Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

7 Vasárnap. 1980. április 20. Vendégségben Iljicsnél Kazányban, Kujbisevben, Raz­livban, Leninoban, Susenszkojé­ban, a leningrádi Szmolnijban és a Vörös téri Lenin-mauzóleum­ban se szeri, se száma a látoga­tóknak. Gorkijban évente 300 ezer látogató fordul meg, Lenin szülővárosában, Uljanovszkban pedig ez év januárjában jegyez­ték be a tízmilliomodik nevet a múzeumok vendégkönyvébe. Bel­földi kirándulók, turisták számos országból, érdeklődők, Lenin éle­tével ismerkedők sokasága. De bármilyen sokan topognak is a Lenin-emlékhelyeknél, a világ­történelem nagy alakjának meg­idézése mindenütt csöndet, tisz­teletet, elmélyülést parancsol. Épp ezért lepődünk meg a nagy nyüzsgés, zsibongás és ka­vargás láttán, ami a Központi Lenin Múzeumban fogad ben­nünket. A moszkvai Forradalom terén álló hatalmas épület elő­csarnokában mintha ezer úttörő lenne: piros nyakkendők, hófe­hér ingek villognak, virágcsok­rok tarka színfoltjai mozognak ide-oda a kisiskolások kezében. A Központi Lenin Múzeum egyik nagytermében gyerekek vizsgáznak. Mintha nem is kiál­lításon, hanem valamely szelle­mi vetélkedőn lennénk: kérdé­sek, válaszok röpködnek Lenin­ről, kommentárok füzetnek az egyes tablókhoz, majd fölzeng az őrs indulója és virágcsokrok ke­rülnek a Lenin-szobor talapzatára. „Vendégségben Iljicsnél" — így hívják wezt a rendezvényt, amely a mi úttörőavatásunkra emlékez­tet. Csakhogy a Szovjetunióban sajátos próbatétel előzi meg. Mert „vendégségben Iljicsnél" van mit számba vonni. Több mint negyvenezer negatívról ké­szült kópia, eredeti Lenin-kézira­tok, dokumentumok, a szimbirsz­kl szülőház makettje, filmkockák, kéziratok, képzőművészeti alko­tások, Lenin müveinek első kia­dásai és fordítások a világ 126 nyelvén. Hallható a hangja; itt a nyomdagép, amelyen az Iszló­ra első példányát nyomták. — Leninnel kapcsolatban egyre inkább az a törekvésünk — mondja Olga Krivoseina, aki 11 éve igazgatja a múzeumot —, hogy napjaink életét és a lenini tervek, jóslatok megvalósítását is bemutassuk. Az intézmény egyre inkább közművelődési fel­adatokat Is ellát, ezért az az elevenség, mozgalmasság, amin eleinte meglepődtek. Múzeumi közművelődés, hagyo­mányápolás és hazafias nevelés hármas határkövénél időzve azt is megtudtuk, hogy a Központi Lenin Múzeum a 110. évforduló­ra felújította, kicserélte, újabb dokumentumokkal frissítette föl a 36 szovjet városban levő kihe­lyezett tagozatának kiállítását, és hasonló segítséget nyújtott a Szovjetunió határain túl levő 16 Lenin-múzeumnak is. Taskenttől Lvovon és Ufán át, Susenszkojéifi, Londontól Tamperén át Jeme­nig mindenütt él Lenin szelleme. Olga Krivoseina asztalán kis Lenin-mellszobor — egy fiatal mozambiki szobrászművész aján­déka. Egyike ez az évente ide érkező több mint háromezer kül­deménynek, amelyek a Lenin iránt világszerte megnyilvánuló tiszteletet jelzik. JUHANI NAGY JÁNOS l Munkásból vezető A Központi Lenin Múzeum előcsarnokában S zeged munkáslakta kerü­letéből — Móraváros­ból — sokan elszár­maztak párt-, állami és gazdasági vezetői posztokra a felszabadulás Utáni években, s ez a folyamat azóta is tart. Ennek gyökerei mindenesetre mélyen és erősen kapaszkodnak a múltban és a jelenben — a munkáscsaládok­ban. Móravárosinak vallja magát ma is. Martonosl Imre. a DELÉP vállalati pártbizottságának titká­ra ts. Apja kőművesmester, any­ja gyári munkás volt. Kettőjük keresetére öt gyerek ehes szája várt. A kenyérkeresőicet és a munkát korán megtanulták be­csülni a gyerekek. Az első, a legidősebb fiú is, akiről a port­ré készült. Az általános iskola után kisipa­ros nagybátyjához szegődött a1, asztalos tanulónak. Mint segéd, a Felszabadulás Asztalos Szövet­kezetben dolgozott és ott lett, KISZ-tag. 1963-ban került a DÉLÉP elődjéhez, a Csongrád megyei Állami Építőipari Válla­lathoz asztalosnak. A nagyválla­lat légiköre, alakító ereje magá­val ragadta a fiatal szakmunkást, aki előbb szakszervezeti bizalmi, s 1909-ben párttag. Közben érett­ségizett az építőipari technikum esti tagozatán, s utána csoportve­zetővé nevezték ki a vállalat asz­talos üzemében. A tanulással pá­rosult gyakorlat hamarosan előre vitte: előbb gyártáisetóké­szítő technikus, majd kalkulátor a segéd ipari üzemben. Mint jó párt- és társadalmi munkásra hamar felfigyeltek, s a vállalati szb függetlenített politikai mun­katársa lett. A marxizmus—leni­nizmus középiskola után elvégez­te az ugyanilyen elnevezésű egyetem hároméves esti tagoza­tát, s utána megválasztották a vállalat szb-titkárénak. Ezek után Is volt még tanulnl­való, amikor mér a vállalat öt­ezer dolgozójának érdekképvise­letével kellett foglalkozni? — Hátra volt még a főiskolai oklevelet adó szakosító elvégzése politikai gazdaságtanból, filozófi­ából és a tudományos szocializ­musból, a magvar munkásmoz­galom történetéből. Közben, 1978-ban megválasz­tották a vállalati pártbizottság titkárának. Ez milyen kötelezett­ségekkel járt? — E felelős tisztség további tanulásira ösztönzött, mert válla­in tom közben vállalkozásban és létszámban is igazi nagyüzem­mé fejlődött. Nemrégiben tettem felvételit a politikai főiskolán, Es me-választották Ismételten a pirt XII. kongresszusa előtt a vállalati pártbizottság titkárává. — Szívből köszönöm a bizal­mat 520 főnyi párttagságunknak. Ösztönző segítségükkel váltam szinte egvidőben politikai és nagyüzemi munkássá. Nem di­csekvésként mondom: közülük legalább 400-at keresztnevén szó­Az „iljicsevecek" gyárában em­lékmű jelzi azt a helyet, ahonnan Lenin beszélt a rauukásokbos ^J kás igyekezete. Az egykor híres cserépkályha-készítő szakma rejtelmeibe akartam be­pillantani, de az elutasító hideg­ségbe burkolózott idős mestertől csupán annyit tudtam meg, is­mét eljön az ideje a szobadísznek is beillő kályháknak ... ... Vagyis már eljött! — mond­ja ezt pár héttel később Palotás Géza fazekas és cserépkályha-ké­szítő, aki egyébként feleannyi idős és fele olyan óvatos, mint a morc mester. S hogy mennyire „itt is van" az ideje, azt aligha bizonyítja jobban bármi, mint az, hogy a hét éve kisiparos fiatal­embert vasárnap is munkáiban találom. — Ajjaj! Csak azt ne írja! Hált persze, lázas munka, sok meló... Nehogy azt higgye, hogy ez jót tesz a maszeknak. Még majd el­kezdenek kombinálni), számolgat­ni... — De hát fgy igaz. — Igaz. de az is, hogy most eeak azért dolgozom vasárnap, mert beteg voltam, lemaradtam, és hétközben sajnálom az időt erre a csempekészítésre. Ez tisz­ta pepeesmunka! A megyében már senki nem csinálja. — Akkor miből építik a kályhákat? — Kályhákból. Egyik helyen Kismesterek Kályhareneszánsz szétbontják, és kidobják, a másik helyen meg ugyanabból, újat raknak. — Divat lett a cserépkályha? — Ha az energiatakarékosság divat, akkor ez is az. Az embe­rek számolnak és rájönnek, ott, ahol nincs központi fűtés, nincs gázkonvektor, ez a leggazdasá­gosabb fűtőtest. A legjobb hatás­fokú. Persze még ott is, ahol gázfűtés van, mert százszor töb­bet ér ebbe gázégőt szerelni, mint kidobni és parapettre cse­rélni. Aztán van ennél érdeke­sebb is: a szabad tüzű kandalló. Azt is rendelnek. — Ezt a kályhát kinek készíti? — Mit mondjak? — Amit akar. — Szeged mellett egy faluba. Csak rendelésre formázok, azt is ritkán. Raktárra termelni nem éri meg. Amikor ezeket kiége­tem, meghűlni sem lesz Idejük, már viszem is. — ön fazekas- és cserépkály­hásmester... — De a mester most csak a kályhásra érvényes! , — Mert átpártolt? — Dehogy azért! Az Igaz, hogy három év óta alig ülök le koron­gozni, de akár leülök, akár nem, a fazekasságban ma már nem ké­rik számon a szakmai bizonyít­ványt. , — Akkor én is lehetnék faze­kas? — Éppen lehetne, mert ez szabad ipar. Az váltja ki, aki akarja. Én megtanultam az apámtól, aki jóhírű mester — volt. Amikor ezt a szakmát még elismerték szakmának, ő volt a vizsgabizottság elnöke, ma vi­szont — igaz, már nyugdíjas — se vizsga, se szakma, se mester, megtanulni tehát nem lehet, tu­dás nélkül nincs mire váltani az engedélyt. — Ha a korongozás is ilyen ne­héz, nem leszek még szabad ipa­ros sem. Hét éve maszek. Mivel foglalkozott előtte? •— Fazekasságot apámtól tanul­tam, a kályhás szakmát Vásár­helyen, aztán voltam szakoktató a Tömörkény szakközépiskolában, ahol egyébként tucatjával taní­tottam korongozni olyan csemeté­ket. akikről tudtam, hogy az élet­ben soha sem lesznek szakmabe­liek. Aztán a cserépkályhás szö­vetkezetben dolgoztam, azt át­profilírozták. Engem nem sike­rült... IGRICZI ZSIGMOND lítok, további százat pedig a tefr­jes nevén ismerek. Sokat jár ki a munkahelyekre? —• Ügy tanultam és úgy is ér­zem. hogy a személyes tapaszta­lat és kapcsolat a dolgozókkal és vezetőikkel elsődleges a párt­munkában az esetleges viták és az összeütközések ellenére, mert ilyenek ls adódnak. Ügy vélem, jó, erőteljes és gyümölcsöző pártbizottságunk és végrehajtó­bizottsága kapcsolata a gazdasági vezetőséggel, hiszen egyet aka­runk: továbbra is jó gazdasági eredményeket. Ennek elérésében nagy a szerepe 15 alapszerveze­tünknek és öt pártvezetőségünk­nek. Vállalatunk dolgozóinak létszáma 6500. Felnőttünk az or­szágos feladatok elvégzéséhez túl azon, hogy eleget teszünk Csong­rád, Békés és Szolnok megyéhez kötődő feladatainknak, a Paksi Atomerőmű építésében Kapott szerepünknek, lakásépítéseknek Budapesten is, sőt külföldön csar­nokszerkezetek építésének. Véle­ményem szerint pártszerveink gazdaságpolitikai munkája, szer­vezése, irányítása és ellenőrzése ezekben testesül meg, a Jó dön­tésekben és azok végrehajtásá­ban. Véleménye szerint mi a legne­hezebb a pártmunkában ? — Ha jó a vezető, az irányító testület együttműködése a mun­kahelyi vezetőkkel és szervezetek­kel, a vállalat gazdasági vezető­ségével. a döntések előkészítésé­ben, akkor nem adóthatnak prob­lémáit a végrehajtásban 6em. Ha mindez nincs meg. akkor nehezül meg a pártmunka, legalábbis én úgy vélem. Nős. Van egy nyolcadik általá­nos iskolás nagylánya. A család­dal együtt lenni miikor jut ideje egy nagyvállalat pártbizottsága titkárának? — A szüleimtől otthon tanul­tam, a népes nagy családban, hogy egymás munkáját becsüljük és szeressük. Az összetartó erő az a kötelék, hogy kölcsönösen se­gítsük is egymást. Olykor visszajár-e látogatóba volt munkatársaihoz az asztalos­üzembe, a szocialista brigádba, amelynek alapító tagja volt? — Kirándulásokon, közös ren­dezvényeken velük tartok. Egy nemrégen megszervezett kom­munista szombaton ott gyalultam velük Jóleső'érzés: ma is az a véleményük, mint akkor volt: amit kiadnak a kezükből, az csak jó munka lehet. LÖDi FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom