Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

Vasárnap, 1980. szeptember 21. 135 A jelenlét kérdőjelei L

étezni sokféleképpen lehet: lézengeni, aktivan kezdeményezni, passzívan lenni, helyzeteket elfogadva élni, szituációkat, folyamatokat befolyásolni, áramlatokra hagyatkozva sodródni.,. — de, valamennyire is jelentős tényezőként jelen lenni csakis aktívan és kezdeményező léiként lehetséges. Csakis így, legyen szó gazdaságról, piacról, kultúráról. vagy az alap és a felépítmény bármily bonyolult viszonyáról. Szép, szép... — mondhatnánk, de hát mit is jelent ezek szerint jelen lenni? Jelen lenni a köztudatban, a piacon, vagyis a létezés olyan formációiban, amely létezésünk anyagi és erkölcsi létjogosultságát biztosítja... Biztosítja azon társadalmi keresletek révén, amelyeknek a gazdaságban, vagy a kulturális szférában éppen aktív jelenlétünkkel eleget tehetünk. S hogy mit is jelent voltaképpen mindebben Jelenlétünk? Elsősorban azt, hogy a közösséggel tudatosítjuk mindazon előnyöket, amelyekkel számára szolgálhatunk, a megfelelő anyagi kompenzáció ellenében. Lehet, bonyolultan hangzik ez a fejtegetés, pedig mindennapjaink olyan egvszerű összetevőjéről van szó csupán, mint a reklám. Azaz arról, hogy életünkben sok mindent produkálunk, s mindezt teszszük egy meghatározott cél érdekében. Vagyis profitálni szeretnénk abból, amit létrehoztunk. S többnyire úgy véljük, ha már létrehoztunk valamit, ami új és jó és hasznos, abból mindenképpen profitál a közösség, s végül közvetve mi is, hiszen a létezés szférájában mi megtettünk mindent ami tőlünk telhet adott esetben például föltaláltuk a spanyolviaszt Föltaláljuk, csináljuk, s el ls adjuk, a szolid tisztességgel fölfelé ballagó kereslet révén, s máris — több-kevesebb joggal — úgy érezhetjük hogy ml aztán megtettük, ami csak értelmesen megtehető, azaz megfeleltünk a kreatív személyiség Iránt támasztott, szocialista követelményeknek. Mert kérem, mi aztán nem választottuk a langyos vizet, mint annyian, mi igenis létrehoztunk valami újat, hogy mára ismét valami újon törjük a fejünket. Sőt. ezt az újat nemcsak kikísérleteztük. hanem gyártani is kezdtük méghozzá sikerrel. s a termékből eladott mennyiség szépen, nvugodt folyamatossággal emelkedik... Vagyis elmondhatjuk, hogy nagy vonalakban eleget tettünk a létezés végső soron kiélezett ellentmondásoktól mentes, szocialista tőrvényeinek, megtettük mit — tisztesen — megkövetelt bázisszemléletű eredményre orientált • köztudatunk, s a produkciókat elváró társadalmi, politikai közvélemény. S ha a világ, a na gyobb világ erről nem is tud? Hát istenem, a hiúságnak is megvannak a maga határai ... lényeg az, hogy mi megtettük a magunkét. Csakhogy: megtettük-e valóban? A kérdés azért merült föl bennem, mert a mindennapi gyakorlat által nagyon is tipizált válaszok adódnak rá. Vegyünk egy — tipikus — példát a sok közül. Egy cég rájön arra, hogy a gyártmányszerkezet racionalizálását sürgető politika nem is olyan buta dolog. Kájön, mert azt látja, hogy a boltok teli vannak (voltak, jobb Időkben) olyan importárukkal, amilyeneket profilja és meglevő technológiai adottságai révén 6 is elő tudna állítani, s az Importkiváltás révén Jelentős népgazdasági hasznot produkálhatna. (A cég saját haszna mindebben nagyon is kérdéses, mert egyes szabályozók tökéletlensége révén a népgazdasági haszonból maga a cég nemigen részesül.) De hát lényeg az öntudat, no meg az a kétségkívül praktikus haszon, hogy bizonyos létező kapacitásainkat e kínálati hézagokra rátalálva el tudják adni. Hozzunk hát létre az importtal egyenértékű, vagy azt helyettesítő terméket, amivel végül ls jelentős mennyiségű dollárt takaríthatunk meg a népgazdaságnak. Kérem, tisztelt olvasók, akár hiszik, akár nem, e kísérleteket és elszánásokat általában eredmény koronázza. Mint esetünkben ls. Megjelent tehát szép csöndben cégünk új termékével a hazai piacon, s ami végképp nem közömbös: nagyon is ízléses — tőkés importból származó — csomagolással. (Igaz, a csomagolóanyag Ara csak tört része az tmportáli készterméknek.) És hogy miért jelentős a