Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

4 Vasárnap, 1980. november 16. fi lakosság szolgálatában Kisiparosokról, kiskereskedőkről — Ui adóztatási rendszer Kérdem a kis község „aranykezű ezermesterét" — foglalkozása szerint a szak­szövetkezet tagja —, hogy miért nem váltja kl az ipar­engedélyt? Ha mór egyszer — lakatos létére — min­dent javít, bütyköl, fuserál, amivel a falu lakosai hoz­zá fordulnak, persze csak „feketén", amolyan kontár módra; s ha mér egyszer a községben nincs egyetlen kisiparos sem, leszámítva a női fodrászt. „Miért, miért?" — szól a viszontkérdés. „Azért, mert kisiparos létemre akkora forgalmat úgysem csinál­hatnék, amit az adóhatóság élhinne, vagyis, az adó miatt nem éri meg, hogy kivált­sam az ipart". Ez a kis beszélgetés ju­tott eszembe a kormány legutóbbi döntésének olvas­tán, miszerint módosították a jövedelemadó-rendeletet. S jut eszembe annak kapcsán ls, hogy az utóbbi években sorra-rendre jöttek a hírek:* a szó valódi értelmében „kis ipart" űző emberek, s főleg a szolgáltató kisipa­rosok nem tartották érde­mesnek a műhelyük fenn­tartását, nem utolsósorban az adóterhek miatt. A szol­gáltatás szempontjából amúgyis fehér foltoknak mi­nősülő kis települések még inkább kifehéredtek. S ez nem kis gond. Azért sem, mert faluhe­lyen épp oly természetes a televízió, a mosógép, a szte­reóberendezés, és sok min­den más, afféle civilizációs kellék, mint a városokban. Arról nem beszélve, ott még Inkább létszükséglet egy sor olyan műszaki be­rendezés — a vfzmotor, a vízmelegítő, a kerti kisgép, a praktikus szállítójármű, a kis- és nagy motorkerékpár (az autóról nem ls beszélve) — aminek javítása, karban­tartása gyakorlatilag meg­oldatlan: Ha elromlik egy tévékészülék, azt a legkö­zelebbi városba kell szállí­Ki volt Ortega? Csejtei Dezső könyve Az átlagolvasó keveset tud a spanyol kultúráról, de még annyit sem tud a spanyol filozófiáról A sze­gedi JATE filozófiai tan­székének oktatója Csejtei Dezső most ablakot nyit a mediterrán világra. A Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában megjelent kis­monográfiája réRi hiányt pótol. A nagy spanyol filo­zófusról, Jose Ortega y Gas­seforől. g&digjaég. masya­i a! nem jelent meg a njMjúUiShagát összefoglaló, eFwkélŐ könyv. 'Pedig a hispán gondolkodó nagy ha­tással volt Európa, sőt a üOwas, 40-es évek. magyar értelmiségére is. Németh IAsZló ismerte a legjobban a spanyol filozófus nézeteit. Csejtei ls felveti: Ortega bölcselete és Németh Lász­ló eszméi között fennálló, de még nagyrészt felderí­tetlen érintkezési pontok a két ország kultúrájának — legalábbis részbeni — rokon­helyzeteVel, illetve az eb­ből eredő program hason­ló mozzanataival magya­rázható. A két kultúra kö­zötti szerkezeti hasonló­ság egyebek közt abban is megmutatkozik, hogy a ma­gyar irodalom népiesek— urbánusok megosztottsága emlékeztet a spanyol kul­túra „hasadására",a a hispá­nisták és modernisták szembenállására. De,' ami u legfontosabb és az egybe­vágóságot bizonyítja: mind­két ország heroikus erőfe­szítést tett, hogy az euró­pai kultúra élvonalába fel­tornázza magát. Ez a fela­dat Ortega és Németh László szerint is egy ma­gasan kvalifikált, autenti­kus értelmiség segítségével képzelhető eL Néhány gondolatban le­hetetlen vázolni a spanyol filozófus magyarországi ha­tásét, ami Csejtei könyvé­ben csak egv fejezet. Any­nyt bizonyos, hogy a sze­gedi szerző az irodalomtör­ténetnek is számos fogód­zót ad. néhány homályos kérdés tisztázásához. A monográfia azonban nem irodalmi eszmefuttatás, ha­nem veretes filozófiai esszé. Csejtei elegánsan fo­galmaz. könyve ahhoz