Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-07 / 235. szám

8 Kedd, 1980. október f. Hegnyílt a Vásárhelyi rf Oszi Tárlat A hagyományokhoz híven ragyogó őszidőben és sok­sok érdeklődő jelenlétében nyílt meg vasárnap délben Hódmezővásárhelyen, a Tor­nyai János Múzeumban a 27 Vásárhelyi Oszi Tárlat. Kö­zel száz művész háromszáz alkotását láthatják a Tor­nyai Múzeumban és a Med­gyessy Teremben az érdek­lődők. Vasárnap délben az ünne­pélyes megnyitón dr. Dömö­tör János múzeumigazgató köszöntötte az érdeklődőket, majd dr. Siklós János, a Népszava főszerkesztője mondott tárlatnyitó beszé­det Az ünnepélyes megnyi­tón adták át a Tornyai-pla­kettet és a munkajutalma­kat A Tornyai-plakett idei nyertese Kárpáti Tamás fes­tőművész. Munkajutalmat ka­pott Kéri László festőművész, Engel Tevan István grafikus­művész, Pöspöky István gra­fikusművész, Kotsis Nagy Margit szobrászművész. Sza­bó Gábor szobrászművész. Dr. Petrik István, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese adta át az idén első íz­ben, a Csongrád megyei ta­nács munkajutalmát Hézső Kárpáti Tamás festőművész átveszi a Tornyai-plakettet dr. Csizmadia Sándornétól, a vásárhelyi tanács elnökétől Ferenc festőművésznek. A Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapjának munkaju­talmát Somos Miklós festő- lat november művész vehette át dr. Bor- hető meg. bély Károly igazgatóhelyet­testől. A 27. Vásárhelyi 0»zi Tár­23-ig tekint­Varró Kálmánra emlékezünk Száz esztendővel ezelőtt, 1880. október 7-én Óbébán született Somogyi Julianna és Varró György uradalmi cselédek gyermekeként Var­ró Kálmán, a szegedi szocia­lista szakszervezeti mozga­lom egyik következetesen baloldali elkötelezettségű ve­zetője. Már kisgyermekként gyötrelmes nyomorúság és nélkülözés jutott osztályré­széül, a betevő falatért az egész család munkaerejét az uradalom szolgálatába kel­lett állítani. Ezek után szinte megvál­tást jelentett számára, hogy 14 éves korában Kiszombor­ba mehetett szakmát tanulni Holzmann Péter asztalos­mesterhez. A tanoncévek után először Szegedre, majd Budapestre került, ahol Thék Endre gyárában kapott mun­kát. Húszéves korában, a Népszava rendszeres olva­sása nyomán belépett a Bu­dapesti Asztalossegédek Szak­egyletébe, ahol nem csupán politikai öntudatra ébredé­séhez kapott ösztönzést, de előmozdították szakmai fej­lődését is. Hároméves szak­tanfolyamra küldték, a Nép­színház utcai Technológiai Iskolára. 1904-ben visszatért Sze­gedre, s először a Lengyel­féle bútorgyárban helyezke­dett el, majd két hónapig tartó kényszerű katonásko­dás után Rainerék bútorüze­mébe fogadták fel Azonnal kapcsolatot keresett a szer­vezett munkásokkal, s a Fa­munkások Szövetségének he­lyi csoportjában vállalt kü­lönféle feladatokat. Ugyan­ebben az évben felvételt nyert a Szociáldemokrata Párt soraiba is. 1907-ben a Rainer-gyár­ban elvbarátaival sztrájkot kezdeményezett, amely ha­marosan a város többi fa­ipari üzemére is átterjedt A több napig tartó, nagy­szabású munkabeszüntetés jelentős sikerrel zárult. A világháború kitörése után behívták katonának, s a keleti hadszíntérre vezé­nyelték. 1915 márciusában Przemyslnél orosz fogságba esett ahonnan több ezer magyar katonatársával együtt Taskentbe szállítot­ták, hadifogolytáborba. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmét követően. Schwarzenberg Fe­renc szervezőmunkája nyo­mán Taskentben is létrejött a Bolsevik Párt Magyar Szekciója, amelynek Varró Kálmán előbb tagja, majd rövid idő után helyi elnöke lett. Mély meggyőződéssel agitált a" szocializmus, az orosz proletórforradalom mellett A magyar hadifog­lyokból önvédelmi osztagot hozott létre, amely 1919-ben sikerrel vett részt a taskenti fegyveres ellenforradalmi lá­zadás leverésében. 1920-21­ben a párt Moszkvába küld­te hathónapos pártiskolára. Még ebben az évben sike­rült hazatérnie Magyaror­szágra. Szegedre érkezésekor rendőrségi idéző várta. Ter­jedelmes vádiratot nyújtot­tak át neki, amely tartal­mazta szovjet-oroszországi forradalmi működésének főbb mozzanatait. Természe­tesen szigorú rendőri fel­ügyelet alá helyezték. Még­is, ahol csak tehette el­mondta pozitív személyes ta­pasztalatait az orosz forra­dalomról, a szovjet rendszer­ről. 1924-ban gazdag forradal­mi múltja elismeréseként Varró Kálmánt a Famunkás Szövetség helyi csoportjának elnökévé választották. 1930­ban, a nagy gazdasági vál­ság idején munkahelyéről el­bocsátották, s egészen 1939­ig nem is tudott elhelyez­kedni; alkalmi munkákból élt. A nyomasztó egyéni élet­körülmények nem akadá­lyozták meg Varrót osztály­harcos közéleti munkája végzésében. Minden energiá­ját a dolgozók életviszonyai megjavításáért folytatott harc szolgálatába állította. Veze­tésével erős, ütőképes, a bal­oldali szakszervezeti ellen­zékhez tartozó csoport jött létre, amely szükség esetén hatékonyan tudott fellépni, sőt más szakszervezeteket is segíteni. 1928 novemberében a fások például jelentős ösz­szeggel támogatták a ken­derfonógyári sztrájkotokat. A közös fellépés érdekében pedig 1930 januárjában kez­deményezői voltak az építő-, vas-, faipari és földmunká­sokat tömörítő helyi építő­ipari munkásblokk bizottság létrehozásának A famunkások székhelye egyébként a Hétvezér utcai Munkásotthonban volt, s működési köre nyolc na­gyobb faipari vállalat mint­egy 400 munkására, illetve körülbelül 300 kisműhely közel 800 dolgozójára terjedt ki. Az újpesti és rákosoalotai sztrájkok hatására a famun­kások Szegeden is nagy ará­nyú bérmozgalmat kezdtek. 1935 júniusában azt követel­ték a munkaadóktól, hogy az asztalosiparban vezessék be a kollektív szerződést, amely a munkaidőt és a munkabéreket szabályozná. Végül a kormányzat nyomá­sára 1935 novemberében be­vezették a heti 48 órás mun­kaidőt, s 1936 áprilisában kihirdették a legkisebb mun­kabéreket is, amelyek Sze­ged mellett Bajára, Békés­csabára, Orosházára és Hód­mezővásárhelyre is vonat­koztak. Varró Kálmánt, aki esz­mei irányítója, aktív szerve­zője volt az említett moz­galmaknak is, a rendőrség újólag megfigyelés alá von­ta és szüntelenül zaklatta. A felszabadulás után tagja lett az MKP-nek, MDP-nek, Illetve az MSZMP-nek. 1947-ig a Famunkás Szak­szervezet szervezőtitkára. 1948-tól nyugdíjba vonulá­sáig a Szegedi Tudomány­egyetem asztalosműhelyében dolgozott. Munkásmozgalmi tevékenységéért a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tün­tették ki. A Munkás—Paraszt Hatalomért Érdemérmet ha­lála után özvegye vette át. Varró Kálmánra, a harcos forradalmárra, a nagyszerű munkásvezetőre, szocialista eszméink fáradhatatlan, ál­dozatot nem ismerő képvi­selőjére születésének 100. év­fordulóján őszinte tisztelet­tel, hálával és megbecsülés­sel emlékezünk. Dr. Hegyi András * Az MSZMP Szeged városi