Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

12 Vasárnap, 1980. augusztus S. 1 RADI0TE1EX MAGYAR VEZETŐK FOGADTAK RACZ PALT Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke fogadta Rácz Pált, a Magyar Népköztársaság ENSZ-képvlselőjét, aki a kö­zeljövőben utazik állomáshe­lyére. KONFERENCIA JAPÁNBAN Huszonhat ország és nyolc nemzetközi szervezet dele­gációinak részvételével szom­baton Tokióban megnyílt az atomfegyverek betiltását kö­vetelő konferencia. A ta­nácskozást, amelyet minden évben a nagaszaki és hirosi­mai atomtámadás évforduló­jára időzítenek, valamennyi japán békeszervezet közös szervezésében rendezik az idén. HÉTSZÁZEZREN A VÁDLOTTAK PADJÁN Vádat emelt egy istanbuli ügyészség a török forradalmi munkásszervezetek konföde­rációja (DISK) nevű máso­dik legnagyobb török szak­szervezeti szövetség ellen. A mintegy 700 000 dolgozót tö­mörítő DISK feloszlatását követeli, azzal a váddal, hogy „osztályuralmi rendszer lét­rehozására irányuló tevé­kenységet fejt ki". A DISK Törökországnak a NATO-ból való kilépését, az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú katonai megállapodások ha­tálytalanítását, és az EGK­tól, valamint a nemzetközi valutaalaptól független gaz­dasági politikát követel. Nemrégiben akcióegységre lépett a török szakszervezeti szövetséggel ís, közős célki­tűzésként hirdetve a ter­rorizmus, az infláció elleni harcot és a dolgozók- jogaiért vívott küzdelmet. Bélre, barátság Brezsnyev—Cunhal találkozó A csöndes Torockó 0 Moszkva (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szom­baton a Krímben talál­kozott Alvaro Cunhallal, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával. Leonyid Brezsnyev kife­jezésre juttatta a szovjet kommunisták szolidaritását a Portugál Kommunista Pártnak és a portugál dolgo­zóknak a demokratikus vív­mányok megvédéséért ví­vott harcával. Leonyid Brezsnyev tájékoztatást adott az SZKP külpoliti­kájáról, és az SZKP XXVI. kongresszusának előkészüle­teiről. Alvaro Cunlial kiemelte: a nemzetközi forradalmi moz­galom szempontjából meg­különböztetett jelentőségű a Szovjetunió békeszerető kül­politikája, a szovjet állam gazdasági erejének növeke­dése. Leonyid Brezsnyev és Al­varo Cunhal hangsúlyozta: az SZKP és a PKP a jö­vőben is mindent megtesz a nemzetközi légkör egészsé­gesebbé tételéért, azért, hogy meghiúsítsák az agresszív erőknek azt a próbálkozá­sát, hogy a népekre újabb fegyverkezési hajszát kény­szerítsenek. Megkülönböztetett fontos­ságúaknak nevezték a Hel­mut Schmidt nyugatnémet kancellár moszkvai látoga­tása idején a közép-hatótá­volságú nukleáris rakétafegy­verekkel kapcsolatos tár­gyalások kérdésében elő­terjesztett szovjet javasla­tokat. Leonyid Brezsnyev és Al­varo Cunhal hangsúlyozta a kommunista- és munkás­pártok összeforrottságának jelentőségét, mert ez fontos feltétele a nemzetközi kö­zösség mozgósításának. A találkozón a felek hangsúlyozták azt a kész­ségüket, hogy a marxizmus —leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján az SZKP és a PKP'között tovább erősítsék a testvéri barátságot és az együttmű­ködést. I nterkozmosz-program Vietnami vezeti távirata 0 Moszkva (TASZSZ) A vietnami vezetők távira­tot intéztek Leonyid Brezs­nyevhez és Alekszej Ko­sziginheg aszovjet és -yiet­narni . űrhajósok első, közös űrrepülésének befejezése al­kalmából. A Szovjetunió és Vietnam állampolgárai által az Inter­kozmosz-program keretében végrehajtott tudományos-mű. szaki kísérletek újabb hoz­zájárulást jelentenek a békés célú űrkutatáshoz — írja a táviratban Le Duan, a Viet­nami Kommunista Párt KB főtitkára, . t^guy^n JJ.UH T)\o ügyvezető kygh&rfissági eiflök, Tr.uong Chinh, a Vietnami Nemzetgyűlés állandó bizott­ságának elnöke, ós Pham Van Dong, a kormány elnöke. A vietnami vezetők rámu­tatnak, hogy a vietnami nép számára ez az esemény rend. kívül nagy jelentőségű. Katasztrófa Bolognában Gázrobbanás vagy merénylet? 0 Bologna (DPA) A bolognai központi pálya­udvaron szombaton reggel történt robbanás halálos ál­dozatainak száma a késő délutáni órákra 55-re emel­kedett. Hírügynökségi jelen­tések szerint a leomlott pó­lyaudvari épület romjai alól kereken 180 sebesültet men­tettek kl, közülük soknak állapota életveszélyes. Noha folyik a robbanás okainak vizsgálata, egyre inkább erősödik az a gyanú, hogy merénylet történt. Em­lékezetes, hogy a katasztró­fát követően a hatóságok esetleges gázrobbanásra ls gyanakodtak. Bár a merény­let tényét még hivatalosan nem erősítették meg, valójá­ban arra utalt egy névtelen telefonáló, aki — mint hír­ügynökségek jelentették — a La Republica című római lapnál, mint a szélsőjobbol­dali „fegyveres forradalmi sejtek" elnevezésű terrorcso­port tagja jelentkezett, s azt állította, hogy e szerve­zet követte el a bolognai me­rényletet. A telefonáló han­goztatta továbbá, hogy cso­portja az akcióval egy bi­zonyos Mario Tutira emléke­zett, aki ellen néhány más neofasiszta társával együtt pénteken emeltek hivatalosan is vádat, ugyanis 1974 augusz­tusában robbantásos merény. letet követtek el a Róma és München között közlekedő Italicus-express,vonat ellen. A hat évvel ezelőtt történt merénylet következtében 15 személy vesztette életét, és ötvenen sebesültek meg. A katasztrófa hallatára Pertini köztársasági elnök megszakította észak-olasz­országi pihenését, és Bolo­gnába utazott. Nagyenyed (Aiud) felől jö­vet az itt-ott rosszacska mű­úton nagyokat zökken a ko­csi. Pedig erre Torockó (Ri­metea) felé alig lézeng autó — követ szállító dömperek tették tönkre a bitumennel vékonyan leöntött makadá­mot. Ám oda se neki. már csak 18 kilométer a célunk. Brassai Sámuelra, az utolsó polihisztorra gondolok, va­jon megvan-e még a ház, ahol világra termett? Egyre komorabbak a he­gyek. A meredek oldalakon tehenek lógnak a valószí­nűtlenül zöld legelőn, tán le is csúsznának onnan, ha nqjn harapdálnák a kövér füvet. Egv kanyar után fe­nyegető sziklák állnak elénk, majd közeledtünkre félre­állva tisztelegnek és enged­nek tovább. Mellettünk oa­tak futkározik, mint a kis­csikó, hol jöbbról. hol bal­Kézről hallatszik pajkos nye­rítése. De már be is futottunk a maíéknyi faluba, s látom, ott a tábla egy szürke ház falgn: „E kőlappal a tudó­sok öregének emlékét nem­zeti kegyelettel örökíti e község közönsége 1879. év­ben." Talán ezren ha lak­nak ma Torockószentgyör­gyön, amely afféle elöfaluja lehet a híres vásáros, vas­bányás, vasiparos Torockó­nak. ahova tulajdonképpen iparkodunk Még néhány perc csodálása a vadregé­nyes tájnak, majd egy irgal­matlan szikla tövében — amely némi fantáziával ha­nyatt fekvó nőhöz hasonlít­ható — fölbukkan a hon­foglalás kori település, amelynek III. Béla király kiváltságlevelet adott, s va­laha városi rangja ls volt Meglepő, milyen hatalmas a Székely kő, s a 7ábánál milyen aprócska a mai köz­ség. Az utcán sehol egy lé­lek. mintha a lakók elmene­kültek volna. A csapott vé­gű, többnyire zárt zsalugá­teres házak szász elődök íz­lésére vallanak, nyilván ezek a hajdani lakók ma­gyarosodtak el később. Csönd van. ha az eső nem szemerkélne zümmögőn. azt mondanám, halotti csönd. De mégsem, mert valahol mintha víz csobogna. Túl a templomon, a magasabban húzódó házsor alatt a hegy agyagszövetéből fecsegő for­rás táplál egy jókora ce­mentkádat. Mivel vízszin­tesre építették, úgy tűnik, áll benne a szappanos viz. Pozsgi Erzsébet szőnyeget sulykol a peremén nagy be­lefeledkezéssel, ügyet sem vetve arra, hogy közeledünk Megszólítjuk, de ő csak vég­zi a dolgát összevont szem­öldökkel. szinte dühösen, ösztövér testének minden ízével Nem tágítunk, kér­déseinkre' azonban kurtán­furcsán válaszolgat. A leg­több, ho^y elhadarja a ne­vét. Harapófogóval kell ki­szedni belóle, hogy mire szolgálnak azok a pincék, amelyeknek az ajtaja csak­nem valamennyi ház utcai végén a két ablak közt van lelakatolva. „Ott tárolták a gabonát." A torockó! nép­viseletről csak annyit mond, hogy „nem jár itt már olyanban senki". Mozdulatlan minden, az eső is csak ímmel-ámmal eseget, mintha unná a dol­gát. Majdnem hihetetlen, hogy itt méa alig 70—80 éve is mozgalmas vásárokat ren­deztek, s a modern vasipar kialakulásáig Torockó volt Erdély legjelentősebb vas­műves központja. Pedig így lehetett, dr. Kos Károly tu­dományos alapon állítja. Az öt szobábóL álló kicsi nép­rajzi múzeum szintén tanús­kodik felőle, hogy az itteni férfinép nemcsak kibányász­ta a vasércet, hanem művé­szi ajtózárakat, tartós kony­hai edényeket és más prak­tikus vaseszközöket is készí­tett. a saját szükségletén túl eladásra is. Ezeknek az áruknak nagy keletjük volt a kirakodóvásáron, ahova a környékbeli parasztok élel­met. Enyed vagy Torda kis­iparosai pedig a legkülön­félébb használati cikkeket hoztak árulni. Régen volt — mondja Borbély Anna, szíves kala­uzunk. s hangjában szemer­nyi sajnálkozás sem érző­dik. — Ami elmúlt, annak vége. Amikor a bányák ki­merültek, legtöbben kényte­lenek voltak másutt nézni megélhetés után. Ma is oda­vannak dolgozni az ország minden részében, legtöbb­jük csak havonként vetődik haza. Bizony, az egykori négyezer lakosból már csak ezret tart számon a népta­nács, s mintha az itt élők lemondtak volna híres-szép népviseletükről is. Közna­pon senki nem veszi föl a kék. piros. zöld. fehér szín­ben pompázó ruhákat. Pedig milyen pazar volt a kalota­szegihez hasonló ing és a muszuly, amelynek elülső végeit föltűzték derékba. A fiatalasszonyok ünnepi öltö­zetéhez tartozott a vékony fehér vászonból készült, sű­rűn ráncolt szoknya, a fer­sing. A nagylányok fekete bársonnyal bevont, három sor aranycsipkével ékesített pártát viseltek. Ma — elég szomorú! — ünnepeken se kerülnek elő a festett lá­dák mélyéről. Kivétel min­den év Július első vasárnap­ja, amikor a konfirmálásra menő lányok és fiúk beöl­töznek. De csakis ők. senki más. Még ezt a kevés régi holmit is bajos ma már ösz­szeszedni, a szülők egymás­tól tudakolják, hogy hónnap szerezték, vagy kitől kérték kölcsön. Kár. A kőrósfőiek — ar­rafelé jártunkban tapasztal­tuk — jobban ragaszkodnak magyaros viseletükhöz, ők vasárnaponként is magukra öltik a muszulyt és a hozzá való „csipkés mejjrevalót". Kalotaszegen a varrottasok színesebbek, Torockón biz­tosan tartja magát az egy színnel mintázott párnahu­zat. Ennek okát is tudja Borbély Anna. A Kalota­szeghez tartozó Nagykapus például a kolozsvár—nagy­váradi főúton fekszik, ahol egyesek szinte lelkiismeret­lenül kereskednek a népi hímzéssel, s így lassacskán vásári giccsé silányítják. Már egyszer hatóságilag megtiltották nekik- ezt az értékrombolást, de hiába. Azt tapasztalják, hogy a vastag pénzű olasz, vagy nyugatnémet turista csak a tarka-barkán virító. csiri­csáré kelmék láttán fékez le az utcai „kiállítás" előtt. Csinálják tehát tovább, mert pénzt látnak benne, Torockónak nincsenek ilyen esélyei, eldugott fekvése miatt még ha akarna, sem tudna üzletelni. Így is van. Az a kékkel varrott, tölgy­faleveles párna, amit po­tom 150 leiért megvehet a múzeum látogatója, párat­lan szépségű érték. Már indulnánk, amikor föltűnik néhány fakóvörcis­re mázolt ablakkeret.- Ahol ilyen finom- ízlésű emberek élnek, hogyan tűrhetik ezt a lehetetlen színt? BorbélV Anna ^íész a válasszal: 1702­ben fölkelés tört ki a népet nyomorító Thoroczkay al­vajda ellen, de a bányászok megmozdulását kegyetle­nül leverték, két vezetőjü­ket a templomtéren föl­akasztották. A lakosság til­takozásul először vérrel, ké­sőbb pedig piros festékkel kente be ablakfáit. A szép piros színt azonban kifakít­ja az idő... Aki többet is akar erről tudni, annak ér­demes elolvasnia Ignácz Ró­za: A torockói gyász című könyvét. Egyébként a hangulatos helységnévnek semmi köze a föntebb említett várúrhoz. A vasolvasztásnál visszama­radt salakot taracknak ne­vezték, ebből gömbölyítette a nép Torockót. F. Nagy István Az Oktatási Igazgatóság a pártpropaganda műhelye A nóvt XII. kongresszusán ls megfogal­H»"1 mazódott, hogy jelenlegi hely­zetünkben többek között a szubjektív, emberi tényezők jobb kihasználása segít bennünket az előttünk álló feladatok meg­oldásában. Ezért az eszmei nevelömunká­ra és benne az oktatásra is nagyobb fel­adatok várnak. A megyei párt-végrehajtó­bizottság a közelmúltban vizsgálta az MSZMP Csongrád megyei Bizottság Okta­tási Igazgatósága ötéves munkáját Az oktatás fejlődésének legfőbb vonása, hogy a káderképzés és -továbbképzés megnövekedett feladataink végrehajtásá­ban az itt folyó munka eredményesebbé vált. Tovább emelkedett a tudományos igényű kutatómunka színvonala. Az Okta­tási Iga/oatóság az ideológiai-politikai munkának megyei bázisává fejlődött. Míg fennállása elsó öt évére a szerveződés és a -dinamikus mennyiségi növekedés volt a jellemző, az utóbbi öt évben a minőség iavftása és a hatékonyabb munka került előtérbe. öt év alatt az esti egyetem és a oárt­iskola tanfolyamain mintegv 6500 hallgató felezte be tanulmányait. Évente az esti egyetemen és a pártiskolán 2600—2800 fő tanul. Oktató-nevelő munkánk alakításá­ban számításba kellett venni a hallgatói összetételben beállt változásokat. A párt­iskolai tanfolyamokon emelkedett a fizi­kai munkások, a nők és fiatalok aránva. Az esti egyetem hallgatóinak egyharmada, a Dártiskoiai tanfolyamok hallgatóinak 70 —75 százaléka alapszervezeti vezetőségek, választott testületek tagjai. Tovább nőtt a magasabb általános műveltséggel és poli­tikai alapképzettséggel rendelkezők ará­nya. bár a fiatalok kevés mozgalmi ta­pasztalattal rendelkeznek. Az Oktatási Igazgatóság oktató-nevelő munkájának fejlődését a következő főbb tendenciák jelzik; Fokozottabb mértékben meghatározza munkánkat a politikai szük­séglet. Ez mindenekelőtt a tartalmi mun­ka differenciálódásában és specializáltabb oktatási formák elterjedésében fejeződik ki. Az MSZMP Központi Bizottság 1976. ok­tóber 26-i. a megyei pártbizottság 1977. jú­nius 24-i határozata hosszabb időre meg­határozta tevékenységünket, amely szem­léletbeli változást igényel az -itt tanító tanároktól. A kiemelt fő kérdések — az épülő szocializmus, a hatalom, a szocia­lista hazafiság és internacionalizmus — vizsgálata tartalmi munkánk középpontjá­ba kerültek. Az úi társadalomkutatási eredmények beépítésére és az ideológiai munkában való hasznosítására törekszünk. jelentősen megváltozott eltolódott korunk és napjaink elméleti-politikai kér­déseinek részletesebb tanulmánvozása irá­nyába. a klasszikusok tanításainak adaotá­lásával. Előtérbe került a konkrét gaz­daságpolitikai orientáltságú oktatás amely a helyes makroszintű gondolkodást a helyi feladatokra iránvítia. Ezek na­gyobb lehetőséget teremtenek, hogy az fiz oktatásstruktúráia évenként átlag 20—26-féle tanfolyamon 40 —45-féle tematikában a központi törzs­anyag mellett a megye sajátos igényeit kielégítő ismeretek szerepeljenek. Az öthónaoos és az egyéves oártiskolán a tematika ma mór országosan egységes. Jelentős változás, hogy az esti egyetem tanfolyamain úi tematika alapián okta­tunk. Megyei politikai szükségletet elégí­tünk ki a oártiskola különböző céltanfo­lvamaival (egyhetestől a hathetes tanfo­lyamokig), amelyeknek tematikáját helyi­leg alakítjuk ki. A differenciáltság kifejeződik a tanfo­lyamtípusok eltérő oktatási-nevelési cél­jaiban. gyakorlatias ismeretek célratörő oktatásában. Az úi tematikák kifejezik ezt a törekvést, de a feltételezett és a megle­vő ismeretszintek eltérése miatt még nem mindenütt sikerült megvalósítani. A továbbképzés SS* TZdt. képzésben. Ezt feiezi ki. hogv beindult a középszintű vezetők továbbképzése, veze­tő propagandisták pedagógiai-módszertani felkészítése, valamint az esti egvetem •Leciális tanfolyamainak és kollégiumainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom