Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

Vasárnap, 1980. szepfemüer 28. Andrássy Lajos Anyámhoz, születésnapján Margarétát a kert alól... Nyár-esti békét bodza-ágról... Susogó csendet, harmatost... Gyógyító álmot az akáctól... • • • • • • Gyűjtögettem örömöket a nyárból legyen miből — ha kedveden köd ül vidítanom — hisz élhetnék akárhol: egyetlen már szülötteid közül s mert élek Itt. tekinteted körében: vfevázva-szólni szoktattam magam... Díszítem ím az asztalt — s sir bezárt: a csendek csendje, némák napja van. Titkot is tudhat a képviselő? Az országgyűlési képviselők tevékenysége a parlament plenáris ülései Idején kerül a közfigyelem fókuszába. A törvényhozók közszolgálati munkája azonban nem korlátozódik a parlamenti ülésekre, s ez a tevékenység, amelyet választókerületükben és az országgyűlés bizottságaiban végeznek. folyamatos tájékozódást, naprakész tájékozottságot igényeiOlyan követelmény ez. amelynek teljesítéséhez jogszabályi garanciákkal ls hozzásegítik a honatyákat, A képviselői „kódex", az országgyűlés ügyrendje mellett minisztertanácsi határozat alapján * rögzíti: hol és hogyan kérhet és kaphat a parlament tasla felvilágosítást és segítséget közérdekű munkájához. Általában és elsőrendűen az államigazgatási szervek a törvényhozás segítői, mindennapi támogatói. így a Központi Statisztikai Hivatal elnökének kötelessége. hogv — az országgyűlés elnöke által meghatározottan — rendszeres statisztikai tálékoztatókat szolgáltasson az Országgyűlés Irodája részére A képviselői csoportoknak a területi statisztikákat az országgyűlési bizottságoknak pedig a megfelelő ágazatok részletesebb statisztikai adatait is rendelkezésre kell bocsátani. Az Illetékes minisztereknek gondoskodniuk kell arról, hogy a jogszabálygyűjtemények az egyes minisztériumokban. vagv az Országgyűlési Könyvtárban a képviselők rendelkezésére álljanak. A képviselő kérésére az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője), vagy a Központi Statisztikai Hivatal elnöka rendelkezésre bocsátja azokat az adatokat amelyek a képviselő tevékenységének ellátásához szükségesek. A miniszterek (helyetteseik), az országos hatáskörű szervek vezetői. a tanácselnökök, a tanácsok •végrehajtó bizottságának titkárai, továbbá intézmények vezetői és vezető beosztású dolgozói kötelesek a hozzájuk forduló képviselő számára a törvényhozói munkához szükséges minden tájékoztatást megadni. Különösen a képviselő működési területének társadalmi, gazdasági, szociális, egészségügyi. kulturális helyzetére vonatkozó adatok, az ilyen tervek Ismertetése jelent segítséget, nemkülönben az arra vonatkozó felvilágosítások, hogy a képviselő javaslatának megvalósítása, mely szervtől milyen intézkedést Igényel. illetőleg a képviselő melyik szervhez fordulhat az érdemi Intézkedés elősegítése érdekében. Országgyűlési képviselő államtitoknak minősülő adat közlését illetve az ezt tartalmazó iratba való betekintést is kérheti. A szarv vezetője e kérelmet nem Erkölcs és kultúra köteles teljesíteni: ez esetben azonban a felügyeletet gyakorló szerv vezetőiétói haladéktalanul utasítást kell kérnie, és annak megfelelően kell eljárnia. A titkos adat közlése a képviselő személves tájékoztatására szolgál: erre. valamint az adat titkos jellegére a képviselő figyelmét felhívják. A képviselők által az országgyűlésben előadott javaslatokat — ha azokra az illetékes miniszter, illetőleg államtitkár az ülésszak folyamán * választ nem adta meg — a Minisztertanács Titkárságának vezetője jegyzékbe foglalva a Minisztertanács elé terieszti. Az erre vonatkozó minisztertanácsi határozat alaolán a miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) megvizsgálják a javaslatok megvalósításának lehetőségét A vizsgálat eredményéről 30 napon belül tájékoztatniuk kell az érdekelt képviselőt és az országgyűlés elnökét Az országgyűlési bizottságok ülésein tett lavaslatokkal kapcsolatban az ülésre meghívott miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői kötelesek állást foglalni. Ha erre az ülésen nincs lehetőség, az állásfoglalást 30 napon bélül kell a képviselővél közölni, és a válaszról egyidejűleg ag. illetékes országgyűlési bizottság elnökét tájékoztatni. DR. TÓTH FERENC S

tatisztikailag igazolt tény, hogy bűnözés és iskolázottság fordított arányban áll egymással, vagyis, hogy a magasabb tudományokban jártas emberek nem szoktak rabolni, betörni, gyilkolni, még féltékenységből, erős felindulásból eredően is ritkábban követnek el testi sértést, mint a kevésbé iskolázottak. Tehát, vonhatnánk le a hirtelen, s elhamarkodott következtetést: aki többet tud, az nyilvánvalóan jobb Is. Pedig, aki többet tud, az lehet okosabb, kifinomultabb, pallérozottabb, de hogy feltétlenül jobb-e? Korántsem bizonyos. Ellenpélda is adódik. Ki ne hallott volna a náci haláltáborok vérengző SS-tisztJeiről, akik szabad idejükben Beethovent zongoráztak? És az — ugyanott — eleven embereken kísérletező orvosok talán tanulatlanok voltak? De nem kell ilyen messze mennünk. A mai nyugati világot félelemben tartó terroristák, emberrablók soraiban ls bőven akadnak egyetemisták, Jól képzett fiatal értelmiségiek. Házunk táján maradva pedig: Igaz, hogy a magasabb iskolát végzett rabló fehér holló számba megy, sikkasztani viszont a tanulatlan nem szokott, jószerivel alkalma sem lévén rá. Képzettebb Otellók hűtlenség gyanúja miatt feleségüket sem fojtják meg, kiüldözik viszont a közös lakásból, vagy meglelik tönkretételének százféle ftfikus formáját. Ölni nemcsak gyilokkal lehet. Kivált, amikor az kellemetlen következményekkel jár. Bezzeg a XVI. század kis olasz városállamainak fejedelmei, akik teljhatalommal rendelkeztek, s ezt a hatalmat felettébb féltve, meggyilkoltákmérgezták közvetlen családtagjalkat, fel és lemenő rokonaikat, barátaikat, vélt és valódi ellenségeiket, s ebben nem akadályozta őket jól fejlett művészi Ízlésük: ők ásatták ki a földből az antik szobrokat; megszállott szenvedélyükben kincseket adtak félkarú Aphroditékért, és rendeléseik nyomán csökkent virágzásba a reneszánsz művészet. A tudás sok mindent megváltoztat az emberben, s az emberen. De, hogy erkölcsösebbé teszl-e? Illúzió lenne hát, ha a „kiművelt emberfőtói" a „kulturált embertói" etikai téren többet várunk? A kérdésre választ csak akkor kereshetünk, ha tisztázzuk kultúra és tudás viszonyát, s megpróbáljuk körülhatárolni a kultúra fogalmát is. A tudás nem azonos a kultúrával, csupán része annak, s rész nem azonos az egésszel, mint ahogy az alma sem azonos a magjával, bár magába foglalja. Az egész kérdésre Németh László meghatározása adja meg a legjobb választ: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó • elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese. Irányítója". (Az én katedrám. Tanulmányok, 1969.). Az egész közösséget átható, azt belülről irányító gondolatkör, amely magába foglalja az adott kor tudományát, művészetét, de még termelési módszereit is (például szőlőkultúra!) — ez mind együtt a kultúra, és még ennél is több, beletartozik egy bizonyos érzésvilág is, mely a közösség minden tagját betölti, sőt, az a szokásrendszer is, amely már gyermekkorban beleépül az egyén életvitelébe, anélkül, hogy az egyes ember sokat töprengene felőle, esetleg