Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

37 Vasárnap, 1980. november 2. A homok szerelmese L

ehetett volna töretlen életútja Sándor Tibornak, a forráskúti Haladás Tsz elnökének, aki túl a hatodik X-en is a helyén maradt tetterőben, egészségben, akaratban. — Ez a mű, amit közösen kezdtünk megépíteni, gazdaságunk további fejlesztése — nincs még befejezve — előzött meg kérdésemben. — A zöldségtermesztésben 1,7 hektáron úgynevezett vízfüggönyös módszert és technikát akarunk meghonosítani. Ennek lényege: a már egyszer felhasznált termálviz még mindig 35 Celsius-fokú. Ezt visszafogjuk és duplafalú fólia alatt a hidegebb időt is tűfő növényeket, salátát, retket, paradicsomot, szegfűt termelünk a melegitéséveL Hát ehhez kell a 3 milliós saját erejű beruházás a hátralevő időben. Olyan hévvel, meggyőződéssel beszélt, hogy szinte kész műként láttatta ezt az új technikát, amit még senki nem álmodott meg a homokon, csak az, aki itt született a természet ellen vívott küzdelemben. Sándor Tibort gyermekkorától a nagyszülei nevelték Forráskúton. Nagyapja korán felismerte, megtanulta gazdaságában a saját kárán is, hogy az áldott, de laza szerkezetű homok csak zöldségfélék és gyümölcs termesztésére alkalmas, csak ezek lehetnek jövedelmezőek, pénzadó kultúrák. A jó szervezés, a termelés hatékonyságának kimunkálása akkor kényszerítő körülmény volt Csak az tudott a felszínen maradni a kisgazdaságok sorában, aki lépést tudott tartani az idővel, a követelményekkel. S jött egy időszak, amikor Sándor Tibor megvált a homoktól, és átmenetlieg eltemette álmait, mert a sivárságban annak idején gyapotot is kellett termelni, holott a laza talajon sem a rozs, sem a kukorica nem volt kifizetődő. — Akkor beköltöztem Szegedre — emlékezett most vissza. — Dolgoztam a textilművek építésén, s utána jártam az országot egy mélyépítő vállalattal. Tíz esztendei „csavargás" után tagja lettem az akkori Rózsa Ferenc Tsznek Újszegeden. A fuvarozásban dolgoztam és nagyon megtanultam, hogy a szén fel- és lerakodásánál egy lapát súlya tíz kilogramm, száz lapáté tíz mázsa. Tizenhárom esztendeig tartott ez az elfutás a homoktól. Utána visszahívak egy akkori forráskúti téesz kertészetébe, vezetőnek. Bizonyított és bizalmat kapott az elnöki tisztség betöltésére egy másik téesszel való egyesüléskor. Huszonhét millió forint veszteség volt a mérlegen. A Haladás névválasztás jó omen volt akkor, ma viszont akár aranyba is lehetne foglalni. További téeszek egyesülésével létrejött egy 7400 hektáros közös gazdaság, amivel már lehetett mit kezdeni, jóllehet a kezdet kezdetekor 8 forint esett egy munkaegységre. — Hol tartanak most, napjainkban ? — Mint kiemelt kategóriába tartozó szövetkezet, évi 100 millió forint bruttó bevétel után (földjeink aranykorona értéke hektáronként 6,4) elestünk a végtermék előállításának állami támogatásától. Az új szabályozó rendszer úgy rendelkezett, hogy az 1976—77—78-ban elért egy főre eső 10 ezer forintot meghaladó szövetkezeti nyereség alapján ez nem illet meg bennünket. Érthe+ő is. Nálunk az eredmény 40 ezer forint volt. Ahhoz igazodtunk, hogy 20 millió forinttal kevesebbel számolhatunk. Ennek tudata formálta ez évi tervünket, és az eddigi adatok alapján a „veszteség" ellenére is jó eredményt könyvelhetünk majd el. Beszélgetésünket megszakította a sűrű telefonhívás. Hét vagon frissen szedett paradicsomot kellett az elnöknek eladnia. A mikrokörzetben nem járt sikerrel. Hívta a Kecskeméti Konzervgyárból az igazgatót. Mellé kapcsoltak. Eltelt vagy fél óra a várakozással, miközben megjegyezte, hogy milyen nagy lehetne ez a kis ország, ami hazánk, ha mindenki azt csinálná, ami a dolga, Többek nevében, vagy a többség érdekében? de azt jól, a lehető legjobban. Igaza volt, nem lepődtem meg, jóllehet, tudtam róla, hogy partonkívüli, viszont mindeddig végrehajtotta és végrehajtja az általa is helyeselt politikát, szivvel, lélekkel. Mit ad ez a teljesen tehermentes termelőszövetkezet a népgazdaságnak évente, 1100 főnyi aktív tagságának a munkájával? Csak. néhány jellegzetes adatot a sok közül: burgonyát 800, paradicsomot 600, káposztát 100 vagonnal; 200 ezer tő szegfűt, 40 ezer szál gerberát és 1500 szarvasmarhát. A háztáji gazdaságokból 8 ezer hízott sertést és 100 millió forintértékű zöldségfélét az évi 300 ezer tízórás munkanap mellett. A húsprogram szolgálatában áll évente 100 vagon pecsenyecsirke is. amelyet a téesz úgy nevel, hogy nem épített hozzá műemlékjellegű épületet, mert elég hozzá a fólia is. Gazdag ez a téesz? Tiszta vagyona 400 millió forint. A közös munkából az egy tagra eső jövedelem évi 45 ezer forint. A háztájiból származó pedig bruttó 100 millió forintra tehető. Az elnöknek mindennap reggel fél 5-kor csörög az óra, még vasár, és ünnepnap is. és talponállása kitesz napi 15—16 órát. Hogy mi az évi rendes szabadság, aról csak fogalma van, gyakorlata nincs. Megszállott? Lehet. Összeforrt a közösséggel, a homokkal. Két fia is a gazdaságban dolgozik. Egyik kertész, a másik villamossági szerelő. Tőlük többet követel, mint másoktól. így szoktatta őket. Különben azt mondják róla, hogy kemény kezű vezető. Csak akkor lágyul el, amikor kislány unokáját az ölébe veszi LÖDI FERENC T

izenöten ültük körül az asztalt, s gondolatban megpróbáltuk körbejárni Szegednek azokat a területeit, ahol mostanában gyakrabban beszélnek az emberek az autóbuszközlekedésről. Többnyire annak hibáiról. Hát persze, akinek nincs panasza, aki elégedett, akinek egy-egy változás a kedvében járt, az nem szól, nem telefonál, nem ír levelet nem keresi fel tanácstagját. Aki megteszi, általában többek nevében szól. De vajon a többség érdekében-e? Beszélgető partnereink a minap arra törekedtek, hogy városrészük lakóinak érdekeit képviseljék: hattyastelepi, mihályteleki,. béketelepi tanácstagok, népfrontbizcttsági vezetők — valamennyien utasok is — voltak a kérdezők, s a 10-es számú Volán vezetőin, autóbuszvezetőin kívül a városi pártbizottság és a tanács illetékes tisztségviselői voltak a válaszolók. Beszélgetésünkről nem készült jegyzőkönyv, az elhangzottak lényegének összefoglalását, közreadását azonban mindenképpen indokoltnak tartjuk. Munkanapokon 2 ezer 966, munkaszüneti napokon 1805 járat indul útjára Szeged autóbuszhálózatának 39 vonalán. Hétszaznegyvenötezer-hatszázkilencven utas közül egy nyújtja be valamilyen formában panaszát. Negyvenkilencszer járhatnák körbe a Földet az egyen! itőn az autóbuszvezetők, mire egyikük balesetnek válik részesévé. Imponáló adatok, noha a közhangulatnak nem pontos kifejezői. Azt azonban érzékeltetik: útépítésekkel, parkoló autókkal, árkon-bokron át igyekvő gyalogosokkal, vasúti sorompókkal nehezitett nagyvárosi feltételek között nem lehet csekély munka a menetrend, a napi járatbeosztás kidolgozása, s méginkább alkalmazása. A lehető leggazdaságosabban megtervezni a városi utakat járó autóbuszok, s Vezetőik „órarendjét" — erre csak számítógép képes ma már. De a gép nem helyettesítheti, legföljebb segítheti az embert, s bármilyen nehéz is utólag „belenyúlni" a gép készítette prog ramba, meg kell tenni olykor, mint történt az legutóbb a hatytvasi, gyálai autóbuszok esetében is. Az október elsején életbe léptetett új menetrend előkészítésekor, meg tavasszal kérték a városrész tanácstagjai, periodikusan ismétlődő rend szerint — 20 percenként, ajánlotta fel a Volán — járjanak az autóbuszok. Megkapták. A gyálarétiek jól jártak, a hatytyasiak panaszkodnak a zsúfoltságra. Hát persze: csuklós kocsik helyett szólóbuszok mennek arrafelé. (Az ok: a nemrégiben felújított út egynéhány megállójába nem férnek be a csuklósok. A városi tanács gyors beavatkozásának köszönhető, hogy e gond haA csalódás Mint hallottam, az ember azért megy étterembe, hogy bosszankodjék. Tegnap elmentem tehát a „Kék Lámpáshoz" címzett vendéglőbe. Lássuk csak, mivel rontják el ott a vendég tartózkodását! Rögtön az ajtónál a főúr fo gadott, várakozásteljes és szeretetre méltó pillantást vetve rám. — Mutafcsa meg végre: hogy hova szabad leülnöm — mond tam neki. — Nem uram, ott foglalhat helyet, ahol óhajtja. Mit jelentsen ez már megint? Merő bosszantás! Alighogy hozzászokott az ember, hogy megmutassák hova ülhet máris felhagynak ezzel a szokással. — És most kérem az étlapot! — Ott fekszik ön előtt, uram! Mit ajánlhatok önnek? Majdnem elöntött az epe. Ez a főúr képes mindenkinek még a bosszúságát is elrontani! Választottam, és utána szóltam: „Hozza rögtön a vendégkönyvet is!" Még az evés előtt hozta a könyvet. Az étel kitűnő volt. Tehát erre nem lehetett panaszom. Es amikor jó hangosan elkiáltottam magam: „Fizetni!" — ez az ember a blokkjával máris mellettem állt. Belesegített a kabátómba és kinyitotta az ajtót. Igazi kitlobóember! Ez a borravalóvadász egyetlen fillért sem kapott tőlem. bbe az étterembe biztosan nem megyek többé! Itt még csak fel sem bosszanthatja magát az ember. K. S. Egy beszélgetés tanulságai marosan megoldódik: a járdaszigeteket meghosszabbítják.) S addig is mentesítő autóbuszt küldenek a vonalra a legforgalmasabb órákban. Mert lám, hiába készült a városrész lakóinak kívánsága szerint az új menetrend, a gépi program merevségét a rugalmas szervezőknek kell feloldaniuk. (Megjegyezzük, hogy amikor az útépítéshez hozzáfogott a KPM Közúti Igazgatósága, indokul egyebek között az is elhangzott: az új úton majd csuklós buszokat indíthat a Volán.) A mentesítő autóbusz azonban nem egyenértékű a menetrend szerintivel: a megállóknál várakozók nehezen hiszik el, hogy öt perc múlva jön a mentesítő. Inkább zsúfolódnak, biztos, ami biztos... e ® A Volán a Budapesten készült napi járatbeosztás gépi programjába könnyebben — és itt Szegeden — beavatkozhat majd, ha megérkezik saját számítógépe. Gyorsul akkor a módosítás folyamata — ám ezzel lépést kell tartania az utastájékoztatási rendszernek is! MihályteLek tanácstagja tette szóvá: képtelenség megtanulni egy-egy vonal menetrendjét. Náluk például még a fiatalabbak sem tudnak mindig eligazodni a jelekkel, rövidítésekkel tarkított menetrendeken. A megoldás pedig egyszerű: forgalmas helyen egyetlen nagyméretű plakát, mely a pontos indulási időket tünteti fel, s nem azt hogy „a hét utolsó munkanapja kivételével munkanapokon 12 45 órától 18.25 óráig 20 percenként" megy az autóbusz... (A megállóknál elhelyezett tájékoztató táblák egyébként egy nemrégiben megjelent szabvány szerint az eddigieknél még kevesebb információt adhatnának. Reméljük, ezekkel a szegedi megállókban nem fogunk találkozni!) Ha tájékozatlan az utas, olyan reményeket táplál, olyan igényeket fogalmaz meg, amelyek a valóságtól távol állnak. Például: Miért nem áll meg Mihálytelek 66-os autóbusza ismét a Centrumnál — a Bartók Béla tér kevésbé alkalmas az átszállásra. Igen ám, de az áruháznál levő megálló már így is annyira zsúfolt! Az érvek és ellenérvek szembesítésekor nyilván a nyomósabb győz, ha nem mondunk le a szembesítésről — így summázhatnánk a beszélgetésnek a tájékoztatás tökéletesítéséről szóló részét. Ki vitatná: egy-egy lényeges változtatás bevezetése előtt az érdekelteket — például a tanácskozási központokban — tájékoztatni, véleményüket kérni, javaslataikat fontolóra venni — kötelesség. A változtatás indokait megértetni — érdek, mely talán csak hetek, hónapok múltán hoz hasznot. e e Az az utas, akinek nem tűnt fel, hogy az utóbbi időben az autóbuszvezetők többsége használja a mikrofont, aki nem vette észre, hogy a Volánnál szigorúan büntetik a jogos panaszokra okot adóbuszvezetőket, aki még sosem vette észre, hogy szigorították az ellenőrzést, s hogy több alkalom adódik manapság a kölcsönös véleménynyilvánításra, annak azt tanácsoljuk: utazzon nyitottabb szemmel, legyen fogékonyabb! E törekvések ugyanis láthatóan megvannak a Volán dolgozóiban. Már nem titok: a jegykiadó automatákat szeretnék felváltani jobb, megbízhatóbb gépekre, a vasúti sorompók miatti késésekre számítva tervezik a menetrendet, társadalmi munkát ajánlanak fel, hogy egy-egy autóbuszforduló elkészülhessen! A szemléletváltoztatás szándéka érzékelhetővé vált — mi úgy látjuk, mindkét oldalon. Egyebek között ennek elmélyítésére adtuk közre a beszélgetésből leszűrhető tanulságokat is. Bizonyítékképpen még csak annyit: 1980. október másodikán a szegedi Volán teljesítette ötödik ötéves tervét. 373 millió 340 ezren (egészen pontosan ennyien utaztunk a Volán-emblémás kocsikon. Pálfy Katalin ZOLTÁN*! ISTVÁN FESTMÉNYE 4