Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

4 Csütörtök, 1980. szeptember 25. Települések - szövetségben Fontos és hasznos intézkedés Rövidesen érvénybe lép egy új rendelkezés, amely szerint a helyi tanácsok tár­sulhatnak más tanácsokkal, vállalatokkal, mezőgazdasági üzemekkel a lakosság jobb ellátását szolgáló szervezetek létrehozására, fenntartására. Ai első pillanatban érdek­telennek tűnő intézkedés évek óta húzódó ügy végére tesz pontot. Nyilvánvaló, hogy a falvak lakosai is igénylik a város! színvonalú ellátást, szolgáltatást. Csak­hogy a kisebb településeken szűkebbek az anyagi lehető­ségek. Még a tehetősebb, né­pesebb községek sem gon­dolhatnak arra. hogy ön­állóan létrehozzanak építő, vagy útjavító vállalatot köztisztasági üzemet. Közö­sen azonban könnyebben, hamarabb elérhetőek a cé­lok. * A kis településeken egy­szerűen nincs mód bizonyos szolgáltatásokra, nincs pél­dául annyi iskolás korú gye­rek. hogy — a tanerőket ésszerűen foglalkoztatva be­vezethető lenne az osztott oktatás. Az viszont reális Igény, hogy körzetenként el­érhető távolságban, több fa­lu erejét egyesítve hozzá­férhető legyen mindaz, ami a városban természetes: a szakorvosi rendelő, az óvo­da. a művelődési házi a ház­tartási gépeket javító mű­hely. A települések együttmű­ködésének eddig ls számos formája alakult ki. Évről év­re újabb községek egyesül­tek. vagy alakítottak közösen tanácsot — kisebb-nagyobb körzeteket igyekeztek job­ban élni szellemi és anyagi erőikkel. A falvak társulását leginkább persze a gazdál­kodás sürgette. A szükség a kisebb községek tanácsait is rákész tette, hogy belefogja­nak egy-egy nagyobb vállal­kozásba. így persze csak nagynehezen jött össze a pénz új létesítményekre, aztán megint évekig húzó­dott a kivitelezés, mert a na­gyobb építő vállalatok nem szívesen vonultak ki a fal­vakba apró munkáért sok helyen éppen a közös tanács megszervezése hozott válto­zást: abban a társközségben lehetett felhasználni a fej­lesztésekre szánt pénz javát ahol arra leginkább szük­ség volt * Mind gyakrabban szövet­keztek a jó tapasztalatokon okulva az önálló községek is: víztársulások, több tele­pülést összekötő regionális vízművek létesítésére, aztán közös érdekű építőbrigádo­kat szerveztek, s vannak ma már együttesen szervezett kommunális vállalatok, költ­ségvetési üzemek, amelyek utat javítanak, épületeket újítanak fel, és ipás karban­tartást végeznek. A magyar­nándori közös vállalkozást például hat település hozta létre, a Velence központtal működő üzem pedig kiszol­gálja az egész üdülőterüle­tet, Mezőkövesden négv falu létesített közös rendelőintéze­tet. Az új rendelkezés az ilyesféle törekvéseket segíti. A társulásokra, az együtt­működésre egyébként a vá­rosok és a környezetükben lévő falvak között ls nagy szükség van. Egyre nyilván­valóbb. hogy sem a városok, sem a községek nem gondol­kodhatnak csupán saját „fa­laikon" belül, amikor fejlesz­tési elképzeléseiket kialakít­ják. Ha mindenütt csak a sa­ját iRényekkel számolnának könnyen előfordulhatnának ésszerűtlen költekezések. Egy-egy körzetben ajánlatos közösen mérlegelni: hol. mit, miből, mennyit? Ezért szor­galmazza — már a VI. öt­éves tervre vonatkozóan a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala a városok és szűkebb vonzáskörzetük közös, össze­hangolt fejlesztési terveinek kidolgozását. Negyvenkilenc városhoz már igazgatási szá­lakkal is kötődnek falvak, az úgynevezett városkörnyé­ki községek — ezekben a körzetekben egyenesen köte­lező lesz az ilyen összehan­golt tervezés és fejlesztés. * Ügye ez a városnak is, hi­szen ellátó szerepéből adó­dóan minél több informá­cióra van szüksége a kör­nyék igényeiről — még in­kább persze a falvak gyara­podását szolgálja. P. 8. fizetve Nyugat­fejlesztése Fejlesztési ütemet és a be- tert fúrnak, addig lOTS-re a ruházásokat tekintve Nyu- kutatások mennyisége meg­gat-Szibérla különleges he- kétszereződik. Az infrastruk­lyet foglal el a Szovjetunió túra kiépítése óriási feladat, népgazdaságában. Üj váró- A következő ötéves tervidó­sok, települések nőttek ki a szakban Nyugat-Szibériában földből, s ami még fontosabb a tavalyi 261 kilométerrel mind több földgáz és kőolaj szemben évente 800—900 ki­kerül a felszínre a mélyből, lométer szilárd burkolatú Ez a körülmény lehetővé utat építenek, újabb gáz- és tette a kilencedik és főleg ^olajvezetékeket fektetnek, tizedik ötéves tervidőszak- elektromos távvezetékeket ban, hogy pótolják az ország létesítenek. Előzetes számítá­sok szerint 1983-ban csak­nem 200 ezerrel többen dol­más részein kiapadó forráso­kat, továbbá azt, hogy a ter. melést népgazdasági szinten goznak majd Nyugat-Szibé­is jelentősen növeljék, nyugat-szibériai földgáz­A riában a kőolaj- és földgáz­és iparban, valamint a geoló­kőolajlelőhelyek már az Idén giai kutatások területén. S 315 millió tonna kőolajat és emellett mind több munkás­165 millió köbméter földgázt kezet igénylenek a kisegítő adnak. A fejlesztés most új lendü­! letet kapott. Például mind . . „.„. _ .. 1 több kutató- és feltárófúrást kcl1 teremten1' E7 idei« végeznek ezen a területen, millió négyzetméter I Míg az idén 11,3 millió mé- épült ezen a vidéken. ágazatok is. Az Ide érkezőknek otthont 2,3 lakás Napjainkban ott tartunk, hogy az importáló külkeres­kedelmi vállalat bizonyos dé­ligyümölcsökért kevesebbet fizet, mint amennyiért a ter­melőtől hazánkba fuvarozzák az árut. A szállítási költsé­gek emelkedése törvényszerű következménye az energia drágulásának, — ennek kon­zekvenciájával számoló Itt­honi gyakorlat azonban ma még alig tükrözi ezt a fölis­merést. Idén január és július vége között 3,1 százak .kai bővült az áruszállít&a teljesítménye, s bár nem közvetlen az ösz­szefüggés, jogos a kérdés: in­dokolt-e ez akkor, amikor az ipar, az építőipar termelése, a mezőgazdasági növényi ter­mékek fölvásárlása ugyaneb­ben az Időszakban kisebb volt a tavalyinál? Nincs olyan fuvar, ami ingyen len­ne, a szállítás minden mozza­nata költség, pénz, s igaz, lát­szatra az fizet, aki megren­delte az áru továbbítását, valójában a fölhasználó, a fogyasztó áljja — az egyre borsosabb — számlát. • Két esztendeje tízmilliárd, tavaly 9,2 milliárd forint ne­gatívumot mutatott a nép­gazdaság külkereskedelmi fuvardíjának mérlege, Idén az első félévben nőtt a fu­varfizetések egyenlegének passzívuma 1979 hasonló idő­szakához képest, azaz — tisztelet a kivételnek — nem sok jele van annak, mintha számítana a szállítások díja a termelési költségeken be­lül. Sajnálatosan ugyanis azt tartjuk általánosnak, nmit a népi ellenőrök állapítottak meg — 1—1 évvel korábbi vizsgálat hatásainak fölmé­réseként —, s e szerint nincs lényeges Javulás sem a fuva­rozó vállalatok szervezési te­vékenységében, sem