Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

12 Vasárnap, 1980. október 5, Közgazdásznapok '80 Áz új gazdaságirányítási rendszer nemcsak gazdasági, hanem társadalmi érteiember. is jelentős előrehaladást eredményezett. Gazdaságirányítási rendszerünk kibontakozása persze nem akadálytalan, sok bukkanót és zökkenőt tapasztaltunk. Akadályozták az előrehaladást a tervezésben levő hiányosságok, az árrendszerben levő fogyatékosságok. A szabályozórendszer nem megfelelő hatása, de az intézményi rendszerünk sem segítette elő a zavartalan kibontakozást, gazdálkodásunkban, vállalati döntésekben is volt hiba. Jelentós időszakot hagyunk magunk mögött; lezárul az V. ötéves terv időszaka. Az elmúlt években egyre nehezebb és bonyolultabb gazdasági körülmények között kellett dolgoznunk. Reagálni kellett a világgazdaságban végbemenő változásokra, ugyanakkor a gazdálkodás alapfeltételét jelentő erőforrások, az anyagok és energiahordozók, a munkaerő és a termelési eszközök természeti és gazdasági okok miatt egyre szűkösebben és drágábban biztosíthatók. Az MK Társaság 1980. június 16—17-én Szegeden megtartott XIX. Közgazdász Vándorgyűlésen ezekből a gondokból, problémákból kiindulva foglalkozott a „Gazdasági stratégia — középtávú tervezés" kérdésével, öt szekcióban több mint 700 közgazdász vett részt az előadásokon és kapcsolódott be a vitába. A jól szervezett előadássorozat és vita alkalmas volt arra, hogy jól Informálja a közgazdászokat. A gazdasági kérdések ma már a lakosság széles rétegeit tlBM JldlttMIflSlSi " foglalkoztatják. Nem divatból, hanem az igényeket figyelembe véve az MKT Csongrád megyei szervezete elnöksége javaslatának alapján nz MTESZ, a TIT, az SZMT helyi szerveivel és a KISZ megyei bizottságával közösen • 1980-ban harmadízben rendezzük meg októberben a „közgazdasági napok" rendezvénysorozatát; témája az erőforrások — eszközmunkaerő-természet — hatékony felhasználása. A nyitó plenáris előadást Nyitrai Ferencné dr. államtitkár tartja meg október 7-én délután 14 óra 30 perckor. A célok érdekében úgy gondolom, nagyobb előrehaladást kell biztosítani az érdekrendszeren belül az össztársadalmi érdek kibontakoztatására. A helyes, jó szemléletformálással lehet majd elérni, hogy az ágazati, helyi és a vállalati érdek egyértelműen az össztársadalmi érdeket szolgálja. Az 1980-as terv fő feladatának az egyensúlyi helyzet további javítását jelölte meg. Ennek érdekében olyan központi intézkedések születtek, amelyek jobban ösztönzik a gazdálkodó szervezeteket a hatékonyság gyorsabb növelésére, a külpiaci feltételekhez való alkalmazkodásra és nem utolsósorban a magyar termékek nemzetközi versenyképességének Javítására. A gazdaságszabályozó és árrendszer módosítása is ezt szolgálja. A PM Bevételi Főigazgatóság Területi Igazgatósága ellenőrzésének tapasztalatai ls azt mutatják, hogy a vállalatok és szövetkezetek megkezdték az igazodást a változó gazdasági környezethez. •-frrőíííöf Felülvizsgálják fejlesztési programjaikat, átértékelik gazdálkodásukat. A vizsgálatok eredménye viszont megállapítja, hogy elég jelentős az átmeneti bizonytalanság és az óvatosság. Ezek a tényezők befolyásolták a termelés alakulását. A VI. ötéves terv sikeres végrehajtása az első években elért eredményeken múlik, ezért a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe . véve a külkereskedelmi ínérlegünket a Jövőben nagyobb mértékben kell javítani. A