anélkül, hogy pontosan tudna róla. Régebbi korok embereinél a kultüra részel nem váltak szét; erkölcsöt, viselkedést, magatartást pedig egyaránt áthatott a közösséget szabályozó elv; az egyén birtokosa volt a termelési kultúra és a közösségi művészet ismereteinek, rendszerint alkotója is mindkettőnek; az ilyen közösségi kultúra erkölcsi hatása mindenkire kiterjedt, s ez alól az egyén ki nem vonhatta magát, annál kevésbé, mivel beleszületvén a közösségbe, annak etikai rendszere egész lényébe beleépült, s így az ót belülről, saját lelkiismeretéből irányította, s h« ez nem lett volna elég, hát a közösség vigyázó szeme is kisérte minden lépését. A modern élet, s a városiasodás viszont a közösséget is, a kultúrát is darabokra törte. „Minden egész eltörött, minden egész csak részekbe lobban, minden egész darabokban" — írja Ady egyik versében, megérezve e töredezettség veszélyeit. A közösségéből kiszakadt ember számára a részekre bomlott kultúra már nem erkölcsi szabályozó, hanem részben megélhetési eszköz (tudomány, termelés), részben1 pedig élvezeti cikk, szolgáltatás. Egy zonemű, kép, vers jelenthet olyan élvezetet Is, amely úgy aránylik a kultúra teljes sugárzásához, mint a bordélyházi élmény az igazi szerelemhez. A műalkotás katartikus hatása a közösség abroncsai nélkül is érvényesülhet, de csak az esztétikailag különösen fogékony lelkeknél. Az esztétikum, az igazi szép ugvanls mindig etikus, tökéletességével megrendíti a ráérző és ráhangolódni képes embert, miközben azt sugallja neki, amit R. M. Rilkének, a nagy osztrák költőnek a klasszikus Apolló torzó: „Változtasd meg élted!" Csakhogy, több a „műélvező", mint a rejtett üzenet értője. Gyakoribbak az Igencsak pallérozott elmék, akik csupán értelmi vagy érzékszervi síkon közelednek a műalkotáshoz, míg szívük érzéketlen iránta. Ilyenkor a műélvezet — mivel az égvén érzékenysége éonűív hiányzik, mint a közösség összefogottsága — nem fejt ki erkölcsi hatást. Meglátszik ez a kis közösségekben is: a család, amelynek körében verseket olvasnak föl, ahol a prózai olvasmányokat is megvitatják, a művészeti albumokat közösen lapozgatják —, s ezáltal a műélmény gazdagodva fejti kl hatását, mint a fényforrás, ha tükrök közé állítják — az ilyen család feltétlenül meghittebb, bensőségesebb, érzelmekben gazdagabb, mint a másik, amelyben mindenki külön-külön hódol kedvtelésének, anélkül, hogy a többieket beavatná. Ógyanez érvényes a tágabb közösségre is. Ilyen értelemben nagyon is kulturált lehet a kevéssé tanult ember ls, ha közösségi érzés fűti, és magában hordozza az együvé tartozók belső Iránytűjét; viszont „kulturálatlan" és immorális lehet a tanult ember RÉTI ZOLTÁN: LOVAS KOCSI Is, bármennyit raktároz el a fejében, ha önzés, elzárkózás keríti hatalmába, következésképpen pedig elidegenedik a többi embertől. A kutúra ugyanis, ha közösséget átható erő, mindig érzelmi hatású: nemcsak szokásokat alakít, de érzéseket is. Erkölcsöt formálni is ezért képes, mert az etikus magatartás nem csupán belátáson, hanem elsősorban érzelmeken áll vagy bukik. Kriminológusok mondják, hogy senki sem ismeri úgy a BüntetőTörvénykönyvet, mint a hivatásos bűnözők; a bűn nem a „szabad — nem szabad" ismeretének hiányából, hanem az érzelmek sivárságából ered. A jóra törő akaratot érzelmek hozzák mozgásba: emberség, együttérzés, a másik, a többiek megbecsülése. A kultúra az érzelmek nevelőjeként szegődik az erkölcs szolgálatába; kultúra és érzelemvllág éppúgy összetartoznak, mint kultúra és közösség, lévén ez utóbbi az etikus magatartás gyakorlótere, a gyakorlat pedig az érzelmek erősödésénél ls nélkülözhetetlen. BOZÚKY ÉVA