Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
É.lő nemzetköziség — élő hagyományok VI: Lengyelország, 1939 Szikszói Károly Rimbaud Ott állnak fényözönben, 3 nyelik a pénzt mint a kardot, tapsolni vagyok kénytelen uraim és lábom előtt rákosodik Belgium, Anglia, Páris, és fogaim között véresre betegszik a szó. 0. tudatlanság, tengerre vágyom, s négerekre, verejtékemből végre csurogjon arany, számat tömje gyönyörű Nap! Nem mászok többé a kardok hegyére. Micsoda versírók, micsoda [szemfényvesztők! Ó. tudatlanság, tejfogakkal indulok feléd, köpenyemet a parton hagyva végleg. Száz éve született Blok Lengyelországban a németek elleni harc az azonnal bekövetkező rendkívül súlyos katonai kudarcok és a lengyel állam akkori vezetőinek elmenekülése Után folytatódott. Az ország különböző részein szétvert lengyel alakulatok egy része a tóhátságl erdők és a hegyek nehezen járható helyein elrejtette fegyverét. Igen sok tiszt és katona, továbbá politikus illegalitásba vonult, s megkezdődött az ellenállás. Érdemes megemlíteni egy Jellegzetes esetet: Henryk Dorzanski („Hubai") őrnagy lovasegysége a kielcei vajdaság erdős területén a szeptemberi vereség után partizánegységként harcolt tovább. Az első kezdetleges partizánegységek, városi ellenállási csoportok még a katonai vereség előtt, szeptember második-harmadik hetében megalakultak. Az ellenállás kibontakoztatásában a lengyel fővárosnak Igen fontos szerepe lett. A reguláris katonai egységek támogatására, a főváros védelmi erejének növelésé érdekében mozgósították a lakosság tömegeit is. Varsó Védelmi Parancsnokságának polgári biztosa maga a főpolgármester, Stefan Starzynski lett. Varsó védelmének 1939. szeptemberi Időszakában — szervezetten is, de a különböző védelmi egységekben is — Igen sok kommunista és baloldali szocialista vett részt. A főváros külvárosaiban és a munkásnegyedekben lakó kommunisták kezdetben a lakosság mozgósításéra. a harci szellem ébren tartására végeztek agitációs munkát. Egyes városnegyedekben (Wola, Mokotow) házbizalminak, összekötőnek gyakran kommunistát választottak meg. A korábban üldözött kommunisták megbecsült szervezők és harcosok lettek. A főváros védelmében jelentős szerepet játszó Lengyel Nép Szervezete elnevezésű tömörülés legkiemelkedőbb hőstettet elsősorban a kommunisták nevéhez fűződnek. Varsó ellen Intézett első német tüzérségi támadások, a várost körülzáró páncélos egységek rohamai idején a legveszélyesebb helyen, Wola városrészben kommunisták építették az első barikádokat. A külvárosokba behatoló német tankok ellen ugyancsak kommunista osztagok vették fel először a harcot. Muranow városnegyedben kommunisták voltak azok, akik megszervezték a lakosság ellátását, az „éhség elleni Küzdelmet". A lengyel források igen részletesen szólnak arról, hogy a lengyel főváros kommunistái 23 fős csoportokban a lakosság mozgósításán fáradoztak. Szeptember 7-én kommunisták keresték fel Stefan Starzynski főpolgármestert, s Javasolták a munkásság felfegyverzését, llgyanezen a napon Andrzej ftrzywdzlak és Jan Kocle kommunista funkcionáriusok sürgetésére megszerveződött a védelmi munkákat segítő Munkás Zászlóalj. A zászlóalj később a fegyveres harcokban ls részt vett. A lengyel ellenállás születésénél fontos szerepet játszott a főváros. A németek elől Varsóba menekültekből és a helyi munkásokból, a lakosság harcra jelentkezett tagjaiból 1939. szeptember 7-től kezdetét vette az első fegyveres harcra szervezett Munkás Zászlóaljak toborzása ls. A főváros védelmére siető munkásokból megalakult a legendás Munkás Brigád. A Varsói Munkássegélyező Társadalmi Bizottság kommunista befolyás alatt tevékenykedő csoportjai, a Lengyel Szocialista Párt varsói védelmi szervezete, n Demokrata Párt áltul létrehozott munkásosztagok és más pártok, szervezetek segítségével a mozgósított Varsóban a németek elleni harcra és védelmi munkálatokra mintegy 6 ezer munkás és önkéntes Jelentkezett. A Fővárosi önsegélyező Társadalmi Bizottság a munkás brigádok és munkásvédelmi zászlóaljak, a barrikádokat építő, erődítési munkálatokban részt vevő munkások és önkéntesek segítségével a Varsót körülvevő német egységek támadását mintegy három hétig sikeresen visszaverték. A fővárosba összevont lengyel egységek a lakosság aktív támogatásával 1939. szeptember 28-ig védték állásaikat. Varsó 20 napos ostromában több mint 30 ezer ember áldozta életét, a sebesültek számát mintegy 50 ezerre becsülték. Végül 1939. szeptember 28-án a főváros védőinek és vezetőinek küldöttsége aláírta a város megadásáról szóló okmányt. A németek öröme azonban nem volt felhőtlen. Hel félsziget mintegy 3 ezer fős helyőrsége Varsó átadásának idején még sikeres harcokat vívott a szárazföldről, a tengerről és a levegőből támadó német egységekkel, s október 2lg jelentős számú német csapatokat kötött le. A Varsótól délkeletre levő Kock (Wola Gulowska) térségében október 5-ig harcoltak Franciszek Kleeberg tábornok csapatai. Amikor a reguláris csapatok letették a fegyvert, a megszállók elleni harc nem szűnt meg. (A lengyel állam nem kapitulált. (A szeptemberi hadiárat idején az ország különböző helységeiben (Varsó, Lódz, Krakkó stb.) a védelmi harcokban kialakultak az ellenállás csírái. A pártok, politikai csoportosulások a már meglevő fegyveres csoportok mellé újabbakat szerveztek, vagy átalakították a föld alatti tevékenységre. Már 1939. szeptember végén létrejöttek az ellenállás országos szervezetei. A lengyel fővárosban a P.émet csapatok bevonulása előtt (1939. szeptember 27-én) létrehozták a megszállók elleni harcot szervező Lengyelország Győzelmének Szolgálata elnevezésű országos hatáskörűnek szánt titkos katonai szervezetet. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy a szervezet a szeptember előtti legkonzervatívabb lengyel politikai elképzelések szellemében, a nemzetközi helyzet iránt érzéketlen módon kezdte meg tevékenységét. A Franciaországban megalakult lengyel emigráns kormány elnökének rendelkezésére, aki a hazai ellenállásnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított, még 1939. novemberében Fegyveres Harc Szövetsége elnevezéssel új országos ellenállási szervezetet hívtak életre, amely az emigráns kormány éltal megkívánt keretek között kezdte meg működését. Viszonylag rövid Idő alatt létrejöttek az emigráns kormányt a hazai ellenállással összekötő szervezetek is. Lengyelország megszállása után a német hatóságok a nemzeti elnyomás, az ország kirablásának legmegfelelőbb intézkedések sokaságát valósították meg. Lengyelország egy részét a Birodalomhoz csatolták, az amúgy is megcsonkított országrészen létrehozták a Főkormánvzóségot. A mintegy 12 millió lélekszámú területet néav közigazgatási egységre osztották fel. A megszállók az első napoktól kezdve kegyetlen terrort vezettek be. 1939. végéig a lengyel tengermelléken pl. kiirtották a zsidó lakosságot, Bydgosczban, majd később máshol is tömegmészérlásokat hajtottak végre. A lengvel lakosság egy részét németországi munkatáborokba hurcolták, az ország területén gyors ütemben épültek a koncentrációs táborok. A német megszállók elhurcolták, majd meggyilkolták a lengvel értelmiség színe-javát, bezárták az egyetemeket. A politikai, gazdasági és kulturális elnyomás. a lengyel nemzeti lét megkérdőjelezése miatt a lengvel nép minden rétese helyeselte a megszállók elleni harcot. Ennek érdekében anyagi, erkölcsi áldozatokra Is, de a közvetlen fegyveres harcra ls vállalkozott. A megszállók elleni harcban, az ország függetlenségének visszaállításának kérdésében széles nemzeti egység bontakozott ki. Az ellenállás is ennek megfelelően alakult. A teljesség igénye nélkül utalni kell arra, hogy 1939. szeptemberét követően Lengyelországban valamennyi párt létrehozta a maga ellenállási szervezetét. A Néppárt fegyveres szervezete kezdetben a Parasztőrség, majd a mintegy 200 ezer főt számláló Parasztzászlóaljak volt. A Lengyel Szocialista Párt jobboldala is, a baloldaliak is létrehozták a maguk ellenállási szervezetét és sajtóját, bizonyos értelemben ide tartozott a Barykada Wolnosci elnevezésű csoportosulás is. A baloldal fontos szervezete volt a Spartakus csoport, mely baloldali szocialista, illetve kommunista irányítás alatt állt. A lengyel kommunisták és elkötelezett antifasiszták tevékenysége a megszállás első Időszakában részben azokra a helységékre (Bialystok, Lwów, Wilno, azaz a szovjet csapatok által elfoglalt területekre) korlátozódott, ahol nagyobb számú menekült tömeg zsúfolódott össze, ahol a háború előttről is hagyományai voltak a haladó mozgalmaknak. Lvóvban a kommunisták már 1939. végén megjelentették a — propagandaszempontból jelentős — Czerwony Sztandar nevű lapot, Minszkben a Sztandar Wolnosci újság körül csoportosultak. A német megszállás .alatti területeken leghamarabb a főváros Wola. Zoliborz. Mokotow városnegyedeiben jött létre kommunista ellenállási csoport. Varsó elővárosaiban (Pruszków, Zyrardów. Rembertów, Ursus) és a nagyipari üzemekben a megszállás első hónapjaiban életkénes kommunista sejtek alakultak. Radomban. Czestochowában, Plotrków Trvbunalskiban a kommunisták a baloldali erőkkel öszszefogva vették fel a harcot, s hozták létre a helyi antifasiszta csoportokat. Igen jelentős föld alatti mozgalom alakult ki a lództ textilipari központban, valamint a lengyel nehézipar fellegvárában: a dabrowai szénmedencében, a rybniki, a sziléziai, a cieszyni szénmedencékben ég Katowicében. A Vörös Segítség, a Munkás-Paraszt Szövetség, az Élet, a Szovjetunió Barátainak Társasága, a Munkás-Paraszt Tanácsok, a lódzl Szabotázs Bizottság és számos, más föld alatti szervezetekben a lengyel kommunisták jelentős tevékenységet fejtettek ki. Széles körű agitációs munkájukkal és tevőleges antifasiszta cselekedeteikkel a lakosság széles rétegelt ismertették meg a párt ideológiájával. A kommunisták voltak azok is, akik a társadalmi változásokért, a néphatalom megteremtéséért a legtöbbet tettek. A lengyel kommunisták 1939. szeptemberétől 1942. elejéig — a Lengyel Munkáspárt megalakulásáig — szétaprózódva is motorjai voltak az ország* területén kibontakozó, a katonailag Is egyre Jelentősebbé váló antifasiszta harcnak. „A kommunista ellenállók űj idők, új lehetőségek, a nemzeti összefogás, a demokratikus fejlődés hírvivői, előkészítői voltak, de építői és védelmezői is lettek az űj. az újjászületett Lengyelországnak." LAGZI ISTVÁN 1880. november 16-án született Alekszandr Blok, a XX. századi orosz irodalom egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Blok sajátos nelyet foglal el az orosz irodalom történetében: ő a forradalom előtti korszak utolsó nagy lírikusa, ugyanakkor azonban a szovjet költészet első kiemelkedő alkotása, a „Tizenketten" című poéma is az ő nevéhez fűződik. Blok az orosz szimbolizmus legjelentősebb képviselője, de irodalomtörténeti jelentősége nagy XIX. századi elődjéhez hasonlóan ennél meszszebbre mutat: a XX. századi orosz lírára gyakorolt hatása Puskinnak az orosz költészetet megújító szerepére emlékeztet. A költő családjában, közvetlen környezetében kora számos szellemi nagyságát fedezhetjük fel: apja varsói jogászprofesszor, anyai nagyapja, A. N. Beketov híre botanikus, a pétervári egyetem rektora. Édesanyja — a Beketov család többi nőtagjához hasonlóan — írót-műforditói tevékenységet folytatott. Blok 1898 tói jogot tanult a pétervári egyetememen, de tanulmányait hamarosan a filológiai fakultáson folytatta. 1903-ban feleségül vette Ljubov Dmitrijevna Mengyelejevát, a világhírű kémikus leányát. 1904-ben Jelent meg első, nagy (eltűnést keltő kötete Versek a Szépséges Hölgyről címmel. Blok és vele az orosz szimbolisták második nemzedékének életérzése, „Örök Asszonyi" ideálja Goethe Faustjának éteri zengésű zárósoraira emlékeztet: „Csak földi példakép minden mulandó; itt lesz csonka az ép s megbámulandó; mit nincs szó mondani, itt fényt sugároz; az Örök Asszonyi emel magához." (Kálnoky László íord.) A nyilvánvaló goethei reminiszcenciák mellett oz orosz romantikus költészet, a jénai romantikusok, de elsősorban a kortárs V. Szolovjov költészete és misztikus idealista filozófiája volt nagy hatással a korai Blok költői formálódására. 1908-ban a költő így emlékszik vissza a Szépséges Hölgyet megéneklő korai korszakára: „A Versek a Szépséges Hölgyről — a kora reggeli hajnal — azok az álmok és ködök, amelyekkel megküzd a lélek, hogy jogot nyerjen az életre. Magányosság, homály, csend — a lét csukott könyve, amelynek elérhetetlensége vonz, Ingerel érthetetlen vonatkozásainak csipkéivel. A Jövő még hét pecsét alatt rejlik. A hajnali ^homályban már felvillan az Elbűvölő, Egyetlen Arc, amely meglátogatott engem látomásaimban a mezők és városok felett, amely meglátogat majd élelem alkonyán." A költő az 1905-ös forradalmat lelkesen üdvözli. A forradalmi események az élet valós ellentmondásaira irányítják figyelmét. A reakció időszakában írott verseire a szélsőséges érzelmek együttes jelentkezése, a képek erősödő kontrasztja jellemző. Az Ismeretlen Nő című versében, a Hóálarc, a Faina, a Rettenetes világ című ciklusaiban a szerelem témája a magányosségnak, a lírai hős tragédiájának témájával kapcsolódik össze. A versek hangvétele ls megváltozik: az események, jelenségek, dolgok örökös, reménytelen körforgásának képei a költő fokozódó pesszimista életérzésével magyarázhatók. Blok Oroszország-verseit a hazaszeretet, a bánat és öröm, a fájdalom és gyengédség érzésének lírai összefonódása jellemzi. E versekben Oroszországot szépséges, titokzatos nő alakjában ábrázolja. A nemzeti múlt Urai felidézése, az évszázados orosz sors vállalása mellett e ciklus verseit a megpróbáltatások ellenére is reményleli hangvétel és a megvalósítandó jövőbe vetett hit emeli az orosz hazafias költészet klasszikus remekművel sorába. A versekben viszsza-vlsszatér a száguldó trojkaként ábrázolt gogolj Oroszorszagkép. A Haza ciklus verseinek, a száguldó trojka mellett, a vonuló fezhők, a szél, a vihar mozgást kifejező motívumai kölcsönöznek különös belső dinamizmust. A nálunk is közismert, 1918 januárjában írt Tizenketten cimű Blok-poéma az Októberi Szocialista Forradalom első, s egyik legzseniálisabb költői megjelenítése. Az ugyancsak 1918-ban irt Értelmiség és forradalom című cikkében — akárcsak poémájában — Blok n forradalom világmegújitó. világmegtisztító ereiéről ír: ..Mi hát a cél? Mindent átalakítani. Ügy rendezni a dolgokat, hogy minden újjászülessen; hogy hazug, szennyes, tespedt, csúnya életünket Igazságos, tiszta, vidám és gyönyörű élet váltsa föl. Az ilyen szándékok, ezek az emberi lélekben, a nép lelkében régtől fogva lappangó szándékok szabadulnak ki börtönükből, szakítják át a gátakat, partok akadálvain törnek át, viharzó áradatként zúdulnak tova: ez a forradalom." BARÖT1NÉ GAAL MÁRTA Mogyorósi Erika Megfakul Pókháló-arcú délelőttök beláthatatlan arányaiban megélhetetlen, ami túlélhető. Búcsúzni készülnek minden nyarak. Jeromos napján elvetél a lány. S ez októberi végső vonulásban — hogy örök életű lehess a földön — megfakul A. is szerelemtelen. Csupán benned fényeskedik valahai páros kedvű ének. Talán elég lesz egyetlen tavasz, tizenkét vasárnap zöldbe-borulása logy burkolózva holnapi hitekbe, ne rémissze többé senki emberfiái a benned termő sín-hideg öröklét Anonymus-arca.