kivitel és behozatal emelkedésének üteme közötti különbségnek az első időszakban nagyobbnak kell lennie, mint a tervidőszak második felében. Ez az elkövetkezendő esztendő gazdálkodás és irányítás kulcskérdése. Eredményünk, sikerünk függ attól, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni a külgazdaságban végbemenő gyors változásokhoz és miképper tudjuk fokozni részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Eredményt csak úgy lehet elérni, ha az irányítás és végrehajtás még következetesebben tartja magát ahhoz az igazsághoz, hogy előbb meg kell termelni a javakat és csak utána lehet elosztani és felhasználni. Az MKT Csongrád megyei szervezete ezeknek a kérdéseknek a figyelembevételével alakítja ki programját azért, hogy előadások, viták, tanulmányok segítsék elő az irányítás és végrehajtás helyes kibontakozását. Horváth Gyula, az MKT Csongrád megyei szervezetének alelnöke rr- j-^Xjfli JM) RfT'/r*. 4 11 I Hamlet-parafrázisok Stoppard, Bresan a Kisszínházban Pillanatkép két szomszéd megyéről Mondják, a statisztika adatai szárazak, mint a fűrészpor, élvezhetetlenek az olvasó számára. Lehet. Sokan mégis mindig érdeklődéssel veszik kézbe az ország, a megye, a város fejlődését szemléltető legfrisebb kiadványokat, gyűjteményeket, szivesen böngészgetik a tabellákat. Számok és számok szigorú sorrendben. Precíz mutatók logikus összeállításban. Akadnak köztük periférikus jellegűek is. amelyek csak egyegy szűkebb réteg érdeklődését ragadják meg, de talán éppen ez a jó, mert bárki összehasonlíthatja szűkebb hazájának tényeit a szomszédos területekkel, vagy a hasonló státusba sorolt városokéval. Ezt tesszük most mi is, hogy közreadhassuk, hol tartunk a fejlesztésekkel, miben vagyunk kisebbek vagy nagyobbak másoknál. Az ipar állapotáról 1978-as adatokat közöl az idei statisztikai zsebkönyv. Eszerint Csongrád megyében 66 ezer a szocialista üzemekben dolgozók száma, s ennek 13,7 százaléka a textil- és az élelmiszerszakmában keresi a kenyerét. Jóllehet, a kábel-, a mérleg-, a gumigyártás stb. megindulásával, az olajbányászat „belépésével" megjelent nálunk a nehézipar, ez még csak 8,3 százzalékot képvisel a megye szocialista iparán belül. Ugyanebben a vzektoiban 21,6 milliárd for.nt az állóeszközök bruttó értéke, s 381 millió kW villanyáramot fogyasztottunk. A 3S4 e2er hektár termőföldünknek kis híján 68 százaléka a szántó, 54 százaléka pedig gyümölcsös és szőlő. Az .• állatállcr.-anv adatai a múlt lév ós-éről valók; tartottunk összesen 94 ezer szarvasmarhát és 668 ezer darab sertést. Ugyancsak 1979-ben az egy lakosra jutó eladási forgalom 29 ezer forintot tett ki, amelyből élelmiszerre és élvezeti cikkekre 12 ezer 200 forint esik. Építettünk egy év alatt 4 ezer 181 lakást. Tízezer lakosra 35,4 orvos és 89 kórházi ágy jut, száz főre pedig 24.5 tévékészülék, illetve előfizető. Ezek a számok nyilván nem sokat mondanak önmagukban, muszáj összevetnünk más megyék hasonló mutatóival. Mivel azonban itt nincs mód a 19 megye gyorsfényképszerű bemutatására sem, elégedjünk meg egy hozzánk hasonló nagyságú közigazgatási egységgel. A szomszédos Szolnok megyének csak 13 ezerrel van kevesebb lakosa. Ott 63 ezren dolgoznak a szocialista iparban, ám a textilszakma ebből mindössze 0,3 százalékot képvisel. Az Ipari állóeszközök 14,6 milliárdot érnek, és villamos energiából 104 millió kWo-val kevesebbet fogyasztottak. A Szolnok megyeieknek jóval nagyobb a földterületük — 522 ezer hektár, amelynek 74 százaléka szántó, de csak 3.2 százalék a szőlő- és gyümölcsös. A szomszédunkban jóval több a haszonállat, erről tanúskodik a 131 ezres szarvasmarha- és a 765 ezres sertésállomány. Odaát az egy lakosra Jutó eladási forgalom 26 ezer 330 forint volt, ebből az élelmi szer és élvezeti cikkek forgalma- lényegében megegyezik a miénkkel. Lakást '369cel kevesebbet építettek 1979ben. Tízezer lakosra csak 18,2 orvos és 69,7 kórházi ágy jut. ennek oka azonban az, hogy a megyeszékhelyen nincsenek egyetemi klinikák, mint Sze-. geden. Érdekes, hogy többen néznek tévét — száz lakosra ott 26,3 előfizető esik. Magától értetődik, hogy az egymás mellé állított kép korántsem telje6. Száz és száz adatot lehetne még fölsorolni, sőt érdekes lenne a hasonlítás például Baranyával vagy Szeged fejlődési adatalt összevetni a hozzá hasonló kiemelt felsőfokú központokéval, ám félő, hogy akkor csakugyan olvasatlanul maradnának. Emberemlékezet óta nem ment Szegeden a Hamlet. Most két parafrázisát is bemutatták a Kisszínházban. Shakespeare a görbetükörben: Tom Stoppard és Ivo Bresan. Három etűd Stoppard Hamletje, a Valami bűzlik Dániában; ciméből, tételjelzéseiből (adás, ráadás, ráráadás) meg a műfaji KRESZ-tábláról (csak 15 percben) nagyjából sejthető hangütése, a groteszk. Három gyorsfelvétel az egyetemes drámairodalom hegycsúcsáról. Fejtetőre állított piramis: az adás a legismertebb szövegrészletek fölvilIantásával — szerkesztői zsargonnal szólva — alaposan meghúzza- a darabot, o ráadás tovább húzza, míg a rá-ráadás a nagymonológ egyetlen sorára zsugorodik: „Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés." A szellemes ujjgyakorlat akár bemelegítés a színészeknek Bresan Hamletjéhez (nagyjából az ottani értelmezést előkészítendő). ámbátor műsorra tűzése több annál, hogysem merő pedagógiai célzatosságban merüljön ki. föleleveníteni a nézőnek (aki esetleg nem tudná) az ismert sztorit. A fennköltet olykor hajszál választja el a nevetségestől. S miközben e banális igazsággal játszadozik el Stoppard, tulajdonképpen egy klaszszikus drámaformának, a görög tetralógiának hagyományát eleveníti föl, mely a tragikus trilógiák után nem engedte haza a nézőt annyi vér, szenvedés látványával, hanem a témából szatírjátékot karikírozva hangolta jobb kedvre a nagyérdeműt: a színház örömök forrása, könnyek után elkel a fÖlsrfábadúft' rfWCtás, hahota, a mókás derű. "ár, ták. Ilyen konstellációban külön nyomatékot kap, hogy a Paraszt-Hamlet szereposztásában, merő véletlenségből, éppen Bukara játszaná a gyilkos Claudiust, Majkacsa kocsmárosné, a szeretője, a cinkos királynét, a besúgó Poloniust a népfrontelnök Puljo stb. S miként a Bajazzőkban, valóság és színház összekeveredik. Bukara és Puljo, lásd Claudius és Polonius, színdarabbeli jelenetükhöz hasonlóan Joco szerelmesét használják föl céljuk elérésére, kitudakolni, lesből kihallgatni, mit forral ellenük a fiú — de elpróbálják ennek a Shakespeare-részletnek pandanját is, az egérfogót, amikor a vándorszínészek némajátékával Hamlet csalja kelepcébe a gyilkos királyt, készteti színvallásra. Lehull a lepel. Fény derül Bukara veteránnimbuszának, partizánmúltjának sebezhetőségére ls, pláne a sikkasztására; a tanító elkeseredetten regisztrálja a sok disznóságot; Joco végső kétségbeesésében világgá kiáltja az igazságot, s miközben apja a börtönben öngyikosságot követ el, „kiszáll tenger fájdalma ellen", fölszólítja a falusiakat a vétkes(ek) leleplezésére. Igazságért azonban hasztalan perel. Társai elhúzódnak mellőle, hallgatnak, így a tisztességtelenséget, korrupciót, csapravert hordókkal ünneplő, kólózó társaságnak falrahányt borsó a tanító szájából kibuggyanó nagymonológ ... járattak, az utolsó menetre leszáll a földre, az igazi Hamletből idecsengő eszmei kádenciát önmarcangoló szorongással suttogja a tanító, a fortissimónak szánt kólót pedig olyan göthösen, szemlesütve, megszégyenülten poroszkálja a tömeg, mint egy saját csapdájába esett, tönkrevert üdvhadsereg — pianissimo sempre. Bukara győzelme így plrrhuszi. Mindössze arról van szó. hogy ezúttal neki kell, kénytelen-kelletlen, vállalnia a disznóságait, a többiek ideiglenesen megúszszák. Am hogy ludasak, akkor is érzékeltetik Ruszték, ha' üres transzparensekkel tüntetnek a Hamlet-próbán: nincs mit szemére vetniök a Bukaráknak. t. Hatvany Lajosra emlékeztek Hatvanban Hatvany Lajosra emlékeztek szombaton Hatvanban, születésének 100. évfordulója alkalmából. A Grassalkovichkastély udvarán rendezett ünnepségen emlékeztettek arra, hogy ebben az épületben élt és alkotott Hatvány Lajos író, kritikus, irodalomtörténész, aki egész életét a magyar Irodalom szolgálatának szerttelte, támogatta a haladó írói törekvéseket, ott állt pártfogóként, segítőtársként Ady Endre, József Attila, s a magyar irodalom számos nagy egyénisége mellett. Közel se ilyen könnyedcsacska játék a ParasztHamlet: húsbavágó, kemény menet. Kevesebb köze is van Shakespeare-hez, inkább ürügyként használja egy faluközösség belső válságának, vezetők és vezetettek morális problémáinak, ütközésének, az ötvenes évek politikai és társadalmi ellentmondásainak fölbányászásához. A falu vezetői elhatározzák, hogy a nép akarja a kultúrát. Megbízzák tehát a tanítót, rendezzen nekik-velük színielőadást, s mivel egyikük korábban megjárta már Thália szentélyét (Ruszték leleménye, hogy pár perccel előbb bóklászni látjuk Simurinát Stoppardnál), Zágrábban beültették az Omletre, elvtársai legott meg ls magyarázták neki, így a választás kézenfekvő. Hanem Bukara (a szövetkezet elnöke, párttitkár, veterán stb.) első olvasásra nem érti a versezetét. Shakespeare a burzsoá Anglia Írója, át kell fésülni, hogy a faluban mindenkinek világos legyen. A rendezőnek kiszemelt tanító ösztönösen tiltakozik, beadja derekát mégis, családos ember, van kiket féltenie. Az új változatban Amlet pozitív elvtárs lesz, aki a népért harcol; Claudius belépője csasztuskává fodrozódik: „én vagyok a király„ emberek, öklöm lesúlyt kalapács helyett"; a „lenni vagy nem lenni" középparaszti alternatíváját a tanítónk bőszen javítja: „vagy én neki, vagy ő nekem"; s Oméliiát sem kolostorba küldi Amiét, holmi reakciós papokhoz, hanem egyenesen az építőtáborba. Eddig vicces, nem? Komolyra ott fordul, hogy időközben a szövetkezet pénzének nyoma veszett. S a Hamle'nek kiszemelt legény, Joco Skokity, megvádolja a falu hatalmasait, nevezetesen Bukarát: saját dlsznóságaikat leplezendő apjára kenték a lopást, elhurcoltatFélceértés ne essék, a cselekmény időpontja mára történelminek mondható. Színhelye Blatusa körzet Alsó Mrdusa községe, tehát topográfiailag is odébbvaló. Naná Mindazonáltal kétségtelen, amiként a Hamlethistória időtlenségének bizonyítási eljárása folyik rendületlenül a színpadon, óhatatlan, hogy