Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

Vasárnap. XOSO. április 13. József Attila emlékezete Az országos program két rendezvénye Csongrád megyében „Mikor születtem, a kezemben kés volt — / azt mondják, ez költemény. / BÍZ tollat fogtam, mert a kés kevés volt: / embernek születtem én" — irta Azt mondják című versében József Attila, a magyar szocialista költészet nemzetközi jelentőségű klasszikusa. Április 11-én. 75 éve született. Ebből az alkalomból jubileumi rendezvények egész soróval és könyvek sokaságával tisztelegnek a költőóriás előtt. Az ünnepségek, megemlékezések célja mindenekelőtt a költői, művészi életmű mind szélesebb és mélyebb megismertetése n legszélesebb társadalmi rétegekkel. Ennek szellemében állította össze gazdag programját az Országos József Attila Emlékbizottság, melyhez sokszínű helyi rendezvényekkel csatlakozott a költő születésének méltó megünneplésére szerveződött megyei emlékbizottság. Az országos ünnepségek két programját Csongrád megyében rendezik meg. Nem véletlenül, hiszen a költő ifjúságának sok eseménye, művészi pályájának indulása Makóhoz és Szegedhez kapcsolódik. Holnap, hétfőn délután 2 órakor a József Attila Tudományegyetem központi épületében műfordítói tanácskozást rendeznek a József Attila-fordítósok problémáiról. Megnyitót dr. Krlstó Gyula egyetemi tanár, rektorhelyettes mond. A tanácskozás ^elnöki tisztét Garai Gábor Kossuth-díjas költő, a Magyar Írók Szövetségének titkára tölt) be, a műhelyvita vezetője Ijator László József Attila-díjas költő, a műfordítói szakosztály titkára. A tanácskozás munkájában a hazai szakemberek mellett kiváló külföldi műfordítók vesznek részt. A programot követően a Dugonics tért József Attila-szobornál ifjúsági demonstrációt és koszorúzási ünnepséget szervednek délután fél 6-kor, majd este 7 órakor a JATE központi énületének aulájában a Magyar Rádió rendezésében ünnepi irodalmi es tet tartanak. Megnyitót mond dr. Antalffy György, az egyetem rektora, a bevezető előadást Szabolcsi Miklós állami díjas akadémikus tartja. A Dorogi Zsigmond által szerkesztett és rendezett műsorban közreműködik Gregor József, Kállai Ferenc, Kálmán György, Lukács Sándor, Mélykúti Ilona, Pál Tamás, Ruttkai Éva, Venczel Vera és a Kaláka együttes. Kedden Makó lesz a megemlékezéseit színhelye. Délelőtt 9 órakor a városi tanács dísztermében ünnepi emlékülés kezdődik A résztvevőket dr. Forgó István tanácselnök köszönti. Bevezetőt mond és az üiésen elnököl Fodor András József-Attila-díjas költő, az ir«6zövetség költői szakosztályának titkára. „Minden, ami volt, van" címmel Szabolcsi Miklós akadémikus tart előadást, melyhez korreferátummal kapcsolódik Horgas Béla költő, Lengyel András tudományos kutató, Monoki Tverdota György irodalomtörténész és Péter László irodalomtörténész. A Lenin téri József Áttila-szpbornál déli 12 órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek, melyen közreműködik Teszáii Gábor előadóművész. Délután fél 3-kor a Dél-Alföld egyik legszebb irodalmi emlékhelyén, az Espersit-házban József Attila dokumentumkiállítás nyílik, majd azt követően az emlékház udvarán Fábián Zoltán, az írószövetség titkára avatja fel Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész ajándékba adott alkotását, József Attila mellszobrát. A gazdag szegedi program kiemelkedő rendezvénye a ma. vasárnap délelőtt 11 órakor a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában megnyíló József Attila-emlékkiállítás. A József Attila közöttünk című, főként a költő Csongrád megyei kapcsolatait felelevenítő doku mentumkiállítást Péter László rendezte, megnyitja Veress Miklós József Attila-díias költő, a Mozgó Világ című folyóirat főszerkesztője. közreműködik Nagy Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Költészet napja 1980 Lődi Ferenc Kerengő Fájok egyre csak, fáj az-egész Feri. lidérces álma körülkergeti élete hosszán, zsákutcába hajtva, ó. ne bántsátok, talán ezt akarta. ölelte bár a csillag-erdő fényét, a Napot. Holdat, s görnyed mégis hétrét. Alázuhant a semmibe, hogy lássák — hol volt, hol nem — a szíve akarását. Fájdalmas ének, fáj az egész Feri, a homokóra bár sorsát pergeti. Kiejt kezéből csillag-erdőt. Holdat, s a Napot is elejti talán holnap. Addig még vannak napok, órák, percek hallgatni, hogy a szú halad, hisz perceg. Addig még fogja, átöleli álmát s elmegy, mielőtt végképp megtalálnád. Polner Zoltán Katona /udit Erdőzők Ágmetsző kezetek biztonságát irigylem, ágmetsző kezetekét Talpig fekete gyolcsban a fák, csilló ezüstben talpig a rét Gyantasflrű homályban az erdő zöld mohát, komor árnyat vajúdik. Mélyéről kifut a füstölgő szél és kiabál a falukig. Sértetlen kiragyognak a törzsek, az ágakon átfényllk a Maros. Vörhenyes kévékbe kötődik az áttörhetetlen csalitos. Irigylem kezetek biztonságát szigorú, ágmetszős kezetekét Nyomán hártyás rostokban a fák friss lombokba érlelik a fényt. Ti, kétkeziek, új hajtást féltők, akik vallani csak így szoktatok a messzemenetelő erdők hozzátok éneklik a napot Földanya Fontos Sándor képe alá Ezüsttollú záporok szárnya verdes, fénykévéit kazlazza rőtszín este. gyanta perdül, gyümölcsfák arca nedves. A föld vajúdik s világra jön ma terhe. Ezernyi gyökér-fű fia karolja, befutja testét mint hajszálerek. Kiszőkült kontyát feltűzi halkan, újra, s szemére rozsdás, holt levél pereg. Bottyán K'ss Mihály Hogy várunk Állunk aközött ami elmúlt , És ami jönni fog Mindenki annyit tesz Amennyit éppen muszáj Félálomban szendergő világ Egy-egy jelzőtűz Máglyának áU Mint Váci Mihály Zelk Zoltán Nem tudsz te meghalni Hiába feküdtél a sínekre, lásd be, nem tudsz te meghalni. Vak vagonok sora düböröghet rajtad, s vonatnál dübörgőbb évek szerelvénye — nem fog rajtad halál. Megválthatsz egy népet, magad meg nem váltod, a megváltók sorsa kikelni a sírból. Te sem rejtőzhetsz hát, hiába vágysz ülni holt rigók lelkével, a semmi nyugalmas, fuvalom-se-bántja, rezdületlen ágán. * S kínálnád még százszor magad a halálnak, lenne pusztülásod országos ezerszer, akkor sem bocsátana el az élő világ. Hogy ls bocsátanánaki Szükség van szavadra. Arra is, mjt szájjal a füleknek mondasz. Jöjj, lobbantsd hát lángra vitáink parazsát, fénylő, szép gondjaink ki ne aludianak értetlen, vak szavak sivár hamujától. Jöjj, te Vitatkozó, jöjj. te Magyarázó, várnak éji szobák, s Költészet gondja. Lássuk, mily ábrákat vés mutatóuMad ércnél maradandóbb füstbe-lampa fénybe. Ne kéresd hát magad Kelj föl a sínekről, te széttéphetetlen! S ügy jöjj közénk, haza, ahogyan éveid azt megkövetelik, már a tél derével helyke bajuszodon. Így illesz már közénk ... Hát még az ifinkhöz, kik atyjuknak vallnak. s versed Dáncéljába, hűségbe öltözve vágnak az időnek — hidd el, fölismernék, téli ág alatt is változtathatatlan, szép kamasz-mosolyod! Takács Imre Gólyaförgeteg Eltemethetne mindent újra a hó, de ez a március arra se jó, hogy Igazán fehérré váljon tőle a hazám, a Vértes és Bakony völgye. MI közöm nekem ehhez a vidékhez? Elmegyek egy harmadik hegyvidékhez. Harmadik helyen élek. mint harmadik — és első sose leszek, se második. Vagy a legelsőbb leszek, mint ez a hó, legelsőbbként az égből leszakadó, mert maga történik meg maga által, mindegy, hogy milyen mocskos olvadásban. Eltemethetne mindent újra a hó. a gólya förgeteggel ránkszakadó. Nincs vége még a télnek, nincs egészen. Gyógyulhatok-e május melegében?