Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

Csütörtök, 1980. szeptember 25. 3 Homokkitermelok Nagy László felvételei K«ra tavasztól késő észig kedvelt sétahely a szegedi Tisza-part. Néhányan még télen is kijárnak, és nézegetik az úszó jégtáblákat. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat szegedi homoktelepének dolgozóit munkájuk egész évben a folyóhoz köti, mert mindig szükséges az építkezéseknél a Marosról uszályokban érkező homok. Naponta 7—8 ezer köbméter homok „utazik" futószalagon a partra, ahol érdekes halmokban gyűlik össze. Képeinken e nehéz munka néhány mozzanatát örökítettük meg. Több szén, nagyobb kereset Javult a munkaidő kihasználása és nőtt a vájárok teljesítménye a mozgóbér ösztönzőbb felhasználásával a dorogi bányákban. E szénbákiterjesztésével lehetővé vált góbérből s ezzel egyidejűleg a teljesítmények differenci- alapkeresetüket is emelik. A áltabb elismerése. Azok a mozgóbérből honorálják egybrigádok például, amelyek az egy célfeladat eredményes előírásnál lényegesen több és teljesítését is. Az idén célnyák szakszervezeti bizott- jobb minőségű szenet fejte- prémiumban részesültek azok ságának szerdai ülésén el- nek, az átlagosnál nagyobb az elővájócsapatok amelyek mondták, hogy a mozgóbér arányban részesülnek a moz- alaposan meggyorsították az új munkahelyek feltárását. Az idén — a múlt év hasonló időszakához képest — hét százalékkal több mozgóbért fizettek ki a vállalat fizikai munkásainak. Jogászok számvetése Az M3SZ megyei szervezetének taggyűlése Beszámoló és vezetőségvá- nak az eddiginél hatékolasztó taggyűlésre ült össze nyabb bevonását a szövettegnap, szerdán délután a ség munkájába. Magyar Jogász Szövetség A beszámoló és a vita Csongrád megyei szervezete, után dr. Hársfalvi Rezső, a A megjelentek — bírák, Magyar Jogász Szövetség ügyészek, ügyvédek, egyete- központi titkára és dr. Leidmi oktatók, tanácsi, vállalati niczky András, a Hazafias és termelőszövetkezeti jogá- Népfront megyei szervezetészok — elsőként dr. Keme- nek politikai munkatársa nes Béla egyetemi tanárnak, jutalmat, elismerő oklevelet a megyei szervezet elnöké- adott át több évtizedes erednek beszámolóját hallgatták ményes tevékenységéért dr. meg a szervezet elmúlt öt Bach László nyugalmazott esztendőben végzett munká- vállalati jogtanácsosnak. Az járói. A feladatok összegzése MJSZ megyei szervezete a után részletesen foglalkozott HNF kitüntető plakettjét a beszámoló a különböző kapta. szakosztályok és a két tago- A taggyűlésen megválaszzat tevékenységével a szer- tották az új elnökséget is. A vezet társadalmi kapcsola- megyei szervezet etnöke istaival. Az elnökség taggyű- mét dr. Kemenes tséla. A lés elé terjesztett és elfoga- hódmezővásárhelyi szervedott javaslata elsősorban zet elnökének dr. Nagy Laazokra a feladatokra hívta jóst, a vásárhelyi városi bifel a tagság figyelmét me- zottság elnökét, a makói lyek az MSZMP XII. kong- szervezet elnökének dr. Forresszusa határozataínak vég- gó Istvánt, a makói városi rehajtásában a megye jo- tanács elnökét, a szentesi gásztársadalmára hárulnak, szervezet elnökének dr. Célként jelölte a határozat a Varga Lászlót, a szentesi Jogpropaganda, a jogi isme- ügyészség elnökét választotretterjesztés fejlesztését. a ták. jogi tevékenység fokozottabb Az országos elnökség közmegismertetését a lakosság gyűlésére 18 küldöttet vákörében, a fiatal jogászok- lasztott a taggyűlés. Megállapodás Szerdán Budapesten befejeződött a magyar—nigériai gazdasági, műszaki, tudományos együttműködési vegyes bizottság első ülése. Megállapodtak, hogy tovább fejlesztik a két ország egészségügyi, oktatásügyi. valamint mezőgazdasági és élelmiszeripari együttműködését. V

olt egy cég, amely egy új terméket készült a piacra adni. Jól sikerült a fejlesztés, büszkék is voltak rá, elhatározták hát, hogy fölkínálják egy jól menő kereskedelmi hálózatnak: legyen egyedül az övé. Jótett helyébe jót várj! Ugyanis az idők szelét érzékelő cégünknek a szeme szája elállt a csodálkozástól, amikor a kereskedő fergeteges reklámhadjáratot indított az ö terméke érdekében, merthogy forgalom nélkül nincs haszon. Hirtelen kezdte is megérteni, miért is megy olyan jól annak a kereskedelmi hálózatnak. Szóval: megállapodtak a szállítások kezdetében, ütemezéseben, ahhoz pedig a kereskedelem időben indította az előzetes reklámhadjáratot (természetesen jókora összegeket invesztálva abba a termékbe, amiből csak mintát láthatott addig). Megvolt tehát a bizalom. A kereskedő bízott a termékben, bízott a vállalat pontosságában, abban, hogy betartja a szállítási határidőt. Bízott a vállalat is kooperáló partnereiben, mert a szükséges anyagokat jó előre megrendelte. S hogy megfeleljen a gazdaságpolitikai kívánalmaknak, vállalatunk nem halmozta föl tonnaszám az anyagokat. Ügy vélte, elegendő garancia a többszörösen visszaigazolt megrendelés, s elég, ha a gyártáshoz szükséges anyagok jó része úgy egy héttel a szállítás határideje előtt beérkezik. Az anyagok természetesen nem érkeztek meg... Rémült telefonok a kereskedelemtől: mi történt? Rémült telefonok a partnervállalathoz: mi történt? Hol az ígért anyag? Hát az nincs — hangzott a válasz. Esetleg a következő negyed| évben. De ha annyira fontos, éppen valami hasonlót tudnánk kínálni... Mindegy, hozzák, csak legyen — kezdődött a kapkodás, a kísérletek, hogy a terméket, néhány hét késéssel, s egy picit másként, ahogy szerették volna, azért piacra dobhassák. Elgondolkodtató a történet, akkor is, ha sok hasonlót lehetne idézni mindennapjainkból Már csak azért is elgondolkodtató, mert végül is olyan — sokszor természetesnek tekintett — jelenségről van szó, olyan hanyagság-modellről, aminek árát, népgazdasági méretekben tekintve alighanem százmilliókra rúgó veszteségeit nem fizeti senki. Illetve fizetjük mi, valamennyien. Mert a kötbér nagyjából-egésszébői kiment a divatból, hiszen adott kárunkat még csak megtéríttethetnénk a bűnös vállalattal. De hát attól anyagok tucatjait szerezzük be. s egy per után, egy kártérítési kötelezettség behajtása után megnézhetnénk magunkat... Mert nálunk, általában, ma még a vevő a kiszolgáltatott, népgazdasági méretekben is. Kiszolgáltatottság.. Alighanem olyan közhely, amit túlságosan sokszor elmondanak. Mert lehet, hogy valóban kiszolgáltatott, csakhogy emögött a következtetés mögött alighanem egészen más okok húzódnak meg, mint általában vélnénk. Mert öszszegzésképppen a kiszolgáltatottságra apellálni, az föltételezi, mintha nagyon is átgondoltan, racionálisan születnének meg a „most nem szállítok neki" jellegű döntések, pontosan meghatározott érdekek szerint, amelyben a szállító mindenekelőtt a maga érdekeit nézi, tisztában léve a partnef^ kiszolgáltatottságával. Holott — azt hiszem — a legtöbb esetben egészén másról van szó. Amolyan joviális hanyagságról, hogy „én szeretlek téged, és szívesen szállítanák is, de hát nem jött össze, majd később, vagy esetleg mást..." Vagyis a „nem szállítok" típusú (nem döntések') helyzetek többnyire olyan irracionális szférákból fakadnak, amelyekben nem az érdekeltség megléte vagy hiánya, vagy éppen negatív volta játssza a főszerepet, hanem sokkal inkább a kényelmesség, a figyelmetlenség, a partner erőfeszítéseit méltányolni nem tudó lezser érdektelenség. H

ogy így lehet a legtöbb esetben, egyre inkább hiszem. Hiszen ha nem így lenne, legalább erkölcsi kötelességnek érezhetnénk egy időben megeresztett telefont: fiúk, nem jön össze a dolog, ütemezzétek át a programot, mert késni fogunk... Mert ésszerű okokkal aligha, legföljebb a nemtörődöm kényelmességgel lehet magyarázni az információk hiányát is. Hisz példák nemcsak a vállalatok közötti kapcsolatokban, de vállalaton belül is akadnak bőven. Mert mivel magyarázható az, hogy egy vállalati vezető leül a külföldi partnerrel — aki nagyon fontos a vállalat életében —, hogy tisztázzanak végre egy régóta fölvetett üzleti lehetőséget. Kezdené elölről, hogy hogyan is kellenne, s akkor kiderül, hogy a partner már hónapokkal azelőtt megtelexezle feltételeit — gyors választ várva — az általa illetékesnek vélt vállalati kirendeltségnek. Csakhogy, azok a vállalati fölépítésben nem lévén illetékesek dönteni egy ilyen üzletben, egyszerűen megfeledkeztek az egészről és elfektették a telexet. Ez mindkét félnek néhány tízezer dollárba került. Vagy mit szóljon az a vállalatvezető, akinek szól a kereskedelmi partner, hogy folyamatosan szállított termékük immár egy hete nem érkezik meg. Gyors nyomozás; Kiderül, lerobbant