elő ne forduljanak egyéb áthallások is — szembe nem nézni veie, struccpolitika. Régen túl vagyunk az időkön, amikor a szocialista társadalom építésének kezdeti szakaszát jellemző visszásságok, a forszirt-politika ballépései, tabutémáknak számítottak, sőt, a művészettől éppen az ellenkezőjét várták, a fonákságokat elkendőző rózsaszínfelhőket, pozitív elvtársakkal, negatív kulákokkal és a többi. Oly annyira túl vagyunk azokon az Időkön, hogy napjainkra mintha a fordított sematizmus köszöntött volna színházainkra: a vezetők, igazgatók, elnökök és párttitkárok szeplősek mindahányan, múltbéli érdemeik gyanúsak vagy enyhén szólva megkérdőjelezhetőek, szakmai presztízsük nulla, társadalmi munkájuk, közéletrajzuk smafu. Nyilván, ha a tipikust keressük, valahol a kétfajta beállítás közé szorul; vagyishát akadnak rosszak, alkalmatlan káderek, és fordítva, mint tudjuk. Bresan Paraszt-Hamletje sem itt hordozza nehéz terhét, a sikkasztó funkcionárius figurájában, hiszen kívüle más is, úgyszólván mindenki megkaphatná a magáét, a beosztását. Sokkal inkább a darab befejezése problematikus. Politikusán segít rajta a rendezői triumvirátus: Ruszt József, Seregi Zoltán, Böhm György. (Lám, e vidék régi vesszőparipája, a politikus színház!) Az előadás, mit eladdig jobbadán ebédlőasztalok tetején és alatta 3. A Stoppard-nejryedóra forintos ötlete a ritmus. (Meg persze Pauer Gyula és Erdélyi Miklós asztalraktárdíszlete.) Az adás szellemes hangsúlyaira, mozgásötleteire, fölpörgetve kontráznak a ráadásban, ahol igazi filmburleszk kerekedik, temérdek poén, összesűrített akcióláncolat riposzt-parádriposzt villongásai. Tézis, antítézis, szintézis. Hasonlóképpen lüktető, fordulatos, jól adagolt a ParasztHamlet első része is, ám szünet után, a dramaturgiai fogyatékosságok előbukkantán, kissé leül az egész. Önmaga tengelye körül forog — hasznára válnék a ceruza. Ruszt friss ténykedésének szellemkeze igazán a színészvezetésen látszik. Régen játszott ezeken a deszkákon ilyen összekovácsolt csapat, pedig még csak hem is az új arcok okán. ellenkezőleg. Deák Éva AndjaOpheliája tisztes, de szürke munka; Safranek Károly Jocó-Hamletje ügyszólván egyedül lóg ki a sorból, magánszám; még Szántó Lajos Macsak-Leartese a legegészségesebb, meggyőződéssel vulgarizál. Kovács János Bukarája mostanában eljátszott hasonszőrű figuráinak sematikus, ennélfogva tán legnehezebb változata. Semmi rokonszenves nincs benne, velejéig romlott parasztbasa, el nem tudom képzelni, hogy pillanatra is szeretni tudná Kovács. Kitűnően csinálja mégis. Találkozását Shakespeare-rel blazírt, ém természetes fölénnyel ejti meg, valahogy így mered a tyúk az ábécére. Minha a szellemes aforizma öltene testet: a művek tükrök, ha majom néz beléjük, nem nézhet vissza lángelme. Kellően bárgyú, földhözragadt Puljo: Mentes József, Poloniusához új színeket is talál; Barta Mária korcsmárosnéja a Házmestersira tóban ragyogtatott trivialitását ragozza tovább. Király Levente is van olyan naiv, mint amilyen buta ez a Simurina, s e sorok Írójának ügyeletes meglepetése (a kellemes fajtából) Vass Gábor. Kifinomult' stílusérzékkel játssza Stoppard Hamletjét és Bresan Tanítóját, holott a két figura — ég és föld egymástól. A csapatmunka derék, zsoldjukat megszolgáló altisztjei Lakatos István, Gyürki István, Mezey Károly, közkatonái pedig Csorna Lajos, Szabó Mária, Gedai Mária, Mátó Éva, Nagy Éva. Nikolenyi István