Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

I Csütörtök, 1980. május T. '• •'•dXjf'l--- -' 1 Villon és villany CZINDE8 ANTAL RAJZA — Könyvvel vagyok én megverve, mint más ember az itallal, összeolvastam már annyit, felének se veszem semmi hasznát, de ha a másik felét pl nem olvasom, csak félember lennék. A pénzt nem sajnálom rá, megesett nem egyszer, hogy tíz könyvet is rendeltem, de kevesebbre futja, amióta nyugdíjas vagyok. Annyira hozsánőttem a betűhöz, becsapni is avval lehet legjobban. Jöttek a terjesztők, a szervezők, megrendeltem egy sorozatot, szó se volt benne arról, arnjt küldtek. Azt mondom erre. egyszer mindenkit be lehet csapni, van akit kétszer is. de bolond az, aki harmadszor is hagyja magát. Könyvet én csak akkor veszek, ha kezembe foghatom. — Hogyan lehet belehabarodni az olvasásba? Nekem könnyű volt, mert apám is ezt csinálta. Azért tanulunk meg járni, hogy menjünk, olvasni meg azért, hogy olvassunk. A tanítónk érezte meg először, hogy fog rajtam valamit a betű, el is jött apámhoz: Ml a szándéka ezzel a fiúval, Ferenczt bácsi? Mert ez aokkal többre hivatott, mint maga. Pipált az én apám, csak pipált, és azt mondta: fene. lesz belőle paraszt. De ez szerencsétlen lesz akkor! Szerencsétlen? Majd beletörődik. Nekem is több eszem volt, mint a többinek, látja, azt is meg lehet szokni. A parasztnak is jobb, ha okosabb. Nem adom a fiamat, mert a szegény úrnak sokkal rosszabb, mint a közönséges szegény embernek. azt a gyereket pedig nem szabad szerencsétlenné tenmi, akinek ennyi esze van. Egész tár bölcsesség volt készenlétbe az én apámnál, ha vitatkozni kezdett — Így aztán az lett belőlem, ami vagyok. A boltbői Jön haza, egyik zse^ béből cigarettát tesz az ágyra, a másikból újságot. Ezt is, azt ls csak akkor szidja, amikor ninTövig szívja a cigarettát. Az ünnep módja maga ls tükrözte, hogyan küzdi ki jogait munkásság, hogy aztán a hatalmat is kivívja magának. Szemtanúk a korabeli új&gctkkek, dokumentumrészletek villantják fel a harcot 1890 A május l-re előkészített munkásünnep méltóságteljesen megtartatott, a munkásgyűlés nagyszerűen végbement és most a meglepetés, bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a megtörtént dolgoknak tanúja volt (Népszava, 1890, május 4J 1894 18941 Hólmező vásárhely. Május egyre készül a nép, jó vezérük Szántó Kovács. Jön a csendőrkülönítmény: elviszik jó Szántó Kovácsot] Bilincselve. Városháza kapuja zárva, harsogja vagy ezer ember, munkás, paraazt. öreg, ifjú: — Vezérünket az ártatlant adják kl rögtön! Döngetik a bezárt kaput kövei, bottal. Futva Jön két csendőrosztag! Fegyver dördül, sok a halott Vér-Iszapos a VároshYiz téri (űarta Lajos: Májusok emléket 1918 Nagyváradon piros volt a májusi ünnep. A süvöltő, gyilkos golyó kipattant, a leterített egy jóravaló, derék embert. Adu Endre: Lovagias emberölés május elsején) 1919 Hetek óta tanakodnak a polgárok: „Három napig se tarthatják már magukat." „Az antant..: jön az antant..." S mégis! Vörös diadalkapuk, vörös zászlók, vörös transzparensek. 1919. május elseje! Dübörögnek a léptek..: Üresek a házak, az ablakok zárva. Vagy ,barát vagy. és a tömegben haladsz, vagy ellenség, s nem lobógtatsz kendőt az ablakból. \ Régi májusok Ötszázezer ember, kétszer öt-' százezer kemény, hadi, foszlós cipője csattog és dübörög a város gránit utcáin. A grániton, amit a munkások raktak, a grániton, amit a munkásvér öntözött (Lengyel József: Visegrádi 1948 1942 május 1. nehéz helyzetben találja a magyar népet Az országban idegen hódító áll. Szövetségesnek nevezi magát az országból minden elmozdíthatót kihord és fiainkat messze idegen, be viszi ágyútölteléknek, hogy az ő vérükkel hosszabíUa meg rémuralmát... Nemzeti kormányt kell az ország élére állítani, amely az egész nemzet érdekeit képviseli és megvalósítja a magyar nép követeléseit. Egy katonát sem Hltlernekl Ki a háromhatalmi szövetségből! Békét, kenyeret! Független, szabad demokratikus Magyarországot! Kommunisták Magyarországi Pártja Budapest. 1942, április 25. 1945 Negyedszázad óta nem látott Budapest olyan páratlan arányú tömegmegmozdulást, mint 1945. május elsején. 1919 óta így mégnem ünnepelt a főváros... A munkásság nagy ünnepén fölvonult százezrek fogadalmat tettek, hogy „az eddigieknél is keményebb fegyelemmel, harcosabb elszántsággal fognak dolgozni az ország újjáépítésén", (Szabad Nép, 1945 május 3. és végig elolvassa az újságot. Ferenczi István most lesz 81 éves, a pusztaszeri öregsoron lakik, és a villanyt várja feleségével együtt — Mondják: vén bolondok! Mit akarnak ezek még? Most vezetik a villanyt? — Valóban, mit akarnak? — Ha csak egy-két esztendeig látjuk hasznát, az is jó. Ha most nem vágunk bele, nekünk később talán akkor se lesz villanyunk, ha Ingyen adják. —- Mi az ára? — Eddig huszonötezret fizettünk be. — Honnan van egy 81 éves tanyai embernek 25 ezer forintja, amikor tizessével szereti venni a könyveket? — Hizlaltunk, van a kertben egy kis szőlőnk is. Dolgoztunk értei — És ha itt lesz? A kérdés először illendőségből is a feleségnek szól. — Mosógép, televízió és centrifuga föltétlenül kell. — Mosott már géppel? — Még nem, de a Iá nyom óknak ls van, menyeimnek is van, majd beletanitanak valahogyan. A gázra is megtanítottak. Van a házban asztali tűzhely, búbos hpmence és gáztűzhely is. Egyik se tartalék, még a kemence is dolgozott tegnap. Itt a belevaló nem kerül pénzbe, és kalácsot legjobban kemencében lehet sütni. — Pista bécsi mit vesz, ha jön a villany? — Én akkor már csak lélegzetet Másra nem marad pénz. Meg egy olvasó lámpát, de azt föltétlenül. — Ha itt lesz? — Akikor éjjel ml nem alszunk. Hanem? — Ide készítem a könyvet az ágy mellé, és reggelig olvasok. Nem lehet megmondani, menynyit vártam rá, valamit legalább behozok rajta. Csatlakozik a feleség ts: ö ugyan válogat, csak azt olvassa el, amit érdemes, de az első éjjel 6 is olvasni akar. — Azt mondja meg nekem, miért nem lehet rendes lámpát kapni? Petróleumos gázlámpát például. Van három is nekünk, de mind rossz. Se újat nem találunk. se javíttatni nem tudjuk. Minek a tanyába fény? Csak .ez lehet mögötte. Nem tudom megmondani, csak azt tudom, ahol ennyi könyv van a háznál, ott világosság van a fejben, és lehetne a szobában ls. Azt se tudom, miért kell annyival előre befizetni a teljes összeget, és csak nagyjából tudom megmondani, miért kerül ekkora summába a villany ide csalogatása. Talán augusztusban kész lesz, igy hallották, de Lehet, hogy ősz is lesz belőle. Behívnak a tisztaszobába, nézzem meg a könyvéket Ne várják tőlem, hogy mindet fölsoroljam, mert sok van belőle. A Kalevala két példányban, Moldova mellett Hemingway. Veres Péter könyve A szocialista műveltségről, Thomas Marin, Traven és Francois Villon ls itt van békés egymásmellettLségben Rotterdami Erasmusszal. Ejha! Mindegyikben benne a dátum, amikor ide került, könyvelői pontossággal, és a tulajdonos neve akkor Is, ha nem kell félni, hogy Erasmus atyánkat vagy magiszter Villont kölcsönkéri valaki és elfelejti visszaadni. — A Villon? Tudom én. hogy a franciák nem igy ejtik, tudom én mondani Villyonnak is. de az én házamba Villonnak jött, hadd maradjon meg Villonnak. — Nyolc sort kiírt az első oldalra. — Nézze csak meg.PiiTztaszerwt úgyse sokat talál belőle. Miért írtam ki? Csak azért, mert gondoltam egyet. Teljesen igaza van. Akkor írjon az ember akármit, ha gondol egyet — Az Imre mikor halt meg? — Nagyon régen szegény. — Hallottam, ugratta magát. — Benn voltunk egyszer h kocsmában. Böcsültem az Imrét, mert könyves ember volt Ő ls, de énvelem mindig kötekedett. Iszom a málnaszörpöt — nem farizeusságból mondom, ittam én néha mást is —,6 meg a bort. Odajön: megrendelted-e már a koporsót? Még nem, de nem Is vagyok elkésve vele. Mert ha ezt iszod, három hónap múlva bemész a temetőbe! Lehet, hogy bekanyarodok, de ki is jövök belőle. Vedd tudomásul, magyar embernek halálos méreg, amit te iszoL — A végét másiként hallottam. — Bent a faluban? Lehet, hogy másként öltöztették. — Igy mondták: ne kezdj kl velem. Imre, mert ráülök én még a te sírodra! — összekeverik! Mindent öszszekevemek. — Mivel? — A Kupec-Varga nézegetett, amikor hazajöttem a háborúból: hej, koma. de rosszul nézel ki! Nem húzod te sokáig! Maláriám volt, de azért rávágtam: ne félts te engem, egy komám, beleköpök én még a te sírodba. Nem akartam jósolni neki, mégis megelőzött Traven hatása lenne ez a beszéd, vagy Villoné? Könyv nélkül ls megterem az Ilyen, nemcsak a homokon, máshol ls, de annyi biztos, egyik kötet se Jött idegen helyre. — Tudja maga, miért tudok legnagyobbakat káromkodni? írtak rólam az újságba egyszer, azt is megírták, hogy erdő mellett van a tanyám, csakhogy engem nem is látott, aki irta. és nincs itt erdő! — Ilyenre nincs bocsánat? — A leírt szóra, ha nem igaz? Hazudni az analfabéta is tud, azért kár megtanulni írni is, olvasni is. HORVÁTH DEZSŐ 'A virsli leve lecsorog a számon. Létől ragacsos kézzel puha kenyeret majszolok hozzá, apám sört kortyol. A virslit egy jegy ellenében kaptuk, a jegyet meg reggel, a gyülekezőnél. 1951-et irtak, vagy 1952-ötT Ma már nem tudnám megmondani, de annak a sós levü virslinek az ize itt van a számban, amit ott Kiskúton, a felvonulás után, a jegenyék alatt járó szélben ettem, a körhinta kavargásával a háttérben. Es annak a reggelnek a fényei isi A gyár betonútjai nedvesre sikáltak, a hangszórókból indulók szólnak, harsányan. Hétközben, műszak előtt, meg műszak után is mindig ugyanazok a slágerek ömlenek a környező utcákban. ahol lakunk, s ha becsukjuk az ablakot, akkor is beszivárognak a szobába. Gyülekezünk. Táblákon felFöldön járó ünnep irat, melyik üzem. Az újonnan jöttek szeme rámvillan, van aki vállonvereget, apám, meg csak ennyit mond: „.'1 kisebbik." Aztán elindulunk. A sor hullámzik, van aki lemarad, de nem sokáig, mert a sodrás magával viszi, újra felveszi a lépést. Egy idő után elfáradok, de elragad a menet ritmusa. Fogom apám kezét, érzem tenyerében a fúrószilánk dudorát — vagy tíz évvel az előtt ment bele, s azóta a bőre alatt bujkál, vándorol a fémdarab. A gyerekkor lenne felejthetetlen? Vagy az örökös zsíros kenyeres hetek után - a virslievés aznap eljött ünnepe? Az is. bizonyosan. De inkább az, hogy örülni lehet a világ leghétköznapibb dolgainak is A tiszta levegőnek, a testet átjáró napfénynek, a hideg sörnek. Annak, hogy együtt vannak, akik egy éven át csak a hűtőfolyadék leheletét őrző munkaruhájukban, a fémforgács pörkölődésszagával orrukban találkoznak a lepattogzott festésű gének közt. Az ünnep ünnepélyesség nélkül is az: a lengő, csattogó zászlók is megteszik drapéria helyett. S a nagy szavaknál többet monáanak az egymásra nyíló fénylő, felszabadult arcok. Felnőtt fejjel olvastam arról, hogy május 1. dátumára a munkásság a legtermészetesebb módon talált rí: a pogány és más tavaszünnepek századokon keresztül ilyentájt zajlottak szerte a világon. S ha majálisra legalkalmasabb időt már kitapasztalta az emberiség, miért ne élvezhetnék azok, akikről József Attila azt írta, hogy helyt kell állniuk „az emberiségért az örök talajon". De ez — bár Igaz —— megint fennkölt ünnepélyesség. S nekem a május már a természetes érzések hónapja véglegesen. Nem fölhözragadt ds földön járó ünnep. M. L.