egy gép, amit az üzemvezető a szokásos úton kiadott javíttatni, potom féléves vállalási határidőre. Mert csak így vállalták, mert a gép nem is helyettesíthető mással... És a termék? Az nem az ő dolga. Rendben, csakhogy minderről egy szót sem szólt főnökeinek. Aztán rémült kapkodás, az ország másik végén egy hét alatt megjavítják a gépet. Csakhogy három hét, három drága hét ment veszendőbe az információ blokkolása, hanyag elfektetése miatt Három hét az időből, s valamennyi a vállalat renoméjából... Nem hiszem, hogy racionális okokkal magyarázható mindez. Az, hogy spórolunk a szavakkal, a telefonnal a levéllel, a telexszel azokkal az információkkal, amelyek révén — ha időben érkeznének a címzetthez — „objektív okokból" bekövetkező veszteségeinket országos méretekben alighanem százmilliókkal lehetne csökkenteni. Hiszen mindez sokszor nem is érdekeltség, inkább csak elemi tisztesség kérdése. Hisz bármily érdekeltségi rendszert dolgoznánk is ki, ha eljutnánk oda, hogy egy vezető havonta két- és tizenötezer között kereshetne a vállalat, vagy saját szektorának eredményeitől függően, akkor is csak arra vehetnénk rá embereket, hogy a meghatározó elemekre ügyeljenek, mert az adott vállalat eredményességet végül is azok az elemek határozzák meg. Mert a „rések", az apróbb tényezők, a partneri kapcsolatok tisztes és korrekt folyamatossága csak oly távoli és bizonytalan érdek, amely meghatározóként aligha kaphat szerepet az anyagi érdekeltségekben. T

etteinket, vagy éppen tetteink elmulasztását sokszor végül is egy irracionálisnak tekinthető szféra, s irracionálisán elfogadott viselkedési modell határozza meg. Igaz, az alap. jában véve keresleti piac visszafogásával mind kevesebb lehetőség lesz majd az ilyen, alapjában véve irracionális viselkedésre, ám mindez, addig is, nagyon sokba kerülhet nejünk. Normáinkat Ls rendeznünk kellene hát. nemcsak a teljesítményekben, hanem viselkedésünk, munkavállalói mentalitásunk terén is. Márpedig e normák elsősorban a vállalati követelményrendszerből, 4 szoros és rugalmas munkahe» lyi kapcsolatokból követkert hetnének, ahol a jól végzett munka örömöt és elismerést szül, egyedi és. kizárólagos belépő a közösségbe .. Szávay István Kábelgyári brigádvezetők tanácskozása A Magyar Kábelművek szóbeli kiegészítést a követ szegedi gyárában brigádve- kező ötéves tervidőszakra zetői tanácskozást tartottak szóló munkaverseny-szabálytegnap, szerdán. Tombácz zathoz. A vitában 'elszólgló József.' a gyár igazgatója is- brigádvezetők helyeselték a mertette az idei gazdaságpo- különböző jellegű munkát litikai célkitűzések eddigi végzők vei-senyének elkülöteljesítését, és a további fel- nített értékelését, kérdéseadatokat. Nehéz évben, vál- ket és javaslatokat vetettek tozó körülmények között feJ a munkaverseny értékekell helytállniuk a gyár dol- ,. . , , , ., gozóinak. lesevei kapcsolatban, majd Sastyin Béla, a gyár mun- a módosításokkal együtt elkaverseny-felelőse fűzött fogadták azt. Admfb arak jogalkalmazóknak „A tartásdíj megállapítása" — ilyen és hasonló leckéket adnak fel az Igazságügyi Mi nisztériumban elhelyezett, úgynevezett terminál berendezésnek. A gépen nyomban érkezik az államigazgatási számítógépes szolgálat adatbankjából a válasz: melyik törvény, hányadik paragrafusának milyen bekezdése, s az alacsonyabb szintű jogszabályok mely pontjai szolgálnak a döntés alapjául. Mi több, megjelennek az egységes joggyakorlatot segítő legfelsőbb bírósági állásfoglalások, iránymutatások is. A néhány hónapja működő berendezés ma még csupán a csamuj'Aji szabályok között nyújt eiigazodást. — A minisztériumban kísérleti jelleggel létrehozott adatszolgáltató berendezés az országos jogi alapnyilvántartás gépesítésének előhírnöke — mondotta dr. Bacsó Jenő, a minisztérium számítástechnikai fejlesztési és jogszabálynyilvántartási központjának vezetője. Varázsiafos Magyarország Szerdán sajtófogadáson mutatta be a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, valamint az NSZK-beli UniversVerlag a „Varázslatos Magyarország" című magyar— NSZK együttműködéssel készült reprezentatív fotóalbumot. A bielefeldi könyvműhely először jelentetett meg Magyarországról szóló művet — magyar, nemet, angol és francia nye' /en. 4 >