Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

4 Szerda, 1980. április 9. Miről írnak a magyar nyelvűi József Attila közöttünk szovjet lapok? A Szovjetunió című folyóirat Lenin születésének. 110. évfordulója alkalmából terjedelmes összeállítást közöl. Különböző országbeli —köztük nyugat-európai — tudósok mondják el véleményüket a lenini filozófiai örökség jelentőségéről. Egy cikk arról szól, milyen utat tett meg a szovjet parasztság a lenini terv megvalósítása során. Képes összeállítás mutatja be, milyen módszerekkel termelnek ki mind mélyebb tengeralatti földrétegekből olajat a Kászpi-tenger azerbajdzsáni medencéjében. A Nyitott kérdések a családról című cikk azt boncolja, miért növekszik a válások száma, a családok számának növekedését miért nem kíséri a születési arány növekedése. A himlő című írás bemutatja azt a korábbi akciót, amelynek során felszámolták az egyik legpusztítóbb és legrégibb tőin egbetegséget. A 35 felejthetetlen esztendő című öszszeállitásban Georgij Beregovoj űrhajós és Vagy lm Guszev, a Moszkvai Rádió magyar adásainak szerkesztője mesélnek emlékeikről. Felszabadulásunk évfordulója alkalmából Berecz János írt cikket e folyóiratnak. Képes riport található a két kiváló szovjet balettművész, Nagyezsda Pavlova és Vjacseszlav Gorgyjev budapesti vend égszereplésérőL A Lányok, Asszonyok áprilisi száma köszönti magyar olvasóit felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából. Folytatódik az 1945ben született művészeket bemutató sorozat. A Költő emlékezete című írás azt mondja el. mennyire kedvelik a szovjet olvasók a magyar költőket különösen József Attilát. Távoli, egzotikus vidékre kalauzol a Szibériai nők című cikk. Turgenyev egykori birtokát és udvarházát mutatja be egy másik írás. Vendégjáték Magyarországon címmel Vem Vasziljeva, a Moszkvai Szatíra Színház művésze meséli el, milyen hatást tett a társulat tagjaira Magyarország. A folyóirat fotópályázatot hirdetett Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából. Most kezdi közölni a legjobb pályaműveket. Az olimpiák történetét ismertető sorozat ezúttal a montreali olimpia néhány emlékezetes pillanatát idézi fel. A mellékletben az olvasók által beküldött recepteken kívül függöny, terítő, pulóver, nyakkendő készítésének leírása található. A Szovjet Irodalom !s megünnepll Lenin születésének 110. évfordulóját Neves költők emlékeznek meg a nagy tanítóról, a tudósról, a forrada 1,mórról, a szervevőről. öt éve jelent meg a Szovjet Irodalom magyar kiadása — a megtett utat méltatja Georgij Markov. valamint Dobozy Imre, a Magyar írószövetség elnöke. Szót kapnak az olvasók ls, olyan közéleti személyiségek, mint dr. Bartha Tibor református püspök. Bognár Rezső egyetemi tanár, Hermamn István filozófus. Keres Emil, a Radnóti Miklós színpadi Igazgatója, Márta Ferenc, az MTA főtitkára, Péter János, az országgyűlés alelnöke. Regös Gábor, az MSZBT titkára. Roska István külügymtnisztor-helyetles, Siklós János, a Népszava főszerkesztője. Szalai Sándor akadémikus, Udvardi Erzsébet festőművész és sokan mások. Személyes kötődéssel címmel szovjet írók vallanak Magyarországról. A Próza-rovat részleteket közöl Afanaszij Koptyel A láng fellobban című regényéből. A szép vers kedvelői ízelítőt kapnak Leonvid Martinov verseiből. összeállítás kalauzolja el az olvasót József Attila világába. ízelítőt Icapunk néhány József Attila-vers orosz, ukrán, kazah és litván, nyelvű fordításából. Az áldozatos munkát végző műfordítók-irodalmárok bemutatása során most Geiger Bélát mutatja be. A Szputnyikban olvashatunk arról, hogy mit vásárol és mit ad el a Szovjetunió? A Támadás az enyhülés ellen című írás rámutat, hogy az USA a hidegháborús útra kényszeríti a világ népeit Miután magához tért a „vietnami sokk" után, újból igényt tart a világuralomra. A folyóirat ezúttal is foglalkozik a szovjet űrkutatás legújabb eredmények népszerűsítéeév 1. A Vénusz elképzelhető jövője a címe annak a cikknek, melyben a szerző igyekszik tudományos magyarázatát adni az Esthajnalc&illagon észlelhető erős vulkáni tevékenységnek. Az emberiség története során több tudományos-technikai forradalom za jlott le. Ma mégis úgy beszélünk róla, mint egy merőben új jelenségről. Miért? Erre a kérdésre ad választ Bonifatlj Kedrov akadémikus. A kulturális rovatban ezúttal az orosz népi iparművészetről olvashatunk. A jövő vasútjának körvonalai bontakoznak ki Raisza Alekszandnova Repülő és ugró vonatok című tanulmányában, A Fáklya április 2-án megjelenő hetedik számának címlapjáról a bájos olimpiakisasszony mosolyog az olvasóra. A szellemes és megnyerő plakát az olimpiai plakátpályázat egyik ötletes produktuma. Színes összeállítás méltatja Magyarország felszabadításának 35. évfordulóját. Riport k&r.önti az MSZMP XII. kongresszusát Borisz Petrov akadémikus nyilatkozik a világűr meghódításának jelentőségéről. Színes írós mutatja be Kubany földet, a szovjet rizstermesztés hazáját. A tudományos összeállítás egyik anyaga állítólag idegen bolygóról származó jövevények „repülő és világító űrhajóiról" szólnak. Színes beszámoló kalauzolja el az olvasót a moszkvai Metyelica Diszkó-vendéglőbe, ismerteti áruink szórakoztató programját. Részletes információcsokor foglalkozik a Moszkvai Olimpiai Játékok különböző szervezési kérdéseivel: a jegyeladás, a taxivon.nlak, az étkeztetést stb. rendszerével. A Szovjet Sport-Magazinban nyilatkozik az olimpia megnyitóünnepség főrendezője, Joszif Tumanov professzor. „Az eddigi olimpiák hagyományos pillanatait mi is emlékezetessé kívánjuk tenni. Sajátos díszítő dekorációként használjuk fel azt a virágokból kialakított pannót, amelyet sportolók „rajzolnak" ki az egyik lelátón. A stadion gyepszőnyegén mind a tizenöt szövetségi köztársaság sportiskoláinak és testnevelési intézményeinek legjobb képviselői mutatják be gyakorlatukat. Az ünnep sokszínűségét a dobosok, zenekarvezetők és a többi résztvevő eredeti öltözéke teszi még színesebbé. A záróműsorban többek között a nézők fergeteges orosz népi táncot látnak, majd Misamackó. az olimpia élő jelképe búcsúzik el a közönségtől". A folyóirat áprilisi számában két kiváló labdarúgó: az angol Keegan és a 6zovjet Kipiáni nyilatkozik. Való-e nőknek a labdarúgás? — ez a címe annak az összeállításnak, melyben bemutatkozik Nyina Grajevsakaja sportorvos. Az Innen-annanrovatban olvashatunk arról, hogy a FI FA* ismételten lépéseket kíván tenni a futballpályákon az utóbbi időben eluralkodó durvaságok és rendellenességek ellen. Minden élőnek hangja van Az embert mindenütt a földön ezernyi hang veszi körül. Egyes hangokat hall és megért — másokat viszont hallásával nem tud érzékelni. Az „állatok nyelvének" tanulmányozása több évszázadra nyúlik vissza —, mór Arisztotelész is érdeklődött iránta. A legutóbbi harminc évben a tökéletes elektronikus hangfelvevő és -erősítő készülékek e téren is számos érdekes megfigyelésre nyújtottak módot. A BBC minden évben versenypályázatot hirdet, amelynek neve: „A természet hangjai". Különleges zsürl hallgatja meg a sok ezer hangfelvételt, amelyek nemcsak a madarak énekét, a békák és a halak hangját örökítik meg, hanem a vízesés zúgását, a hullámverés moraját, a mennydörgés robaját is. A váratlan, eredeti ötleteket díjazzák. Például 1978-ban az első díjat két hangfelvételnek ítélték oda. Az egyik a kőrisfa hangját örökítette meg, de nem a koronáját zúgató szél zaját, hanem a fa hangját —, azokat a csodálatos neszeket, amelyek a fa nedvének áramlását kísérik a gyökerektől az ágak felé. A másik felvételen pedig csónakmotor bömbölésére emlékeztető „futamok" hallatszottak: ezeknek a technikai berendezésekkel felerősített hangoknak á forrása azonban csupán egy kicsiny, mulatságos bogár volt. Azt lehetne gondolni, hogy a legzajtalanabb lény a denevér, amely nesztelenül lebeg a sötét égen és sohasem súrolja a környező tárgyakat Pedig a repülés közben kibocsátott ultra hangjelei, amelyek segítségére vannak a tájékozódásban, olykor 145 decibelt is elérnek. Éppen ekkora zajt okoz felszálláskor a sugárhajtású repülőgép, csakhogy az ember számára hallható hangsávben. Az állatok között sok „énekest" ismerünk A legjobb énekművésznek a csalogányt tartják, mégpedig teljes joggal —. bár a rigó éneke, a sárgarigó fuvolatrillája, a pinty hetyke dallama, meg a veréb egyszerű csiripelése sem hagy bennünket közömbösen. A Föld négylábú lakosai között is jó néhány énekkedvelő akad. Például egyetlen farkas sem vonakodik egy kis „rögtönzéstől", ha a falkájában van. A lesmuzikálisabb szólóénekesek a négylábúak között a gibbonok, ezek a kis termetű, emberszabású majmok, melyek Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben élnek.„Hangversenyeiket" reggelente tartják. 5. A szegedi fogadtatás Juhász Gyula rendkívüli levele fölvillanyozta a 17 éves diákot. Előbb Etusnak dicsekedett el: Meglehet, hogy egy hónapon belül ott •leszek a beérkezettek között. Lám, Ti nem irtatok, és Magyarország most élő költőinek legnagyobbikától — olvasd csak el! — kaptam levelet. A másolatot mellékelem, és hozzá egy-két újabb verset is. Juhász Gyula levele József Attila másolatában maradt ránk: a Somogyi-könyvtár Kilényi-gyűjteményében őrizzük e becsei költői ereklyét, amely egyszerre két nagy magyar poéta relikviája. A másolat végén József Attila utánozni próbálta Juliász Gyula névaláírását Azután kedves szerénységgel hozzátette: Az aláírást próbáltam utánozni, de biz közel se jár Juhász bácsi eröskarakterisztikus autogramjához. Ezt augusztus 17-én írta. Másnap, 18-án válaszolt Juhász Gyulának: Kedves Juhász Bátyám, igaz nagy szeretettel köszönöm szívből fakadt, meleg levelét! Jaj, nem is tudom az én nagy örömömet, hálámat, szeretetemet sehogyse kifejezni. Én magamat igazán sohase értékeltem annyira, hogy ilyen szeretetet megérdemeljek. Fölbátorodva .újabb verseket küld pártfogójának. De a választ meg sem várja, türelmetlen, s gyalog nekiindul Szegednek. Cipőjét, ne kopjon a talpa, leveti, vállára dobja, úgy ballag be Szegedre, az Ipar utcába, a 13. számú házba. Juhász Gyulához. József Jolán írta: „A drága ember meghatott szeretettel fogadta, egész napját vele töltötte. És máris megszületett a terv, hogy a verseket lei fogják adni." Az első verseskötetnek ekkori fogantatása már sokkal hihetőbb. Mindenesetre ez az augusztus végi látogatás több fronton ls megindította József Attila küzdelmét a nyilvánosságért. A küldött és a nyilván magával hozott versek közül Juhász Gyula néhányat kiválasztott, és ezeket' József Attila elküldte Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének. Már október 14-én türelmetlenkedve faggatta levelében a szegedi írói triumvirátus harmadik tagját. Réti Ödönt: ön dolgozott a Nyugatba, hát mondja meg nekem, mért nem válaszolnak a szegény vidéki embernek? Beküldtem néhány dolgomat — Juhász Gyula jelölte ki őket — és semmi hír. Bizony, sokat kellett várnia, míg a Njrugat 1923. április 16-i számában megjelent három verse (Névnapi dicséret, Ütrahivás, Sacrilegium). Pedig bizonyára beküldte a Kukoricaföld című zombori versét is, mégpedig — korteskedő szándékkal — Osvát Ernőnek szóló ajánlással. Így is közölte a Szépség koldusa című első verseskötetében. Ám Osvátot nem hatotta meg a dedikáció, szűkmarkú volt a közlésben. Juhász Gyula vitte el József Attilát a Színház és Társaság című havilapocska Deák Ferenc u. 22. alatti szerkesztőségébe, a szerkesztőhöz, Űr Györgyhöz is. Mivel később, 1923 őszétől, Koroknay József volt a szerkesztője, a kutatók eleddig Koroknaynak tulajdonították az első versek közlésének érdemét, holott ez Űr Györgyöt illeti. Sokáig nem volt ugyanis meg sehol a világon a Színház és Társaságnak az a példánya, amelyben ezek a versek megjelentek, mindössze az a kitépett lap maradt fönn József Attila hagyatékában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amelyen a két először nyomdafestéket látott vers (ősapám, Távol, zongora mellett) olvasható. Erről a lapról meg azt hittük, hogy a szeptemberi számból való. József Attila ugyanis november 4-én így dicsekedett Makai Ödönnek: A Parnassusra is elindultam (!). A szegedi Színház és Társaság közölte két versem, és olyan dicsériádát zengett rólam, hogy szinte belekábultam. Alább, amint arról panaszkodott, hogy a lapok keveset fizetnek, hozzátette: Még a Színház és Társaság fizet legjobban, szeptemberben adott két versért 200 K-t. A Színház és Társaságnak 1922. novemberi számát pár éve a lap egykori munkatársa, Jenő István a Somogyikönyvtárnak adományozta. Ebben található a két vers. Űr György tehát olyan gavallér szerkesztő volt, hogy már szeptemberben kifizette a novemberi számban közölt versek • honoráriumát! És semmi kétség: ő írta a versek elé azt az újságírónyelven koptnak nevezett pármondatos bevezetőt is. amelyet József Attila méltán dicsériádának fogott föl. Ezt olvassuk benne: József Attila versel Ma még ismeretlen név, do nemsokára a magyar lapok hosszú sora egymással fog versenyezni, hogy verseit közölhessék. Az egcsz poéta alig tizenöt éves, apátlan-anyátlan árva, és iskolába Jár, az ötödik gimnáziumba. Rs smig Horatius költeményeit fordítja magyarra, lelke, mint a hárfa húrja zenélni kezd, és ez a muzsika oly szép, oly tökéletes, hogy sok mai nagyra tartott poétának nincs olyan gondolata, nincs olyan technikája, mint József Attilának. a tizenöt éves makói gimnazistának, akit fiatal kora ellenére sok csalódás ért az életben, és aki bánatát, fájdalmát, ürömét versekbe önti. Lapunk terjedelme nem engedi meg, hogy a fiatal poéta verscinek mélyebb elemzésébe kezdjUnk, mi csak leközlünk két verset, amelyek fgy önállóan Jobban beszélnek minden kritikánál. Ma olvasva hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez csak újságírós szenzációcsinálás, minden kezdőről elpufogtatott lelkendezés, és a véletlenen múlott, hogy épp ezt az Idő igazolta. Álmélkodunk, vajon a fölületes újságíró, aki a tizenhét éves és ősszel már hetedikes gimnazistát tizenöt évesnek és ötödikesnek írta, honnan, miből sejthette meg e diákköltő majdani nagyságát? Úr Györgynek nem ismerek hasonló lelkesült cikkét, így azt kell hinnem, őszinte meggyőződésből irta, amit írt; a Juhász Gyulától kapott támogatás csak fokozhatta benyomását, hogy valóban rendkívüli tehetséggel áll szemben. Mindenesetre Űr György Irodalomtörténeti érdeme, hogy bevezette József Attilát a magyar költészetbe. Péter László (Folytatjuk.) II munkakönyv ^fa megsemmisítéséről w* M. F. szegcdi olvasónk rokona ügyében kér tanácsot. Rokonának a munkaviszonyát a munkáltató fegyelmi úton megszüntette. F,zt a döntést a munkaügyi döntőbizottság és a Munkaügyi Bíróság is helyben hagyta. Rokona azonban nem akar ebbe a döntésbe belenyugodni, további jogorvoslást keres ügyében, és ezért munkakönyvét sem volt hajlandó átvenni. Nemrég a munkáltató értesítette, hogy amenynyiben a munkakönyvét nem Ola'ifák védelme Az. olajfák megmentéséért akció indult Jugoszláviában, a FAO égisze alatt. Elsőnek a Zadar környéki Ugljamsziget ötezer öreg olajfájának a védelmét tűzték ki célul, amelyek a megfelelő regenerálás. metszés, kezelés után százötven tonna olívaolajat adnak majd évente. Az olajtermelés növelését célzó közös FAO—jugoszláv tervek nemcsak az olaj faállomány regenerálását foglalják magukba, hanem új olajfinomító üzemek létesítését és a régiek korszerűsítését ls, többek között Murterben, Makarskában, Dubrovnikban, Splitben, Porecben és Zágrábban. veszi át, úgy azt rövid időn belül megsemmisíti. Olvasónk arra kíváncsi, hogy jogosult-e a munkáltató a dolgozó munkakönyvét megsemmisíteni, illetve mit mond ilyen esetben a jogszabály? A munkajogi szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően a munka viszony megszűnésekor a dolgozó részére a munkakönyvet ki kell adni. Ha a dolgozó valamilyen okból a munkakönyvét a munkaviszony megszűnésekor nem vette volna át és az erre vonatkozó szóbeli felhívás eredménytelen, úgy a vállalatnak írásban kell felszólítani a dolgozót a munkakönyv átvételére. A munkakönyvet postán, még ajánlott küldeményként is csak akkor lehet elküldeni, ha a dolgozó azt kifejezetten kéri. Abban az esetben, ha az írásbeli felszólítás nem vezet eredményre, és a dolgozó a munkakönyvének az elküldését sem kéri, úgy a mun™ káltató a munkakönyvet a munkaviszony megszűnésének napidtól számított egy évig köteles megőrizni. Ezen időponton túl pedig a munkáltató köteles megsemmisíteni a munkakönyvet, amely így nála maradt. Természetesen a munkakönyvek megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell készíteni és azt meg kell őrizni. Az adott esetben is egyértelműen csak azt tudjuk javasolni, hogy olvasónk rokona a munkakönyvét vegye át, mert ellenkező esetben a munkáltató a munkakönyvét jogszerűen megsemmisíti. A munkakönyv átvétele számos téves hiedelemmel ellentétben semminemű joglemondást, vagy jogelismerést nem jelent és nem fosztja meg a dolgozót attól a lehetőségtől, hogy a munkaviszonya megszűnése, vagy egyéb Igénye tárgyában munkaügyi vitát kezdeményezzen. Dr. V. M. t