Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

136 Csütörtök, 1980. szeptember 25. Anyukám az apámiit okolja minden rosszért, apám pedig anyámat. Nem, nem volt szerelem. Szerelem... Mit tudják ők, mi a szerelem...? Es nem is valók egymáshoz. Apám úri család úri csemetéje — úri alürökkel. Tud lovagolni és vadászni, teniszezni és úszni. Több nyelvet tanult már életében, több ezer könyv van a lakásában, de ő mindezekkel a lehetőségekkel nem tud mit kezdeni. Egyedül a társalgáshoz ért. Ilyenkor megváltozik a modora, valakitől valamikor talán így tanulta. Csillog a szeme, és gesztikulál. Látszik rajta, mindent megjátszik, s az este v^ére holtfáradtan rogy a karosszékbe. Hát ilyen az én apám. Állandóan fekete ruhában, és fehér ingben jár, nekem pedig meg akarja tiltani, hogy szóba álljak a barátaimmal. Szerinte, ha valaki szegény, az szégyellje magát, ha valakinek nincs anyja vagy apja, az fogja be a száját. Ha valakinek nem sikerült kiegyensúlyozott családba születnie, az már megbélyegzett ember... Az apám arra vág föl, hogy ellenőr. (Talán az autóbuszoknál?). Én arra vágtam fel, hogy szakmunkás vagyok. S most már arra is fölvágtam, hogy nem előbb találtam az apámra. Minden hónap elsején 800 forintot fizetek a szobámért, és a vacsoráért Ebédet a Házgyárban kapok. Nagyanyám el se csodálkozott, amikor elsején letettem eléje a nyolc százast. Jól jött neki. Egy nagy veszekedés után jöttem el hazulról. Meglátogattak a barátaim. A nagyanyám volt csak otthon, el akarta küldeni őket. Ennek ellenére én bevezettem a szobába a két lányt és a két srácot (Külön szobám volt, rózsaszin függönyök, rózsaszín damaszt huzat, az ágyneműn monogrammal ellátva ...). Valamikor nagybirtokos arisztokraták voltak az őseim. Ezt a nagyanyámtól túdtam meg, aki mindennap elmondta, hogy egy Écsy nem engedheti meg magának az elhanyagolt külsőt... Egy Écsy!... Ypszilonnal! Egyes magatartásformák küÁrván lönböző motivációiról vitatkoztunk a barátaimmal, amikor berontott a nagyanyám a szobába, káromkodott és csapkodni kezdett a könyvespolcon, rángatta a függönyt, és egyre azt hajtogatta, megtiltja, hogy én ilyen aljanéppel szóbaálljak. — Az az aljas, aki mondja! — ordítottam vissza nagyanyámnak, mire ö kidobott. Azt mondta, nincs szüksége rám az apámnak, hordjam el magam. Szívfájdalom nélkül mentem el onnan, ahol mindennaposak voltak a veszekedések, ahol Soha nem történik semmi, ahol megkopik az ember hangja, ruhája, haja. Ahol elvész az ember egyénisége. Szakmunkás vagyok! Ma már ez a legnagyobb örömöm, és nagyon sajnálom, hogy megismertem az apámat. Soha többé nem lesznek olyan szép álmaim, mint azelőtt. Kár, hogy az apám szemében senki vagyok, egy kis szajha ... Mikor visszaköltöztem az otthonba, az „Üj Ifjúság"-ba, belenéztem a tükörbe. Mi az, 'ami szajhává tesz? Mi az, ami a barátaimat aljanéppé alacsonyítja? Mi az, amit szégyellnünk kell?... Az arcom érdekes, kicsit pattanásos, tarkaszőke á hajam, a szemem világít. s a szemem sarkában állandó félelem ül .. „Van valami ezen az arcon — állapítottam meg magamnak —, ami izgatottá teheti, felingerelheti a másik embert." És talán a barátaim szemében is van valami, vagy a mozdulatukban, a hanghordozásukban, az öltözködésükben — van valami kihívó! Pedig kár. Hisz én a csendet szeretem, a jóságot szeretem, a szépet szeretem, a megnyugvást szeretem ... —-Der amíg egy szerencsésebb ember ölbe tett kézzel vallhatja ezeket sajátjának, addig nekünk a mindennapi kellemes percekért cefetül meg kell küzdenünk. Talán az teszi vibrálóvá a tekintetünket: és a kétely, ami a szánk szögletében olyankor könyörgésbe billen, vagy dacba megy át... Van egy nagy hibám. Nem vagyok hűséges Nem is elsősorban a fiúkhoz való hűtlenségemben van a hiba. hanem úgy érzem, mindenhez és mindenkihez csak hűtlen tudok lenni. Apám házában döbbentem rá erre, 6 a kétségbeesés feneketlen kútjába zuhantam. Szégyellt engem az apám, s én is szégyelltem magam. Mily könnyű szívvel maradtam náluk! Mily könnyű lélekkel jöttem el tőlük! S, hogy visszajöttem az „Üj Ifjúság"-ba, már elkívánkozók innét. Mi lesz velem! Jaj, mi lesz velem!... Így töprengtem napokon át, amikor könnyű, jóleső hullám szaladt rajtam keresztül: a húgaim! A húgaimat mindig szerettem! Minden évben elhoztam őket ide, az „Űj Ifjúság"-ba nyaralni. Velem voltak, és akkor én voltam a világ legboldogabb embere. Talán .... ha hozzájuk hű tudok lenni, akkor talán nem vagyok elveszett ember .. Anyáméknak is elküldtem ötszáz forintot a keresetemből... Talán az is ér valamit. De nagyon könnyen küldtem! Nem éreztem miatta se örömet, se fájdalmat, könnyen költöm a pénzt... Nem szabad, hogy ezek a gondolatok ennyire fölkavarjanak. Ezért hát fogadalmat teszek magamnak, hogy a jövőben hű leszek. Senki ne hevessen ki engem, amiért én most a jobb kezemet a szívemre helyezem, és hangosan mondom el fogadalmamat: — Én, Écsy Anna szakmunkás. fogadom, hogy eljövendő gyermekemhez hűséges leszek. Fogadom, hogy férjemet soha meg nem csalom, szakmunkás szavamra fogadom! A munkámat mindig becsülettel fogom végezni, vigyázni fogok, hogy a továbbképzésem folyamatos legyen, szakmunkás szavamra fogadom... A barátaimhoz mindig hű leszek, szakmunkás becsületszóra fogadom .., Most pedig megyek, megváltom a vonatjegyem, s elutazok. Elmegyek a gavallérom szüleihez. Egy huszonkét éves srác belémesett, feleségül akar venni. A szülei kívánsága volt, hogy megismerjenek először, mielőtt elvesz a fiuk. Én is úgy szeretném. Megint új fedél lesz a fejem fölött. De jó lenne hozzá hűnek maradnom! DÉR ENDRE Tortát 35 személyre? Vajon mennyi lisztből, tojásból, vajból, cukorból kell sü.ni 35 személyre tortát? S vajon hány üveg szörp kell ahhoz, hogy ugyanennyien, szomjatoltón ihassanak belőle a torta után? Vagy elég lenne az is, ha mindenkinek csak egy kicsiny falatot adnánk a süteményből? Ki tudja. hogyan csinálták Kovácsék, akik akkora tálcát hoztak az óvodába, hogy alig fért át a szűk ajtónyíláson? Holnap mi következünk a sorban. Mi visszük a nyalánkságot az óvodába. Merthogy, a fiamnak, Gábornak születésnapja lesz. S hogy pajtásai szépen megünnepeljék, hogy háromszor kiáltsák kórusban: „Éljen a Gábor!", ezért tisztességgel fizetnem kell. Harmincöt gyereknek tortát és szörpöt. Hogy otthon is lesz torta, es a belé szúrt, négy karcsú gyertya imbolygó lángját otthon is elfutja majd Gábor — sebaj. A lényeg az, hogy ünneoeljen, azaz. ünnepeljék. Ha kell, kétszer is. Nagy dolog! — vitatkozhatna most velem Valaki. — Miért kell ezt szóvá tenni? E"vszer egv évben minden szülő kib'ria. S ha nem gondolom tovább a dolgot, még igazat is adnék a vitatkozóknak, csnkhoty az óvodába jön a Télapó is, ünneplik a karácsonyt, tavasszal eljön a nyuszi, és így tovább. Hogy a felnőttek egyéb ünnepeiről már ne is beszéljünk. Szinte kötelező erejű törvény ez ma már mindenki számára. De alig hiszem, hogy csak én bosszankodom miatta alkalmanként. És bosszúságunk forrása korántsem a skótságunk. Senki nem sajnálja annak az egy-két üveg konyaknak az árát, hogy gyermekének születését megünnepeljék. senki sem sajnálja akár 35 négyéves gyerektől sem B jófzű falatokat. Ami idegesít ebben, az elsősorban nem a dolog anyagi oldala, hanem' a szokás mögött meghúzódó szemlélet. Az, amely régi társadalmi talajától megfosztva is újratermelődik. A „semmi sem drága, ha ünneplésről van szó"; az erőn felüli költekezés, egymás túllicitálása; az „ősi magyar gavalléria", a fitogtatott „nagyvonalúság"; a mértéktelen eszem-iszom és a munkahelyi heje-huja minden alkalommal, akkor ls. ha nincs ínvére, vagv époen nehezére esik valakinek. S lám — mint példám bizonvítja — már négyéves korban elkezd iük belenevelni mindezt gyermekeinkbe is. Nem a gyerekekre haragszom, nersze, akik igazán ártatlanok ennek az új és rossz óvodai szokásnak az elharapódzásában. Nem is az óvónéniket kárhoztatom, akik eleinte talán a szülők összetartásának, a közösségi érzésnek valamiféle spontán megnyilvánulását vélték benne felfedezni — persze tévesen. Gábor, Pisti, Kati, már négyéves korában megtanulja, hogy őt csak akkor ünneplik, ha tortát, szörpöt visz a pajtásainak. Efféle „kedvességgel" az is megelőzhető, hogy netán kövérsége vagy szemüvege miatt csúfolni kezdjék. Ha számítása bejön, mire felnő, tudni fogja: akkor kapok jó szót, jó beosztást, jó helyet, jövedelmező állást, soron kívül gépkocsit, lakást, mindent — ha ajándékkal fizetek értük. Mit számít, hogv szeretetre méltó vagvok-e vagy sem, hogy mit gondolnak rólam, fő, hogy fizessenek, s ennek ellenértékeként mindent megkapok. A szörpöt egv idő után a konvak, a tortát pedig a szemérmetlenül osztott csúszópénz váltja fel. Ám. amit a réven nyerünk, azt a vámon el is veszítjük. Hogy mit? Például a büszkesé'ünket. Mert megalázó a jó szó, megalázó a jótett, ha fizetni kell érte. Megalázó a tudat, hogv nem magamért, csak a oén/entért becsülnek. É; etv kissé a fiamat alázom meg holnap, a negyedik születésnapián, amikor tortát viszek vele az oviba MÉRŐ MIKLÓS Az ötvenéves bélyegmúzeum kincsei Részlet a bélyegmúzeum kiállításáról A világ bélyegmúzeumai sorában az elsők között 1930-ban nyílt meg a Magyar Posta Bélyegmúzeuma. Tulajdonképpen a világ egyetlen önálló bélyegmúzeuma, mert másutt a postamúzeumok keretében működnek. Létesítésére az adott ösztönzést, hogy 1978-ban a Nemzetközi Postaegyesület (UPU) úgy határozott: a tagok minden kiadásból öt-öt példányt megküldenek egymásnak. Így azután olyan hatalmas anyag gyűlt egybe, amelyből egy múzeum alapjait rakhatták le. Az illetékes postai szervek sokat tettek az új kultúrintézmény fejlesztéséért. Vásárlás, csere, ajándékozás révén néhány kivétellel a világ minden bélvegét megszerezték. köztük vagyont érő bélvegsztárokat, s minden magyar bélyeg első kiadását és valamennyi változatát. Az itt őrzött több milliárd forint értékű, mintegy kilencmillió bélyeg valóságos képes világtörténelem, egyben jól szemlélteti a nyomdatechnika és e kisgrafikai remekművek művészi színvonalának fejlődését. Ezeket több ezer bélyegterv, 27 ezer okirat, ötezer, köztük sok művészi rajzú emlékbélyegző, több mint tizenhatezer nyomóeszköz, öt és fél millió fázisnyomat, kétezer emléklap egészíti ki. A tervrajzok között történelmi jelentőségű Than Mór festőművészé, amely 1848-ban Kossuth Lajos megrendelésére készült. Kossuth Magyar Alladalmi Posta felirattal, egykrajcáros bélyeget akart kiadni. Már a nyomdai előkészületek is megtörténtek, de a megvalósításra a forradalom bukása miatt nem volt mód. Különleges érdeklődésre tarthat számot a 30 ezer darabból álló, s a világ minden tájáról származó hamisítványgyűjtemény, ami nemcsak a filatélistákat segíti kutatómunkájukban, de összehasonlítási alapul is szolgál. Ennek, valamint a múzeum modern technikai eszközeinek köszönhető, hogy már sok gyűjtő bemutatott szerzeményéről állapították meg: magángyártmány. Az állandó kiállítási anyag 450 négyzetméter nagyságú teremben, falba süllyesztett, fénytől, hőtől védett, kihúzható fémkeretes üveglapok között, világrészenként és államonként csoportosítva, 200 ezer darabból áll. A szakkönyvtárban több ezer könyv, katalógus és a folyóirattár található. A múzeum hazai és külföldi kiállításokon gyakran szerepel, és, mint a vitrinekben őrzött okieve lek. érmek, serlegek is mutatiák. sok elismerést szereztek a magvar bé'vegművészetnek. ..Fiókintézmé\ s" is van: a győri Xantus .Jáus Múzeumban néhány éve bélyegbemutatót tartanak és Debrecenben ls kívánnak létesíteni egyet. A múzeum fejlesztésére is igen nagy gondot fordítanak. Ennek köszönhető, hogy megvásárolták a maga nemében egyedülálló Poppovits-gyűjteményt Az 1871. évi első önálló kő-, maid réznyomattal előállított sorunkból szinte páratlan bélyegeket, próbanyomatokat. négvesblokkokat tartalmaz. Később Poppovits Mirkoa múzeumnak ajándékozta első bélvegeinek, tervrajzait, majd egy haióposta-bélvegzéseket tartalmazó gyűjteményét. Néhány évvel ezelőtt rendkívül nagv értékű magyar bélvegkülönlegesség bukkant fel. Története 1870-ig nyúlik vissza. Amikor ugyanis kezdetleges kőnyomatos eljárással kinyomtatták első bé~ lvegsorunkat. az uralkodó arcképét olyan csúnva foltok torzították. hogv a minisztérium elrendelte valamennyi megsemmisítését. Néhány példány elkerülte a máglyapusztulást, sőt. postai bérmentesítésre is felhasználták. Tulajdonképpen ezek tekintendők a legeslegelső magyar bélyegeknek. mert azután ugyanabban az évben, bár szintén kőnyomatos úton. a sort újból kinyomták, s ezeket már forgalomba hozhatták. A megmentett példányokból párat szintén itt őriznek. A félszázados jubileum alkalmából a posta egyforintos emlékbélveget bocsátott ld. a múzeumban pedig szeptember 13-án nagvszabású kiállítás nvfit meg. amely november 23-ig tart nyitva. Ezenkívül alkalmi postahivatal is működik, amely különbélyegzőt használ. A kiállításon nemcsak a múzeum, hanem a magyar bélyeg történetét is bemutatják az elsőktől naoiainkig. Hatásosan szemléltetik a bélvegpaoír-gvártás fejlődését is. bemutatva az alumíniumfóliára nyomott magyar bélveeeket. a selyemre nyomott lenevel bélvegeket a háromdimenziós hatású olasz kiadást, és egves afrikai államok aranvbélyegeit. sőt azt a buthanit is. amely hanglemezre téve muzsikál. A jubileum eseményei közé tartozik. hogv Maevarorszáe ENSZiasságának 25 éves jubileumára az év végén a múzeumban nemzetközi kiállítást rendeznek, amelyre a világszervezet New York-i. genfi és bécsi oostaigazgatását is meghívják. HAJDŰ ENDRE