Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-27 / 175. szám

Szeged és a Nyári Tárlat* Erőszak a képernyőn— erőszak az életben? Húsz esztendeje, hogy első alkalommal rendezték meg az országos képzőművészeti tárlatot, hogy a Szabadtéri Játékokkal egyidőben, gazdagítsa Szeged országos kitekintésű kulturális, művészeti programját, ezzel is igazolva az egyes művészeti ágak 6zoros kapcsolatát és a különbözőségek mellett is meglevő azonosságoltat. Ha visszalapozunk az eddig kiadott katalógusokba, ha elolvassuk a kritikákat, azt találjuk, hogy a kiállításoknak a Szabadtéri Játékokkal való egyidejű megrendezését félreértve, néha egy alárendeltségi viszony fogalmazódott meg: mintha e két jelentős program között valami sajátos alá- vagy fölérendeltségi viszony lehetne. Ügy vélem, ma már nemcsak e tárlat felelős rendezői — a városi tanács vezetői —, nemcsak a képzőművész társadalom, hanem valamennyi érdeklődő, aki megnézte a korábbi kiállításokat, és megnéz; ezt a tárlatot is. érzi és tudja, hogy ez a húsz év óta töretlen folyamatú képzőművészeti esemény régen túlnőtt ázon a szerepen, amelyet két évtizeddel ezelőtt — talán — megfogalmaztak számára s egyenrangú, önálló értékű társa lett a színpadi eseményeknek. Azok a képzőművészetet szerető és figyelő nézők, akik nyomon követték a Szegedi Nyári Tárlatokat, képet kaphattak a festészet, szobrászat és grafika fejlődéséről, alakulásáról. Nyomon követhették azokat a tartalmi és formai törekvéseket,' újításokat melyek az egyes alkotásokban csak egy-egy művész kifejező eszközeinek gazdagodását jelentik, de összességükben a mai magyar képzőművészet sokszínűségét. arculatteremtő erejét bizonyítják. Ebben a két évtizedben intenzív átalakuláson ment át ez a művészeti ág. A hagyományok gazdagabb alkalmazása, a forradalmi művészeti múlt tovább építése, a tartalmi gazdagodás és a formakísérletek számos változata egyaránt jellemzi. A világ gyors ritmusú változása. a tudományos-technikai világkép kiszélesedése, a kommunikáció felgyorsulása megváltoztatta a képzőművészet formálódásának és alakulásának ütemét is. A változásokra fokozottabban érzékenyen reagáló művészek megpróbálták a modern kor emberének életritmusát a maguk sajátos festői, grafikai, vagy szobrászati eszközeivel kifejezni, ábrázolni. A művészek műben realizált gondolatai azonban csak a társadalommal, a közönséggel való kapcsolatteremtés esetében tudják azt az érzelmi, értelmi hatást elérni. mely minden művészeti alkotás legfontosabb feladata. A művész és közönség kontaktusának megteremtésének egyik jelentős fóruma a kiállítás. Mégis az elmúlt évek kritikáiban, publikációkban többször megfogalmazódott, hogy hazánkban túl sok a kiállítás és a több ezer bemutatóra való hivatkozással azt próbálták — sokszor valóban jogosan — bizonyítani, hogy a kiállítások nagyszáma nem áll egyenes arányban a színvonallal s a minőség csökkenése dezinformálja a közönséget. Való, hogy a kiállítások száma igen magas. Mégis, ha abból az aspektusból vizsgáljuk, hogy hány olyan tárlat van, amelyik reprezentatív fóruma a kortárs művészetnek, ahol a ma képzőművészetének helyzetképét megismerhetjük. ez a szám minimálisra csökken. Szeged városa a húsz évvel ezelőtti kezdeményezésével országos fórumot teremtett az alkotók számára, és példát mutatott a kultúra, a művészet Bu* Megnyitó beszédként elhangzott a Szegedi Nyári Tárlaton dapesten kívüli lehetőségeire, igazolta, hogy felelős, értő gazdája a város művészeti életének. Ma már természetesnek tartjuk, hogy egyes művészeti ágak seregszemléjére az ország különböző városaiban kerül sor. Pécsett rendezik a Kisplasztikái Biennálét és az Országos Kerámia Biennálét, Miskolcon a Grafiaki Biennálét. 1970 óta Szombathely ad otthont a Falés Tértextil Biennálénak, mely váltakozva kerül megrendezésre az Ipari Textil Biennáléval. a Szilikátipari Triennálék fóruma Kecskemét, Egerben az Aquarell Biennálé, Debrecenben a Téli Tárlat és Keszthelyen a Balatoni Tárlat gazdagítja e kiállítások sorát. Ma már ezek a tárlatok országos művészeti eseménnyé váltak, számon tartja őket a közönség és a művésztársadalom egyaránt Hangsúlyozni szeretném, hogy ha a mostani, huszonegyedik Szegedi Nyári Tárlatot összevetjük a korábbiakkal, jelentős változást láthatunk. Az eddigieknél sokkal több művész alkotásával találkozhatunk. Sokszínű és változatos képét nyerünk azokról a tartalmi és formai törekvésekről. melyek napjaink művészetének jellemzői Lényegesen több festő, több szobrász és több grafikusművész küldte el alkotásait mint eddig. Ismét szerepelnek Kokas Ignás döbbenetes erejű képei, Fóth Ernő látványra épített. látomássá transzponált alkotásai, és jelen van néhány tehetséges fiatal, a nemrég még Derkovits ösztöndíjas és a most ösztöndíjas korosztályból pl. Kiss György. Vilhelm Károly, Földi Péter, Szentgyörgyi József — hogy csak néhány nevet említsek a festészeti kollekcióból —, akik egymástól eltérő úton keresik azokat az eszközöket, melyekkel leginkább tudnak humánus tartalmat közvetítem. A fiatal művész generációt, képviseli Barabás Márton, Szikora Tamás. Zrínyifalvi Gábor. Váli Dezső is. akik a folt és vonal ritmusát, a színek expresszív erejét, az absztrakció gazdag eszköztárát alkalmazzák képi világuk kivetítésére. Itt vannak műveikkel azok a festőművészek is, akik régóta bemutatkozásuk fórumának tekintik ezt a kiállítást, akik évről évre meghatározói a szegedi Nyári Tárlat színvonalának, akik nélkül ma sem lenne teljes ez a kollekció. Itt vannak Hézső Ferenc, Kurucz Dezső, Lóránt János. Németh József. Vinkler László, Patay László. Szala.y Ferenc, Vecsési Sándor képei, azoké, akik itt élnek a környéken s ide köti őket az Alföld, a Tisza szeretete, azoké akik már nem itt élik mindennapi életüket, de visszahívja őket e táj lenyűgöző egyszerűsége, az Alföld. a Tisza sajátos világa. "Az idei könyvhét alkalmából, a városi tanács kiadásában megjelent a Szegedi Grafikusok című mappa, Szelesi Zoltán történeti áttekintést adó bevezető szövegével. A 17 művész alkotását bemutató kiadvány jól bizonyítja, hogy a város számon tartja az itt élt, itt élő, vagy itt alkotó művészek munkásságát. Az albumban szereplő művészek közül Diskai Lenke, Papp György. Urbán László lapjait itt a tárlaton is megtaláljuk. A grafikusművészek egyéni gondolatviláguk sajátos és meghatározó kifejezőeszközeiként alkalmazzák az egyes sokszorosító grafikai eljárásokat, vagy készítenek rajzokat. A tárlat grafikai kollekciójában egyaránt szerepel tusrajz és tollrajz. rézkarc és litográfia, szerigráfia és vegyestechnika. A grafikai kollekcióban 33 művész nevét találjuk, köztük sok tehetséges fiatal munkáját. Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy a 33 művész között sok olyan van, akinek alkotását a festmények, vagy éppen a szobrok között is megtaláljuk A díjnyertes Kollár György, a fiatal Hepp Edit. Marosvári György, Szentgyörgyi József jól bizonyítják, hogy mindkét műfaj eszközeit alkalmazni tudják mondanivalójuk kifejezésére. Engedjék meg, hogy a szobrászati anyagnak a korábbiaktól jelentősen eltérő gazdagságára is utaljak. Az idősebb generációt képviselő Farkas Aladár. Dabóczy Mihály, Szabó Iván munkái mellett itt sorakoznak a fiatalok művei is. Bakos Ildikó, Katona Zsuzsa, Lóránt Zsuzsa vagy a négy művel is szereplő Markolt György és a többi tehetséges fiatal munkái a szobrászatunkban jelenlevő formagazdagságról tesznek bizonyságot. Lóránt Zsuzsa és Orr Lajos groteszkbe hajló figurái, Lapis András drámai erejű plasztikája. Farkas Ádám kontsruktív formaalakítása, Lapis András és György Sándor robbanó feszültséget hordozó bronz plasztikái a kiállítás szobrászati kollekciójának sokszínűségét jelentik. A tárlaton részt vevő művészek nagyszáma és köztük is a tehetséges fiatal alkotók jelentős arányú szereplése, a művek tartalmi és stiláris gazdagsága azt bizonyítják, hogy a képzőművészek szívesen élnek a bemutatkozás lehetőségével. Keresik a közönséggel yaló kapcsolatteremtés megfelelő fórumait. A világról, életünkről, szocialista társadalmunkról van mondanivalójuk s azt a maguk sajátos eszközeinek alkalmazásával művekben tudják realizálni. Ahhoz, hogy ezek a művek itt lehessenek, hogy elmondhassuk, hogy hosszú évek óta a legszínvonalasabb, leggazdagabb Nyári Tárlat látogatói lehetünk, szükség volt arra a felelősségteljes előkészülő munkára, a kiállítás sorozatért érzett nagyfokú felelősségre. amellyel Szeged, a jó mecénás felelősségével hónapok óta dolgozott e tárlat sikeréért. í.. -, PUSZTAI GABRIELLA Valóban az erőszak iskolája a televízió? Erre a kérdésre nemcsak Nyugaton, de nálunk is meglehetősen ellentmondó válaszok hangzanak el, s még a legkomolyabb, legalaposabb tanulmányok sem jutottak eddig közös nevezőre. Dr. Roumajon, a francia kriminológiai társaság elnöke határozottan állítja egyik tanulmányában, hogy „a film, Illetve a tévé befolyását a bűnözés növekedésére még senki sem bizonyította be. A bűnözésre való hajlam kifejlődését sokkal inkább a környezet, a biológiai, az intellektuális, az érzelmi, és a társadalmi hatások váltják ki." Ugyanakkor 1972-ben dr. Steinfeld, az amerikai szenátus egyik jelentésében hangsúlyozta, hogy „szerves kapcsolatnak kell lennie a képernyőn látott erőszakos cselekedet s a megtekintést követő magatartásforma között". 1974 szeptemberében egy elhagyott kaliforniai strandon három 14—15 éves kislány sörösüveggel leütötte barátnőjét. Három nappal korábban ugyanezt a jelenetet fő műsoridőben sugározta az NBC tévéadója. 1976-ban Los Angeles utcáján gyerekek felgyújtottak egy alvó csavargót, épp úgy, amint azt pár nappal előbb tévéműsorban látták. 1977-ben Floridában a 15 éves Ronney Zamora, amikor 82 éves szomszédja tetten érte, amint éppen lopni készült lakásában, agyonverte az idős asszonyt, úgy ahogyan azt több ezerszer mutatták a krimikben. Három megtörtént bűneset, amely azoknak nyújt támpontot, akik nagyon is észrevehető kapcsolatot vélnek felfedezni a sokkírozó jelenetek és a kriminológiai bűneset között. Dr. Leyens belga orvos nem érte be csak a következtetések elemzésével, a hetvenes évek elején kísérletet szervezett 13— 18 éves gyerekek bevonásával. Két. egyenként húszfős csoportra osztotta az internátusban élő fiúk egyik osztályát. Az egyik csoport számára elsősorban vígjátékokat vetített — A szép amerikai-tói a Sebastien-ig, a másik számára csak krimit — a Bonnié és Clyde-től a Zorro-ig. Leyens naponta mutatott be egyegy filmet közönségének, több héten át. Azt figyelte meg, hogy az első csoportbelieknél jelentősen fokozódott a munkakedv, javultak az emberi kapcsolatok, a másikban éppen ennek ellenkezője következett be, a fiatalok körében sűrűbbé vált a szóbeli, tettbeli agresszivitás. A belga tudós kutatását Jean Cazaneuve cáfolja, az amerikai Fesbach- és Singer-féle felmérésre hivatkozva. Részben ehhez a tévét mentő teóriához kapcsolódik a francia André Akoun, a Sorbonne tanára tanulmányaiban is (Tömegkommunikáció), amely szerint: „éppen ellenkezőleg mint azt sokan feltételezik, a film-beli, tévé-béli, könyv-beli erőszak, nem okoz semmiféle zavart, éppen ellenkezőleg: utat teremt a nézőben. az olvasóban amúgy is felhalmozódó agresszivitás veszélytelen levezetésére". Másképp szólva, a tévékrimikben látott erőszakos cselekedetek többek között jótékony katarzisban oldják fel az emberekben felgyülemlő antiszociális megnyilvánulásokat is.ri Tulajdonképpen három nézet uralkodik manapság a tévé szerepének megítélésében. Az egyik minden felelősséget rá hárít, a másik ennek az ellenkezőjét hangoztatja, s a harmadik elmélet pedig tagadja bármiféle öszszefüggés létét fikció és élet, és megélt élet között. Kinek higgyünk? Mit higygyünk? Ismerjük jől a tévé szerepét a politikában, a művelődésben, vagy éppen a publicitásban. Miért éppen abban kételkedjünk, hogy csakugyan hat az erőszak bemutatása a közönségre? De térjünk csak vissza néhány adat erejéig a statisztikákhoz: A mai 18 éves amerikai vagy francia fiatalok átlag heti 15—20 órát töltenek a képernyő előtt. A fiatal mire nagykorú lesz. 14 ezer órányi tévéműsort látott, és ebben mintegy 18 ezer gyilkosságot. Ezért mondhatja dr. Liebert, a New York-i egyetem tanára: „nem az öröklés, nem a környezet, sem az iskola, hanem az erőszak-látvány az oka a mai 19 évesek agresszivitásának, azokénak, akik 9 éves koruktól több órát töltenek el a tévékészülékek előtt". Bármit állítanak ls egyes tudósok az erőszak természetéről, az kétségtelen, aki nap mint nap, óráról órára véres gyilkosságokat, lövöldözést, késelést lát, annak egy idő után mindez nagyonis megszokott lesz, ez az. amit egyesek az „erőszak banalizációjaként" emlegetnek. Persze nemcsak a tévé a hibás, hibásak azok a szülők is, akik felügyelet nélkül hagyják gyermekeiket, kiszolgáltatva a tévének. Ma még nem tudjuk minden kétséget kizáróan mérni a képek hatását a tévénéző emberre. A jóérzés azonban az erőszak száműzését, vagy legalábbis visszaszorítását diktálja. Mindenképpen túl kényelmes megoldás lenne a bűnözés kórtüneteit a tévére fogni. Hiszen ismerjük csak be, az agresszivitás bizony már jóval az elektromos úton továbbított kép megszületése előtt is jelen volt... NEMLAHA GYÖRGY Nyáresték Mintha a muzsika is megelégelte volna a zárt termeket; elindult, hogy szelíd lombú fák alatt, romantikus udvarokban találkozhasson a zenekedvelőkkel. Kamarazene a Régi Megyeháza udvarán. Orgonaestek a Dómban. Beethoven-hangversenyek a Brunszvik-kastély parkjában — már e néhány, zenei estre invitáló cím is jelzi, milyen sokszínű, sajátos hangulatú élményt kínálnak az idei nyári hangversenyek. Az ország bármely pontjára is tekintünk, nyáron mindenütt megtaláljuk a zene hívó szavára megelevenedő történelmet. A diósgyőri vár komor fensége, a sárospataki templom puritán szépsége többet jelent a puszta látványosságnál, aki itt hallgat zenét, meg kell hallania valamit elmúlt korok üzenetéből is. Zeke László, a Filharmónia vidéki rendezőségi Osztályának vezetője segít a széjjeltekintésben: — Az Országos Filharmónia 1980 nyarán 133 koncertet szervez, 31 helyszínen. A hangversenyeknek majdnem fele — 58 — orgonakoncert. Ez két szempontból is jelentős. Az orgonaszó fensége azokat is megragadja, akik semmilyen kapcsolatban nincsenek a komoly zenével, nagyon sok embernek az első zenei élményt jelenti a véletlenül hallott nyári zenével oj-gonakoncert. Egyúttal felhívja a figyelmet az ország értékes műemlékeire is, hisz ott. ahol orgonakoncertet lehet tartani, biztos hogy a templomon kívül is akad még látnivaló. A főszezonban a Balaton körül rendszeresen minden hétfőn Keszthelyen, kedden, szerdán Tihanyban, pénteken Kőröshegyen hallható orgonaszó. — Milyen zenei meglepetést tartogat a Filharmónia a nyári vidéki koncertek sorában? — Minden bizonnyal nagy hangversenyesemény lesz augusztus 1. és 2-án Martonvásáron felcsendülő Beethoven IX. szimfónia. Kobajasi Kenicsiro vezcnyletével és a japán Mushasino Kórus közreműködésével. Hasonló várakozás előzi meg a Kolozsvári Állami Filharmóniai Kamarazenekar magyarországi koncertjeit, melyeken a neves hegedűművész. Ruha István is fellép. Érdekességként megemlítem még. hogy a diósgyőri várban négy alkalommal megrendezésre kerülő koncertek közül kettőn az idei karmesterverseny első és második helyezettje vezényel maid. A jeles hazai zenekarokon és szólistákon kívül három városban. Keszthelyen. Veszprémben és Székesfehérvárott ad koncertet a Grazi Szimfonikus Zenekar. L. L