Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

Kedd, 1980. augusztus 19. 5 A kiállítások margójára Nem mintha Jusztlcia mér­legén feltétlenül a mennyi­séget kérnénk számon az arányok félrebillenése miatt az idei ünnepi hetek kép­zőművészeti rendezvényei­nek szervezőitől. Az azon­ban ténykérdés — az elmúlt ivekhez képest számotte­vően kevesebb tárlat várta a vendégeket. A Pesti Mű­sor szegedi különszáma még tizenhárom kiállítást ígért, amiből három nem valósult meg, egy más helyre költö­zött. Néhány programon kí­vüli anyag azért megaján­dékozott bennünket. A ki­állítások számának csökke­nése objektív nehézségekre vezethető vissza, hiszen az eddigi hét kiállítóhely kö­zül háromban — Iflúsági Ház. Juhász Gyula Művelő­tési Központ, November 7. művelődési ház — egy idő­re estek a felújítási, javítá­si munkálatok. A mennyi­ségi csökkenés azért feltű­nő, mert a tárlatok változa­tosságától, színességétöl fosztotta meg a programot. Hiányzott például a Juhász Gyula Művelődési Központ Jól bevált népművészeti so­rozata és a műgyűjtők be­mutatója. (Az ifjúsági na­pok Tisza-parti népművé­szeti vására a folklór de­mokratizálására lehet jó fó­rum. ám az értékek koncep­ciózus bemutatására alig­ha.) Ajándék volt Hermán Li­pót száz rajzának gyors ki­állítása a Móra Ferenc Mú­zeumban. A hosszú művé­szi útjára Szegedről indult mester özvegye a városnak ajándékozta a gazdag rajz­anyagot. Ez a száz rajz Her­mán Lipót grafikai gondol­kodásmódját Jelzi — akár egy rajzos napló jegyzetei. Tájképek és aktok, biblikus témák és portrék a lapokon, papírdarabkákon, fecniken, S ha az előbbi tárlat fel­hőtlenül csevegő rajzstúdi­umai kellemes időtöltést je­lentettek, akkor Bálint End­re fotómontázsainak, bemu­tatója igazi agytornát kí­nált. szellemi párbajra invi­tált. A 65 éves mester nem­régiben készített újabb, kö­zel félszáz daraboa soroza­tának bemutatója bizonyí­totta. hogy azoknál az alko­tóknál, akiknél a művészi tevékenység állandó velejá­rója, integráns része az ak­tív gondolkodás, kísérlete­zés, a világgal való lépés­tartás képessége — nem le­het lezárt az életmű. Bálint Endre 1959-ben már készí­tett egy nagy hatású, a ma­gyar művészeti életben elénk visszhangot kiváltó fotó­montázs-sorozatot. Ez a Pá­rizsban született montázssor a napi sajtó képes híranya­gának objektivitását fel­használva és újrarendezve az ellentétek szembesítésére, a szélsőségek hol játékos, hol megdöbbentő kapcsola­taira. a világ tudathasadá­sos voltára épített. Itt élte ki Bálint a groteszk iránti hajlamait. Mostani fotőmon. tázsai összetettebbek. ' bo­nyolultabbak. többrétegűek. Nem pusztán egy-egy jelen­ség, élethelyzet, ötlet vagy ideges feszültség szülte őket. Ezek a darabok a XX. szá­zad komplex életérzésének lenyomatai — a maguk ob­jektivitásában és szubiek­tlv újrarendezettségében. Három színvonalas szobor­kiállítás. három fiatal mű­vész tárlata az emberköz­pontú plasztika hármas út­ját mutatja föl. Lóránt Zsu­zsa minden sejtjeoen. gesz­I tus iban. gondolatában és ér­( zésében szobrás*. — térben, anyagban, színben mosolyog és mond véleményt; Tóth Valéra olyan érzékeny em­ber. gazdag érzelemvilágú nő, aki harmóniaigényének, az élet teljes szépsége utáni vágyának megfogalmazására a szobrot találta legadekvá­tabbnak; Farkas Pál pedig megbízható. Jó és pontos szobrokat készítő mester, aki ismeri mindazt, amit a szobrászatból el lehet sajá­títani. A Képcsarnok Gulá­csy Termének két bemuta­tója — Csóti Gábor fa- és Lehoczky János vastárgyai — a fában, illetve a ková­csoltvasban rejlő, jórészt funkcionális szépségekét tár­ta fel. ezeknek a természe­tes anyagoknak új. korsze­rű. mai környezetünkbe illő példáit állította sorba. A két nagyszabású orszá­gos kollektív tárlat, a kép­zőművészek 21. Szegedi Nyá­ri Tárlata és a fotóklubok 16. Szegedi Szalonja az új ciklus kezdetéhez illően kö­vetkezetesen és átgondoltan újított. A nyári tárlat leg­nagyobb erénye az. nogy differenciáltan és többé-ke­vésbé hűen mutatja be mai képzőművészetünk három fő ágának, a festészetnek, a grafikának és a kisplaszti­kának állását. Az erőszakolt hangsúlyozások helyett vég­re megadatott a spontán szelekció lehetősége. Ennek a műközpontúságnak az eredménye, hogy a külön­böző stílusirányzatok, meg­közelítési és kifejezési mó­dok, alkotói szándékok egy­máshoz való viszonyuk és művészetünkben elfoglalt helyük szerint dokumentá­lódnak a Képtárban. Ha ez így van. akkor kiolvasható az anyagból, hogy a hetve­nes évek végének, a nyolc­vanas évek elejének magyar képzőművészeiben megvan a szándék arra, hogy kérdése­ket tegyenek föl önmaguk­nak és a világnak, s meg­próbáljanak a művészetek sajátos eszközeivel választ keresni egyre bonyolultabb és összetettebb életünk fel­vetéseire. Ügy tűnik, erre a legalkalmasabb kifeiezés­mód az irónia, a szatíra, a groteszk Ezt erősíti a Fotóklubok 16. Szegedi Szalonjának anyaga ls. Az ország fotó­klubokba és -körökbe tömö­rült amatőr fényképészei is ebben látják életünk doku­mentálásának mai lehetősé­geit. A legszínvonalasabb al­kotások élnek a többoldalú megközelítés lehetőségével, s fölhasználják a mind gaz­dagabb technikai arzenál­ból azokat a fogásokat, ame­lyek túlmutatnak a fotók pusztán dokumentációs fel­adatán. az objektív megörö­kítésen. A szalon kollektív seregszemléjéhez kapcsolód­va — a nyári tárlathoz ha­sonlóan — mostantól önálló kamartárlaton mutatkozik be az előző évi szalon nagy­díjas fotósa. Első alkalom­mal a Szíriából Kecskemét­re származott alkotó. Bahget lskander tartalmas fotóival találkozhatunk. Tandi Lajos Elelinezés-eyészség­m ellenőrzésen SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A Magyar Állami Népi Együttes műsora. Előadás a Dóm téren, ma este 9 óra­kor. A munkásőr-zenekar Tóth Bacsó Lajos vezette kamara fúvószenekara a hagyományoknak megfele­lően toronyzenét ad ma es­te fél 9 órai kezdettel a ta­nácsháza tornyából. A XXT. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Mú­zeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Lehoczky János kovács inarművész kiállítása a Guiácsy Latos Teremben. Tóth Valéria szobrász­művész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolájá­ban. Fotóklubok 18. szeeedi szalonja a Bartók Béla Mű­velődési Központban. Bahget lskander fotóki­állítása a Bartók Béla Mű­velődési Központban. Farkas Pál szobrai a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont udvarán. Panp Gvörgy grafikus­művész kiállítása a szent­mihálytelckl Móricz Zsig­mond Művelődést Házban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. >> Talán művész leszek 99 A népi együttes a külföldi vendégszerepléseken kívül (legutóbb 58 nap alatt 46 fellépésük volt Dél-Ameriká­ban) 90—110, egész estét be­töltő műsort ad itthon'. Zsu­ráfszky Zoltán öt éve, amióta tagja az együttesnek, szinte valamennyi produkcióban, egy-egy kétórás műsornak legalább öt-hat számában ,benne van". Tehetséges és lelkiismeretes táncos. Magas, szikár, szívós alkat. Csont, bőr, izom. Ha ránéz az em­ber, azt még csak-csak elhi­szi, hogy a fizikai terhelést bírja. Es a másikat? Hogy a próbákat nem számítva is százszor, kétszázszor, újra és újra meg kell csinálni — ugyanazt? — Aki a népi együttest választja, annak számolni kell a ténnyel: az a munká­ja, hogy táncol. Legnehezebb azoknak, akik szeretik a nép­táncot, hisznek benne, min­dig jókedvükben szeretnének táncolni, s nem fásultan, fá­radtan, automatizmusoknak engedelmeskedve. Ennyi fel­lépés kizsigereli az embert. — Két koreográfiáját lát­tam Szegeden, egyiket az ÉDOSZ-nak, másikat a JATE együttesének komponálta. Tulajdonképpen mindkettővel díjat nyertek, az ÉDOSZ a zalaegerszegi kamaratánc­fesztiválon, az egyetemisták a debreceni minősítőn arat­tak velük sikert. Tudom, hogy több más vidéki együt­teshez jár rendszeresen, segit, hogy teret nyerjen, hódítson a mozgalomban az eredeti táncanyag. Mindezeken kívül járatos a táncházakba, ízt is szivén viseli, mit tudnak, ta­nulnak meg a fiatalok. Hogy a divatot követve azért a néptánc valódi értékeit is­merjék, szeressék meg. Rend­szeresen járja a falvakat, gyűjteni, látni a még élő tánchagyományt. Hogyan győzi? — Nem tudom. Ez az éle­tem. Amikor eljutok vidék­re, akár együtteshez, taníta­Zsuráfszky Zoltán nf, akár gyűjteni — akkor pihenek. Ez a hobbim. Az együttesek vezetőinek túl sok néptáncon kívüli felada­tuk van, segítségre szorulnak. Sokkal több helyre kellene menni, sokunknak, akiknek fontos, hogy az egész or­szágban az értékcentrikus néptáncmozgalom fejlődjön. Csakhogy, én például, még nem tudok lemondani a tán­colásról. Azért Jöttem a né­pi együtteshez, mert itt min. den időmet a néptánccal tölt­hetem. És hogy együtt ma­radhassunk páran, akik a balettintézetben 1971 ben In­dult néptánctagozaton elő­ször végeztünk. Két éve mu­tattuk be Párhuzam című sa­ját műsorunkat; azért készí­tettük, hogy tisztázzuk, sa­ját magunknak is: mi az, amit szeretnénk és meg is tudunk csinálni. A legújabb kutatá­sok eredményeit próbáltuk használni, amolyan összege­zésfélét akartunk? benne le­gyen, amit a mestereinktől, Györgyfalvai Katalin tói, Tí­már Sándor tói tanultunk, de a művészeti ágat megteremtő, első alkotói generáció már jól leszűrhető eredményei is, es a mi saját törekvéseink. A Párhuzamot most vette föl a tévé. nézze majd meg, mi sikerült a nagyot akarásunk­ból. — A hagyományt tovább éltető fiataloknak ítélik oda a Népművészet Ifjú Mestere címet. Három éve kapta meg. — Az én szememben tény­leg nagy becse van az ere­deti táncoknak és más nép­művészeti ágak valódi érté­keinek. Nem szeretnék fél­emberként, élni, akit csakis a tánc érdekel. A népművé­szet számos ismeretkörhöz kapcsolódik, széles körű tör­téneti érdeklődést is kíván, akit meg a történelem foglal­koztat, óhatatlanul fogékony mai dolgainkra. Beatzené­szek ugyanúgy vannak a ba­rátaim között, mint szövőasz. szonyok, festők, zenészek, fa­faragók. Nem volt semmiféle családi, vagy más, korai in­díttatásom. belőlem az inté­zetben faragtak táncost. És a teljes élet vágyát is ott kap­tam. Bámulom és tisztelem azokat a falusi embereket, akiknek a mindennapi életét még mindig átszövi a művé­szet, táncolnak, zenélnek, manuálisan alkotnak, ezerfé­le dologról tudnak. — Mintha elégedetlen len­ne magával, azzal, hogy „csak" táncos! — Egyszer talán én is mű­vész leszek. Mint azok, akik­ről most beszéltem. S. E. Azt hiszem, a tapasztalt KÖJÁL-ellenőr nagy való­színűséggel meg tudja mon­dani már a bemutatkozás­kor, hogy milyen tapasztala­tokat szerez majd az adott Üzletben. A fogadtatás szí­vélyessége vagy éppen me­revsége már jelzi, hogy az ellenőrök mindent rendben találnak-e vagy van mit magyarázgatnia, van miért mentegetőznie az üzlet, ét­ierem, élelmiszer-feldolgozó vezetőjének. Erről győződ­nettdnk meg azon az ellen­őrző körúton is, amelyen a megyei KÖJÁL két élelme­zés-egészségügyi ellenőrét, Fass Valériát és Orovecz Eleonórát kísértük el. Az osztályhoz, amelynek mun­katársai, Csongrád megye 3 ezer 400 élelmiszer-felvásár­ló, -forgalmazó, -gyártó, ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri egysége tartozik. Ezek kö­zül a kétszáz legfontosab­bat évente rendszeresen, húsz százalékát évente egy­szer kötelezően ellenőrzik. * öt év alatt tehát eljutnak minden olyan üzletbe, rész­legbe. ahol az élelmiszerek­kel foglalkozók személyi tisz­tasága, a helyiségek, mun­kafolyamatok rendje alapve­tő követelmény. A két-két hetes programok alapján lassanként sor kerül minden étteremre, presszóra, ABC­áruházra, boltra, élelmiszer­ipari üzemre, felvásárlóte­lepre. A tapasztalatokat a vizsgálat helyszínén az el­lenőrzési naplóban rögzítik, a hiányosságok megszünte­tésére az azonnali javasla­ton kívül még sokféle mód­juk van. Értesíthetik a fel­ügyeleti szerveket, pénzbün­tetést szabhatnak ki, sza­Oálysértési eljárást kezde­ményezhetnek. Mégis gyak­ran tapasztalják, hogy in­tézkedésüknek nincs kellő eredménye. A pénzbüntetést kifizetik, a 'avaslatra rábó­lintanak. aztán megv min­den tovább, a régi módon. Tavaly nyáron a Roosevelt téri halászcsárda egyik alag­sori helyiségét még előké­szítésre használták, több má­zsa hal feldolgozásához azon­ban nem lévén meg a felté­telek, az ellenőrök többször szóvá tették a hiányosságo­kat. (Sok és bűzös szemét gyűlt fel az udvaron is, a szomszédok panaszkodtak eleget!) Most ió hírrel fo­gadhatták az ellenőröket a halászcsárda vezetői: nagy teljesítményű hűtőgépek fog­lalták el az előkészítő mun­kaasztalai helyét, a konyha­készen érkező halfélék hűté­sére elegendőek és könnven tisztán tarthatók a tárolók. A legnagyobb kánikulában sem árasztja már el a kör­nyéket a szemét szaga — az ellenőrző körútnak ezen az állomásán a jegyzőkönyvi bejegyzés nem is tartalma­zott kritikai észrevételt. A Csongrád megyei Ven­déglátó Vállalat Kárász ut­cai Korzó Imbiszében legfő­képp arra voltak kíváncsiak az ellenőrök, megfelelő-e a fagylalt minősége. Mintát vettek hát, s nem is csak a fagylaltból, hanem az árusí­tó pultba süllyesztett táro­lók fedőiről, a talpas poha­rakról, a kiskanalakról is. A fagylaltkészítő üzemből 'alu­míniumkannákban érkezett legfrissebb szállítmány „me­netlevelét" azonban még nem tudták ellenőrizni, azt órákkal a fagylalt érkezése után kapja meg az üzlet ve­zetője. Ez az időeltolódás el­lenőrizhetetlenné teszi, hogv mikori fagylaltot is hűtenek a gépek. Az egyébként tisz­tának talált, a hidegkonyhai készítményeket légytől és melegtől gondosan óvó üz­letből ennek megjegyzésével jöhettek kl az ellenőrök. Igaz, egyikük az ajtóból még visszaszólt: hajhálót vagy kendőt minden eladónak hordania kell... Egy-egy üzlet „termé­szeti" adottságai, azaz helyi­ségeinek tágas vagy szűkös volta, felszereltsége a dolgo­zók munkakörülményeinek meghatározójává válhat — erre is találtak példát a KÖJÁL ellenőrei. Bővítik az odesszai ABC-áruházat, s az átépítés miatti átszervezése­ken kívül az üzletben lénye­gében zavartalan a kiszolgá­lás. A szállingózó por azon­ban nem tesz jót az önki­szolgáló rendszerben kínál1 péksüteményeknek, meg az sem, hogy a vevők nyugod­tan fogdoshatják, s visszate­het ik a zsemléket, kifliket... A büférészlegben a sütemé nyek helyett üdítő Italok töltik meg a hűtőpultot, er­re, meg hogy még délelőtt tíz órakor is az utcán áll­nak a tejeszacskókkal teli műanyag ládák, aligha lehet elfogadható magyarázatot adni. Már csak azért sem. mert a tej hűtésre szolgáló külön helyiség üres. Rutinkérdések hangzanak el — meglepő válaszok kö­vetkeznek. Az elárusítónők öltözőjében nincs zuhanyozó, a férfiakéban a húsrészleg tálcáit mossák, erre másutt mód nem lévén. Az új rész­leg átadása után tágasabb szociális helyiségeket alakí­tanak kl a mostani raktárak helyén — a hűtőpultba sé­rült csomagolással betett márványsajt azonban semmi •összefüggésben sincs a vár­va várt avatással. Mint ahogy az is nehezen érthető, hogy a Tiszavirág konyhájá­nak hűtőszekrényeiből miért az. ellenőröknek kellett ki­venniük az előző napi ri­zses hússal telt fazekat, meg a sült halat. „Inkább a teg­napi ételmintát kellett vol­na megőrizni" — figyelmez­tetnek az ellenőrök. Olyan észrevételek ezek. melyek ha tipikusnak nem is nevezhetők, gyakran meg­fogalmazódnak. S ha egy-egy üzletben az újabb ellenőr­zéskor is változatlan körül­ményeket tárnak fel egész­ségünk őrei, joggal váltják fel a figyelmeztető szavakat, „keményebb" eszközökre, akar pénzbüntetésre is. Kér­dés persze, hogy még a ki­szabható legnagyobb bírság, az ötezer forint is — nem túl alacsony összeg-e? Pálfy Katalin A fagjlaltospoharakról vett mintát a laboratóriumban vizsgálják majd meg <

Next

/
Oldalképek
Tartalom