Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

38 Vasárnap, 1980. november 2. É/ő nemzetköziség — élő hagyományok V. A JKP a húszas években A délszláv népek egységes államba történő egyesülése 1918ban jelentős történelmi lépést Jelentett. Olyan lehetőséget, amelytől a különböző történelmi háttérből kilépő nemzetek, nemzetiségek nemzeti céljaik és társadalmi gondjaik megoldását várták. A Szerb-Horváth-Szlovén Királyságban azonban, a nemzeti helyzet változásaival is öszszefüggésben, a nemzeti és társadalmi problémák együttes megoldásának forradalmi útja egy időre eltorlaszolódott, de sorra fiaskót szenvedtek a horvát, a szlovén és más népek nemzeti törekvései ls. Az új állam megalakulása szükségszerűen vetette fel a munkásosztály egységes pártjának megalakítását is. Az 1919. ftprilisi egyesülési kongresszus, amely kimondta a Jugoszláv Szocialista (Kommunista) Munkáspárt megalakulását és csatlakozását a III. Internacionáléhoz, immár új történelmi feltételek között keresett választ a munkásosztály és a többi dolgozó osztály társadalmi céljainak megoldására. Az SHS Királyságot azonban mint nemzetileg egységes államot szemlélte, amely „nem a dolgozó tömegek forradalmi harcával.. „ hanem az európai és balkáni nagy háború eredményeként alakult meg". Az állam jellegének megítélése megegyezett a Komintern I. kongresszusának a nemzetközi helyzetről szőlő határozatában megfogalmazott gondolatokkal. A JuSz(K)MP tehát elfogadta a szerb, a boszniai és az Osztrák-Magyar Monarchia volt szociáldemokrata pártjai korábbi nézetét a délszláv népek nemzeti egységéről. Mivel a jugoszláv burzsoázia szövetségre lépett ,.a reakciós militarizmussal és bürokráciával" — érveltek — az egyesült pártnak minden erejét a nagy eseményre, az egész világot átfogó szociális forradalomra kell összpontosítani. Az „egységes nemzet" gondolata összefüggött azzal, hogy a nemzeti ellentéteket másodrendű, a munkásosztály szempontjából elhanyagolható kérdésként kezelték. amely csak gyengítené az osztályharcot Ez a Lenin által, elsősorban a lengyel munkásmozgalom és az őkonomisták vonatkozásában bírált álláspont Jugoszlávia esetében kapcsolatba hozható a délszláv egység Idegen hatalmakkal szembeni kivívásával. Az elemzésénél figyelembe kell vegyük azt Is. hogy a húszas évek elején nem dőlt el véglegesen, hogy az állam centralizációs berendezkedése a szerb burzsoá hegemónia olyan durva formált kelti majd életre, melyekben Jugoszlávia későbbi történelme olyannyira bővelkedett. Ugyanakkor ennek számos Jegye mutatkozott már ekkor is (a hadsereg kiépítése, a hivatalok elosztása stb.). Az alapító kongresszus értékelésénél a hangsúlyt nem elsősorban az „egységes nemzet" gondolatának bírálatára kell helyezzük. Alapvető Jelentőségét az egységes párt létrejöttében kell lássuk, mely bár sem eszmeileg, sem szervezetileg nem szabadult még meg számos szociáldemokrata hagyománytól, beidegződéstől, mégis a kor leghaladóbb világpártjához, a III. Internaclonáléhoz csatlakozott. A párt második, Vukováron megtartott kongresszusa heves viták jegyében zajlott le. A baloldal, melynek vezéregyéniségei ekkor Filip Fllipovté. a párt titkára és Sima Markovié, a Központi Párttanács tagjai voltak, az egyre láthatóbbá váló, éleződő nemzeti ellentéteket így ítélte meg: ,.a nemzeti egység eszméje" csődbe jutott, a „nemzetileg egységes állam teljes fiaskót szenvedett*. E csőd egvedtí11 okozója a burzsoázia. Éppen ezért a jugoszláv progresszió egyetlen alternatíváin véleményük szerint továbbra is a nemzeti egység, melyet a munkásosztálynak kell megteremteni, fegyveres harc útján, s ez vezet majd el a balkáni—Duna-menti népek szocialista föderációjáig. A jobboldal is elfogadta a nemzeti egység gondolatát, de annak megvalósulását a távoli jövőbe helyezték. Ugyanakkor (elismerték és hangsúlyozták az egyes tartományok történelmileg kialakult sajátossagait és felvetették a párt felépítésének föderatív gondolatát. De a párt feladatát pusztán „a munkásosztályt harcra előkészítő" szakszervezeti és művelődési akciókban látták. A párt forradalmi jellegének megóvása azonban megkövetelte e program elvetését. S mivel a nemzeti sajátosságok hangsúlyozása ezen belül vetődött fel, azt a látszatot keltette, mintha e sajátosságok elismerése logikusan vezetne el a reformizmusig. A vukovári kongresszus a baloldal győzelmével ért véget. A párt céljainak kitűzésekor Jugoszlávia társadalmi, nemzeti problémáinak megoldását a világforradalom győzelmétől várták, s az ujjárendezés kereteit egyrészt Jugoszlávián beiül, másrészt a Kommunista Internacionálé állásfoglalásának megfelelően egy szélesebb, balkáni—Duna-menti köztársaság kereteiben jelölték meg. Ez megfelelt a kor nemzetközi kommunista mozgalmában ezekben az esztendőkben elfogadott általános nézeteknek, a nemzeti kérdés és az osztályharc öszszekapcsolásának és a közép-kelet-európai bonyolult helyzetnek egy szélesebb, hol balkáni, hol Duna-menti, vagy csak Dunamenti keretek között történő megoldásának. Ugyanakkor — * ez már eltért a Komintern akkori álláspontjától — a párt alapvető feladatairól szólVa a kongresszus megismételte a párt korábbi hlbás nézetét a nemzeti egységről. Síkra szállt a nemzetiségek politikai és polgári jogaiért, akik „a jugoszláv állam alkotó részei". (Nemzetiségeken az SHS Királyságban élő nem délszláv népeket értették.) Tehát az osztályharc merev értelmezése meggátolta a párt akkori vezetőit, hogy felismerjék Jugoszláviában a nemzeti kérdés jelentőségét és összekapcsolják azt a szövetségesek, elsősorban a parasztság kérdésével. A burzsoá konszolidáció időszakában 192l-re befejeződött a Jugoszláv Kommunista Párt, a Kominter egyik legnagyobb pártjának felszámolása. Megkezdődött a párt tevékenységének illegális korszaka A JuKP illegalitásba szorítása szervezeteinek szétverése egyik láncszeme volt az európai forradalmi mozgalmak elleni frontális támadásnak, melyet a kapitalizmus Ideiglenes stabilizációja követett Ez a helyzet új feladatok elé állította mind a nemzetközi munkásmozgalmat mind pedig a Jugoszláv Kommunista Pártot Ebben az új nemzetközi éa belpolitikai helyzetben a Jövő szempontjából két döntő fontosságú feladatot kellett megoldani: a párt illegális szervezeteinek kiépítését * sz eddig megtett út tapasztalatainak levonását a vereség okainak elemzését. S bár a pártot ért súlyos veszteségek, a belső terror fokozódása, a vezetőségen belüli élesedő frakcióharcok fékezték a kibontakozást lassan mégis tisztultak a párt nézetei a nemzeti, nemzetiségi kérdésben is. Az 1923 januárjában megalakult Jugoszlávia Független Munkáspártja. amely a JuKP legális fedőszerve volt 1924 júliusi betiltásáig. Alapító programjában még arról írt, hogy a „népi egység" megteremtése érdekében kell harcolni minden erőszakos, Jiegemonlsztikus centralizmus ellen. de már megjelent mégha tisztázatlan módon is. az önrendelkezés gondolata. A nemzeti kisebbségek számára pedig, akik „akaratukból vagy erőszakkal" kerültek az állam keretei közé, a teljes politikai és kulturális szabadságot követelték. Harcot hirdettek a balkáni népeket szembeállító sovinizmus ellen is. A JuKP eszmei fejlődéséhez kedvező hátteret biztosított a Komintern IV. kongresszusán elfogadott rugalmas stratégiai és taktikai irányvonal is, döntően az, hogy a „munkások és szegényebb parasztok kormánya" mint a proletárdiktatúra átmeneti formája vetődött fel. Ehhez járult még a JuKP megújulásának egyre fokozódó belső igénye is az 1921-es nagy vereség után. Ezt bizonyítja a Független Munkáspárt Belgrádban megjelenő lapjában, a Radnik—Delavacban a nemzeti kérdésről lefolytatott vita is. A vitát követő III. országos konferencia (1923. decembere), hosszú évek útkeresése után már valóban lenini értelemben vetette fel a nemzeti kérdést, s félreérthetetlenül kapcsolta össze a haladás és osztályharc érdekeivel. Konkrét program fogalmazódott meg a Jugoszláviában élő nemzetiségekkel kapcsolatban is. E történelmi Jelentőségű konferencia után sem csitultak azonban a párton belüli viták a nemzeti kérdésben. A Sima Markovii vezette csoport amely a nemzeti kérdést az alkotmány revíziójával vélte megoldani, nem szenvedett végletes vereséget. A Komintern vezetői nyilvános elméleti vitákban tisztázták Markovié és Milojkovió álláspontjának lényegét, rámutattak annak valós politikai veszélyeire, jelentősen hozzájárulva a párt eszmei újjászületéséhez. Ugyanakkor a Komintern politikájában bekövetkezett változás az 1920-as évek második felében, elsősorban a munkás-paraszt demokratikus diktatúra fogalmának tartalommódosulása. egy időre le is fékezte ezt a folyamatot A párt IV. kongresszusa (1928" októbere) hallatlanul kiélezett belpolitikai helyzetben kereste a pártegység helyreállításának módozatait. Nem hozott újat a nemzeti. nemzetiségi kérdésben, inkább hangsúlyeltolódásról beszélhetünk az önrendelkezés értelmezésében, a kiválás irányába. A továbblépés fő feltétele ekkor a pártvezetés válságának és a pártszakadás veszélye által teremtett helyzetnek a megoldása volt. A húszas években azonban a IV. kongresszus erre vonatkozó nagy horderejű célkitűzéseit már nem tudták végrehajtani. A január 6-1 királyi diktatúra „első számú ellenségének" a kommunistákat tartotta, még mélyebb illegalitásba szorítva a pártot. A harmincas években azonban a Jugoszláv Kommunista P^rt sikerrel törte át az illegalitás szorító kereteit, s rendezte sorait ls. A fasizmus, majd az ország megszállása és feldarabolása elleni következetes harcot immár helyesen kapcsolták Bssaze a nemzeti és társadalmi igazságtalanság** ellen vívott küzdelemmel — megnyitva a nemzeti és társadalmi feladatok együttes megoldásának forradalmi útját. A. SAJTI ENIKŐ Dísztőr ciZ ezredesnek A kitüntetettek — magas rangú honvédtisztek — félsorakoztak. Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár átnyújtotta a kitüntetéseket. Biczók Kálmán ezredesnek a honvédelmi miniszter dísztőrt adományozott, a ..Néphadsereg fejlesztése, a harckészültség fokozása, a haza védelmének erősítése érdekében, huzamosabb időn át végzett, eredményes munkája elismeréseként". • — Édesapám, én önként jelentkezem a hadseregbe! — mondta a barna, nyurga legény. Akkor még, 1949-ben éppen csak betöltötte a 19. életévét és nagyon jó szakma volt a kezében. Altg egy esztendővél korábban hetedmagával megalakította Sándorfalván, Szeged mellett, a cipészszövetkezetet. A falu, szülőfaluja is fiatal volt: 1879-ben, a nagy szegedi árvíz után építették itt az első házakat. Idős Biczók Kálmán először meglepődött. — Ráérsz fiam, majd behívnak ... — De én tiszt akarok lenni, politikai tiszt. — Az más! — mondta idős Biczók Kálmán. A fia a politikai hovatartozást a szülői házban szívta magába. így nem volt új ez az elhatározása. Jelentkezésére 1950-ben megjött a kedvező válasz. Bevonult sorkatonának és hat hónap múlva már a Petőfi Politikai Tisztképző Intézet hallgatója volt. Politikai munkásnak készült, aki egyenruhában adia tovább a párthatározatokat, segíti eligazodni azokban a katonákat. A civil életben lett tagielölt, a néphadseregben kapta meg. nagyon fiatalon a párttágsági könyvét. Az életnek vannak véletlen találkozásai, amelyek találkoznak az égvén elhatározásával. Biczók Kálmán Szentkirályszabadiára vonult be sorkatonának és Budapestről, alhadnagvként. politikai tiszti beosztásban úlra csak a honi légvédelemhez került. Ott szolgál ma is, három évtized elmúltával. Az egvik magasabb egység parancsnokának politikai helyettese, a politikai osztály vezetője. Három évtized egyenruhában, elhivatottság a politikai pálvához. Tanításban és tanulásban eltelt esztendők vannak mögötte. A legszebb férfikorban van: pár hete múlott ötvenéves. Fiatalnak érzi. tartia magát. S ez összefügg életfelfogásával. — Nagvon szeretem a fiatalokat, nagyszerű a mi ifiúsámtnk, még akkor ls. ha akad közöttük néhány, aki időnként megfeledkezik magáról. Jól felkészült fiatalokkal találkozok munkám során. akik kénesek a legbonyolultabb feladatokat is megoldani. Szeretek közöttük élni, velük dolgozni. — Honnan ez a nagyfokú meretet, vonzódás a fiatalokhoz? Talán azért, mert a sorkatonák mindig is fiatalok, alig húszesztendősek? — Inkább azért, mert én Is voltam húszesztendős, és éppen akkor határoztam el, hogy poliKatona ludlt Örök jegyesség Rendet vágok, iszonyú rendet Csönd van. A férgek énekelnek Megvillan a lapátok éle. Sár van az anyám tenyerében, csigagyöngy van anyám hajában Szorítja, nyomja az a párta. Húsába nőtt, már fölsebezte, kiált néha, hogy levehesse. Fejemre tenném, hogy leintsem sötét hajam fölékesítsem, törékeny létem fölvidítsam, magamat bútól szabadítsam, hisz álmaimba csak belép, elmei s néz szótlanul. Nem Ismer meg. tikai munkás leszek a hadseregben. így nemcsak megpróbáltam, de tudok is a fiatalok, a húszévesek fejével gondolkodni. Nekik már nehezebb dolguk van, mert még nem voltak ötvenévesek, de mindig mondom nekik, hogy ők is lesznek ebben a korban, mint én. S ők is gondolkodjanak majd a fiatalok fejével, akkor megértik őket. Kiszűrődik a szavak mögül, hogy a fiatalokat nemcsak politikailag neveli, a tudatukat formálja, hanem próbálja felkészíteni őket a felnőtt korra amikor nekik kell majd foglalkozniuk az őket követő nemzedékkel. — Szép munka ez! — mondom, de Biczók ezredes kiigazít. — Szép hivatás, amelyben nincs munkaidő, csak fegyelem és hivatásszeretet. A hadseregben a kiképzési feladatokat végre kell hajtani. — Tehát parancsokkal irányítani, parancsnokolni kell. — Ebben is más a véleményem. A szabályzatok betartása fontos, még a politikai munkában is. de ... a katonákra elsősorban hatni kell, nem merev magatartással, hanem személves, fegyelmezett példamutatással. Hiszen hangoztatom, hogy a tisztek nem képesek a bonyolult feladatok megoldására, ha csak parancsolnak és nem nevelik a katonáikat, ha nem tekintik őket egyenrangúnak a feladatok végrehajtásában. Másként áll a katona a munkájához, ha érzi: Embernek tartják, számítanak rá és megbecsülik. Olyan felelősség ez, amit éppen a politikai munkások tudatosítanak benne. Embert formáló hónapokat töltenek a katonák a hadseregben, s amíg a szaktisztek a haditechnika magas fokú alkalmazására oktatják őket. addig Biczók Kálmán és munkatársai a politikai érettséget fejlesztik ki bennük. — Valamit Veszprémről h.'IJ — segített tovább szőni a beszélgetésünket Biczók Kálmán ezredes. — Nekem ma már a második szűkebb hazám, nemcsak megismertem, hanem megszerettem a város és a megye lakosságát. Így van ezzel a város és a megye ls. Biczók Kálmán városi és megyei tanácstag. Egyenruhában mond véleményt nagyon is civil dolgokról, de olyanokról, amelyek segítik a katonacsaládok életének jobbulását is. — S hadd tc^yom hozzáboldog családapa. Három fti vau. Diplomások. Ketten a Szovjetunióban tanultak, tanulnak. A család, a nyolc magas kitüntetés büszkeséget hozott számára. Nemrégiben kaDta meg a csehszlovák honvédelmi minisztertől a Fegyverbarátságért Érdemérem arany fokozatát. Stock János vezérőrnagy, seregtestparancsnok pedig kitüntető oklevéllel jutalmazta a hadseregben eltöltött eredménye* három évtizedért. És természetesen a dísztőr ls értékes gyűjteményéhez tartozik, amit a honvédelmi miniszter adományozott számára. És van még egy büszkesége. — Sándorfalván nemrégiben ünnepelték a megalakulás 30. évfordulóját. Meghívót kaptam, mint alapítótag. Nem vehettem részt az ünnepségen, mert éppeft akkor léptettek elő ezredesnek m Honvédelmi Minisztériumban. A sándorfalvai szövetkezet meghívása nem csupán udvarias gesztus volt. Hiszen Biczók Kálmán ezredes maga is tagja a szövetkezetnek, akkor is, ha az élethivatása a hadseregbe szól? totta. — De az emléklapot, az alapítóknak kijáró elismerést legszebb emlékeim, kitüntetéseim között őraöm. A dísztőrrel együtt... GALDONYI BÉLA