bizottsága és a Szeged me­gyei városi tanács Varró Kálmán elvtárs születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzást rendez október 9-én, csütörtökön 11 órakor a Dugonics temetőben. MeteGrológusok tanácskozása Megkezdődött hétfőn a Thermál-szállóban a szocia­lista országok meteorológiai és hidrometeorológiai szol­gálatainak együttműködését irányító igazgatói konferen­cia ülése. Az ötnapos ta­nácskozáson Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió, Kuba, a Koreai NDK, Mongólia és Vietnam is képviselteti magát. Az ülésen foglalkoznak a mete­orológiai megfigyelések nem­zetközi cseréjével, az adat­feldolgozás, s a műszerek egységesítésével, és szóba kerül a meteorológiának a repülésben, a mezőgazdaság­ban, a vízgazdálkodásban és a környezetvédelemben be­töltött szerepe. Az ülést Czelnai Rudolf, az Országos Meteorológiai Szolgálat el­nöke nyitotta meg. (MTI) Bethlen Gábor­emlékkiállítás Bethlen Gábor születésének 400. évfordulója alkalmából ma. kedden emlékkiállítás nyílik a Hadtörténeti Mú­zeumban. Amint Bánkuti Imre, a Magyar Nemzeti Mú­zeum osztályvezetője hétfőn a sajtó képviselőinek el­mondta. a Magyar Nemzeti és "a Hadtörténeti Múzeum, az Országos Levéltár és a Széchenyi Könyvtár gyűjte­ményében őrzött írásos és tárgyi emlékek kiállítása első ízben ad átfogó képet Beth­len koráról. Bemutatja Er­dély legkiemelkedőbb feje­delmét, aki a magyarság tör­ténetének egyik legkritiku­sabb időszakában, a három részre tördelt Magyarorszá­gon felismerte a külön álló erdélyi fejedelemség hivatá­sát és lehetőségét: a rendi kiváltságok, a nemesi jogok, a vallásszabadság védelmét, a nemzeti kultúra, a művésze­tek, iskolák fejlesztését és támogatását a Habsburg-ab­szolutizmussal szemben. Is­merteti Erdély XVII. szá­zadbeli gazdasági, politikai, társadalmi helyzetét, kultú­ráját is. A kiállított tárgyak között láthatók a fejedelem és má­sodik feleségének. Branden­burgi Katalinnak személyes tárgyai, eszközei, amelyek a gyulafehérvári palotában megmaradtak. Helyet kaptak a kamarakiállításon eredeti Iratok, levelek, rendeletek, Bethlen Gáborra vonatkozó európai kiadványok. A tápai búcsú Kétféle vásár Azt hiszem, a baldachinos Kérdés: ki mit lovagol nálatl tárgyak mintha gy5z­franciaágy jött legmesszebb- meg, s valójában mire van nének a hivalkodó, csicsás ről. Hogy a legnehezebb útja kereslet? Jó pár éve a tápai lim-lomon. Vagy: csak hisz­volt, amíg a Fejér megyei Vál községből megérkezett a tápai búcsú színhelyére, ah­hoz nem fér kétség. Két da­rabban utazott, két személy­kocsi tetején; jókor reggel egy terebélyes fa alatt találta magát, összerakták megint, s koloniál pompájában. zöld selyem kárpitjával ott kellet­te magát egész nap. Negy­venezerért A népek csodál­kozva állták körül. Magam: elképedtem. Milyen lakásba fér be manapság egy francia­ágy baldachinnal? Negyven­ezerért? „Már elkelt" — kö­zölte KUkucska László, váli' fafaragó mester, a „divatos darab" készítője. No nem itt, Tápén, hanem már az út­ja előtt. Ide csak bemutat­kozni hozták, a népművésze­ti vásár portékáit zsürizők és a búcsújáró nagyközönség szeme elé. Hátha akad újabb megrendelő. „Tetszik tudni, a bolti koloniálok nem felel­nek meg mindenkinek. Az pozdorja. Ez meg valódi, tölgyfa". * A tekintélyes bútordarab mindenesetre egyedülálló lát­ványossága volt a vasárnapi tápai búcsúnak. Ügy értem: a környezetében rengeteg volt ugyan a nem kevéssé érdekes-látványos dolog, de csupa „apróság". Mézeska­lácshuszárok (a Debrecen­ből érkezettek tetszettek leg­inkább), csűcsös kancsók, szűrrátétes terítők, csont- és ékkődíszek, bolondos, tetsze­tős, gyerek-öröme textilbá­búk. kerámiatárgyak. A vásárszélen. szerénykedve, Kalkán Mátyásnak, a nép­művészet mesterének fantasz­tikus busó álarcai. Csak őt hívták a búcsúra, pedig Mo­hácson rengeteg az álarc­készítő. „Meglovagolják a farsangi nagy keresletet, mindenfélét fabrikálnak. Mi kitartunk a régi, az eredeti mellett" búcsú ls olyasféle volt, mint a többi, a búcsúfia-kínálat, a látnivaló, a szórakozás szem­pontjából. A műanyag virá­goktól minden szentek arany­keretes képein át az ország­házzal díszes előszobafogasig az összes giccs kipakoltatott a standokon. Népművelők­nek támadt egy ötletük, hogy „meglovagolják" a falu ün­nepigényét. a búcsújárók vásárlókedvét, szórakozás­vágyát. Három vagy négy éve, emlékszem, még látvá­nyos konkurrenciaharc dúlt a népművészek és a glccs­áí-usok között. Az egyik sá­torban csodaszép fazekas­munkát kínáltak, a másikban óriás fakanalakat, falvédő­feliratokkal. A mostani, a vasárnapi már két vásár volt. Kétféle. A tér egyik felén csoportosultak a népművé­szek, kismesterek, a máslkon, elkülönülten, a giccsipar. Ügy néztem, az előbbi lakk­ban több volt a kíváncsisko­dó. Remélhetni, hogy a vá­sárló ls. Múlnak az évek, s mintha az ízléses búcsúfia iránt egyre nagyobb lenne a kereslet. A szép formájú, nemes anyagú dísz- és hasz­szük, mert akarjuk? * A gyerekek mindenesetre mindenáron dorombot akar­tak. Meg Vitéz Lászlót, újra és újra. Kemény Henrik egy­személyes bábszínháza stíl­szerű és fergeteges sikerű produkció volt a vásár köze­pén. Miként kétféle volt a vásár, kétféle a mutatvány. És megint úgy tünt, Vitéz László dacolni képes a for­gók, óriáskerekek, céllövöl­dék vonzásával. * „Ünneplünk. Megfér sok ember, sokféle dolog együtt" — mondta az Idős bácsi, helybéli, aki szőlőt árult a törökmézes pult meg az óriáskerék között, a forgal­mas átjáróban. A céllövői­dében, dolognélküliségben az erősítő elé költözött a puska­töltögető fiatalember és jó­kedvűen táncolt a diszkóze­nére. Egy fiatalasszony a fe­kete cserepeket kereste, út­baigazították, a Fazekasék kiállítása a tanácsházán. A ronda szőrkutyát megvették a szipogó kisfiúnak, ne fáj­jon a szíve érte. S. E. Tápai asszonyok felvonulása Múzeumi hónap 1980 Természettudományos hét Az elmúlt évi programhoz hasonlóan a szegedi Móra Ferenc Múzeum a múzeumi és műemléki hónapot négy profilhétre bontotta. Az első hét a természettudományok jegyében zajlik. Ennek kere­tében tegnap előadást tar­tottak a Fehér-tóról, ma. ked­den délután 5 órakor Gaskó Béla muzeológus Bogarak és bogarasok címmel tart dia­képekkel illusztrált előadást a díszteremben. A program­hoz kapcsolódva levetítik a Hogyan élnek a méhek és Az élet a lucernásban -ímű filmeket. Október 9-én és 10-én gyerekcsoportok részé­re kirándulást szerveznek Zsombóra és Dorozsma­Nagyszékre. A természetraj­zi szertár ritkaságai nyílnak meg az érdeklődők előtt szombaton fél 11-kor. A múzeum előcsarnoká­ban a havonta jelentkező Üj szerzeményeink című so­rozat keretében egy csong­rádi hajóhúzó hámot mutat­nak be. Nagy László felvételei Az Astra-bábegyüttes műsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom