Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

Kedd, 1980. április 29. Zenei naptár Mozart, Verdi, Rossini SZÖKTETÉS A SZERÁJ­BÓL. Az a bizonyos preini­ei-sőr, amit nyílt színen utalványozott Gregor Jó­zsef az akasztófa-áriában befújt kútmély hangért Hans Keidnek, úgy látszik, járandósága lesz a fagot lis­tának. Tudniillik újólag megkapta a pénteki Szök­telésen, s még rá is dolgoz­hatott — a basszista ismé. telni volt kénytelen, alig akarták elengedni a füg­göny elől, brillírozott. El­lenállhatatlanul vezényelt Pál Tamás is; élmény hall­gatni, nézni, ahogyan Mo­zartot dirigál, bárkinek jó szívvel ajánlhatom, nem szabad kihagyni. Grazban vendégeskedett minap, ugyancsak a Szöktetéssel. s örömmel újságolta, vissza­hívták. nem csoda. Sőt, akadt még a premier óta külföldet járt szólistája az előadásnak, Vámossy Éva: Lengyel Ildikóval koncerte­zett múlt szerdán Berlin­ben, az NDK-beli magva­zenei napokon — 6 vo't megint a Blonde. Mindenki más új szereplő Mozart színpadán. Tere­bessy Évához hasonlóan Gyulát Edit (Constanza) is friss szerzeménye a színház­nak. Pécsről szerződtettek az eleddig üresen ásítozó koloratúr szerepkörre, s alapvetően ő sem keltett csalódást. Kissé modoros játéka könnyen kezelhető, magasságai és koloratúrúl létezőek, bár olykor kiütkö­zik mögülük a csináltság; szép és kezdetleges megol­dások váltakoztak áriáiban (persze több volt a széo). s föltehetően az elfogódottsá­ga sínylette néhány kopot­tas frázisát. Bizonyítania persze lesz Ideje bőven, mindjárt rendelkezésére áll a Szöktetés, ahol Blondét is énekelt már. Vérbeli Mo­zart-tenor Réti Csaba (BeL monte): ideálisan formál, zeneileg kifogástalan. csu ­pán hangjának állapota még nem teljesen intakt, főleg a magasságoknál. (A vasárnapi Traviatát ki is hagyta.) Bárdi Sándor után valamivel harsányabb, vas­tagabb Pedrillónak tűnt Ju­hász József, ami nem baj. új szint hoz a társaságba, s minthogy áriáit szépen, lát­ványosan kivitelezi, erőssé­ge az előadásnak. TRAVIATA. A fiatal Ver­ditől múlt évadban fölfe­dezett Johannához, a Gio­vanna Darcóhoz kereste eiő repertoárjából most a sze­gedi operatársulat az érett Verdi közikedvelt, népszerű remekét, s tart pár előadást belőle. A vasárnap esti föl­újításra. természetesen a Zenés Színházban. Horváth Zoltán rendezőnek majd­hogynem maradéktalanul sikerült átmentenie a néhai ószínház deszkáira tervezett produkciót, s ha némileg zsúfoltabbnak tűnt a szín­pad. ellensúlyozta a díszie­tek dekorativitása (még a szegény Sándor Lajos mun­kája). és az ügyesen manő­verező világítás. Attrakció­ról pedig a betervezett karmester és a terven felü­li tenorista gondoskodott, a görög Karolosz TrikolHisz, illetve az operaházi Nagy János. Trikolidisz nem először dirigálja a közreműködő szimfonikusainkat. Először viszont itt operát, s mint­hogy ambíciója, érdeklődése láthatóan zenekarközpontú, a velük való törődése, kon­taktusa, hajlandóságai hatá­rozták meg mindenekelőtt az előadás zenei tablóiát. Az a muzsikusszemlélet, -igényesség, konok követke­zetesség a zenei folyamatok kitisztítására, átvilágítására, mely kétségtelenül Trikoli­disz erénye, jobbára az orchester hangzásvilágán kamatozott — az énekessel kevesebbet törődik, mintha egyetlen hangszernek te­kintené csupán az együttes­ben. Néhány szokatlan tem­póvétele, lassításai, gyorsítá­sai! arról tanúskodnak, szí­vesebben figyeli az operát lentről, mint a színpadról. Vagyis hát vérbeli koncertdi­rigens. Nemigen ártott tu­lajdonképpen a produkció­nak ez a fájta erőteljesebb zenekarvezetés, felszínre hozta a mű azon tulajdon­ságait. melyek máskor tán rejtve maradnak. esetleg kevéssé jellemzőek. A nagy hármas: Violetta. Alfréd és az idősb Germont persze megkapja azt a le­hetőséget, amiről Verdi oly bőkezűen gondoskodik. s élnek is vele. A Réti Csa­ba helyére utolsó pillanat­ban beugrott Nagy János­nak régi, bár régóta nem énekelt szerepe az Alfréd, s az összeszokottság, próbák hiányát érzékelni is az együtteseken — áriáiban, kettőseiben viszont, reme­kelt. A hálás publikum ez­úttal is megcsodálhatta született tenoristáképessé­geit, amiképpen a fölfelé kinyíló dallamívekben meg­igézővé, varázslatossá vá'ik a hangja, betölti a színpa­dot. A Violettaként bemu­tatkozó Bajtay Horváth Ágota mindenekelőtt a for­málás biztonságával, megle­pő érettségével tudott ér­zékeny partnere lenni. Ne­héz és problematikus szó­lam a kaméliás hölgyé. Drá­mai sűrítést és pasztel finom lírát egyszerre hordozó, ko­loratúrái masszív anyagból gyúrtak, nem felhőtlen csi­lingelést, de következetes dramaturgiai építkezést kí­vánnak, mely feltételeknek általában eleget is tesz Baj­tay, egyelőre azonban kü­lön-külön inkább, mindig az adott szituációra összponto­sítva. Pianói üdék, termé­szetesek, ha kell. színesen visszafogottak, amint azon­ban szopránját dinamikai terhelés alá helyezi, még érezni azt a súlyt, melyet az énekesnek nem tanácsos éreztetni. Miként a két­szerkettő természetességével növeszti és apasztja, kezei i­formálja baritonját Gyimesi Kálmán, egyazon öntvény­ből kimunkálva az öreg Germont férfias líráját. Ré­gi nagy szerepe tér vissza Gyimesinek, tagadhatatlanul gazdagabb élettapasztalattal, melynél fogva oly emberi mélységeket is bevilágít, ahol fhár eltűnik színész, énekes, szerep, csak a mű­vészet drámai igazsága, hi­tele létezik. A „nagy hár­mas" őszinte, megérdemelt közönségsikerén osztozott méltán Varsányi Mária Flórája. Gortva Irén Ani­nája, Juhász József Gas­tonja, az előadás vala­mennyi résztvevője. ROSSINI KISMISÉJE. A filharmónia A jelzésű ka­marabérleti sorozatának idei zárókoncertjéti hangzik föl a Szevillai borbély komponistájának. Rossini­nek kevéssé ismert Ünne­pi kismiséie, a Petite Mes­se Solennelle, mely a mes­ter utolsó alkotói korszaká­nak egyik legjelentősebb kompozíciója. S bár salát gyászszertartásának szánta, először három hónappal ké­sőbb, 1869 februárjának vé­gén hangzott föl a oárizsi Olasz Színházban. Szegeden Pál Tamás vezetésével a színház és a Zenebarátok Kórusának szólistáiból ala­kult kamaraegyüttes muta'­ja be holnap, szerda este fél 8-től, a Tisza-szállóban. A közreműködők: Tokody Ilona. Mészöly Katalin, Bárdi Sándor, Gregor Jó­zsef. Pál Tamás és Nagy Imre. Nikolényi István ^^^ 1 m képernyő i • • „Február 8-án Tápiószecső közönségét vidám műsoros estre invitálta a plakát, a Napsugár eszpresszóba. A forgatócsoport elkísérte vidé­ki útjukra az est közremű­ködőit." Ennyi az ajánló szö­veg a Vastaps című, csütör­tökön, a második műsorban sugárzott dokumentum­riporthoz, amelyet Bohó Ró bert rendezett. A szűkszavú műsorismertető fölkeltette a kíváncsiságomat Az volt a gyanúm, hogy a stáb ezúttal lerántja a lepe­dőU (vagy ráhúzza a vizeset) a Közművelő berkekben ke­serű belenyugvással emlege­tett „konkurrenciáról", a vendéglátóhelyek kétes érté­kű szórakoztató műsorairól. Meg lesz a véleménye a ri­portnak a hakniról és a „közművel hetetlen", ala­csony igényszintű, értékzava­rokban szenvedő közönség­ről — gondoltam. Kicsit fél­tettem ettől a stábot (Sugár Róbert, Király Péter, Soma sí Péter. Szántó Judit). Mert a lepedőrángatást célszerűt­lennek, haszontalannak, sok embert sértőnek találom. Az a helyzet ugyanis, hogy bár sokan vagyunk, akik nem to­Jakszunk asztalt foglalni kü­lönféle szórakozóhelyeken, ha műsort hirdet a plakát, s kiűzetni a nagy pénzeket ef­féle szórakozásunk áraként; de sokan, úgy hiszem, töb­ben vannak, akik megteszik. A közművelő teljes tehetet­lenségének nyíltszíni beval­lása, gyengeségének legszem­betűnőbb jele, ha a giccs hí­veit elítéli, mint akik sze­mélyes hibáik folytán véte­nek az érték és nem érték közötti választásban. Ez az egyszerűbb magatartás a leg­kézenfekvőbb kibúvó. A riportfilm készítői nem ezt választották. Egyszerűen csak megmutatták, hogy a blőd, rdsszul előadott, jópo­fáskodó monológoknak, a megfelelő hangmagasság után sajnálnivalóan nyúj­tózkodó operettsláger előadó­nak, az egykor népszerű táncdalénekesnő fénykor­idézésének és a mai. jobb sorsra érdemes énekes­önjelölteknek— sikerük van. Nemcsak Tápiószecsőn, or­szágszerte, s nemcsak a nap­sugárról, hanem egyéb égi és földi tüneményekről elneve­zett vendéglátó egységekben is. Megmutatták még azt is, hogy a haknibrigád tagjai örülnek a 6ikernek, elhiva­tottságot éreznek a közönség felvidítására, s természete • sen a jótett helyébe pénzt várnak. Minthogy ők is ab­ból élnek. Van rendes mun­kaadójuk, szervezetten dol­goznak, betöltik a társadal­mi munkamegosztásban ne­kik biztosított, általuk vá­lasztott helyet. A pressz > tömve volt — mutatta még u kamera, s hallatszott a va taps. Ilyenformán fölöslege, lett volna riportalanyt vá lasztani a közönség soraiból is, és föltenni az ilyenkoi szokásos, igazán eredeti kér­dést: hogy tetszett? Nekem tetszett, hogy a té­vedések szimplán reprodu­kálták a tényeket, s ezzel k mondták: ez a rendszer (a : ilyenfajta szórakoztató ­szolgáltatása. befogadj, sa, igénylése) működi1', ténylegesen f unkcioná'. tehát mondjunk, vagy higgyünk róla akármit, van valami valóságos szerepe a mi mai valóságunkban. Ha betölti a szerepét, miért ké­ne jobbat találni? — sugall­ta a kérdést a riport, és ez­zel talán többet használt a közművelődés ügyének, mintha direkten és számon­kérően ágált volna mellette, érte. Hiszen ez a kérdés ön­magában olyan drasztikus, hogy alkalmas a széplelkű, eredményeket soroló közmű­velő magatartás revíziójára rávenni mindazokat, akiket kívánatos. Ámbátor.. Münchhausen bérónak en­nél biztosan könnyebb dolga volt, amikor a saját üstöké­nél fogva kihúzta magát az ingoványból. Sulyok Erzsébet EH Vfisi... ra rádiófigyelő A. flwrttai Bnmepén remderanKWÍ nagygyűlés miatt a Széchenyi te­lén <£ a csatlakozó utvonalakon íei-galarrVkarlátooaás, Illetve j>or­fcolasi tUolom lesz. Május 1-én reggel nyolc-t ót délelfltt 10 óráig a felvonulási útvonalaikat a Nagykörútion belül lezárják a kózutí forgalom dói. (A felvonu­lási útvonalak — Kossuth Lajos sugárút; Attila utca és Nagy Je­na utca: Tolbuhin sugárút; Du­gonics ter és Kárasz utca; Pe­tőfi Sándor sugárút, Dugonics ter és Kárász utca: Április 4. útja és Kelemen utca; Roosevelt tér és Hid utca, illetve Tanács­köztársaság útja és Vörösmarty utca — a SzécheflH térre vezet­lek.) A fogatolt járművek á fel­i-unulás útvonalaira május else­jéin nem hajthatnak ra. A Sze­cltenyí tér körüli parkolási tila­lom április 30-án 14 órától más­nap déli 11 óráig tart. A régi hi­dat május 1-én reggel 9 órától 13 óráig zárják le a járművek elöl. A villamosok a fel-vonulás alatt a Kossuth Lajos sugárút és a Nagykörút kereszteződése és a rókus! állomás, valamim n Hő­sök kapuja és a nagyállomás kö­zött ingáznak, a fel-vonulás után az Annarkúttg. illetve a Somogyi utcáig járnak. A trolibuszok he­lyett reggel 8 és déli egy óra kö­zött kék színű, troli pótló autóbu­szok járnak, ingázva a múzeum és az újszeged! végállomás, il­letve a Vidja es Bartók Béla tér között. A Volán helyi autóbuszai 1s r-ódositott rend szerint közle­k d.nek. Május 1-én 9 és 10 óra ! özött a kővetkező változások J -sznek: a lé-es és 90-as autóbu­szok Tariámból és Petöfitelepről indulva csak a Lénia körút 35­Forgalom­korlátozás 87. srárnű házig mentnek, s a Juhász Gyula utcán, Nagykör­úton érnek vissza végállomásuk­ra. A 33-as kocsik mindkét trányhain a Nagykörúton, Hunya­di János sugárúton jámolc s megállnák a Marx tennél. A M-es buszok mindkét irányban a Nagykörúton, Kossuth Lajos «u­garuttm mennek, s a Hétvezér utcánál állnak még. A 36-ös ko­csik a Nagykörúton, Tolbuhin su­gárúton járnak, ideiglenesen megállnak a Marx terén. Kilenc és tíz óra között a 41-es kocsik a Bartók Béla tér helyett a Marx térről indulnak. Ott a 75-ös buszok megállójában szállhatnák le o-z utazzuk. A 45-ös kocsik a Marx térre érkeznek, s a Lon­doni körúton, a Kendergyámnál levő megállótól indulnak vissza. A 62-es buszok a Marx téren, az üzletsor előtti megállóba érkez­nek, s onnan Indulnak vissza. A 66-os autóbuszok a Bartók Béla tér helyett a kendergyárnál le­vő nagykörúti megállóból indul­nak. s a Marx terre érkeznek. Tenelőütjúk a Nagykörút—Petőfi Sándor sugárút lesz. A 80-as ko­csik 9-10 öra között a Marx té­rig mennek, s onnan indulnak vissza az Északi városrészbe. Az autóbuszok néhány vonalán a változás 9-től 12 óráig tart. A 17-es vonalon a kocsik a Márx térig közlekednek, a 22-esen — Pútóüteiep felöl — a Lenin kör­éi gr—27. számú házig, ormain a Juhász Gyula utcán, s a Nagy­körúton mennek vissza Petőfi­telepre. Az 5ó-es autóbuszok mindkét. Irányban a Nagykörűi­ül híd útvonalon haladnak, ideig­lenesen a Rozsa Ferenc sugarúi­nál es a Marx térnél állnak meg. A 60- és 60/V jelziesii buszok mindkét Irányiján a Nagykör­úton és az ú.i hídon tudódnak, minden megállóban megállnak és a Marx téri üzletsor elé érkez­nek, onrta.n indulnak vissza. A 70-es kocsik az Odessza emlék­műig mennek, s onnan Indulnak vissza a füvészkertig a Székely sor. Odesszai körút, Csanádi út­oa útvonalon. A 7i-es autóbuszok mindkét irányban az új hídon át, s a Nagykörúton mennek. s minden megállónál megállnak. A forgalomkorlátozás a Sze­gedről Induló helyközi és távol­sági autóbuszjáratok forgalmát nem érinti. Csongrád megye töb­bi városában részleges forgalom­korlátozásokra és-terelésekre kell számítaniuk a járművezetőknek és az autóbuszok utasainak. A helyközi autó buszforgalomban mutatkozó kisebb fennakadások miatt késések fordulhatnak elő. A volán mentesítő autóbuszo­kat is indít a távolsági vonala­kon. Április 30-án Hódmezővá­sárhelyről Budapestre 6 órakor, vissza 15 órakor; Makóról Buda­pestre 5 óra 20 perckor, vissza 15 óra 45 pereikor Indul autóbusz. Május harmadikán Vásárhelyről Pestre 6 óraltot, vissza 18 óraikor, Szegedről Gyöngyösre 5 óra 25­kor. vissza 15 órakor; Békésről Szegedre 16.20jkor. Dunaföldvár­ról Szegedre 17.20-kor; Szegedről Kalocsára 11 órakor; vissza 16.10­kor indítanak mentesítő autó­busz*. Mióta ilyen sok az irodal­mi évforduló, gyanakszom. Gyanakvásom egyenes arány­ban nő a kampányokkal, amelyek egy-egy nagy és — tinédzserkori felfedezésörö­meimre gondolva — szinte „szent" név körül örvényle­nek. Állandóan motoszkál bennem a kisördög: vajon mi marad meg igazából az év­fordulói emlékestek, emlék­ülések, műsorok résztvevői­nek, a memoárdömping, a különszámok és -kiadványok olvasóinak — a jubileumi hivatalos tiszteletadás gesz­tusain felül? Csakis nekik, legbelül, senki másra nem tartozóan, legintimebb, leg­szuverenebb privát ügynek, mint egy észrevétlenül az arcon elmorzsolt könnycsepp az autóban, elrobogva a te­mető előtt Ha pedig József Attiláé az évforduló — személyes élmé­nyeim a versekről még in­kább előtérbe tolakodván — az aggodalmak csak meghat­ványozódnak. Ezért hát ér­deklődéssel, ám egyben meg­lehetős szkepticizmussal vár- 1 tam a múlt héten, szomba­ton délután a Petőfi rádió­ban „Én, József Attila, itt vagyok!" címmel megrende­zett. vetélkedő közvetítését Ám hadd kopogjam le, hogy a budapesti és a debreceni tudományegyetem bölcsész­karának. valamint a Gödöl­lői Agrártudományi Egye­temnek csapatai inkább kel­lemes meglepetést okoztak. Egyszerű, sallangmentes, sze­rény és mértéktartó módon, fegyelmezetten, egyúttal pe­dig szinte tudományos ala­possággal mutatták föl isme­reteiket József Attiláról. Nem tudom, milyen szem­pontok alapján válogatták össze az egyes csapatok tag­jait, de egyvalami tény: aho­gyan például József Attilá­nak a párttal való konflik­tusát taglalták a versenyzők — az a tájékozottság, maga­biztosság, az az átgondolt és okos érvelés — gyanakvást csillapító s egyben némi op­timizmusra is okot adó volt. A költő három versének, A város pereménnek, az Ódá­nak és a Hazámnak közös elemzése-taglalása — mond­juk ki bátran — ürügy volt csupán. Akárcsak maga a vetélkedő. A valódi tét nem az első helyezés, a „ki tud többet József Attiláról?" kér­déssel bajnokká avató ver­sengés volt, hanem a mai Ifjúság elitjének, a leendő magyar értelmiségnek József Attila-képe került megmére­tésre. „Én, József Attila, itt vagyok!" — hogy itt van-e, mennyire és hogyan — erről szólt az Ifjúsági Rádió mű­sora. Szabó Gyula értő, szép sza­valatai kellő indítást adtak. Makai Ödönné József Etelká­nak. pedig, József Attila Etus nővérének közvetlen, lebilincselő hatású élmény­beszámolója világirodalmi óriássá vált öccséről csak fokozhatta az intimitást a hallgatóság egyedeiben. S hogy akkor végső soron ho­gyan is fest a kép? Nem könnyű a válasz. A műsor­vezető, Antal Imre föltette a kérdést: mi miatt állhat kö­zel József Attila egy mai fiatalhoz? A válaszok — ke­vesebbet mondtak a verseny­szerű kérdésekre adott pon­tos, kitűnő feleleteknél. Azért reményt mindenkép­pen adott ez az egy óra: akár azzal a válasszal, mi­szerint „nincs kedvenc Jó­zsef Attila-versem, ez koron­ként es hangulatonként vál­tozik", akár azzal az impo­náló ismeretanyaggal és ta­pasztalható lelkesedéssel, amellyel a fiatalok e kivá­lasztottjai visszhangozták a költő felkiáltását. Igen, ö itt van, ez azért látszott. S hogy még mindig konokul gyanak­szom azért, arról nem ls a műsor tehet. Mert arra azért nem adott választ: vajon eléggé van itt? Domonkos László Mérges gomba, üzletben Mérges gombát árusítot­tak Szegeden a Csemege 110. számú. Karász utcai üzleté­ben — hangzott el tegnap a rádió déli krónikájában. Az információt a városi tanács szolgáltató üzeme igazgatójá­nak kérésére tették közzé azzal, hogy aki vasárolt a gombából, ne fogyassza azt el, hanem haladéktalanul vi­gye vissza a Csemegébe. A felhívás bizonyos ered­ménnyel járt, de lássuk az előzményeket. A galibát oko­zó gombát tegnap reggel vizsgáltatta meg a szolgálta­tó üzem Marx téri kirendelt­ségén egy sándorfalvi lakos. A szakértő a gombát kucs­magombának minősítette; ki­adta a íorgalmazasához szük­séges engedélyt. E gombafaj­ta mindezidelg ismeretlen volt Szegeden és környékén, jellemzőit a szakértő nem tapasztalatból, hanem a szakkönyvből szerzett isme­retek alapján állapította meg. Tegyüik rögtön hozzá: téve­sen. Erre akkor derült fény, amikor nem sokkal később egy másik gyűjtő is jelent­kezett árujával * a Marx té­ren. A gombát megvizsgálva a szakemberben felmerült a gyanú: ez utóbbi a kucsma­gomba, az előzőleg szemügy­re vett portéka ennek csak a mérgező párja, neve redős papsapka A gyanút később egy újabb, felsőfokú képesí­téssel rendelkező szakértő kétségét kizaróan megerősí­tette. A szolgáltató üzem igazga­tója idejekorán intézkedett, hogy a mérges gombát ki­vonják a forgalomból. A Csemege 6 kilogrammos kész­letéből így csak négyen, 1 kiló 20 dekagrammot vásá­rollak meg. A rádióban köz­zétett felhívás eredménye­ként égy vevő visszavitte a gombát, egy másik vásárló — aki már ebédet főzött be­lőle — a hír hallatára sze­métbe dobta az ételt A ké­ső esti érákig még nem si­került a másik két vásár! nyomára bukkanni. Ha mé­nem fogyasztották volna el vacsorára, feltétlenül vigyék vissza, ne használják fel a gombát. Az ügy nagy tanulsága: ha a szakértő nem Biztos a dol­gában, ne adjon engedélyt a somba árusítására. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom