Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

31 Szerda, 1980. április 9. 3 Javítócsarnokokat épít a MÁV inek van erre...? Somogyi Károlyne felvétele A rókusí vasútállomás mögött, a körtöltés és a Napos utca között épül a MÁV Szentesi Építési Főnökség szeged-rókusi gépállomás közúti járműtelepének javítóbázisa. Építését az tette szükségessé, hogy a vasútigazgatóság területén jelenleg több mint kettőszáz közúti gépjármű van, és ezek javítására, szerelésére megfelelő műhelyek nem állnak rendelkezésre. A javítóbázis területén két javítócsarnok, raktárépületek és öltöző-mosdó épül. A javítócsarnokokban korszerű diagnosztikai műszerek segítik majd a munkát. Az építkezés kivitelezője a MÁV Szentesi Építési Főnökség. Az épületeket a hódmezővásárhelyi 31-es építőipari vállalat állította össze, előre gyártott elemekből. A belső szerelési munkákat a Szegedi Építő Szövetkezet végzi. Kis gyár Szimfónia szunnyad a rönkökben. Igaz, aki nem szakember, azt is hihetné, a kazánt fűtik velük. A hangszerkészítő azonban már a fatörzset látva megállapítja, hazai tanulók használta nyirettyű lesz-e belőle, vagy zenekari hegedű, amit devizáért vesz meg angol, japán és svájci kereskedő. A Szegedi Hangszergyárban, húros, és pengetős hangszerek készülnek'. Pár éve már csak hangszereket gyártanak. Korábban kirakatrendezéssel, címfestéssel is foglalkoztak. Szűk a hely, terjeszkedni nem tudnak. Már most sem tudják a külföldi partnerek egyre növekvő igényeit kielégíteni. Kovács Attila igazgató íróasztala fölött vagy féltucat bekeretezett oklevél: kiváló vállalat, élüzem, ilyesfélék. — Tőkés exportra kerül termékeink 85 százaléka... Ráadásul kedvező devizamutatókkal. 37 forint 65 fillérből lesz egy dollár — 20 millió forint körül van az évi termelési érték, körülbelül 16 millió megy belőle tőkés exportra. — Nyilván jól fizetett, muzikális szakemberek gyártják a hangszereket... — A munka nagy részét betanított munkások végzik. Vannak hangszerkészítő szakmunkásaink, de kevesen. Egyéb faipari végzettséggel, például asztalosbizonyítványnyal is rendelkeznek néhányan. De legtöbb a betanított munkás. Egy-két munkafázist elsajátítanak a folyamatból, azt csinálják. — Biztosan sok ügyes gép segíti őket. — 80—90 százalékban kézi munkával készülnek a hangszerek. Emiatt vásárolják őket nyugaton. Vannak persze korszerű fűrész- és csiszológépeink, de ezek csak előkészítik az anyagot. A betanított munkások teljesítménybérben dolgoznak. 1600féle munkafázisra lehet bontani az itteni termelést, enynyi normánk van. — És hány munkásuk? — Száznegyven. — Bejön valaki az utcáról. Mennyi idő alatt tanítják be? — Ha van kézügyessége, valamennyire ismeri a faipari szerszámokat, egy-másfél hónap alatt. — Mennyit lehet keresni? — Keveset. Az évi átlag 33 ezer forint. Ez a havi háromezret sem éri el. Rendkívül nagy a fluktuáció. Tavaly a 140 dolgozó közül 80 cserélődött. — Ennyit kellett újra betanítani?. — Másfél hónapig időbért kapnak a tanulók. Volt, aki nem tudta megtanulni a munkát, amikor teljesítményre kezdett dolgozni, nem keresett, amiatt ment el. Tavaly egyébként a bérszínvonal miatt éleződött így ki a munkaerőhelyzet: a 80 távozóból 69 volt olyan, aki kevesebbet keresett az átlagbérszínvonalnál. — Jött helyettük más. Betanították, dolgozott. — De milyenek jöttek! Azért a pénzért nem nagyon válogathattunk. Ha elment néhány alacsony keresetű, 120 százalékig szökött a bérSzínvonal. Ahhoz, hogy meg tudjunk' tartani egy kiváló szakmunkást, a 4 ezer forintos fizetésével, föl kellett vennünk két másik embert 2—2 ezer forintért. — Ha jelentkezne egy jó hangszerkészítő, azt mondaná, 4 ezer forintért idejövök, föl tudnák venni? — Jó hangszerkészítők nem szaladgálnak csak úgy le-föl az országban. Értékes munkást akkor vehetnénk föl, ha jól megfizetnénk. Ha viszont meg tudnánk fizetni, akkor azok többsége sem menne el, akik nálunk dolgoznak. Így is a szakmaszeretete tart itt sok dolgozónkat. — Jól gazdálkodnak. Tőkés exportra termelnek, hogy hogy ilyen alacsonyok a bérek? — Évek során vált a béremelés korlátjává a bérszínvonalunk. A bérbeállási szint állománycsoportok közti szükségszerű átcsoportosítás miatt nem is lehetett jelentősen emelni. A vándorlás csak erősítette ezt a hatást: A citerarészlegben hat munkahelyen tizenhatan dolgoztak tavaly. Két és fél dolgozó fordult meg egy helyen — egyetlen évben. Romák György művezető 11 éve dolgozik a hangszergyárban. Szakmunkás, 2 éve művezető. — Mennyit keres? — 3800 forintot. — Ha csak szakmunkás volna? — Darabbérben összejönne 4300—4700 forint. — Vagyis nem a pénzért vállalta a müvezetöséget? — Felkértek. Megbíztak bennem. A cél és a feladat nagyobb így. A szakmunkás, ha elvégezte a rábízott munkát, levetheti a gondját. — Milyen munkások fordultak meg tavaly a keze alatt. — Gyengék. Volt, amelyik egy hétig dolgozott, két hétre eltűnt. Amikor én kezdtem, még nehéz volt bejutni a hangszergyárba. Álltak a kapunál, válogatni lehetett a jobbak közt. — Mennyit termel, aki tanulja a munkát? — ötven százaléknál kevesebbet. — Aki tanítja, azt hátráltatja-e a saját munkájában? — Az első egy-két hétben igen. Később már csak a művezetőnek van gondja vele. — Mennyi idő alatt lehet jól betanulni? — Aki fél évig marad, azzal már nincs probléma. — És aki nem? — Jön helyette másik és kezdődik az egész élőiről. Nemcsak az utcáról kerül utánpótlás: szakmunkástanulók is dolgoznak a gyárban. Judik János elsős. A szülei is a hangszergyárban dolgoznak. — Hogy kerültél ebbe a gyárba? — Ismertem a szüleim révén. Szerettem faragcsálni, egy időben modelleztem is. — Ha• végzel, itt maradsz dolgozni? — Szeretnék a bőgőrészleghez kerülni. — Én huszonhárom éve dolgozom a faiparban — mondja az idősebb Judik János. — Megtaláltam a számításomat, pedig különösebb szakképzettségem nincs. Ezért hívtam a fiamat is ide. Ment volna ő máshová, szobafestőnek, de közepes átlaggal nem vették fel oda. — Változott a bérszabályozás: a bérszínvonal miatt már nem kell olyanokat fölvennünk, akiknek a munkájával nem jutunk előbbre — mondja az igazgató. — Most a stabilizálódás a feladat: a megbízható munkaerőlétszám kialakítása és megtartása. Tanács István rj^e (ele kérem — mondjuk a benzinkútnál. Igaz. minden áremelkedés után aggódva nézzük a forintszámlálót. hol áll meg. De hát: autózni kell... Ismerősöm nyugati túrára készül a nyáron. Franciaországba. Van ugyan kocsija — néhány éve azzal járt Spanyolországban —, mégis meditál, lehet, hogy vonattal megy. — Miért? Hát akkor alig látsz valamit az országból? — A benzinárak... Mert három éve még nem okozott túlságosan nagy gondot neki hogy kifizesse Spanyolországig ,és vissza az üzemanyagot .Most alighanem vonattal megy. Mert amibe a benzin kerül odakinn ... A húsvétot újvidéki rokonomnál töltöttem. Menjünk át Belgrádba — javasolta, úgyis szeretné megnézni az autószalont. Elindultunk. Alig volt benzin a kocsijában, megálltunk hát egy kútnál. Meglepve vettem észre, hogy a számláló valahol a tizenkettedik liter tájékán megáll. Hisz ennyi benzin az oda-vissza utat sem futja! Csak akkor „kapcsoltam", amikor a 200-as számot' láttam a „dinár"-felirat mellett... Hát igen, itt már valóban drága a benzin! Igen, világszerte drága, s egyre drágább a benzin.és egyáltalán, az energia. Szinte havonta kúsznak fölfelé az árak. megállíthatatlanul. Mi, magánemberként viszonylagosan védett helyzetünkből sokszor inkább csak a „szelét" érezzük mindennek, s amikor a külföldről érkező hírek, árak és százalékok hallatán nem győzzük kapkodni a fejünket, szinte eszünkbe sem jut, hogy az energiahordozók nagyobb részét mi is importáljuk, s ha a KGST és a tervgazdálkodás jóvoltából nem is azonnal és közvetlenül, de közvetve, s bizonyos időeltéréssel mi is ki vagyunk téve a világpiaci ármozgások nem túlságosan kellemes hatásainak. Bár az időnkénti áremelkedések azért bennünket is rendszeresen figyelmeztetnek: mi sem élünk valamiféle külön világban... Takarékoskodni, takarékoskodni, takarékoskodni — halljuk szinte naponta. De mit tehetünk mi, magánemberként. Nem túlságosan sokat. Eloltjuk a fölöslegesen égő lámpákat, nem autózgatunk ok nélkül, passzióból, nem fűtjük harmincfokosra a lakást, ha egyáltalán mi fűtjük, s a munkahelyünkön kikapcsoljuk a gépet, ha valamiért elmegyünk mellőle. Nagyjából ez telik ki tőlünk, s a lassanként emelkedő energiaárak amúgy is mindenkit az ésszerű takarékosságra késztetnek. Pénztárcánk kényszerít az értelmesebb cselekvésekre, magánemberként. És dolgozóként, termelő emberként? Ebben az esetben már bonyolultabb a helyzet, pedig éppen dolgozó, termelő emberként tehetnénk többet a takarékosság érdekében. Csakhogy dolgozó mivoltunkban többnyire nem kapunk olyan kemény és egyértelmű figyelmeztetéseket a takarékosságra. mint például magánemberként a benzinkút forintszámlálójától... Takarékosság. Vajon hogyan ls állunk vele társadalmi méretekben? Két éve, 1978-ban nagyon gyorsan növekedett az ország energiafelhasználása. Igaz. akkor még viszonylag olcsók voltak az árak. s még nem volt ennyire kiélezett a helyzet a világgazdaságban sem. És 1979? Az volt a célkitűzésünk, hogy az energiafelhasználás ne haladja meg az 1978-as értéket. A növekvő árak, a propaganda, s egyéb erőfeszítések jóvoltából ezt sikerült is gyakorlatilag teljesítenünk. Valóban minimális volt az energiafelhasználás növekedése. Csak az a kérdés, hogyan értük el ezt az eredményt? Íme egy rövid, hozzávetőleges statisztika: Ha a korábbi növekedési ütem alapján 1979-re feltételezhető, s végül lényegében megtakarított emelkedést az. energiafelhasználásban tíz egységnek tekintjük, akkor az ipar megtakarított mintegy 4 egységnyit, a termelési ütem csökkenése révén. Mintegy 3 egységnyi megtakarítás „köszönhető" az áremelkedéseknek és a fogyasztási szerkezet változásainak. egy egységnyit takarított meg a mezőgazdaság, egy egységnyit az enyhébb időjárás, s kevesebb, mint egy egységnyit a lakosság, az árintézkedések hatására csökkent fogyasztás révén. Az adatokból tehát az is kitűnik, hogy a megtakarítások jelentős része a termelési ütem csökkenéséből, és az enyhébb időjárás által biztosított kedvezőbb körülményekből következik. Mindez azonban azt is jelzi, hogy a tavalyi eredmények éppen csak a kezdetek kezdetét jelentik, s korántsem szolgálnak elégséges alapul a továbblépéshez. Pedig mindenképpen lépnünk kell az idén is, átgondoltabban, tervszerűbben és hatásosabban, mint tavaly. Lépnünk, de hogyan? Ki kell használnunk minden lehetőséget. Például a fűtésnél. Az ellenőrzések tanúsága szerint ugyanis tavaly sok helyen egyszerűen még nem is ismerték a helyiségek hőmérsékletét maximáló rendeletet. És ahol ismerték, ott sem vették túl komolyan. Az esetek 60 százalékában 6—8—10 fokkal haladta meg a helyiségek hőmérséklete a rendeletben engedélyezettet. Mindez azonban csak egy lehetőség a sok közül a takarékosságra. Mindenképpen indokolt lesz a vállalatok egész tevékenységét átfogó energiafelhasználási és -takarékossági vizsgálatok elvégzése: hol és mit lehet megtakarítani. Elsősorban a takarékosságnak azokat a forrásait kell kiaknázni, amelyek nem igényelnek fejlesztéseket. S ilyenek vannak szép számmal a vállalatoknál, a fűtéstől kezdve az üresen járó gépekig. S lassanként elérkezik az ideje annak is, hogy a vállalatok átgondolják azt is, hogy milyen kisebb-nagyobb beruházásokkal takaríthatnak meg energiát, importált energiahordozókat Például a világítás korszerűsítése révén, ahol az örvénycsöves lámpatestek egyharmad energiát fogyasztanak, mint a hagyományos izzók. S lassanként azt is érdemes megvizsgálni, hol indokolt ismét életre kelteni a széntüzelést S

ok. nagyon sok teendő áll előttünk. Hiszen úgy kell takarékoskodnunk az energiával, hogy közben növekedjék a termelés, fejlődjön a gazdaság. Ez nyilván nehéz feladat, de megoldható, hiszen még sok tartalékkal rendelkezünk. Még sok gyárban látni fölöslegesen égő lámpákat, fölöslegesen járó gépeket Hogy miért? Talán, mert ott hiányzik az a közvetlen összefüggés, amit valamennyien érzünk a benzinkútnál pénztárcánk és az egyre gyorsabban forgó forintskála között. Igaz, a vezető anyagi ösztönzésébe föltehetően mind kifejezettebben beépítik majd az energiatakarékosság szempontjait. De azon is el lehetne gondolkodni, hogy a fogyasztásmérés jobb kiépítésével brigádok, vagy egyes helyeken akár az egyes dolgozók jövedelmében is érvényre lehetne juttatni a takarékossági szempontokat Alighanem ezzel is nyernénk, s nem is keveset Szávay István Több gyorsfagyasztott étel készül Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kovács Zoltán nyugalmazott nagykövetnek 70. születésnapja alkalmából, több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, valamint a külügyi területen végzett eredmé- zető és Böszörményi Antal nyes munkája elismerése- főosztályvezető-helyettes. A ként a Szocialista Magyar- Szegedi ÉJelmiszer-kiskeresország Érdemrendet adjmá- kedelmj Vállalatnál Albert nyozta. Sándorné bolti eladó, Turi A kitüntetést Púja Frigyes Sándor boltvezető és Kere. kulugyminiszter adta át. Je- , ... , „ , . len volt Berecz János, az kes Istvan áruforgalmi eloMSZMP KB külügyi osztá- adó vette at a Kiváló Muniyának vezetője. káért kitüntetést. Gyorsfagyasztott ételekből zak építése nyomán előrelátjelenleg az egy főre jutó fo- hatóan tovább emelkedhet gyasztás évente eléri az 5—6 étrendünkben a mirelit áruk kilogrammot, ami az európai aránya. Több új termékkel országok átlagának megíele- is gazdagodik a választék, Jő mennyiség, de a hütöka- ezekről és a fejlesztési elpacitás bővítése, új hűtöhá- képzelésekről Gulyás Béla, a . i. n Magyar Hűtőipari Vállalat | vezérigazgatója adott tájékoztatást: A hűtőipar az élelmiszergazdaság egyik leggyorsabban fejlődő ága, általában ötévenként 50 százalékkal növeli termelését, s még így is alig tud lépést tartani a táplálkozási szokások változása nyomán növekvő igényekkei és a külföldi keres'ettel. Felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából Kiváló Munkáért kitüntetést kapott a FÜSZÉRT Nagykereskedelmi \fcíllalatnál Varga László személyzeti vezető, Herczeg Ferenc főosztályvemegyei gazdaságokkal példá, ul répatermesztési kooperációra szerződött az ipar. A fejlesztési részleg külföldi partnerrel is együtt dolgozik, a svéd Findus céggel például együttműködik fagyasztásra különösen alkalmas növényfajták nemesítésében. A hűtőipar jelenleg rr.egközelítően 60 termékcsoportban 300-fcle zöldséget, tésztafélét, félkész árut, levesét főzelékfélét forgalmaz, & az iden néhány újdonsággal is megjelenik. A bajai gyár hamarosan megkezdi a gyümölcslevesek előállítását. elsőként meggyleves kerül majd forgalomba, a dunaAz. alapanyagellátás bizto- keszi gyárban nyárra megsítására a vállalat szoros jelenik a kalóriaszegény kapcsolatot épít ki termelő- jiarfószerű habosított gyüszövetkezetekkel, állami gaz- mölcskrém, málna-, eper- és daságokknl, ötvennégy bázis- meggyízekben. Üj félkész gazdaság áll kapcsolatban étel a frickadella néven foríelenleg a hűtőiparral. Egy- galomba kerülő ízletes, vagrészükkel az együttműködő- ualthúshoz hasonló készítsek magasabb formái is ki- mény, amely küh féle főz<*. al okulta js. Békés és Pest lékek feltéteként tálalható.