a szállít­tatok munkájában. így pél­dául a nem közcélú fuvarozó vállalatok tulajdonában levő tehergépkocsik amúgyis ala­csony kihasználtsága tovább romlott, változatlanul kevés az egységrakomány, csak las­san terjed a rakodólapos, a konténeres továbbítás, a szál­lítandó áruknál nagyok és kiszámíthatatlanok a meny­nyiségi ingadozások. Elgondolkodtató, sőt meg­hökkentő ez akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy 1970. és 1980. között megkétszerező­dött a közületek — egyszerű­sítve: a nem közcélú fuvaro­zó vállalatok — tulajdoná­ban levő tehergépkocsik ál­lománya, s ma már megha­ladja a 110 ezret. Továbbá: csupán a járművek értéke a szállítási ágazatban — azaz a más tárcák vállalatainak esz­közei nélkül! — 48,3 milliárd forint volt a tavalyi év vé­gén. Hihetnénk, a gyarapodó technikai bázis, az abban sű­rűsödő hatalmas érték mind célszerűbben kamatozik. Ami nagyon hasznos lenne, de még nem több óhajnál. Nap­jainkban 800 millió tonna a népgazdaságban szállított áruk összsúlya, míg 196J)-ban csupán 240 millió tonnát tett kl. Indokolt a kérdés, való­ban szükségszerű-e az áruk ilyen mértékű fuvarozása? Kétségeinket olyan tények táplálják, mint az amúgyis kevés rakodógép alacsony ki­használtsági foka, a párhuza­mos és a keresztbeszállításók változatlan gyakorlata, a nem közcélú fuvarozó vállalatok­nál a szállítással foglalkozó többségének — országos vizs­gálat állapította meg — minl­málla/ szakképzettsége, vagy annak teljes hiánya. Előbbiek ismeretében ítél­hetjük meg igazán — népi el­lenőrök említett vizsgálódá­sának azt a tapasztalatát, hogy sok helyen az elemi tö­rődés is hiányzik, sok helyen még a menetleveleket sem vezetik ... ! Így már nem meglepő, -hogy a rakodó- és szállítógépek gazdaságos ki­használásának alapjáról, fu­varoztató és fuvarozó part­neri együttműködésről ,csak szabályt erősítő kivételként szólhatunk, hogy ma a vasút­nál a teherkocsik átlagos forduló Ideje hosszabb, mint volt 1960-ban, s az üresen futó kocsik aránya is kedve­zőtlenebb, mint két évtizede' Folytathatjuk a veszni ha­gyott lehetőségek, tartalékok fölvillantását a következők­kel: száz tehergépkocsiból a legutóbbi években — a fuva­rozó vállalatoknál — 11—12 állt üzemképtelenül... Szak­emberek vizsgálatai és szá­mításai szerint a közületi járművek esetében — a nem közcélú fuvarozóknál — ez a szám 23—27. Azaz: szerve­zettebb karbantartás, javítás —, s persze, legelőször, fo­lyamatos alkatrészellátás — mellett beruházás nélkül lé­nyegesen növelhető lenne a működő gépkocsik mennyisé­ge. Évi ötvenmillió forint kár keletkezett a bútorokban szállítás közben, míg végre megtették az első közös lépé­seket a közelmúltban fuva­roztatók és fuvarozók a vál­tozás érdekében. Példa csu­pán veszteségek és elkerülé­sük fontosságára. Ilyen pél­dák sokasága kínálja magát — így közös a tehervállalás a rakodásgépesítés fejleszté­sében, a konténeres továbbí­tás bővítésében —, ám még mindig csak esetek, s nem ál­talános jellemzők. Fuvar: fizetve, ez áll a szállítóleveleken, bélyegtővel ráütve. Végre azonban azzal ls tlsa tában kell lennünk, valójá­ban ki fizeti a fuvart, s amit kiad, az valóban szükséges-e, vagy annyival több, mintha forintjait két kézzel hajigál­ná az utcára? Veress Tamás Lézerrel ellenőrzik az atmoszférát . Szovjet tudósok hatásos és egyszerű módszert dolgoz­tak ki a légköri gázok mé­résére. Az eljárás alapja, hogy a vizsgált gázok kü­lönböző mértékben nyelik el a lézersugarakat. A környezetvédelmi cé­lokra kifejlesztett mozgatha­tó lézerberendezés az at­moszféra szennyeződéseinek tanulmányozására és az ipari létesítmények által kibocsá­tott gáznemű anyagok meg­figyelésére szolgál, s ad hasznos információkat. (APN) IIja Satunovszkij Három sor a haJijelentéshöl 3. A gépkocsi erdőben haladt. A szél megborzolta a fiatal nyírfákat, a behavazott fenyők mozdulatlanul álltak. — Én valószínűleg jobbra tartottam, mert nem mentem át ezen az erdei úton — szólalt meg a tájat figyelő Gye­mentyev. — Óriási hóvihar támadt, tulajdonképpen ez men­tette meg az életemet, mert betakarta a nvomokat. De majdnem ez ls ölt meg. mert megfagyott a Lábam, az ar­com. a kezem. Amikor észrevettem a házat elhatároztam, hogv bemegyek megmelegedni. Csak néhány helyen szű­rődött ki a fény. ebből következtettem, hogv kis falu lehet, s nincsenek a közelben németek. Ez volt Klincl... — Nem fogja megismerni a falut annyit fejlődött — legyezte meg a sofőr. — Nem ismerném meg akkor sem. ha semmit sem fej­lődött volna. Éjjel értem oda. és éjjel ls távoztam. — És Jevdokijára emlékszik? — kérdezte Frolovszkij. — Igen. Az utolsó száz métert már kúszva tettem meg. Erőm teljesen ejhagvott. Az első házba bekopogtattam. Elő­ször nem feleltek, majd egy női hang kérdezte: — .Ki az?" Azt feleltem, hogv eltévesztettem az utat, maidnem csont­tá fagytam, szeretnék megmelegedni, és még hajnalban to­vábbmegyek. A kinyíló ajtóban fiatal, de ránccal teli arcú. fáradt szemű asszony állt. — Nem keresik magát? Nem jönnek magáért? — kér­dezte riadtan a nő, — Előfordulhat — mondtam. A hangokra a búbos kemence mögül két kisfiú és eev hatéves forma kislány jött elő. ..A gyerekeim — ölette őket magához az asszony —. tudla. mi lesz velünk, hn ma­gát itt találják?" „Tudom" — válaszoltam, és megindultam az ajtó felé. — Várjon! Hová megv éjnek idején — fogta meg a vállam majd főtt burgonyát tett egv tányérba — Egye nyugodtan, másunk nincs, de a krumpli, ha nem veszik el tőlünk, elég lesz nyárig. Héjastul faltam. A háziasszony fejét csóválva nézett Megtudtam, hogy Jevdokijának hívják... A kanyarban útjelző tábla bukkant elő: „Kllnd." — Megérkeztünk. A kolhozirodába menjünk? — kér­dezte a sofőr. — Nem. az Iskolába. Az iskola még messze volt. Az állattenyésztő telen mel­lett vitt az utunk, majd a takarmánykeverő és a műhelyek következtek, végül a téglagyár. Ezt egy nagy gyümölcsös választotta el a kolhoztagok házaitól. » Az emeletes Iskolánál nem hiába telefonált a szerkesz­tő. — Már várták őket. Varvara Petrovna jött eléjük. Ala­csony, sovány nő volt jobb keze a kabátja zsebében. — Önök a múzeumunkra kíváncsiak, tehát kezdjük ott az ismerkedést Az emeleten két osztályteremből az elsőben azt mu­tatták be. miként vettek részt Zsernovka és a járás lakói a Nagy Honvédő Háborúban. — Földijeim harcollak Moszkva alatt. Sztálingrádnál és Berlinnél — kezdte a tanárnő, és bal kezével mutatott a tablóra írt nagy számokra. Járásunkból 4 ezer 247-en mentek a frontra és 2 ezer 874-en tértek vissza. A mi kis falunkból 58-an harcollak és 32-en jöttek vissza. Heten súlyos sebekkel, sérülésekkel. Nyomolvasóink minden veteránt felkerestek, lejegyezték emlékeiket A másik teremben a Nagy Honvédő Háború járási ese­ményeit ismertették. — 1941-ben szállták meg a járást a fasiszták. Rabol­tak. önkényeskedtek. A fiatalokat elhurcolták Németország­ba. Bár a front messze volt a megszállók nem élhettek nyugalomban. A Znamenszki erdőben partizánosztag te­vékenykedett. A lakosság segítette a fasiszták ellen harco­lókat. pedig ezért halálbüntetés várt rájuk. Klinci falubán a fasiszták 14 öreget, nőt és gyereket öltek meg. A tanítónő szavaira Gvementvevet szorongás fogta el: „És ha köztük volt Jevdokija is?" Emlékezetének mélyéről előtörtek a nő szavai. „A gye­rekeim. Tudja, ml lesz velünk, ha magát itt találiák?" Kü­lönös. de ennvi év alatt nem jutott eszébe, hogv Jevdokiját miatta baj érhette. Hiszen, amikor hangokat hallott az utcáról. a hátsó kapun kiment. Vissza-visszanézett hogv nem követik-e. Arra következtetett, hogy az utcáról senki nem ment be Jevdokila házába. Közben Varvara Petrovna befejezte a múzeum bemu­tatását beült a padba, és a vendégeket is hellyel kínálta. — Szeretném még egyszer elmondani, hogv minden, ami itt látható, a everekek evűitőmunkáiának. lelkesedésé­nek eredménye — mondta, majd mosolyogva folytatta. — Kollégáim néha ferde szemmel néznek rám. mert a mate­matika- és fizikaszakköre kevés Idő jut. Van benne valami. Az ifjú nyomolvasók osztaga százötven tagú. És van Aeendő is bőven. Mennyi mindent nem derítettünk még fel. — Tudják-e a nyomolvasók, hogv Zsernovka vasútál­lomáson nyolc ellenséges szerelvényt bombáztak repülőink? — kérdezte Frolovszkij. — Igen. Nemrégen felkutatták a bombázók parancsno­kát, Pjotr Geraszimovics Sagint. Szaratovban él. üzemveze­tő egy gyárban. Elküldte a visszaemlékezéseit. — A bombázások előtt néhány naopal rádióst küldtek a járásba, ö értesítette a központot, hogv ellenséges sze­relvények várakoznak az állomáson. Erről is tudnak? — Nem — válaszolta Varvara Petrovna. — És a bom­bázókötelék parancsnoka. Sagin elvtárs sem tesz erről em­lítést — ö sem tudott róla — magvarázta Gvementvev. — A fronton megesik, hogv az ugyanabban az ügyben érdekeltek sem tudnak a másikról. — Természetesen — bólintott a tanítónő. — A bombá­zás után a fasiszták nem tudták eloltani a tüzet Innen még másnap éjjel is látszott az égő állomás. — ön Idevalósi? — Igen. Ebben » faluban születtem, a háborúban el­vesztettem a szüleimet, gyermekotthonban nőttem fel, majd Rosztovban történelem szakot végeztem, azóta, tizenöt éve. itt tanítok. Frolovszkij bocsánatkérően mondta: — Tudjuk, hogv fáradt. De engedjen meg még egv kérdést: nem történt itt a faluban valami tragikus eset a bombázások után? — Önök ls tudnak erről? — remegett meg Varvara Petrovna hangla. — A bombázások utáni harmadik éjszaka megöltek esv paraszt asszon vt és két kisfiát. — Miért? — kérdezte alig hallhatóan Gvementvev. — Szigorú rendelkezés volt kiadva — folvtatta a ta­nárnő —. a szövege látható itt. a múzeumban. „Azt. aki nem helyi lakost enged be otthonába, a helyszínen golyó általi halállal büntetik." — ön tudja, hogyan történt? Varvara Petrovna a bal kezével zsebkendőt vett elő és megtörölte a homlokát: — Nagvon nehezemre esik az em'ékezés. El sem tud­ják kénzelni. mennyire. De talán önök megírják maid en­nek az egvszerű narnszlasszonvnak a történetét. Az ő tette, bár nem kötötte eskü, katonai hőstetthez mérhető. Kell, hogy megismerjék az emberek ... (A befejező rész következikj

Next

/
Oldalképek
Tartalom