Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

/ Vasárnap, 1980. április 6. 3 A legjobbak A szegedi textilművek dolgozói között gyakran szóba került, ho© érdemes lenne náluk is szavazatok alapján, va© valamilyen közvélemény kutatás segítségével eldönteni, ki volt az év legjobb fonónője és szövőnője a gyárban. A ©ári pártbizottság értekezletén ezt e© küldött el is mondta, s mindenki egyetértéssel fogadta a javaslatot Csak azon meditálgattak keveset, kl mondja meg. ki döntse el, hogy a textilművekben ki volt az esztendő legjobb fonónője és szövőnöje. A lehető legjobb megoldást választották: titkos szavazással döntsék el maguk a dolgozók. Minden dolgozó hórom nevet írhatott szavazólapjára. A legtöbb voksot Rózsa Imréné szövőnő és Molnár Imréné fonónő kapta. A fonodában Molnár Imréné Zárt helyiség, neonvilágítással és klímaberendezéssel. A teremben ettől függetlenül kissé poros és nedves a levegő, a gépek közepesen zajosak. Aki itt dolgozik, nem érzékeli milyen az idő kint a szabadban, süt a nap, vagy esik az eső. Egy-e© fonónő általában hat gépet kezel, s mivel ©űrüsfonókról van szó, tizenkét oldalt kell irányítania. Ez körülbelül 2500 orsó. s az orsók percenként 10—12 ezres fordulattal pörögnek. Ha elszakad e© szál, kézzel kell megállítani. hirtelen elkapni, ho© abban a pillanatban megszűnjön a forgás, ha nem í© cselekedne a fonónő, leégne a bőr a tenyeréről. Sokat kell futkosni és na©on ü©esen összekötni az elszakadt szálakat. A szakemberek azt mondják, ho© a textiles szakmában talán a fonónóé az egyik legnehezebb munka. Igényli az önállóságot, a ©ors döntéskészséget. a kézü©ességet, a kiváló látást és erős a szellemi és a fizikai igénybevétel is. Molnár Imréné 1966-ban iratkozott be a szakmunkásképző iskola fonó tagozatára, amely akkor egy évig tartott. A táp& kislánynak unokanővére ajánlotta a szegedi textilmüveket, a választást Molnárné nem bánta meg. Ma is szüleikkel Tápén Aknák, onnan jár be a ©árba és három műszakban dolgozik, a havi keresete átlagosan 4300— 4500 forint között mozog, azzal is elégedett. — Lehet, ho© meglepő, de én az éjszakás műszakot szeretem a legjobban. — mondja — mert odahaza nyugodtan alhatok nappal is. a ©árban pedig kisebb a fölhajtás, nyugodtabban lehet termelni éjjel. — Mi határozza meg leginkább e© fonónő teljesítményét? — Az anyag, a gép állapota és természetesen maga az ember, ho© ügyesebb-e, va© gyöngécske, s milyen, mennyi a ©akorlata. Nyilvánvaló, ho© aki 15—20 éve a fonógép mellett dolgozik, na©obb gyakorlatot szerez, mint aki kezdő. Aztán a fizikai adottságoktól is sok függ, bírja-e a futkosást, jól összeköti-e a fonalat, tisztítja-e a hengert és í© tovább. — Mikor bosszús, mikor jókedvű munkaközben? — Ha jók a gépek, nem szakad a fonal, akkor nincs okom bosszúságra. — Egyhangúság? — Nem e©hangú, bár a kívülállónak lehet, ho© úgy tűnik. Változik a fonalak vastagsága is, ma ötveneset csinálunk, holnap harmincasat, va© más méretűt. A mi munkánkat befolyásolják az előfonók, mi meg a szövőkét Ezért fontos, ho© minden munkafolyamatban rendben elvégezzék a feladatokat, az előírásokat betartsák. Én szeretem a fonást tizenöt év után is azt mondom, ho© újból ezt a szakmát választanám. — Sértődésre számít-e a cím miatt? — Majd kiderül utólag, de remélem harag nem lesz. őszintén bevallom, magam is meglepődtem. hogy rám szavaztak a munkatársak, de