az esszéista Irányzathoz so­rolható, ami nem a fon­toskodással. a keresett­séggel. a nehezen érthe­tőséggel bélyegezhető Könnyen us gyorsan ol­vasható a tanulmány és annak is érdekes, aki a filozófia mezsgyéin rit­kán kalandozik. A huszadik századi pol­gári filozófia eredeti és robusztus alakját, Ortegát úgy mutatja be a szerző, hogy részletes áttekintést ad a spanyol történelem és kultúra főbb áram­vonalairól és a spanyol gondolkodó helyét abbéin megkeresi. így kiderül, hogy a kezdeti évek neo­kantlanizmusa után Or­tega bölcseletére főként az olyan élet- és egzisz­tenciái-filozófiák hatottak, mint Spengleré, Dilthey-é és Heideggcré. Ortega történetfilozófiájának egyik alapgondolata: — amit a magyarul is megjelent, A tömegek lázadása című könyv jól reprezentál —, minden társadalom töme­gekre és irányuló kisebb­ségekre bontható fel. Csejtei felfedezése és na­gyon fontos megállapítá­sa, hogy a tömeg és a ki­sebbség Ortegánál nem osztály, vagy réteg nem szociológiai meghatározás, hanem az emberi minősé­get jelöli. Az értelmiségi is lehet „tömegember", vagy autentikus egyén aszerint, képes-e felnőni a kor feladatainak megérté­séhez. illetve mennyire tud­ja felkészültségét, intelli­genciáját felhasználni, energiáit mozgósítani a ne­mes célok megvalósításá­ra. v Csejtei színvonalasan elemzi Ortega munkássá­gát. és rámutat arra, hogy a spanyol gondolkodó sa­játos színfoltja korunk szellemi életének, aki élesszemű bírálója a fo­kozatosan dekadenciába hajló polgári demokrá­ciának. Kritikája legalább annyira érvényes napjaink manipulált kapitalizmu­sára. mint a néhány évti­zeddel ezelőtti időszakban. Halász Miklós tani, s á javításra várni vagy két hetet. Ha „lerob­ban" a kerti traktor, oly­annyira, hogy mozdíthatat­lan, akkor vontatót kell sze­rezni, mert többnyire csak a városba behúzatva remél­hető a javítás. Vagy elkép­zelhető ama bizonyos falu­si ezermester jóvoltából is, aki miért ne csinálná meg — diktálja ezt saját érdeke és a megrendelő érdeke is; ám e kettős érdekre mind­eddig nem volt különösebb tekintettel a hatóság. Ért­hető. A kqntármunka, az iparengedély nélkül végzett munka —, ha egyszer nincs meg az az engedély — a hatóság által nem szívesen látott tevékenység. A tanács csak a számára mérvadó jogszabályok szerint ítél­kezhet és értékelhet... A kormány mostani dön­tése —, amely szerint az alacsonyabb jövedelmű kis­iparosok a jövőben kedve­zőbb adófeltételek mellett működhetnek — nagy lépés a szolgáltatásfejlesztéssel kapcsolatos korábbi hatá­rozat megvalósítása irányá­ban. E döntés értelmében az alacsonyabb jövedelmű kis­iparosok, több évre szólóan változatlan adó fizetésével tehetnek eleget adózási kö­telezettségeiknek. Magya­rán; érdemes vállalkozni, s ha valaki elszánja magát a vállalkozásra, akkor lehető­sége nyílik „bevezetni" az üzletet. Az adóhatóság lo­jális. Beszámítja a kezdeti nehézségeket, megértően ke­zeli az első esztendők hul­lámzó üzletmenetét, köz­vetve lehetőséget ad a mű­hely jobl felszerelésére, a vevő-, illetve a megrendelő­kör kiépítésére. A kormány döntése alap­ján a pénzügyminiszter rész­letes végrehajtási rendele­tet ad ki, amely sí 'adó­megállápítás éljárSKl sza­bályait is egyszerűsíti. S éz nemcsak a kisiparosokat érinti majd, hanem például a magánkereskedőket is, akiknek léte, működése me­glntcsak a kistelepülések el­látása szempontjából a leg­fontosabb. Mert, nem biz­tos, hogy a kis falvakban, kis városokban, lakótelepe­ken csakis a nagy, keres­kedelmi vállalatok „boltegy­ségeinek" kell működniük (mely egységek áruellátása olyan, amilyen, adminisztrá­ciója viszont kíméletlen kö­vetkezetességgel igazodik a „központ" előírásaihoz; mű­ködésük már csak ezért is nehézkes.) Egy magán zöld­ségbolt, egy magán vegyes­kereskedés, uram bocsá' egy magán pékség adott eset­ben célszerűbb, rugalma­sabb, s mindenki számára hasznosabb, kifizetődőbb vállalkozás lehet. Egy fel­tétellel: ha e kiskereskedők árubeszerzési lehetőségeit nem nehezítik különböző megkülönböztetésekkel. Ha ÍZ áruellátásért — s egy­általán: a magánkisipar- és kiskereskedelem működésé­írt — felelős intézményekés jzakemberek is felismernék azt, ami a kormány hatá­.•ozatából egyértelműen ki­derül : ösztönözni, segíteni sell a lakossági szükséglete­ket kielégítő kisiparosi és magánkereskedői tevékeny­séget. V. Cs. Egyetemi előkészítő Az MTESZ Csongrád me­gyei szervezetének oktatási bizottsága egyetemi előké­szítő tanfolyamot- indít de­cember 1-től matematikából és fizikából, esti vagy leve­lező tagozaton érettségizett, vagy ebben a tanévben érettségiző érdeklődőknek. A tanfolyam heti három órában, úgynevezett kiscso­portos foglalkozásokon ké­szíti fel az egyetemen to­vábbtanulni szándékozókat, akiknek jelentkezni — csak az egyik tárgyból is le­het. A jelentkezési lapokat az MTESZ Technika Háza Tit­kárság címére (6720 Szeged, Kígyó u. 4.) kell elküldeni, a határidő: november 20. A tanfolyam költsége tan­tárgyanként 730 forint. Az első foglalkozás idő­pontja: 1980. december 1., délután fél 5 óra, a Techni­ka Házában. Boccanegra Verdi-bemutató a Zenés Színházban Többen kérdik: Simon vagy Simoné. Is-is. A parti­túra címlapján Simon néven szerepel Boccanegra, a da­rabban viszont általában úgy szólítják, Simoné. Lényegte­len. Másutt van a bibis, mi­nek okán Verdinek ez a két­ségtelenül nagy formátumu zenedrámája népszerűségben ma sem vetekszik a- legis­mertebbekkeL 0 A monográfus Vincent Sheean például „elképzelhe­tetlenül , rossznak" tartja Piave szövegét Maga Arrigo Boito — aki viharos szakítá­suk óta ismét vezekelt a maestrónál, hogy aztán közös gyermekükkel, az Otellóval végképp megtérjen, mint té kozló fiú az apai házhoz — „ferdelábú asztalnak" fity­málta, szakmai tapintatod csak inkognitóban vállalva az átdolgozását Nem tudni persze, hogy az ilyenkor óha­tatlan vérveszteségben meny­nyit gyengült az alapmű. A spanyol Gutierrezé, akitől való a Trubadúr is. Annyi azonban bizonyos, meg a mu­zsika elvitathatatlan szépsé­gei sem tarthatták színpadon az első változatban, az 1857­es bukást követően negyed­századig borította a feledéi jótékony fátyla, hogy aztán Boitóval karöltve a maestro, élete alkonyán, hattyúdalai­hoz készületben, megint ne­kilásson — így a Boccaneg­rának ugyanúgy két változa­ta van, mint A végzet hatal­mának, vagy a Macbeth nek, sőt egyes kritikusok hajia­mcsak két műnek tekinteni, jóllehet az alapos elemzések szerint, a tanácstermi jelene­tet leszámítva, nincs köztük akkora különbség. Sheean precízen látja, a változtatá­sok dacára sem sikerült ki­küszöbölni a darab feltűnő gyengeségeit, a- lényeges dol­gok színpadon kívül zajla­nak, ezért aztán nehéz ka lauzolni a nézőt a cselek­mény labirintusaiban. Először is: ebben az operá­ban annyi emberrablást kö­vetnek el, hogy mai terror­szervezeték, messzebb ne menjünk, a Vörös Brigádok se győznék. Az még hagyján, ha a patrícius Fiesco saját lányát rabolja el. Hiszen tűr­hetetlen, hogy a plebejusnak, Boccanegrának legyen az apósa. Hanem a szerelmesek gyermekét, aki később Amé­liaként jelenik meg, s a vál­tozatosság kedvéért azon nyomban elrabolnak, miért veszi magához egy bizonyos Grimaldi grófnő — talány: Magányos özvegyünk céltala. nul bolyong a világban, s pont ezen a kislányon akad meg a szeme, akit a papa Boccanegra rejteget, a jelek bői ítélhetően nem valanu körültekintően: meglátnia­megszeretnie pillanat műve, s mivel éppen arra jár, el­lopja. örökösévé teszi, majd dolgavégezten örök álomra szenderül. Másodszor. Bocca­negrát (már amennyiben raj­ta áll) az a vágya emeli a dogéi méltóságba, hogy végre szabaddá teheti elrabolt sze­relmesét — az akciót egyéb­ként tébolynak tartja. Te szem azt, a republikánus Ró­náid Reagan azért pályázta minap az amerikai elnöki széket, hogy házastársi viszo­nyát legalizálja valamely de mokrata olajmágnás lányá­val, kit a soviniszta apuka Californiai birtokán tart há­ziőrizetben. Harmadszor. Annyi viszontagságos eszten­dő (pontosan 25 év) után apa és lánya, Boccanegra és Amélia, egymásra lel. Mit fo­gadnak meg szentül? Mire esküdnek nyomban? Családi kapcsolatukat födje teljes ti­tok. Vajh az állam első em­bere nem engedheti magának a luxust, hogy törvényes, ter­mészetes gyermekét nyilvá­nosan elvállalja? Mi másra gondolhatnánk: ellenkező esetben nincs félreértés, a pártok kellete-korán kibé­külnek, a kancellár Paolo nem lesz renegát, a dogé gyilkosa, Gabriele sem rar.t tőrt Boccanegrára, egyál­talán — akkor nincs darab. Am van darab, jelesül a zenéjétől; Ideje hát e helyütt is ámulattal vegyes csodálat­tal adóznunk Verdinek, fan­táziáját a gyengécske librettó is lángra lobbanthatta. S minő lángra! Ha van zene, opera, mely az egyetemes békevagy (mikor nem időszerű?) ele­ven dekrétuma, a Boccaneg­ra az. Politikai és emberi ér­zelmek, szenvedélyek parlta­lan áradása, hullámainak in­terferenciája, Mindjárt az előjáték, a maga hajmeresztő dramaturgiai ötletével. Si­moné kitántorog a halottas házból, hol kedvesét ravata­lon látta, s a szaggató fáj­dalom minden keserűségét borongtató zene egyszerre fri­vol örömujjongásba csap át, a beözönlő tömeg dogének ki­áltja ki a szerencsétlen fér­fit Hasonló érzelmi kont­rasztok bőségesen találhatók a partitúrában: a meghitt da­lolással a szerelmesek lírai vallomásaival, tépelődésével, vagy az apa és lánya bizal­mas kettősével szemben a tanácsterem indulatos ten­gerháborgása. a pártütők set­tenkedése, a kórusoknak hol a dogét éltető, hol átkozó beviharzása, stb. A hangulatok komor szőttesén látnoki erővel rajzolja ki Verdi a belvillongásokkal terhes 14. századi Genova történelmi freskóját. Dús hangszerkezelése messze több mint drámai hozzájárulás a vokálisokhoz. Az orchester önmagában hordoz tragiku­mot, fájdalmat, lírát. Az olyan cantilenák pedig, mint amelyek Fiesco vagy Amélia első áriáinak ékel, beszéde­sen hírlelik: Verdink kifogy­hatatlan a szép dallamokban, szívesen gyönyörködteti hallgatóját ne mondjk az előképben nem mutatja meg a ravatalon fekvő Máriát (az albérletszin­padon nehezen is mutathat­ná), hiszen a következő jele­netben a lánya szerepel, 25 évvel később, s minthogy előbb Boccanegra kecsesé­ről, utóbb gyermekéről van, szó, a megértést zavarná. Apróság, jellemző. Miként a Boccanegráért korteskedő Paolo akciójára a zenei fo­gékonyság: motívumok, hangszerek belépésére sürgeti színpadra a kóruscsoportokat A rendezés igazán persze az intim pillanatok bensőséges­ségének megkomponálásában jeleskedik. Varga Mátyás mozdítható elemekkel válto­zékony, praktikus, háttérvs­títésekkel hangulatolt dísz­letképetnek láttán alig hinné az ember, ennyi lépcsősor is elfér anélkül, hogy a figurák sokszor kényszerűen kicenli­zett mozgását erőszakosan korlátozná. 0 E A drámai veretességet, mégis szívet-lclket melengető muzsikát Pá.1 Tamás impul­zív belső tartással, ízzéko­nyan tolmácsolja. Tegyük hozzá rögvest, szépen bokro sodó repertoár birtokában immár; Boccanegrája, ha jól számolom, a tizenegyedik Verditől, módja-alkalma volt hát alámerülni a stílus mely­rétegeibe. Még az első eresz.. tésben, nagyjából a Johanná­ig, mozarti hangvétellel in­cselkedett, annak operai is­mérveiből fürkészte az olasz nagyromantíkus rejtelmeit. Mostanra viszont nincs szük­sége bekötő utakra. Néhány tempóvétellel ugyan vitatkoz­nék, egészében viszont biztos kézzel uralja, szervezi egy­ségbe a színpadot és az or­chestert, s anélkül ügyel az arányokra, hogy pillanatra is azt a képzetet keltené, önké­nyesen fogja vissza a zeneka­rát. A szegedi szimfonikusok ápolt, kimunkált hangzáské­pe sem vall másról: odafi­gyeltek alaposan az idei szi­niévad, némileg megkésve jelentkező, első operapremi­erjére. Ami a látnivalókat illeti. Horváth Zoltán mindent el­követ, hogy szereplői megfe­ledkezzen e szűk térben nyo­masztó klausztrofóbláról. No­ha a Boccanegra nem egy ki­fejezetten kamaramű. Drá­mai csúcspontja a tanácster­mi jelenet, azért ígv is zsú­folt (a kórus lélekszáma alább nem szorítható), kivált hogy Vágvölgyi Ilona egyéb­ként szemléletesen korfestő jelmezei nem tesznek szem­beötlő különbséget patrícius és plebejus között, az esemé­nye plasztikusabb megjeleni tésére. Amelyre azért Hor­váth érzékenyen ügyel, mást A plebejus Boccanegra és a patricius Fiesco a darab két tartópilllére. Az előadasé Gyimesi Kálmán és Gregor József. Személyes összecsapá­sukra mindössze két alkalom adódik," az opera elején és ve gén, mégsincs kétsége a néző­nek, ebben a mágneses mező­ben az áramot ők gerjesztik, indukálják. Ha bármelyikük gyengébb volna, föl billennek a zenei egyensúly. Simoné­nak 25 évet kell öregednie egyetlen függönyrántásra, s a prológus oan még hevülő, szerelmes fiatalemberből le­higgadt, tapasztalt uralkodót varázsol a színpadra Gyime­si. Baritonjának sugárzó in­tenzitása, körültekintő, bölcs szerepjátéka tekintélyt pa­rancsoló. „ Megrendítően ma­gasztos az érett férfi legsze­mélyesebb vallomásaiban, a lányára találó apáéban és a dogének a tanácsteremben fölhangzó békeszózatában. Egyszerre ember és államfő. Gregor József Fiescója, a vo­ce kivételes adományával, egyenesen fennséges, kikezd­hctetlenül jó. őszinte örö­münkre szolgál, hogy birtok­ba veszi az eleddig töle távo­labbnak hitt, úgynevezett sú­lyos basszus szerepkört, a basso prof ondót is: látványos nyeresége operakultúránk­nak. Az utóbbi időben ma­gasságainál nem egyszer bi­zonytalankodó Réti Csabit most Gábrielével zabolázza meg a tamáskodókat: kilá­balt a hullámvölgyből. Sőt! Érzékletesen bizonygatja, te­norja sűrűbbé vált, a hősi szférához közelít. Gondtala­nul énekel, amiképpen így van ez rendjén. Amélia: Vámossy Éva. Energiahordo­zói, meglehet, éppen csak elégségesek a szólam teljes üzemben tartásához, viszont minden rezdülésben muzi­kális, természetesen, hajléko­nyan énekel, ha Időnként még el-elfogy a levegője hoz­zá. Kettőse Gyimesi vei, Réti­vel, az előadás forró pillana­tai. Általában tetszik Kene­sey Gábor Paolója, jóllehet a jágói előtanulmányból keve­set éreztet. Ám megvan min­dene a szerephez, több meg­győződéssel felszínre juttat­hatná sátáni hajlamait is. Szakály Péter Pietrója ka­rakterisztikus, nem különben Fekete Imre Kapitánya, s nincs vesződsége a Szolgáló­lány leheletnyi szerepével Halászi Évának sem. A kórus. Molnár László előkészítésé­ben, kívülről-belülről meg­bízhatóan lájta el nem lebe­csülendő föladatát. A Boccanegrának tehát si­kere van a szegedi operában. Remélhetően hosszan eltartó sikere. Nikolényi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom