Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

2 Péntek, 1980. síeptember 20. Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) eredményes gyakorlatot — közös elhatározással — úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy az még inkább be­töltse hivatását. A továbbiakban Lázár György megállapította: A szocialista demokrácia fejlesztésében elért, figyel­met érdemlő eredményeink­ről, s az e téren meglevő lehetőségek jobb kihasználó^ sának szándékáról szólva arról sem hallgathatunk, hogy állami és oazdasági életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknék vezetői nem igénylik mun­katársaik véleményét. Oly­kor a bírólat elfojtására tett kísérletekkel, a parancsolga­tó vezetési stílus jeleivel ls találkozunk. Az ilyen gya­korlatot elítéljük, mert el­lentétes politikai rendsze­rünkkel. s mert éppen a leg­fontosabbtól, az alkotó együttgondolkodás előnyeitől fosztja meg a vezetést, gyengíti az intézkedések ér­telmét belátó cselekvés kész­ségét. Sokszor elmondottuk, most megismétlem: a kol­lektíva véleményének meg­hallgatása, javaslatainak mérlegelése nem szívesség, hanem minden vezető elemi kötelessége. A szocialista demokrácia további fejlesztésével együtt — nem annak ellentéteként, hanem szerves tartozékaként — növelni szükséges az egyének és a kollektívák 1e­lelösségét a feladatok végre­hajtásában. és következete­sebben számon kell kérnünk a kötelességteljesítést is. No­ha társadalmunk taglalnak nagy többsége ma ls felelő­sen dolgozik, betartja er­kölcsi és jogi normáinkat, e téren la van még javítani­való. Az elkerülhetőnél sajnos gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a fe­lületes munka, az önzés kárt okot a közösségnek vagy az egyes állampolgároknak. Szervezeti és döntési rend­szerünk fonákságai vagy ép­penséggel jogszabályaink hé­zagai miatt esetenként túl­ságosan enyhe, olykor el ls marad a felelősségre vonás. Ez általában is hiba, de meg­engedhetetlen, ha vezető­posztok, felelős munkakörök betöltőiről van szó. A kormány munkaprog­ramjába vette, hogy egyér­telműbb — a törvényesség követelményeit kielégítő, de a mainál Jobban érvényesít­hető — felelősségi rendszert dolgoz ki, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fellelhető minden formájá­nak fokozatos visszaszorítá­sára. Társadalmunk becsü­letes és jóérzésű tagjaitól azt kérjük: továbbra se marad­janak közömbösek a hibák­kal. a mulasztásokkal, a szo­cialista erkölcsöt sértő jelen­ségekkel szemben, hanem a közéleti fórumokon és a min­dennapi életben személyes részvételükkel ia segítsenek feltárni és megszüntetni azo­kat. A kormány nevében meg­ígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követelményeket támasszunk, a döntéseket demokratiku­san és szakszerűen készítsük elő, növeljük az ügyekért vi­selt személyes felelősséget. Jó gazdaságpolitikai elvek, lassú gyakorlati végrehajtás A szocialista társadalom építésének legtöbb célja és ertelme, hogy minden meg­előzőnél humánusabb es méltóbb keretet biztosítson az emberi élet számára. En­nek igen sok olyan feltéte­le van, amelyek megterem­téséhez az út közvetve vagy közvetlenül az anyagi Javak termelésén keresztül vezet. A szocialista társadalomban is csak a magas termelé­kenységgel dolgozó, Jól szer­vezett es Jövedelmező gaz­daság képes biztosítani nn­nak lehetőségét, hogy az em­ber ne csak anyagiakban, de szellemiekben ia teljesebbé es gazdagabbá tehesse életét. Ezért a kormány a jövóben Is megkülönböztetett figyel­met fordít a gazdaságra. Önök elött, Tisztelt Kép­viselőtársak, s uz érdeklődő közvélemény előtt Is jól iá­mért az a világgazdaságban Végbemenő változás — vagy ahogyun egyes tekintélyes közgazdászaink fogalmaznak: világgazdasági korszakváltás —, amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhat­ja ki magat. Számunkra is parancsolo szükségesség, hogy mielóbb olyan minőseget ér­jünk el a termelésben, amit ma még csak az clen járók tudnak teljesíteni. Más szó­val, a mi gazdaságunkban is gyökeres változasra van szűk. •ég. Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülóben vannak az extenzív-, növeke­dés forrásai, s mind fonto­sabb szerephez jutnak a ha­tékonysági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpoliti­kát folytatva és továbbfej­lesztve — ezért döntött úRy már több mint tíz éve, hogy Irányítási rendszerünk átfo­gó korszerűsítésével is támo­gatni kell az intenzív fejlő­dés útjára való átállást. Ezt, az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sür­getőbbé tették azok a fejle­mények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoz­tatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági követ­kezményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy at V. ötéves terv ké­szítésekor helyesen ismertük fel — sőt a tervben meg ia fogalmaztuk — a hatékony­ság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának feladatait. E követelmények­nek még rangosabb hang­súlyt és külön is nagy nyo­matékot adott a Központi Bizottság 1977. októberi ha­tározata, amely hosszú táv­ra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fej­lesztése és a termelési szer­kezet korszerűsítése számára. Nem a felismerések és az Iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mu­tatkozó elmaradás okai kö­zött jelentós szarepe van an­nak, hogy a tervben elő­irányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, en­nélfogva nem is alkalmaz­hattuk kellő hatásfokkal az ÚJ helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehe­zebbnek bizonyultak, a vi­lággazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül ala­kultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk te­hát, ha — miközben gazda­ságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan vál­tozott, a gazdasági teljesít­mények megítélésében pedig nagyrészt a régi. beidegzett — a maga idejében elfogad­ható, de az új viszonyok kö­zött mór túlhaladott — ér­tékrend uralkodott. Mint más alkalommal mér elmondottam, most is meg­ismétlem. A helyzet Ilyen alakulásában komoly fele­lősség terheli a kormányt. Mindenekelőtt azért mert nem volt kellően következe­tes azoknak a változatoknak a keresztülvitelében. ame­lyek a felismert úi követel­mények teljesítéséhez szük­ségesek. Csak ennek a meg­állapításával együtt van er­kölcsi alapunk arra. hogv bíráljuk a gazdálkodó szer­vezetek munkájában megta­nehéz aratás résztvevői, a gádok tpttek és tesznek felszabadulási és kongresz- napról napra tanúságot, bi­szusl munkaversenyben p<^ zonyos, hogv az eredmény dát mutató szocialista bri- sem fog elmaradni. A VI. ötéves terv előkészítése. Lázár György, a Minisztertanács elnöke beterjeszti a kor­mány programját. (Telefotó — KS) lálható. ugyancsalt nemike­vés gyengeséget. A hatékonysági követel­mények és a gazdaság tény­leges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkeres­kedelmi mérleg egyensúlyé; nak megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan ele­mezzük, újraértékeljük és módosítsuk gazdaságpoliti­kai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizott­ság 1978 decemberi ülésén végezte el. majd az ott ki­alakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata ls megerősítette. Kedvező folyamatok a gazdaságban A Központi Bizottság ha­tározata alapján lényegesen — de az alapvető társadal­mi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhal­mozás és a fogyasztás elő­irányzatait. a a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyre­állítását. Egyidejűleg meg­gyorsítottuk azoknak a köz­gazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgon­doltabb. jövedelmezőbb, il­letve takarékosabb gazdál­kodásra késztetik a vállala­tokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében ke­rült sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átala­kítására, a termelési szer­kezet korszerűsítését, a gaz­daságosság fokozását ösz­tönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szere­pének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási ki­adásainak csökkentése. Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok Indullak el. Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányénak csökkenésében mutatkozik meg. amit Jól szemléltet, hogy a tőkés va­lutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hó­napjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett vtsz­sza. Az előrelépés számot­tevő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmond­hatjuk, gazdaságunkat rá­állftottuk arra a fejlődési pályára, amely--- kivezethet az ismert nehézségekből. Énnek érdekében vállalnunk kellett ..az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökken­tését ls. 1976—1980 között a tervezettnél kisebb mérték­ben növekszik a termelés, a nemzeti jövedelem és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesít­jük — a lakosság életszín­vonala sem éri el a tervezett mértéket. Az egyensúly helyreállítá­sát elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzé­kenyen érintő döntések vég­rehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon va­lóban szükség volt-e a köz­gazdasági viszonyok — fő­leg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítá­sára? Meggyőződéssel és Jó lelkiismerettel mondhatom: igen. szükség volt. Minde­nekelőtt azért, mert ha a termelést és a fogyasztást továbbra ls elszigeteljük a Valóságos érták- és érdek­viszonyoktól, ez nem jelen­tett volna mást. mint a hal­mozódó ellentmondások fel­oldásának elodázását Köszönet a népnek Átmenetileg bizonyára könnyebb lett volna a kor­mány dolga, ha nem hozza meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, de gazda­ságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. .A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitér­nie a nehéz döntések elől. ha ezzel megakadályozhat­ja a helyzet romlását. s megteremtheti a javulás fel­tételeit. Ez alkalommal is köszö­netet mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és tá­mogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de el­kerülhetetlen lépéseket. Kü_­lön is köszönetet mondok azoknak a gazdasági veze­tőknek, munkásoknak, ter­melőszövetkezeti dolgozók­nak, közgazdászoknak, mű­szaklaknak. párt- éa társa­dalmi aktivistáknak, akik a helyzet ismeretében gondol­kozva, nem meggondo­latlanul, késlekedés nélkül az új követelményekhez iga­zították munkájukat. Ez évi tervünk végrehaj­tása — habár a külső kö­rülmények most is megnehe.­zítlk dolgunkat — ló Irány­ba halad. A még előttünk álló hónapokban az a leg­fontosabb feladatunk, hogy to­vább erősítsük, még határo­zottabbá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az érvi­zek ellen küzdők, az idei TUztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim 1 A kormány soros tenni­valói közé tartozik a nép­gazdaság VI. ötéves tervé­nek előkészítése. Arról ad­hatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások tttem­szerűen haladnak. Ebből ki­indulva. az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot meg­vitatásra és Jóváhagyásra még ebben az.évben a tisz­telt Országgyűlés elé ter­jesztjük. Olyan ötéves tervet kí­vánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határoza­tának szellemében — foly­tatva és továbbfejlesztve az 1979-ben megkezdett gazda­ságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasá­gi egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzé­sét, és egy későbbi, nemileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de' nem könnyen elérhető célok. Amikor azt mérlegeljük, milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőkét kell figyelem­be venni: az egyensúly meg­teremtésében az utolsó két évben jelentősen előrehalad­tunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítá­sa még előttünk álló fel­adat. A számításba vehető energia- és nyersanyagfor­rások mennyiségileg alij növelhetők, viszont tetemc­sen nőnek megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában — bár azt több oknál fogva nehéz előrelátni — nem számítha­tunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál köny­nyebb helyzetet teremtene. Ilyen feltételek mellett, a mennyiségileg mérhető glo­bális növekedésnél sokszor­ta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szer­vezettségének javításával, a termelést költségek fdjlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyei­nek kihasználásával mennyi­re és milyen ütemben tud­juk fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Jövőben sokkal in­kább. mint valaha éppen ezt: az éi'tékalkotó folyamat meggyorsítását kell a gya­korlati munka középpontjá­ba állítani. A következő évekre ter­vezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél. hanem szük­ségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazda­ság megújításához, a gyor­sabb fejlődéshez vezető úton. De nem ls egy hely­ben topogáé, mert a minő­ség, a korszerűség, a gazda­ságosság magas szintre eme­lése, a nemzetközi verseny^ képesség javítása maga ls fejlődés és nem kisebb fel­adat — az igényes ember számára nem kevésbé moz­gósító cél, mint egv menyr nyiségileg gyors, de minő­ségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása. Céljaink elérésében, tö­rekvéseink valóra váltásában — mutatott rá Lázár György — növekvő szerepe lesz an­nak. hogy az állami irányí­tás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormány­ban — emeljük a vezetés színvonalát, előrelátóbbá éa összehangoltabbá tegyük a tervezést, javítsuk a gazda­sági szabályozást, fokozzuk az ellenórzest, és követke­zetesebben érvényesítsük a felelősseget. További intézkedéseket kí­vánunk tenni azért, hogy még Inkább érvényt szerez­zünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Az Irányítás eszköztárá­ban fontos szerepet betöltő közgazdasági szabályozó rendszerben, amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk nagyobb ará­nyú változtatást. A folyama­tos továbbfejlesztésre azon­ban természetesen szükség van. A továbbiakban is arra törekszünk, hogy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepét. Célunk, hogy a gazdasági szabályozók, ezen belül az árak és valutaárfolyamok mindinkább kifejezzék a ha­tékonyság nemzetközi köve­telményeit, érzékelhető ösz­tönzést és tág teret adjanak a kezdeményező-vállalkozó kedv számára, a jövedelme­ző tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg jobban rászo­rítsanak a gazdaságtalan ter­melés megszüntetésére. Eh­hez igazltjuk a támogatások rendszerét, valamint a hitel­politikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdasá­gosabb termelési szerkezet kialakításának ösztönzésében. A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok meg­feleld alakítása mellett több figyelmet szükséges fordíta­ni a vállalatok szervezeti fgndszerének folyamatos kor­szerűsítésére. Megfelelő közgazdasági és Jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehető­séget, hogy a gazdaságtala­nul működő vállalatókat. te­lepeket vagy részlegeket ter­melési profiljuk gyökeres módosfiásával tegyük jöve­delmezővé. vagy végső eset­ben — ha más megoldás nincs — megsr.Untessük. Más­részt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis- éa középvállalatok alakítását—, amelyek rugalmasabban tud­nak alkalmazkodni a piaci Igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, Jobban állják a versenyt, s részben az úgy­nevezett háttéripar szerepét is betöltik, Főleg a szol­gáltató ágazatokban és a ke­reskedelemben nagyobb teret szánunk a kisiparnak — munkaközösségeknek és a különböző bérleti formák­nak. Pártunk XII. kongresszu­sén nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorga­lom, a felelősségérzet kama­toztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, ha­nem a körülményeken is mú­lik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehető­ségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azon­ban önmagában még kevés. A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben meg­van a képesség, hogy felis­merjék a fejlődés követel­ményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot és munkatársalkat Is alkotó gondolkodásra, a Jobb, a magasabb színvonalú telje­sítmények elérésére serken­tik. A terv céljairól A készülő terv részleteiről — mondotta a többi között a miniszterelnök — még ko­rai lenne szólni, de a főbb gazdaságpolitikai követelmé­nyek éa az általános kere­tek már körvonalazhatók. Mai ismereteink alapján úgy látjuk, hogy 1981—85 közölt a nemzeti jövedelem évi, kö­rülbelül 3 százalékos növe­lésére lesz lehetőség. Ez ar­ra a feltételezésre épül, hogy képesek leszünk meggyorsf-

Next

/
Oldalképek
Tartalom