az is igaz, ho© jól esett, s egy kis felelősséget is jelent számomra, nem maradhatok le mások mögött. A szövődében A szövődében olyan nagy a zaj, ho© ott beszélgetni nem lehet A szövőnők fülkagylójában vatta, ho© védekezzenek a zajjal szemben. E kényszerhelyzetben viszont e© valamit megtanultak a szövőnők: olvasnak az ajkak mozgásáról. Azela©ott kínai ©ártmányú szövőgépek éles csattogása már nem zavarja őket Rózsa Imréné huszonkét éve szövőnő, s tizenöt esztendeje dolgozik a szegedi textilmúvekben. Kislány korában Veszprémből költöztek haza Szegedre, de ő a budapesti Ma©ar Pamutipari Vállalatnál tanulta szakmáját, mert na©bátyja egyszer bevitte a ©árba, megmutatta neki a szövődét és őneki megtetszett az ottani élet. Csak akkor került haza, amikor nevelőanyja megbetegedett és szükség volt a segítségére. A szegedi üzemben szívesen fogadták, kölcsönösen megszerették egymást munkatársaival. A ©akorlott és kiváló szövőnőt két év múlva, már szakszervezeti bizalminak választották a csoportjában, majd amikor szocialista címért indult versenybe a brigád. Rózsáné lett a brigádvezető is. A Vörös Zászló brigád elnyerte az arany fokozatú kitüntetést, Rózsa Imréné pedig a Kiváló dolgozó címet. — Ki a jó szöyőnő? — kérdeztem tőle. — Az, aki túlteljesíti a normát és hibátlan anyagot, szövetet készít. Bár i" a ©árban né© szövőnő alkot e© „családot", s mindenki húsz-húsz gépet kezel, tehát az értékelést is a csoport kapja. — Akkor ki a legjobb a „családban"? — Azt ls lehet értékelni, mert a teljesítményt pontosan mérik Mi is az a D l-D? Rózsa Imrcné és a minőségi százalékot is kimutatják. — A szövőgép adott, a hengereket fölrakják és megindul a zakatolsá. Mi függ mégis a szövőnőtől? v — Végeredményben a gép készíti a szövést, de az embertől függ minden, a mennyiség is, a minőség is. Ha tíz percig állna a húsz gépemből egy, az ezernél több vetés elmaradását jelentené, könnyű kiszámítani mekkora a veszteség lazsálás esetén. A minőséget is ü©elni kell. A szakiskolában ű© tanultam, hogy ha a gép mögött me©ek, akkor a hengert figyel- • jem, ha a gép előtt, akkor a szövetet. Ho© mitől függ a minőség? A fonaltól, a szerszámoktól, a vetüléktől, a gép általános állapotától, kopott alkatrészekkel nem lehet rendesen járatni a szövőgépet, azon nem lesz jó áru. Rózsáné fiát is szövő szakmára taníttatja, akiből később segédmúvezető. majd művezető válik. Kislánya most végzi az általános iskolát, szép, háromszobás összkomfortos tanácsi lakásban élnek Felsővároson. Kiegyensúlyozott és elégedett. Viszont a textilgyári munkásnők betegsége őt sem kíméli, a több mint két évtizedes talpalás eredménye; visszeresek a lábai, s bizony mire véget ér a nyolc órás műszak, fáradtan indul az otthoni úiabb műszak felé. Csupán kíváncsiságból megkérdeztem Rózsánétól, ho© ő kire szavazott, kit. va© kiket jelölt meg az év szövőnőjének címére. Azt válaszolta, ho© Táborosl Andrásnét, Terhes Istvánnét és Tarpai Lászlónét jelölte, s e©ik sem tartozik a brigádjukba. — Huszonkét év után ho©an vélekedik a szakmájáról? — Ma is szeretem, s nem viselem el az olyan munkát, amelyik ahogy esik úgy puffan. — Mit szól a szavazáshoz? — Igen nagvra becsülöm, hiszen azok „ítélkeztek", akik a szövőgének között dolgoznak, s talán ebben rejlik e címnek az értéke is. GAZDAGH ISTVÁN Jurlj Aljehln XXX Ejtőernyőst lent éri a halál.;: Akármilyen rövid a lebegése, Akármilyen hosszú is az esése, — Ejtőernyőst lent éri a halál. Halljátok-e utolsó szavait? Könnyű sóhajként törnek ki belőle, Csodálkozó szemmel mered az égre, És a kékség a földre ráesik. A búcsúzó csöndbe szó nem talál, E©üttérezve vagy szánva-dicsérve. „Meghalt, szolgálatát teljesítve.:." Ejtőernyőst lent éri a halál. (Fordította: Migray Ernőd) A maguhkfajta, városépítés iránt érdeklődő lokálpatriótának mindig is érdemes volt — újdonság után kutatva — lakótelepeink építészeit keresnie, ők ugyanis igazán a sűrűjében élnek annak a tevékenységkörnek, amit úgy hívunk: Szeged jövőjének alakítása. Meglehetősen népszerűtlen terület az övék: a paneles tervezés. Mégis tudtak újdonsággal szolgálni az .utóbbi években is, s tudtak a közelmúltban, nem sokkal az után, hogy megalakult a D+D... Ezt illik megmagyarázni. A Délma©arországi Tervező Vállalatnak azok az építészei, akik a szegedi házgyár paneljeiből készülő házakat tervezik, korábban is szoros kapcsolatot tartottak a DÉLÉP gyártmányfejlesztőivel. Nem e© sosemvolt dolog felfedezése tehát, inkább a már kialakult gyakorlat szentesítése, hogv az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ösztönzésére a DÉLÉP és a DÉLTERV közös fejlesztési irodát hozott létre. A két vállalat nevének kezdőbetűi adják a „becenevet": D+D... Az 1979 novembere óta e©ütt dolgozó tervező-kivitelező csoport a szegedi ház©ár tervcsaládjának és termékválasztékának bővítését kapta feladatául hiszen a ház©ár jelenlegi gépparkja a rekonstrukció után már alkalmas lesz a módosított eleA fejlesztési iroda munkatársai — miután kidolgozták a tömeges lakásépítésben alkalmazható épület- és lakásváltozatokat, külön tervanyagban foglalták össze, s jelentették meg a magánerős lakásépítésben érvényesíthető javaslataikat. Mi köze a paneles tervezőnek a magánerőből épülő társas-, vagy sorházakhoz? Ma még édeskevés, szórványos kísérletektől eltekintve panelből senkinek sem jut eszébe egyedi tervezésű családi otthont építeni... Ez a helyzet azonban változhat. Gondoljunk csak bele: a hosszútávú lakásépítési tervkoncepció is azzal számol, ho© a lakások több mint fele magánerőből épül majd. Ha a házgyár új sablonjaiból kikerülő elemek alkalmasak lesznek arra, hogy megfeleljenek a tömeges lakásépítésben megmutatkozó igényesebb követelményeknek, s változatos lákástínusokat hozhassanak belőlük létre, akkor ezeket az előnyöket érdemes kamatoztatni a lakásépítés legalább annyira „tömeges" kategóriájában: a társasés sorházépítésben is. Figyelembe véve a jelenlegi pénzügyi és lakáspolitikai elveket, lehetőségeket, a D+D-iroda munkatársai — Bertalan Sándor építész vezetésével — az érdeklődők előzetes tájékoztatására, a műszaki megoldási lehetőségek felNappaliból, s 3—4 félszobából álló kétszintes lakások sora — garázsokkal mek ©ártására. A szegedi ház©ár ugyanis — a hazai paneles építési ©akorlatban egyedülállóan — fennállása óta lényegében változatlan épület- és lakásválasztékot kínál — ebből a kínálatból egyre nehezebb korszerű lakókörnyezetet, változatos. a differenciált igényeket ls kielégítő lakástípusokat kialakítani. Ezért a tervezők arra a kérdésre keresték a választ, ho© a jelenlegi feltételek mellett, a meglevő ©ártóberendezések és szerkezeti méretek lényeges módosítása nélkül lehet-e jobb lakásokat tervezni, s ezekből változatosabb épületegyütteseket létrehozni. Ho© lehet, arra bizonyság a D+D-iroda két, katalógusban közreadott 'javaslatsorozata, melynek leglényegesebb „újításait" érdemes röviden jellemeznünk. A ház©ári lakás szűkös konyhája eddig közös családi étkezésre aligha volt alkalmas, ráadásul az esetleg étkezőnek használható félszobától, nappalitól mereven elválasztotta a konyhát egy — csak nemrégiben módosított — hatósági előírás. Most, hogy ez a kötöttség megszűnt, a konyha közvetlenül kapcsolódhat a lakóelőtérben elhelyezett étkezőhöz, va© — például átadó ablakkal — a szomszédos szobához; s arra is lesz lehetőség, hogy na©obb, ú©nevezett étkezőkonyhát alakítsanak ki. Az étkezőtér mindenesetre helyet adhat olyan foglalatosságokhoz is — varrás, vasalás, barkácsolás, — melyeknek eddig nem volt állandó terük a lakásban. A fürdőszobák méretei nem igazodtak eddig a családi létszámhoz — a tervjavaslat szerint az ötszemélyes lakásokban már kézmosóval felszere.t WChelyiség és nagyobb alapterületű fürdőszoba építése i'ndokolv (ahol tnosógép és ruhatároló is elhelyezhető); a hatszemélyes lakásokban pedig két WC-re és nagyméretű fürdőszobára lesz szükség. Az a javaslat, mely szerint a félszobákkal bővített lakásokban fekhely nélküli nappalit kellene kialakítani, ahol a családtagok együtt lehetnek szabadidejükben, vagy vendégeket fogadhatnak egymás zavarása nélkül, ugyancsak használhatóbbá, t&kályosabbá tenné a házgyári lakásokat. villantására kidolgozták a korszerű, gyorsan — igaz, a lakótelepi panellakásnál nem olcsóbban, de nem is drágábban — felépíthető, legalább 4—6 lakásos sorházak és társasházak jónéhány terwariációját. A tervkatalógus lakásainak, épületeinek részletes ismertetésére nem vállalkozhatunk, s korai lenne még arról is beszélni, hol tekinthetők meg, választhatók ki az ajánlatból az illető építtető számára legelőnyösebb variációk, milyen feltételekkel köthető szerződés a DÉLÉP-pel, mennyi kölcsönt ad az OTP, segíthet-e az építtető, va© sem ... Korai len« ne, mert a tervjavaslatot véleményezésre még csalt most kapták meg az érdekelt hatóságok, szervezetek. Az azonban már szinte biztos, hogv a rajzunkon is bemutatott újszerű épülettel — ez a variációk egyike — találkozni fogunk a valóságban is. Újszegeden ugyanis, a Rózsa Ferenc sugárútnak a Thököly úttól délkeletre eső, jelenleg beépítetlen oldalán e© körülbelül ezer lakást magába foglaló telep építését tervezik ilyen panelszerliezetú, de paneles voltukat módszeresen, 8 ü©esen takaró épületekből. Olvasóink most bizonyára felteszik a kérdést: ha az ilyen „társas" lakás nem olcsóbb az állam építtette lakásnál, miért éri meg mégis a magánépíttetőnek? Fókérjt a ©orsaság és a „kulcsátadás" miatt... Meg aztán talán az sem mindé©, ho© valakinek a kilencedik emeleten van naopali plusz három félszobája loggiával, va© tíz méter szóles telken — s csak két-három szomszéddal! — a födszinten és a tetőtérben. Persze nyitott terasszal, géokocsitárolóval, kis kerttel... De akinek lehetősége van arra, ho© építkezzék. miért vá'asztaná a panelt a hagyományos téglafal helyett? Erre az újabb kérdésre — anélkül. hogy jósolni akarnánk — csak annyit jegyzünk meg: akinek nem lesz türelme ahhoz, ho© mészért, csaptelepért utazza be az országot, az rá fogja bízni magát a hivatásos kivitelező vállalatra ... Nem hangzik rosszul a ma mtg csak kitalált reklámmondat: „Tervezte ós építette: a D + D". PALFY KATALIN