Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

LŐól Ferenc Három szonett Avarban járok Az erdő mögött ellopták a Napot, Figyelj a körmükre a kismanóknak. Az a parázs már nem lesz ilyen holnap, ösz van, levél hull, s a szívemhez kapok Maradj még itt a sárga falevélben. Maradj még Itt, a Tisza tükre fényes. A boldogsághoz, tudom, nem elég ez. Vegyél öledbe, talán mindig féltem. Mondd csak. a Napot ki vitte el innét? A tettes csak az ösz, levél zizeg. Minden tavasz, nyár, ösz, a tél tied. A nyár leánya itthagvta véres ingét. Avarban járok, s térdig ér a gyász. Halat ennék, nincs hal és nincs halász. Rózsák A rózsák kertjét, a kertek rózsáit hozom neked, csak nézz szemembe még. Egy megtöretett ember vár halálig s nézi magát, hogy lassan ég, elég. Ne várass hát, a homokóra jár. pereg és elhervadnak mind az ószi rózsák. Fogadj szegényen, rongyosan, sebek borítanak, terítsd rám szíved gyolcsát Még itt vagyok, mert sok a dolgom, veled sem éltem teljes életet. Ha van keresztem, van, hát cipelem tovább. majd lerakom a parnasszusi ormon, és addig is, ha netán tévedek, majd viselem az Isten ostorát Esik Az ég besímúlt, rászakadt a tájra és megerednek sűrű könnyei. Az erdő sir. s a szél is mintha fájna, a leveleket mind lepörgetl. A madárdalból nem maradt meg semmi s a rigófüttytől hangos hajnalok elültek már; jóbb lenne hazamenni, bár a Tiszával most is Jól vagyok. Szerelmet vallunk, én meg ő, a dajka. Ringatta csónakom, csókolta arcom, s míg élek, meg nem szűnik vele harcom. Könnyes arcát az ég majd kitakarja. Esik csak egyre. Áztass, jó eső, tetőre hullva, te feleselő. Pa ikamúzeum 23 Vasárnap, 1980. november 16. Az officina barokk bútorremekei feltételei javultak — a diákétkeztetés és a kollégiumi elhelyezés gondjait azonban a következő tervidőszakokban kell megoldania a városi tanácsnak. A fiatalok otthonra találtak az új — s a tervek szerint sportházzal bővíthető — ifjúsági házban; a felnőttek azonban már kevésbé érezhetik magukénak a művelődési központot és a városi könyvtárat. Ezek ugyanis egyre szűkebbnek bizonyulnak. Szükség lenne a múzeum korszerűsítésére is: a város gazdag néprajzi gyűjteménye még mindig raktárban van ... Hol vásárolnak a csongrádiak? Egyre ritkábban a piacon, s egyre inkább a véros állami vállalati és szövetkezeti üzleteiben. A belkereskedelmi forgalom 1980-ban várhatóan eléri a 700 millió forintot, negyven százalékkal haladva meg a tervidőszak elejit. A peremkerületekben, a bökényi új városrészben és a városközpontban öt év alatt a tervezett 900 helyett, több mint kétezer négyzetméterrel bővült a kereskedelmi és szolgáltatói hálózat. Versengésre késztetik a kereskedelmi vállalatokat Csongrádon, ennek hasznát, az árukínálat bőségét nem csupán az őslakók élvezik: úgy hírlik, más városbeliek is szívesen vásárolnak Csongrád üzleteiben. A vendégvárás feltételei egyébként is javultak az elmúlt években: a körös-toroki strand, a kemping után most a történelmi belváros, az öregvár utcai halász- és gazdaházak idegenforgalmi „hasznosítása" került napirendre. Huszonegy házat vásárolt meg tulajdonosaiktól az Országos Műemléki Felügyelőség, a helyreállítás költségeit pedig a városi Csongrád — megyénk névadó városa. Amikor tehát elhatároztuk, hogy a Körös-toroktól a Maros-torkolatáig,' a Pusztamérgestől Nagylakig, Székkutastól Röszkéig, a Dong-értől a Szárazérig terjedő 4 ezer 150 négyzetkilométernyi terület — Csongrád megye — főbb településeinek elmúlt öt évi gyarapodásáról beszámolunk olvasóinknak, utunk első állomásául a névadó város kínálkozott. • — Hogyan dolgoznak a csongrádiak? A tervidőszak első két évében az ipari üzemek termelése 10— 10 százalékkal, az utóbbi három évben — a megváltozott körülmények hatására — 5—6 százalékkal nőtt. A város ipari termelését meghatározó nagyüzemek (a Tisza Bútoripari Vállalat, a MIRKÖZ, a FÜTÖBER, a HÓDIKÖT gyáregysége, a Háziipari Szövetkezet) különösen termékeik „piacképességének" növelésére fordítottak gondot. Csongrád mezőgazdasági üzemei pedig azt a „házi feladatot" kapták, hogy, az átlagot meghaladóan növelve termelésüket, mérsékeljék korábbi lemaradásukat. Ez — az 1979-es esztendő kivételével — sikerült is. Hogyan építkeznek a csongrádiak? Az ötödik ötéves tervben a város építőipari szövetkezeteire csaknem hatszázmillió forint értékű beruházás és negyvenmillió forintos felújítás várt. Ügy tervezték, 1021 új lakással gyarapszik majd Csongrád. 1980. novemberében már tudják: 790 lakás készül el. Az ok? A CSOMIÉP belső szervezési nehézségek miatt késve, illetve nem tellesítl vállalásait, meg aztán kevesebb OTP-értékesítésű. valamint lakásszövetkezeti lakás is épült. A felújításokban közreműködő csongrádi üzemek, vállalatok, szövetkezetek 1976. és 1980. között főként a tanácsi épületeken találtak munkát: az oktatási. egészségügyi, közművelődési intézmények többsége már megfiatalodott. Hogyan élnek a csongrádiak? Nyolcezer 843 lakásban körülbelül 21 ezer nyolcszázán. (A népszámlálás végleges adatai még nem ismertek.) Közülük háromezren külterületen. Csongrádon sok a kistermelő. A háztáji és kisegítő gazdaságokban öt és fél ezer kistermelő háromezer hektárnyi földet művel, s évente 150 millió forint értékű mező gazdasági terméket kínál eladás ra. Mert dobos nép a csongrád könnyen mozdul, ha városáért i tehet valamit, Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke fölötte van az ezer forintnak. 1979ben például 24 millió forintot takarítottak mes járda- és parkKőszegen Ritkaságnak számító múzeum nyílt Kőszegen a Jurisics tér most helyreállított épületében. Homlokzatán a felirat: „Apoteka az Arany Egyszarvúhoz" adja tudtul a látogatónak, hogy az egykori jezsuiták messze földön híres patikája van e házban. Eddig négy patikamúzeum volt az országban, ez az ötödik a sorban. A kőszegi múzeum a hazai gyógyszerészet történetét ís feldolgozza. Látványosság a patika egykori officinája, bútorait az Iparművészeti Múzeumból szállították vissza Kőszegre. A padláson pedig azt mutatják be, hogyan dolgozták fel egykor a különféle gyógynövényeket orvossággá. Tavasztól őszig százféle gyógynövény pompázik majd az épület kertjében. Számvetés a tervidőszak végén I. Csongrád építéssel, a gyermekintézmények támogatásával. Az életkörülményekről szólva említtessék meg még az is: Csongrádon minden jelentkezőt felvettek a bölcsődébe — ezzel kevés magyar város büszkélkedhet. Hol müvelödnek a csongrádiak? A legkisebbek a Templom utcai, a bökényi új óvodában, a nagyobbacskák a 12 tantermes Síp utcai általános iskolában, meg persze a régebben épültekben, amelyek — egy kivételével — megújultak 1976. és 1980. között. Faipari szakmunkásképzés indult a végéhez közeledő tervidőszakban, s korszerűsítették a gimnázium épületét. Az oktatás tanács fedezi. Rövid összefoglalónk persze nem adhatott alapos választ arra a kérdésre: öt év alatt mi mindennel gyarapodott Csongrád városa. Néhány, mégoly jellemző adat sem festhet ugyanis teljes képet. Erre Nagy Imre, Csongrád tanácselnöke, képzeletbeli sétánk kalauza sem törekedett, mondván: a városfejlesztés nem szakaszolható öt évekre. A mai Csongrádot akkor ismerheti meg legjobban az ember, ha vannak emlékei a város tíz-tizenöt évvel ezelőtti arculatáról ls ... PALFY KATALIN