csomagolás? Mert a terméket nem vezette be semmiféle reklám, csak olyan volt, mint az Ismeretlen szülők szép, értelmes és jó gyermeke, akit szívesen fogad örökbe bárki. Azaz az ízléses csomagolás sokaknak föltűnt áruházainkban, elolvasták hát a rányomott Ismertető szöveget, s meg is vették — kipróbálni. Így rájöttek, hogy olcsóbb, s semmivel sem rosszabb az import és megszokott árunál, s a cég forgalma szépen emelkedett is. S emelkedik még manapság is, legnagyobb megelégedésükre. Igaz, közben két dolog is történt. Az egyik: külkereskedelmi mérlegünk egyensúlygondjai miatt az importcikk eltűnt boltjainkból. A másik: egy szövetkezet hasonlo terméket doboit piacra, jókora reklámhadjárat mellett, Mindegy, cégünk forgalma békésen emelkedik az adott — kétségkívül nagyon jó minőségű — termékből. Akarhatunk-e hát többet? Alighanem igen, bár a magam példája aligha fontos. Fontossá legföljebb amiatt válhat, mert végül is tipikus. Mert mi történt? Az import helyett gyorsan áttértem a hazai termékre, nem a reformkor hazai ipart védő ligája nak programjára alapozva, hanem egyszerűen azért, mert rájöttem, a hazai semmivel sem rosszabb, mint az import. Aztán amikor a másik cég — jókora reklamnadjárutial — piacra dobta a maga, hasonló terméket, hűtlen lettem első cégemhez és márkámhoz, csak a kíváncsiság kedvéért, hogy kipróbáljam az újat. S annál is maradtam végül, bár azóta szakemberektől megtudtam, hogy nem csináltam éppen a legjobb cserét, mert egy picit drágábban Jutok így hozzá egy picit kevéssé értékes termékhez. Csakhogy ezeket a nüansznyi különbségeket egy átlagvásárló aligha képes érzekelrü. S vásárlóként— számomra azonosnak tűnő minőség esetén — inkább hiszek a reklámnak, mint a maszek szakemberi véleményeknek. És akik nem is juthatnak hozzá ilyen véleményekhez? Azokat nyilván elsősorban a reklám orientálhatja, túl a megszokáson ... Hogy mi a tanulság mindebből? Talán az. hogy létezésünkért meg kell küzdenünk, produkálnunk kell valamit, s produkciónkat el is kell ismertetnünk a szakmával. Szerencsére egyre több szakemberben, vezetőben buzognak Ilyen ambíciók. Csak az a baj, hogy ezek az ambíciók többnyire a létezés szféráiban maradnak, mindennapi kis küzdelmeink, szakmai elismeréseket learatni vágyó tetteink közegében, s arra már ritkán jut erőnk, hogy szellemifizikai gyermekünk számára ne csak a létezés lehetőségét, hanem a jelenlét hangsúlyosságát is biztosítsuk. Vagyis azt. hogv kelendő legyen, azt, hogy keressék, ami kétségkívül nem megy kifejezetten szakmai dlrsöségszámba. de ami végül ls a gazdaság szférájában meghatározza tevékenységünk értelmét. S ez az értelem adott esetben például a piaci ré szesedésbeo fejeződhet ki. E részesedés mértékét pedig önmagában a tett aligha, legföljebb a cselekvések ésszerű láncolata garantálhatja. Még akkor is, ha e láncolat egyik legfóntosabb szemét olyan költséges és látszólag „külterjes" tevékenység alkotja is, mint a reklám. De hát a köztudatban jelen lenni — csak így lehet... SZAVAY ISTVÁN Ifjú koromban Ismertemegy öregembert, akit az utcánkban majdnem mindenki habókosnak tartott, mert egész életét arra áldozta, hogy a Stradivari és Amati hegedűk hangjának tökéletességét elérje maga készítette hangszerein. Nem volt hivatásos hegedűkészítő, nyugdíjazásáig a pénzügynél dolgozott, már akkor is a zene, a tiszta hangok 'megszállottjának Ismerték. Az ő, minden tudományos okoskodásától mentes magyarázásaiból tudtam meg, hogy a madarak sohase fütyülnek hamisan, hogy a harmónia fölborítására csak az ember képes. Amikor megemlítettem neki, hogy szeretném egyszer megnézni a műhelyét, fanyarul nevetett. — Nincs azon semmi néznivaló. — De szeretném látni, hogyan küzd meg a szép hangokért. Ez meglágyíthatta a szivét. '— Aki a tiszta hangok megismerésére vágyik, azt nem szabad elutasítani. Így aztán megbeszéltük, hogy annak a hétnek a végén elmegyek hozzá. — Ebbe a műhelybe csak a x tiszta szobákon keresztül illik besétálni — mondta, amikor fogadott az előszobában. Hangok Két barokkos stílusú, nagyon ódon szobán vezetett keresztül, már ott is éreztem a frissen gyalult fa és az enyv illatát. A falakon Bach, Beethoven, Haydn, Hündel, Schubert képét fedeztem föl, de láttam az egyik ajtó közelében egy szakállas, idős ember arcképét, nem tudtam megállapítani, kit ábrázol. — Ez állítólag egy régi holland hegedűkészítő mester — felelt az öreg. — Külföldön szereztem, a keretet itt készítettem hozzá. Aztán megnyitotta a műhely ajtaját. Nagyon meglepődtem, amikor beléptem rajta. A falakon félig, vagy félig se kész nyers hegedűk lógtak. volt közöttük, amelynek már csak a színezése és fényezése hiányzott. Amikor ezt megemlítettem, elmosolyodott az öreg. — Ö, dehogy, dehogy! Menynyi minden hiányzik még ahhoz, hogy kész legyen ez a darab! — És levette a falról a finom illatú hangszert, elém tartotta. — Ezen valahol tizedmilliméternyi hibát követtem el. Fölszereltem már, rajta voltak a kulcsok, a húrok, más talán megelégedett volna a hangjával; az én fülemnek hibás volt. Én a tökéletes hangot keresem. Azt a hangot például, amit Vörösmarty megtalált versben. — Itt van például egy másik darab, ez már a fényezést is megkapta. Azt hiszem, rájöttem, milyen festő- és fényezőanyagot használt Stradlvári, ugyanis ezeknek az anyagoknak minősége, mennyisége is befolyásolja a hangot. Kezembe adta a hegedűt, nem volt rajta egyetlen húr sem, néztem, forgattam, meg akartam kérdezni, miért szerelte le róla a húrokat, de ő megelőzött. — Ezen is tudok még tökéletesíteni — és visszatette a helyére —. Hát itt dolgozom — tárta szét a karját —. Tudom, hogy az embertársaim, enyhén szólva csodálkoznak, hogy ilyen szenvedély tart rabságban, de én örülök ennek a szenvedélynek. Ha belegondolunk egy kicsit, nagyon sokat adtak az emberiségnek azok, akik a tiszta hangokat és a hangok tiszta harmóniáját keresték. Én hálás vagyok ezeknek, akár Bachnak. Beethovennek, vagy például Vörösmartynak nevezték őket. ORMOS GERÖ Vas István Nicolaus Cusanus sírja „Coincidentia oppo&itorum.,." Cusanus Ellentétek keres ztezési pontja Ez az egész világ, a végtelen sok — Lényeiben, és mégis oszthatatlan Egység. Az Isten is. az abszolút nagy. ki mindent átfog és az abszolút Parány, melyet a legkisebb dolog Magábafoglal. S minden lény, egyed, Ellentétek keresztezésl pontja: Az ember kis világa — parvus mundus — Melyben találkozót ad ú.ira s újra A halhatatlanságnak a halál. A léleknek a test — s e kis világ Tud is a rengeteg taláLkozásról. S ellentétek keresztezést pontia Vagy magad is, aki ezt megtaláltad. Te, Cusanus. bíboros ós eretnek. Istenkereső világfi, utolsó Skolasztikus és első forradalmár. A vallás és a tudomány, a dogmák És misztikák nagy összebékítője. Ki őrizted a régit, és az újat Fellobbantottad. Hogy kerülted el A Móglyahalált. a kiáltozást? Hogy tudtál élni Róma gyanújában? Most Itt vagy Rómában, a San Pietro In Vincoli-ban márvánvlao mögött. Félezer éve fekszel itt, Cusanus, S a márványlapon át erőd merész Sugara megtalálja új meg úi Ellentétek keresztezésl pontját. (1047) sxfYr Ismét áll a harangtorony Somogyi KArolyní felvételei A tavaszi útépítésnek ..útjában" volt. ezért költöztetni kellett a hattyastelepi haranglábat. A Rendező térről azonban csak átmenetileg tűnt el a fából ácsolt zsindelytetős harangtorony. A városrész lakói ugyanis elhatározták, hogv a régi mintáiéra, ahhoz „megszólalásig" hasonló, új haranglábat állítanak fel ugyancsak a Rendező téren. de annak egy kevésbé mozgalmas részén. Minderről márciusban már beszámoltunk, most pedig arról adhatunk hírt. hogv elkészült az új harangtorony. két helybeli mesterember, Csonka József és Guti István szakértelmét, no meg a hattyasiak segítőkész ,éeét Is hirdetve. Átmenetileg műanvag lemezekkel pótolták a zsindelyt a toronvéoítők. az 1029-ben, székely, stílusban készült harangláb eredeti tetőszerkezetének anyagát, zsindelyt ugvanls eddig nem tudtak szerezni. A két harang persze az eredeti: a kisebbik 96. a nagyobbik 179 kilót nvom a mindkettőt. Szlezsák László aranykoszorús harangöntőmester készítette. az előbbi árát a városrész lakói adták össze, a nagyobbik harangét Szeged szabad királyi városa ajándékozta Hattyastelepnek 1920-beiu