét év és néhány hónappal ezelőtt ismét összefutottunk Szegeden. A régi emlékekről. Szudánban végzett munkájáról és a jövő terveiről beszélgettünk Awaddal. — Hogyan kerültél a Szegedi Orvostudományi Egyetem fogorvosi szakára ? — A Magyarország és Szudán között fennálló kulturális egyezmény alapján 1968-ban nyolcan kerültünk Magyarországra, pontosaoban Budapestre előkészítő kollégiumba, ahol magyar nyelvből, kémiából, fizikából és biológiából vizsRát kellett tennünk. Ezután kerültem Szegedre. — Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre? — A legnagyobb szeretetteL Olyan csoporttársak vettek körül. akik minden nyelvi és egyéb nehézségen önzetlenül átsegítettek. Sajnos nagvon gyorsan elszaladt az a néhány év. Csodálatos összetartás volt a csoportban. A Ki mit tudra is valamennyien elkísértek Budapestre. Olyan lámpalázas voltam, hogy ha nem töltenek belém egy kis szíverősítőt, nem álltam volna a lámpák, kereszttüzébe. — Hét évvel ezelőtt 1973-ban végeztél, aztán első dolgod volt, hogv repülőjegyet válts és irány Szudán. Hogy fogadtak hazádban? — Elég furcsán. Kezdetben úgy éreztem, hogv bizalmatlan velem mindenki. Jó idő telt el. amíg a munkámon keresztül sikerült bizonyítanom Később aztán az is kiderült, hogv szaktudásban megelőzzük azokat akik nyugati országokban végezték el az egyetemet. Én nagy hasznát vettem annak, hogy Magyarországon nemcsak a választott szakágat oktatják, hanem másIrányű képzést is kaptunk. Legfontosabb volt számomra, hogy megtanultam az orvosi etikát. 1975-ben visszajöttem Szegedre szakvizsgázni, egy év múlva pedig Ktartumban Dr. Awad Dekkámmai megkezdtük a fogklinika szervezését — Ismét Szegeden találkoztunk. Mi hozott vissza városunkba? — Ezúttal is a tanulás. Szájsebészeti szakvizsgára készülök, hiszen erre a képesítésre hazámban nagy szükség van. Hat hőnapig az 1. sz. Kórházban sebészetet tanulok, aztán 6 hónapig a fül-orr-gége szak következik, majd 3 hónapig traumatológia és 2 évig szájsebészet. A lényeg, hogy minél szélesebb körben bővítsem ismereteimet mert odahaza. ha elkerülök valamelyik vidékre, mindent tudnom kell az orvosi szakmában, hiszen egyedül leszek minden segítség nélkül. Alig várom, hogy Szudánban elkezdhessem a műtéteket. A gazdagok elutazhatnak külföldre, a szegények viszont csak helyben gyógyíttathatják betegségüket. És én a szegények orvosa akarok lenni. — Afi a véleményed a Magyarországon tanuló arab és afrikai diákok életéről? — Aktívan részt vettem Szegeden az afrikai és arab ifjúsági szövetség munkájában. Mindig megbeszéltük az otthoni problémákat is. Ezzel azt a célt akartuk elérni, hogy a diákoknak maradjon kapcsolatuk a hazájukkal. hiszen a nagy távolság, a könnyebb élet sokukkal elfelejteti, miért is jöttek Magyarországra és mekkora feladat várna rájuk hazájukban. Ka ittmaradnak, nem éri el célját az a humánus elv. illetve gondolat, hogy a fejlődő országok fiataljai végezzenek egyetemeket a szocialista országokban és segítsék elmaradottabb népük boldogulását. Egyszóval, valamennyiüknek kötelességük hazamenni az egyetem elvégzése után! — Szudánban milyen az orvosi ellátás? — Egy orvosra 20 ezer ember jut.. Kórház csak a városokban van. Az én nővérem például azért halt meg. mert mire a városba értek, elvérzett. Nagyok a távolságok, éppen ezért égető szükség van valamennyiünkre. — Nem gondoltál arra soha, hogy Magyarországon maradj? — Soha. Nagyon szeretek itt, úgy érzem engem is sokan szeretnek de azért én mindig arra gondolok: első feladatom, hogy népemet gyógyítsam legjobb tudásom szerint. Awad Musztafa 34 éves, nős. három gyermek apja. Elfoglalt ember, hiszen mindent el akar sajátítani az orvosi szakmában. Napi 8 óra a műtőben, utána szakkönyvek olvasása, tanulás a könyvtárban a napi program. De játszani is kellene a 3 gyerekkel, a magyar nyelvet sem ártana tanítani a feleséggel, a szudáni est szervezése is rá várna az egyetemen, s ha még mindig marad egy kis idő, a barátokkal meg kellene látogatni Domaszéken Ördögh bácsi pincéjét ... Csak egy dolog igazságtalan az egészben, hogy 24 órából áll a nap. Így hát soha nem marad idő a pihenésre. BAGAMÉRY LÁSZLÓ Bu/at Okudzsava; Dal a gyalogságról Bocsássanak ám meg a gyalogságnak, olv oktalan ő: akkor vonulunk el. ha tombol a földön a tavaszidő. S bizonytalan a láb. a lépcső — nincs mentség! —, rozoga... Utánad a harkák. mint hóka húgocskák néznek tova. Ne higgyetek ám az időnek sem. zivatar ha zuhog. Ne. ha a század dalol, fütyül és kivagyin masíroz. Ne sohase. ne. sohase. ha zeng is a kertben a vig csalogány: a számlát rálunk létünk, halálunk nem zárta le ám. Időnk tanított rá: légv menetkész. altót sose zárj ... Paitásom. cimbora. azért a te élei ed ősi-vidám: századokon át menetelsz; s az álomtól ami ránt. ez az egy: miéri akkor vonulunk el. ha tombol a földön a víe kikelet? Ftassy József fordítása Tiffi 1 > X 40 Vasárnap, 1980. november 2. Szabó Vladimír kiállítása Budapesten a Műcsarnokban rendezték meg Szabó Vladimír festőművész kiállítását. Ebből az alkalomból mutatjuk be néhány nagyszerű munkáját. Fent: Önarckép (1976) — Középen: Halász — Lent: Akttanulmány