Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Vasárnap, 1980. július 6. 45 MAGAZIN Eletképes-e a tanyai gazdaság? K kérdésre adott válaszokban ma már egyre inkább egyértelműen fogalmazódik meg: szerencsére igen. Újszerű válasz ez a lanyakérdés megítélésében, hiszen ebből az következik, hogy a tanyarendszer nem szükségszerűen rossz, és elfogadhatatlan törekvés a tanyavilág mielőbbi felszámolásának sürgetése. Hosszú — mondhatni történelmi — folyamat előzte meg e téma megfogalmazódását, és így joggal vetődhet fel: hogyan ítélhető meg a tanya megváltozott környezete és mi indokolja a tanyakérdés korábbiaktól némileg eltérő megközelítését. Miután az 1950-es évek közebétől rohamosan kezdett csök-, kenni a tanyai népesség száma, szociológusok, geográfusok, mezőgazdászok. jogi szakemberek kezdték számolgatni, hogy mikor fog megszűnni a tanyarendszer. E kérdésben akkor egységes vélemény alakult ki: a mezőgazdaság szocialista átszervezése összeegyeztethetetlen a tanyavilággal, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében — ha szükséges, még szankciók alkalmazásával is —. hogy siettessük a tanyák felszámolását. • A jelentős erőfeszítések ellenére azonban a tanyavilág megszűnése csak nagyon lassan haladt előre, miközben sikeresen végrehajtottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A tanyák megszűnésével. illetve megszüntetésével kapcsolatos nézetek ettől kezdve már megoszlottak, mivel mindinkább tudomásul kellett venni: e megszűnési folyamatot értelmetlen dolog indokolatlanul ' siettetni, és a tanyának — mint átmeneti formának — van létjogosultsága a szocialista termelési viszonyok között is. Különösen azért fontos ennek hangsúlyozása. mert főként Csongrád megyében tartotta magát sokáig az az elvi álláspont, hogy a tanyakérdést csaknem kizárólagosan a belterületre való költözéssel lehet megoldani. A tanyavilág tehát sokkal életképesebbnek bizonyult, mint ahogyan azt még nem is olyan régen vártuk. Milyen tényezőkkel hozható ez kapcsolatba? A tanyák még ma is jelentős lakásfunkciót töltenek be. A tanyakérdést mór csak azért sem lehet radikálisan megoldani, mert ma még egyszerűen képtelenség a több mint 60 ezer Csongrád megyei tanyai lakost belterületre költöztetni. Meg kell említeni — főleg az idősebb korosztályoknál jelentkező — régi szokások és hagyományok visszahúzó erejét. Ez a konzervatív magatartás még róa is jelentős kötőerő. bár hatása egyre gyengül. A tanyai lakosság életkörülményeinek javulása együtt járt egy sereg olyan tényező szerepének felerősödésével, amelyek a tanyán maradást segítették elő. Ilyen tényezők például: a mind magasabb szintű egészségügyi, szociális és kulturális ellátottság, a javuló út- és közlekedési viszonyok. a tanyák villamosítása, a gyorsan javuló kereskedelmi és szolgáltatási ellátottság. Fontosságánál fogva kissé részletesebben kell szólni a háztáji kisárutermelő gazdaságokhoz fűződő egyéni és társadalmi érdekekről. hiszen a tanyák kialakulásának és létezésének alapvető okát a gazdasági tényezőkben lehet megtalálni. A tanyai gazdálkodásban a változás igazi lehetőségét a mezőgazdaság szocialista átszervezése jelentette. A mezőgazdasági nagyüzemek megjelenése alapvetően megváltoztatta a tanyák környezetét és lényegükben érintette a tanyákat. Megszűnt ugyanis a tanya fő előnye: a lakóhely és a munkahely egysége. A szocialista mezőgazdaságnak Csongrád megye tanyavilágára gyakorolt hatását vizsgálva elengedhetetlen a területi sajátosságok rövid kiemelése. A termelőszövetkezetek megalakulásával a Tiszán túli részek feketeföldjein viszonylag gyorsan kialakultak a nagyüzemi gazdálkodás feltételei. A szántóföldi növénytermesztés nagyfokú túlsúlya, a külterjesebb állattartás, a rosszabb közlekedési viszonyok, a háztájiméretekre zsugorodott gazdálkodás mind-mind olyan tényezők voltak, melyek fokozottabb mértékben hatottak a feketeföldön. Az itt lakók többsége tehát sokkal zökkenőmentesebben tudott átállni a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra. Egészen más képet mutat a szegedi járás tanyavilága. A homokos területek szinte kikényszerítették a tanyás települési rendszert. mivel ezen a területen csak azok tudtak maximális jövedelmet kihozni a földből, akik kinn is laktak. A talaiadottságoknak megfelelő szőlő- és gyümölcstermesztés kedvező megélhetési lehetőséget biztosított, és hoszszabb időre meghatározta a szegedi járás tanyavilágának létét. Ezekben a tanyákban ma is tevékeny gazdasági élet folyik, és a kisüzemi gazdaságok jó megélhetési lehetőséget biztosítanak. A tanyák és a mezőgazdasági nagyüzemek között igen sokrétű és bonyolult kapcsolat van. A tanyai gazdaságok még ma is jelentős mértékben egészítik ki a szocialista szektor termelését. A külterületi kisgazdaságok száma 1970—1978. évek között 31 ezerről 25 ezerre csökkent. Ennek ellenére bruttó termelési értékük <k idő alatt több mint 30 százalékkal emelkedett, és jelenleg is meghaladja — folyó áron számítva — az 1,5 milliárd forintot. Amíg belterületen az egv kisgazdaságra jutó bruttó termelési érték 35 ezer forint, addig ez a mutató a külterületi kisgazdaságoknál 67 ezer forint. A külterületi kisgazdaságoknak a megye mezőgazdasági árutermelésében való részvétele még jelenleg is meghaladja a 20 százalékot. Mindezekből az adatokból tehát az tűnik ki. hogy — csökkenő tendenciája ellenére — a tanyai lakosság gazdasági szerepe még napjainkban is igen jelentős. és az általuk termeit terméktömeg még ma is nélkülözhetetlen a népgazdaság számára. Ugyanakkor azt is el kell ismerni. hogy a szocialista gazdanágok is jelentős segítséget nyújtanak a tanyaiak számára. Ez kezdetben gazdasági jellegű segítségnyújtás volt: mezőgazdasági gép és jármű biztosítása, műtrágyázás stb. Ma már a szocialista nagyüzemek segítségnyújtása egyre sokrétűbbé válik, és mindinkább átfogja a tanyai élet egész területét. E pozitív vonások mellett azonban nerti lehet figyelmen kívül hagyni a szövetkezeti gazdaságra ható negatív tényezőket sem. Ilyenek például: a szövetkezeti táblákba beékelődő tanyák és hozzájuk vezető dűlőutak akadályozzák az egységes nagyüzemi táblák kialakítását. így a gépi munka időigényesebb, kisebb hatékonyságú és helyenként lehetetlenné válik a korszerű technika alkalmazása (repülőgépes növényvédelem. műtrágyázás, gyomirtás). A tanyán élő lakosság többnyire a háztáji gazdaságokban levő munkát tartja elsődlegesnek. ami sok esetben a közös munka rovására történik. Gyakran a szocialista gazdaság munkájában való részvételük éppen a mezőgazdasági csúcsidőkben válik bizonytalanná. A háztáji állatállomány takarmányszükségletének biztosítására, a termelt termékek elszállítása annál is inkább jelentős anyagi megterhelést jelent a közös gazdaságoknak. mert a háztájiban végzett szolgáltatás ellenértéke alacsonyabb az önköltségnél. A tanyák és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek között igen sokrétű a kapcsolat. Bár a mezőgazdaság szocialista átszervezése a tanya perspektíváját eldöntötte. ma már nem lehet kétséges. hogy ez a folyamat igen időigényes és egymással ellentétes hatásokon keresztül halad előre. A tanyán élő munkaképes korosztály — amellett, hogy a társadalom számára ma még nélkülözhetetlen árutömeget termel — jól jövedelmező gazdálkodást folytat. Az egyéni gazdaságok tehetősebb rétegénél az egy hektárra jutó évi jövedelem felső szintje az 50 ezer forintot is eléri. A kedvező megélhetési lehetőséget igazolja, hogy a megye tanyai lakosainak takarékbetét-állománya jelenleg több mint félmilliárd forintra tehető, és átlagosan minden 12. tanyai lakosra jut egy személygépkocsi. Ez utóbbi — amellett, hogy a vagyoni helyzet egyik fontos mutatója — kihatással van a tanyai lakosság szociális, egészségügyi és kulturális helyzetére is. Gépkocsival ugyanis könnyebben, rövidebb idő alatt és kényelmesebb körülmények között lehet bejutni a belterületre. a közeli városokba. A tanyavilággal még hosszú időn keresztül számolnunk kell. megszűnése csak lassú folyamat eredménye lehet. Addig azonban, amíg ez nem következik be — a belterületre való költözés ösztönzése mellett — további erőfeszítéseket kell tenni a külterületi ellátottsági színvonal emelése. a tanyai lakosság életkörülményeinek javítása érdekében. DR. BITTÓ GYULA, a JATE tudományos munkatársa Padok S

ok padot koptattam életemben, hol rövidebb, hol hoszszabb ideig. Egyiken éveket töltöttem, mégis hamar elfeledkeztem róla, másikon csak órákat, mégis kitörölhetetlen az emlékezetemből. Mindahány közül a legfeledhetetlenebbek: az iskolapadok. Mennyit izgultam, unatkoztam, mennyit hevültem, dideregtem az iskolapadokban. Kényelmes egyik sem volt, de mindegyik kopott, tintafoltos, összefaragott. Négy évig ültem abban a padban, amelybe legyalulhatatlanul mélyre szívet véstek, abba pedig a büszke-ujjongó értesítést: „Cuci és Fidor jegyesek!" Valahányszor visszagondolok arra a padra, mindig meghatódom, de az elérzékenyülésbe egy kis borzongás is vegyül. A meghatódás nyilván a paddal együtt fölidéződő hajdani önmagamnak szól. Lányos képű, szelíd, szőke, törékeny testű kamasz ül már az idők végezetéig számomra azen a padon, akit „Egér" néven szólítottak a társai. A borzongást, viszolygást valószínűleg a szigorúságot, ridegséget sugárzó fizimiskája kelti annak az összefaragott padnak. Van is oka morcosságra, hiszen annyi szégyenletes kötelességmulasztásnak, fölháboritó figyelmetlenségnek, orcátlan pimaszságnak, oktalan dühnek, szánalmas síránkozásnak, durva röhejnek volt a tanúja. hogy csak behúzott nyakkal lehet fölidézni. És része volt ez a pad az iskola fegyelmező, kordába szorító, ritkán röptető, sokszor szárnyat szegő masinériájának, amely jaj, de sokszor ütött fejbe, s ritkán, nagyon ritkán simogatott. És mindig recsegett is ez az ócska pad, hangosan, amikor szólítottak, és én ijedten ugrottam föl, s még hangosabban, amikor a megvetőn és gúnyosan harsogó „ülj le!" után visszarogytam az ülésére. Nyomasztóbb padok emlékét is őrzöm, Semifélé meghatódást sem érzek, inkább hideglelős rémület akasztja meg bennem még ma is a szuflát, amikor a különféle hivatalok és hatóságok ablaktalan előszobáinak, homályos folyosóinak alattomosan billegő, ijesztőn recsegő padjaira gondolok vissza. Hányszor kuporogtam rajtuk órák hosszat, némán, moccanni sem merészelve, dideregve várakozván a sorsomat eldöntő határozatokra, amelyek mindig megfellebbezhetetlenül adták tudtomra, miért s mire vagyok alkalmatlan, méltatlan, mitől tanácsolnak, tiltanak el, miért fosztanak meg ettől-attól, miért zárnak ki innen-onan. És gyönyörű padjaim is voltak. A legszebb minden bizonnyal egy munkástelep hervadó, őszi parkjában állt, sűrű bokrok árnyékába rejtezve. A távolból zsolozsma mormolása hallatszik: könyörögj érettünk ..., hallgas meg minket ... A beton iábazatú, esőtőlhótól szürkére fakult, repedezett ülésdeszkájú ócska padon a litániáról elszökött diák és diáklány A 1 rí il r i címmel kiállításon mutatta be a Magyar Nemzeti Galéria Piochn József fenyképészmesCOiV Ci lilUllDOl tcr 1848-as honvédportreit. Képeink a kiállításon készültek. váltja remegő ajkakkal az első csókot. Padok. Emlékek, titkok, örömök, bánatok, keservek, kínok és néha a boldogság őrzői. Az a fehér pad a szülőszoba előtt, a kórház folyosóján, amikor a feleségem kinlódó-boldcgan várta, hogy beteljesedjék a csoda, a testéből sarjadó új élet születése. Ahol remegő gyomorral, égő türelmetlenséggel én is várva-vártam, hogy megláthassam végre a fiamat. Az a másik fehér pad, egy másik kórház másik folyosóján, szemben az ajtóval, amely mögött az apám feküdt. Iszonyodva vártam, mikor nyílik az az ajtó, mikor lép ki rajta suhanó fehér köpenyben valaki, hogy suttogva közölje velem a megváltozhatatlant, amelytől hangosan felzokogok majd: elvégeztetett ... Padok. Életem állandó kísérői, átkozottak, áldottak. Mind mozdulatlan, mind néma, legfeljebb érthetetlenül recseg. Emlékeimben mégis elevenen kavarognak, hangosan tanúskodnak. A jó padok, a vonatok padjai. Azok a régi, sárga fapadok. Vitték a tudományra sóvárgó diákot a bölcsek csarnokaiba, vitték az egyenruhás sebesültet a frontról haza, vitték a meglett férfit a sokáig hiába sóvárgott találkákra a fény városával. Láthatatlan, anyagtalan padjaim is vanak. Ezek borzasztóbbak, mint a valóságosak. Csalódott és könnyes, kiábrándult és keserű, dühös és vádló tekinteteit ültetnek ezekre a láthatatlan padokra, és hiába minden kérés, könyörgés, tiltakozás, fogadkozás. ' esküvés könyörtelenül az, ülésre szegeznek ezek a tekintetek, ahol ezerszer nagyobb gyalázat ülni. mint akár a közszemlére kitett szégyenpadokon, s az itt kapott sebek sajgóbbak és nehezebben gyógyulok, mint a szégyenpadon kapott botütések sérülései. És egy-két gyönyörű díszpadom is van ezek között a láthatatlan padok között: szerelmes asszony, rajongó gyermek tiszta tekintete emel föl rájuk, talán érdemtelenül, méltatlanul is, mégis jólesik, büszkévé, boldoggá lesz. Az utóbbi években jóságos padokkal is találkoztam. Mindik éppen akor kerülnek elém amikor már botladoznak lépteim, kalimpál a szívem, elakad a lélegzetem, támaszt keresőn nézek körül, mert szédülök, félek, hogy összeesem és ekkor mindig, éppen elérhető közelségben felbukkan a jóságos pad, barátságosan invitál, kínálja az ülését, támláját: gyere, pihenj meg rajtam, fújd ki magad ne félj, nincs semmi baj, pár perc és rendbe jössz, mehetsz tovább. Mostanában egy virágmintás, festet padra gondolok a legtöbbet Tapasztott padlatú, pingált falú, mestergerendás kis falusi házban áll, az utcára szolgáló ablak alatt öreg anyóka üldögél rajta, bőráncú sötétkék szoknyában, fekete kötött ujjasban, fekete fejkendőben. Pápaszem az orrán, a gyorsan sötétedő alkonyatban az ablakhoz hajolva olvas. Rézszegekkel kivert, csatos bibliát lapozgat Amikor bedugom a fejemet az óvatosan nyitott, nyikorgó ajtón, kedvesen biztat, lépjek be, int, üljek le melléje. Jövök drága Nagyika. Ott már az én helyem is azon a festett padon. drága Nagj'ikárji. ahol a kapcsos könyvvel az öledben találtunk Rád, amikor egy csöndes tavaszi estén örökre lehunytad a -zenied. HOMOR0DI JÓZSEI t