Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

4 Kedd, 1980. április 22. 24 Munkalélektan és kürr»yéke Hiánycikk: a pszichológus Á Maros utcában egy el­dugott, földszintes kis épü­let ad otthont a Volán mun­kalélektani és ergonómiai körzeti állomásának. Ud­varhelyi Ferencet, az állo­más vezetőjét és dr. Wag­ner Ádámot, az ideg- és el­megyógyászati klinika pszic­hológusát kértem meg. hogy beszélgessünk az intézet munkájáról. Annál is in­kább. mert ma nálunk még fehér hollóként megy ritka­ságszámba az a cég, ame­lyik pszichológus segítségét is igényli munkájához. Pe­dig hát erre egyre inkább szükség lenne. Dr. W. A.: Á munka­pszichológusnak nem lehet egyetlen feladata a pálya­alkalmasság vizsgálata. Igaz, ez nagyon fontos munka, hiszen az ember érdekében, védelmében ad véleményt. Pe például a munkahelyi légkör kialakítása, javítása ls feladata kellene hogy le­gyen, inert munkájával számos konfliktusnak veheti elejét. Csakhogy — bár a pszichológus segítségét egy­re inkább igénylik különbö­ző területeken — a képzés mégsem tart lépést az igé­nyekkel. A megye mintegy harminc pszichológust tud­na foglalkoztatni, de e lét­számnak egyelőre csak a töredékévei rendelkezünk. A végzősök ugyanis nagy­részt Pesten maradnak. Szinte csodaszámba megy, hogy az Intézetbe hamaro­san sikerül egy főállású pszichológust felvenni De ez is csak kompromisszum. Ugyanis kettőre lenne szük­ség. U. F.: Az állomás a kezdő és a gyakorló gépjárműve­zetők vizsgálatát végzi. Az új jelentkezők közül a szak­mára alkalmasak kiváloga­tása a cél. A gyakorló gép­kocsivezetők vizsgálata négy évenként kötelező. S azokat is megvizsgáljuk, akik új kategóriára kívánnak veze­tői engedélyt szerezni, hogy mindenki a pszichés adott­ságainak leginkább megfe­lelő munkakörben dolgoz­hassák. így havonta három megyéből 90—120 embert vizsgálunk meg. Dr. W. A.: Tapasztalata­ink szerint a jelentkezők ál­talában megfelelnek. Am különösen a fiatalok között meglepő néha az önfegye­lem. az érettség hiánya. Ezért olykor kénytelenek vagyunk várakozási időt szabni, míg valaki a pályá­ra kerülhet. Legalábbis a Volánnál. Az adatok? íme néhány: a 18—20 éves kor­osztályból 255, jelentkező közül 81 nem felelt meg a követelményeknek: a 21—25 éveseknél 257 közül 39. a 28—30 éveseknél lG4-ből 16. a 31—35 éveseknél pedig 109-ből 14 volt szerintünk alkalmatlan. Később. az életkor növekedésével. a nagyobb felelősségérzettel javul az arány. Hiszen a négyévenként kötelező vizs­gálatnál. amely az ember „elhasználódását" hivatott kimutatni, meglehetősen jó az összkép. A reflexek késé­sét és a korral Jelentkező egyéb tünetéket jól korri­gálja a tapasztalat és a na­gyobb önismeret. És az élet­kor hatása sem egyformán jelentkezik. Sokban függ az életmódtól, például az al­koholtól, nikotintól... De az idősebbek közül Inkább az egészségi állapot változása, romlása miatt kell néha embereket levenni a kocsi­ról. U. F.: A legtöbb vond valóban a fiatalokkal van. Énnek viszont nemcsak az életkori sajátosság az oka, hanem az is, hogy a gépko­csivezető szakmája nincs különösebben megbecsülve. Ezért azután sokszor igen gyenge iskolai eredmények­kel. felelőtlen életszemlé­lettel Jönnek erre a pályára Nyilván ez is hozzá tárul a viszonylag rossz alkalmas­sági arányokhoz, Dr. W. A.: Országszerte egységes módszerekkel dol­gozunk. amelyeket a .Volán tröszt munkalélektani köz­ponti állomásán dolgoztak ki. Hogy mit vizsgálunk? Többek között a reakció­időt, a figyelemösszpontosí­tás képességét, a feladat­megoldó készséget, a moz­gáskoordinációt, az indulati feszültségre, a szorongásra, vagy agresszivitásra való hajlamot. Az ezekből az ada­tokból összeálló személyi­ségkép már fontos Informá­ciókat adhat az egyén és a vállalat számára egyaránt hasznos döntéshez. U. F.: Hogy megéri-e mun­kánk a ráfordításokat? Adatokkal nehéz bizonyíta­ni hasznosságát, hiszen baleseti helyzet javítása összmunka eredménye. Am az tény, hogy 1978-hoz képest tavaly jelntősen ja­vult a szegedi Volánnál a közlekedésbiztonság. Az 1978-as 37 súlyos, salát hi­bánkból bekövetkezett bale­settel szemben tavaly csak 23-at regisztráltunk. S az állomás is 1978-ban kezdte meg munkáját Mindeneset­re már volt tapasztalat ar­ra, hogy a pszichológiai vizsgálatokon nem megfele­lő eredményt elérő ember alkalmazása után súlvos balesetet tömegszerencsét­lenséget ls okozott. Dr. W. A.: A Volán vál­lalatnál szerzett tapasztala­tokat másutt is hasznosíta­ni lehetne. Természetesen nem csupán a gépkocsiveze­tők vizsgálatában. Igyek­szünk rendszeresen és fo­lyamatosan finomítani, fej­leszteni munkánkat. Nagy Jelentősége van,az „utógon­dozásnak". Hiszen az em­ber nem változtathatatlan. Ha például valakinél a for­galombiztonsághoz szükséges személyiségtulajdonságok, szakmai és forgalmi isme­retek kívánni valót hagynak maguk után (agresszivitás, mások szempont jainak meg­értése, a segítségnyújtás szempontjából stb.), azon lehet változtatni, külön fog­lalkozásokkal. csoport-pszic­hoterápiával stb. Csakhogy ehhez is szakemberek Kelle­nének. A szakismertek nél­kül végzett ilyen munka vi­szont többet ártana, mint használna. Szó sincs arról, hogy bárkit is megfosszunk a jogosítványtól, vagy an­nak „Jogosságát" bíráljuk, autentikusak sem vagyunk erre. Feladatunk az embe­rek és a vállalat érdekei­nek védelme. Például azzal is, hogy segítsünk eldönteni, kit milyen területen célsze­rű foglalkoztatni a vállalat­nál,' taxin, autóbuszon, vagy tehergépkocsin.., * Munkalélektan. Haszna alighanem fölmérhetetlen. Valahogyan úgy. mint a gép­re fölszerelt védőrácsé. Le­het* rács nélkül sem sérül­ne meg sosem a kezelő. De ha mégis? És a rácsot ma már mindenhová kötelező fölszerelni, csakúgy, mint a traktorra a bukócsövet. Ám a munkalélektan nálunk jobbára még csupán elmé­leti fogalom. Pedig hát ki­terjedtebb alkalmazásával talán sokfelé javulhatna a balesetvédelem helyzete, nő­hetne a termelékenység, csökkenhetne a munkaerő­vándorlás, s ami talán szin­ten nem közömbös: keve­sebb csalódott, munká Iával szemben közömbös, elkese­redett ember élne közöt­tünk. Csakhát ehhez is pénz (nem túl sok!),' szak­emberek, s mindenekelőtt szándék és akarás kellene. A Volánnál szerencsére már megvan ez a szándék. S hogy ennek évente hány milliós értéket és hány em­beréletet, s hány. az emberi személyiség sajátosságaihoz szabott, tisztességes és ió közérzetet biztosító életpá­lyát köszönhetnek? Ezt ta­lán sosem lehet kiszámol­ni... Szávay István Növényvédő szer — szerződésre Idén korlátozott mennyi­ségben lehet hozzájutni egyes, nyugati importból származó növényvédő sze­rekhez, Ilyen szer a paradi­csoih Jól bevált védőanyaga, a Dithane M 45 is. A zá­kányszéki Egyetértés Szak­szövetkezetben a tagoknak hektáronként 4 kilogrammot biztosítanak a szerződés fel­mutatása ellenében. A mód­szer tulajdonképpen termé­szetes. Csak azért adjuk köz­re, mert másutt esetleg nem jut eszébe a vezetőknek. Pe­dig összehasonlíthatatlanul tisztességesebb ez a mód a hiánycikkek elosztásának né­mely helyen meghonosodott módszerénél, ahol a raktáros rokonai, ismerősei korlátla­nul felvásárolhatják a szű­kös készleteket, másoknak pedig semmi sem jut T. I. „Száműzik" a haknikat Száműzik az értéktelen, tartalmatlan műsorokat, az úgynevezett haknikat a művelődési otthonokból. Mint az Orszégos Közműve­lődési Tanács elhftkségének legutóbbi ülésén elmondták, szükséges, hogy a megyei művelődési központok együttműködjenek az Or­szágos Rendező Irodával, műsorajánlatait eljutassák a művelődési otthonokba, s hangolják össze a művelő­dési, szórakoztató progra­mokat. Így megakadályoz­hatják, hogy a művelődés otthonaiban helyet kapja­nak kétesértékű műsorok, amelyeket az ügyeskedők kínálnak. Indokolt az előadóművé­szek alkalmi fellépésének sza­bályozása is. Fontos, hogy csak szakemberek által el­bírált, jóváhagyott műsorok kapjanak színpadot a mű­velődési intézményekben. Nem kevésbé fontos köve­telmény a jelenleginél egy­ségesebb honoráriumrend­szer kialakítása, s a műkö­dési engedélyek kiadásának szigorítása is. Az adózásban tapasztalható súlyos hanyag­ságok és visszaélések sür­getik a szigorúbb ellenőr­zést, a rendelkezések betar­tását. Az amatőr művészeti együttesek gyakoribb . fellé­pése a művelődési házak- J ban szintén növelhetné a műsorok színvonalát. A SxGw$etuMé t&rténete kéf kGt&ffoen A napokban kerülnek a könyvesboltokba a Kossuth és a moszkvai Progressz könyvkiadó közös kiadású kötetei: A Szovjetunió tör­ténete. A nagyszabású tudo­mányos ismeretterjesztő mű a legfontosabb tudnivalókat közli a Szovjetunió népei­nek, osztályharcuknak a történetéről, a gazdaság, a társadalmi és politikai rend­szer, az ideológia és a kul­túra fejlődéséről. A Szovjet Tudományos Akadémia tör­ténettudományi intézetének kollektívája által írt mű orosz nyelven első ízben a hatvanas évek elején majd 1972-ben jelent meg. A ma­gyar fordítás az utóbbi ki­adás alapján készült. Az Akadémiai és a Oon­dolat Kiadó is több társa­dalomtudományi újdonság­gal jelentkezik a közel lövő­ben. A történelem és a néprajz-tudomány találko­zik Takács Lajos: Irtásgaz­dálkodásunk emlékei című tanulmányában, amely az Akadémiai Kiadó' műhelyé­ből kerül ki. A szerző a többi között az irtásfői dek­nek a jobbágyok életében betöltött nagy szerepét és jelentőségét vizsgálja, s nyo­mon ki" ári a tulajdon-vál­tozásokat ls. Ugyancsak az agrártörténet, agrárpolitika iránt érdeklődő olvasók fi­gyelmébe ajánljak Kanyar József Somogy megye ag­rártársadalmáról írt tanul­mányát, amely az első föld­reformtól a szocialista me­zőgazdaság kialakulásáig tartó fejlődés főbb eredmé­nyeit summázza. Az irodalomtudomány ké' jelentős kritikai kiadassa jelentkezik a napokban: a Jókai Mór összes művei so­rozatban lát napvilágot A jövő század regénye, s 37. kötetéhez érkezett a Mik­száth Kálmán összes mű­veit közreadó könyvfüzér. Még időben, jóval a szeo­temberi iskolakezdés előtt hagyja el a nyomdát Nagy József tanulmánya, az „5—6 éves gyermekeink is­kolakészültsége". A szerző tízezer gyermeket vizsgált meg, s tudásuk, magatartá­suk alapján elemezte, meny­nyire érettek az Iskolára. A Gondolat Kiadótól Jiu rij Baribasnak, a jelentós szovjet kritikusnak Dovzsen­korol, a szovjet fi Imű vészét úttörőjéről és világhírű al­kotójáról írt monográfiája kerül ki a napokban. (MTI) Számlák „házassága", avagy...? A takarékosság, az éssze­rűség és a kényelem gondo­latától vezérelve írt levelet Postaládánkba egyik olva­sónk: miért nem „házasítja" össze számláit a DÉGÁZ és a DÉMÁSZ? — kérdezte. Az ötlet nem új. olyannyira nem, hogy az érintett válla­latok töprengései után leg­utóbb a város vezetői is föl­vetették kedvezőbb formá­ban kellene megszervezni az úgynevezett közüzemi díjak beszedését. Példaként előttünk áll a főváros: ott külön díjbesze­dő vállalat látja el ezt a feladatot. Szegeden egyenlő­re ez az út nem járható, összeültek a DÉGÁZ és a DÉMÁSZ szakemberei, hogy együtt törjék a fejüket' az együttműködés lehetőségein. A megbeszéléseken sok gond merült föl. Valamennyien megegyeztek abban, hogy ha továbbra is kéthavonta HÁZASSÁG .Taneeskó János és Tápat Bv» Marianna, Laczkó István és Tótmlhály Margit, Merhej Fou­ad és Laczlk Irén Piroska, Man­dula Kálmán és dr. Gombás Katalin Erzsébet, Tóth Sándor és Virág Ilona Mária, Balla Sándor és Varga Tünde, Kovács Antal és Ludman Éva. Király Zoltán és Kristyák Magdolna, Illcncslk László és Czlrok Má­ria, Bánszky András és Gárgyán Ildikó, Dervaderics István es Karácsonyi Zsuzsanna, Kószó János, és Szkokk Erika, Szend­ró Gábor és Pintér Teréz, ör­dög Géz i László és Tézsla Anna Margit, Kocsis Miklós Gyórg.v és Czutor Rozália Teréz. Radócz Csaba Árpád és Pásztl Györgyi Erzsébet házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Takács Józsefnek és Molnár Anna Máriának Katalin. Torma Lászlónak és Kiss Katalin Anná­nak Melinda Katalin, Répa Im­rének és Karclos Erzsébetnek Katalin, Répa Imrének és Kar­dos Erzsébetnek Marianna, szplsják Györgynek és Vénusz Katalinnak Georgina, Tomatás Ferenc Lászlónak és Pető Évá­nak Szilvii Hefkó Józsefnek és Ludvlg Erzsébetnek Tímea And­rea, Vass Istvánnak és Vékony Ilonának István. Farkas Tibor Józsefnek és Kántor Irénnek Regina. Bot'ka Sándor Elődnek és Égető Máriának Sándor Má­tyás, Juhász Antalnak es Kará­csonyi Ilonnnak Edit Róna. nium Lászlónak és Skulecov.i Magdolnának László, Debreczent Jánosnak és Kovács Verontká­nnk Ildikó, Apró Tlbornnk és Deák Erikának Norbert Tibor, Farkas János Istvánnak és Vaj­da Erzsébetnek Györgyi. Döme Ferencnek és Kósa Elvirának Anita. Gróf Lajosnak és Vörös Margit Emmának Krisztina Ay­ncs. Tombátz Gyula Jánosnak és Kószi Ilonának Gyula Zsolt, Zombori László Györgynek és Nacsa Márta Annának Márta Kornélia, Mari Mátyásnak és Varga gtélka Magdolnának Családi események Magdolna, Gábor Andrásnak és Répás Ibo'.ya Juliannának Iza­bella, Lestár Józsefnek és Nagy Hona Martának Gergő, Sárközi Zoltánnak és Vass Juliannának Zoltán, Kurusa Ferencnek és Barthn Juditnak Gergely Fe­renc, Sztuparin Jánosnak és Né­meth Zsuzsannának Nóra. Ko­vícs Zoltánnak és Krucsó Ró­zának Anikó, Szabó Tibornak és Lovászi Mária Magdolnának Csilla Noémi, Lele Nándornak és Kovács Évának Nándor, Somo­gyi Jánosnak és Angyal Gabri­ella Melindának Vanda. Lázár Zoltán Ferencnek és Tábith Má­riának Szilvia Tünde. Tamás Sándornak és Biter Ildikó Má­riának Akos Gergő. Nagy lit­vánnak és Vajner Mária Eszter­nek Norbert. Adamcsák Zoltán­nak és Dankó Teréz Viktóriá­nak Ildikó Ágnes. Dudás Lajos Bélának és Kajtár Anikónak Zsófia, Ancsa-Molnár Ottó Pál­nak és Józsval Juliannának Or­solya. Papdl Istvánnak és Tajti Erzsébetnek Rita Katalin, Sze­keres Mihálynak és Fodor Má­rtának Beáta, Cziezerl Ferenc­nek és Zab Katalinnak Melinda, Baté Károlynak és Juhász Ve­ronika Borbálának Krisztina Margit. Pintér Lajosnak és Tóth Mariának Kitti Eszter, Grcgus Lajosnak és Kömeeyi Rozáli­ántik r.njos, Várt Péternek és Káily Mária Katalinnak Tamás, Kukla Jánosnak és Molnár An­nának Edina, Kalmár Lajosnak és Vajas Annának Gábor. Blto Lászlónak és Juhász Ildikó Irénnek Sllvia, Fülöp Lászlónak és Kakuszi Ilonának Anita, He­tényl Józsefnek és Szakái Ibo­lyának Viktória. Békési József­nek és Stein Irmának József, Mészáros Fcrgncnek és Terhes Gizellának Mariann, Csuzdl La­josnak és Bércesl-Badlr Iloná­nak Lajos, Szakter Gyulának és Kovács Erzsébetnek Ildikó, Tóth Ferencnek és Szlrákl Ilo­na Juliannának Judit Anna, Németh János Lászlónak és Holl Margitnak Róbert Nándor, Ba­denyi Sándornak és Csicsák Ka talinnak Katalin, Horváth Fe­renc Tibornak és Mezei Veroni­kának Melinda, zádori István­nak és Simon Annának Győző, Zádori Istvánnak és Simon An­nának Szeréna, Radlcs József­nek és Födi Honinak Andrea, Varga Árpád Istvánnak és Só­lya Etv. tehetnek Alex, Varga Imre Károlynak és virág Róná­nak Beatrix Virág gyermekük született. HALÁLOZÁS Varga Ibolya, Kószó Sándor, Balla András. Zalai Sándor. Zá­bai Sándorné Kovács Zsuzsanna, Csűri István, Tóth András, Va­jas Józsefné Gondt Ilona, Sán­ta Jánosné Ábrahám Mária, Sváby Gyuláné. Kélmán-Pikó Anna. Jenel Istvánná Hasznos Rozália. Tóth Szilveszter, Korchmáros László, Balla József, Molnár Jánosné Csányi Piroska, dr. Pereznyák Sándor. Szekeres János, Néme'h István, Bálint József, Szabó Ferencné Kletn Margit, Matuszka József Imre, Bodó Pál, Lakatos Mihályné Puskás Rozália. Szabó Ferencné Traum Erzsébet, Bakacsi Jó­zsefné Komlós! Veronika. Sza­bó Ferenc, Gyulay Endrené Ta­más Eszter Blanka. Welker György, Noell Vllmosné Sulyok Margit, Kocsis Dezsőné Marti Ibolyka. Hantos János. Pintér Ferencné Braun Rozália, Kiss Teréz, Nugygéczt józsefné Szal­ma Erzsébet. Czuth József. Tl­soczkl Jizsff. Czlcze Aladár An­tal. Polgár Ferencné Kutnv Gi­zella, Tajtl János, Kovács-Ta­más Ferenc. Varga Imre, Rózsa József, Fábián József. Fürdők Jánosné Rádóezl Piroska, Kato­na Elek meghalt. jelenne meg egy-egy csa­ládban a díjbeszedő, csak­hogy ezúttal egyszerre kér­né a villany- és a télidőben különösen tetemes gázdíjat, bizony sehol nem fogadnák szívesen őket. Ha meg ha­vonta fölváltva kérnék az áramfogyasztásért, illetve a gázfogyasztásért járó pénzt, netm beszélhetnénk sem murikaerőtakarékosságról, sem a lakosság kényelmé­ről. Célszerű megoldás lenne, ha általánossá válna az OTP átutalási betétszámlája: egy bizonyos befizetett összegből „leemelné" a takarékpénztár a villanyért, gázért járó el­lenszolgáltatást, rendezni le­het így az újság-, a telefon­számlát. a lakbért és külön­böző törlesztéseket ' is. De szó sincs róla, hogy ezt a munkát át akarná ruházni más intézményekre a két vállalat. A DÉMÁSZ — amint azt Plavecz Pál gazdasági ve­zérigazgató-helyettestől meg­tudtuk — követni szeretné az országban elsőként Keszt­helyen, majd öt más város­ban is bevált gyakorlatot: az előző éves fogyasztás alapján általányt állapitaná­nak meg. s ezt az összeget várnák évente ötször a fo­gyasztóktól. Csupán a 6. al­kalommal jelenne meg sze­mélyesen az áramszolgálta­tó alkalmazottja, aki órale­olvasó, műszaki ellenőr és pénzbeszedő egyszemélyben. Ilyenkor kéri az átalánydíj és a tényleges fogyasztásért fizetendő összeg közötti kü­lönbséget. Milyen előnyel lennének a módszemek? Az egyszeri leolvasással munkaerőt ta­karít meg a vállalat. Az évi öt befizetés alkalmával sem kell becsöngetniük a laká­sok ajtaján, ugyanis ki-ki előre kitöltött csekken fizet­heti be a számára megálla­pított átalány összegét. A tapasztalatok szerint ezt a megoldást kedvezően fogad­nák a fogyasztók is. Itt je­gyezük meg, hogy a tervek szerint nem az év utolsó ha­vában kémé a DÉMÁSZ mindenkitől a számla ki­egyenlítését. minden hónap­ban a fogyasztók egytizen­ketted része kapná a végel­számolás összegét. Ha mindez olyan ésszerű és kézenfekvő, miért nem vezette be már eddig is a DÉMASZ? — kérdezhet­nénk. Bizonyos feltételek szük­ségesek mindehhez. A posta egyelőre nem tüdja vállal­ni ekkora pénzösszeg foga­dását. Szegeden például 60 ezer villamosított háztartás van. így évente 300 ezer té­tel és a végső leolvasás után újabb 60 ezer tétel végösz­szeget kellene fölvennie, továbbítania a postának. Erre csak gépek birtokában vállalkozhat. Az ország em­lített hat területe fogyasz­tóinak csekkjeit a posta — ígérete szerint — már az idén fogadja. Magának az áramszolgál­tató vállalatnak is föl kell készülnie az újfajta szám­lázásra. A DÉMASZ-nak már van megfelelő gépe, amely jelenleg kéthavonta számlákat készít, és fogyasz_ tőnként nyilvántartja a be­fizetéseket. A további, szükséges prog­ramok kidolgozása és or­szágos egyeztetése már fo­lyamatban van, s előrelát­hatóan még egy-két év, míg a szegediek is így fi­zethetik be villanyfogyasz­tásuk ellenértékét. A DÉGÁZ-t ls foglalkoz­tatja — távlatokban — a számlázás korszerűsítésénél? gondolata, tudtuk meg Papp Györgytől, a vállalat üzemgazdasági főosztályve­zetőjétől. Távlatokban, hi­szen a DÉGÁZ nemrég tért rá a kéthavi számlázásra, és már ezzel is elérték, hogy fele annyi ember foglalko­zik leolvasással, díjbesze­déssel, mint korábban. Ha bevezetik az éves számlá­zást, az újabb eredményt hoz a munkaerő-gazdálko­dásban. Az elképzelések szerint a fogyasztóra bíz­zák, hogy évente ötször mennyi átalányt fizet, ha­todik alkalommal viszont ki kell egyenlítenie ezt az összeget a ténylegesen el­használt gáz értékére. / A számlák „házasságá­nak" gondolatát az ésszerű­sítés Igénye szülte. Az ala­pos mérlegelés és az eddigi tapasztalatok szerint is be­bizonyosodott: itt az ideje annak, hogy a szolgáltató vállalatok korszerűsítsék számlázást módszerüket. A DÉMASZ és a DÉGÁZ, úgy tűnik, igyekszik enge­delmeskedni az idők naran­csának. Reméljük, hogy a fogyasztóknak is kedvező­nek tűnő újításokat a gya­korlat is igazolja majd. Ctaikán Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom