Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

6 Vasárnap. 1980. április 20. ' • ^Lt'-v- 3É-*? i jyf A ti A 71 ||y ' luülJ/lliJ Metamorfózis S

zerettem Pesten autózni. Tudom, botorsúgnak hat, ezt ma kijelenteni, a parkolóhelyhiány és délutón, a Nagykörúton lépésben caplató, méterenként meg-megálló csúcsforgalom időszakában. De talán éppen azért mondom most, mert botorságnak hat. Mint ahogy annak hatott hat-nyolc évvel ezelőtt ls. Igaz, akkoriban még mérsékeltebb volt a csúcsforgalom és parkolóhelyért sem kellett körbeutazni a fél — pesti! — belvárost. Ám ha akkoriban azt mondtam egy-egy szegedi Ismerősömnek, hogy szeretek kocsival menni Pestre dolgaim utón, hót megbotránkozva nézett rám: — Abban a tülekedésben, rohanusban vezetni?! Pedig hát abban é tülekedésben, rohanásban meglepően sok partner akadt, gyalogos és vezető egyaránt. Tudom, akkoriban, jónéhóny évvel ezelőtt Itt helyben sosem lehetett biztos benne az ember, nem lép-e elé egy magáról elfeledkező — s mily gyakran elfeledkező! —. vagy egyszerűen még a konflis-korszak beidegződésével rendelkező gyalogos; nem caellen-e elé egy kerékpáros. A pesti forgalomban akkor mór mások voltak a reflexek, a normák és a szokások. És. a forgalomnak akkor még szokatlanul jól szabályozott rendje, amely okosan kisegítette, vezette az embert, míg mi itt Szegeden éppen csak megkezdtük főútvonalaink első komolyabb fel túrását Szóval szerettem autóval menni Pestre, ha dolgom volt a fővárosban. Megérkezéskor végighajtani a Nagykörút reggeli forgalmában, fokozatosan átvenni egy új közeg ritmusát Egy-egy piros lámpánál megnézni a kirakatokat, a járdán sletőket, vagy a villamosok ablakai mögött elvlllanó arcokat. S dolgom végeztével, ha időm futotta, még szerettem áthajtani Budára az Erzsébet hídon egy kis várbeli sétára, egy kávéra, » hogy a Halászbástyáról kitúrúljon előttem néhány percre a híres panoráma. Mostanában azon veszem észre magam, hogy szinte mór csak emlékeimben él Budapest autósvilága. Ha dolgom akad n fővárosban, hát az állomásra ballagok ki reggel, holott egy időben évekig azt sem tudtam, ml fán terem vonaton utazni. Igaz, egyre nehezebb, egyre fárasztóbb lett egy-egy pesti út. Hét-nyolc éve még lehetett nézelődni, kényelmesen százzal „baktatni" az ötösön (mert akkor a százas sebesség a gyérebb forgalomban valóban nyugodt tempónak tűnt a már lói kiépített úton.) Aztán teltek az évek, s a valaha oly kényelmes ötös dübörgő autócsordák karavánűtja lett. S Testen ls megszűnt az autó nyújtotta minden viszonylagos kényelem. Negyedórákat kellett immár parkolóhely után kajtatni. És az ember lassanként számolni is kezdett. Valaha alig volt különbség az autóút ára és a gyorsvonat félárúja között. Mn pedig..: Szóval, megyek vonattal. Kezd megváltozni az autóval fönntartott viszonyom. Mondhatnánk: ez magánügy, minek traktálok vele másokat. Am ahogy elnézem, egyre több ember használja másként a kocsiját, mint évekkel ezelőtt. Valaha nemigen múlt el hétvége egy-egy nagyobb kirándulás nélkül, hisz szinte karnyújtásnyim került a Dunakanyar, a Balaton vagy a Köröstorok. Most hétvégeken egyre több autó áll a lakónegyedek parkolóhelyein. A kocsi mintha hétköznapjainkra szorult volna vissza, a családot munkába szállító. ügyeink Intézését és n bevásárlást segítő eszközként, amely még kisegít benünnket a kiskertbe, vagy a horgászvtzek partjaira. De hót kl ls vágna neki egyegy hétvégén a többszáz kilométerre levő Balatonnak, vagy Duna-kanyarnak, hogy ott megint belecsöppenjen a kiránduló útvonalak zsúfoltságába? Inkább választja az ember a tévét, a kiskertet, vagy egyszerűen a vasárnapi sétát az egyre drágább, s egyre kevesebb élményt nyújtó távoli kirándulások helyett. S lám, egyre többen vannak parkjainkban. Néhány éve egyre népesebb az újszegedi liget, amely szinte városi kirándulóhellyé vált. Tudom, akad sokgyermekes mama, aki Alsóvárosról hozza a ligetbe gyermekeit játszani, napozni Trabantjával, ahogyan hétköznapokon bölcsődébe, óvodába, iskolába szortírozza el őket. És panelházunk környékén egyre több srác szaladgál kerékpárral, mopeddel, ami talán a nagyobb hétvégi kirándulások mozgásigényét is pótolja egy másfajta vitalitással. Igen, lassanként más lesz az autó funkciója életünkben, mint valaha volt, mint aminek —• úgy hittük — indul. Távolságokat nyitogató, a szabadság kellemes illúzióját mesterien élesztgető, a környezettől hermetikusan elszigetelő, a messzeségekbe puhán gördülő masina helyett lassanként hétköznapjaink — szó szerint, a portól — szürke, egyszerű kiszolgálója lesz. Nem is tudom, sajnálom-e Igazán az elmúlóban levő, s vissza talán sosem térő „nagy" korszakát az autónak. Mert amit adott, arról egyre többször kiderül utólag: inkább csak illúzió volt. Illúzió volt Jobbára a nagy hétvégi kirándulások távolságokat ugyan nyitó, de a mélységekből és a világ közvetlenebb kapcsolataiból kirekesztő tempója, mint ahogyan Illúzióként keltett szabadságérzetet a saját magunk kormányozta rohanás a négy keréken. Illúzió? Talán a nyári szabadságok Időtől nem sürgetett, űj tájakra, új emberek közé vivő hosszú túrái az Igazán maradandóak, amivel az autó szolgálhatott, túl mindennapjaink praktikus kényelmén. Igaz, ez a lehetőség, ha drágábban is, azért még megmarad. Minek bánkódjunk hát? Igaz, azzal kezdtem mondandómat, hogy valaha szerettem Pestre autóval menni. Végighajtani a reggeli Nagykörúton, a Népköztársaság útja platánjai alatt, vagy átszaladni Budára a Rákóczi út zöldhullámán és a csodálatos Erzsébet hídon egy kis várbeli sétára, egy búcsúztató, a visszautat előkészítő kávéra. S még ma ls szívesen mozdulna a kezem a sebességváltó után, ha a még kis forgalmú ötőa útra. a még létező parkolóhelyekre, vagy az olcsó benzinre gondolok. Hisz akkor inkább öröm, mint gond és fáradság volt az autózás. Kis forgalom és olcsó benzin... Hát igen! Régen volt. S nem ls tudom, bánom-e Igazán. Mert a kis forgalom, a parkolóhelyek bősége és az olcsó benzin egyaránt azt föltételezte, hogy az autó még csak kevesek luxusszámba menő kincse, s néhányszáz embernek a hivatásához szükséges, megkoplalt jószága volt. Akkor inkább a mai helyzet, amikor minden harmadik-negyedik család autótulajdonos, mégha a zsúfolt utak, nemlétező parkolóhelyek és drága benzin árén ls. Legföljebb vonattal járok továbbra Is Pestre dolgaim után, s a hétvégek illúziókat bontogató rohanásai helyett ismét fölfedezem az évszakok változását, ahogyan rügyeket bontogatnak a bokrok a ligetben játszó gyermekek fölött... SZAVAY ISTVÁN A

gazdaság egyes jelenségelvei kapcsolatban sokat idézgetik mostanában a De Gaulle-i mondást: amit nem tudunk megakadályozni, azt támogatni kell. A legális, félillegális magánszektorokbak legalább annyi ellenzője van ma, mint korábban, csak ezek a gazdasági helyzet alakulása miatt defenzívába szorultak. A szocialista vállalatok ösztönzésére évtizedeken keresztül a növekedésre épült. Voltak a bázisszemlélet kialakulásának az írott rendelkezéseken kívül íratlan ösztönzői ls. Egy — hazai méretekben — mammutvállalattnl például nemigen kényszerült versenyre a hazai piacon, a központi fejlesztési összegek elosztásakor is előnyben részesült. A szerződéses fegyelem bomlása után pedig minél többet tudtak házon belül előállítani a tevékenységükhöz szükséges anyagokból, annál kevésbé voltak kiszolgáltatva az egyéb vállalatokkal való bizonytalan kooperácioknak.. Az optimális üzemnagyság megszűnt szempont lenni. Egy eredményesen gazdálkodó középvállalat akkor is fejlesztésre kényszerült, ha a piac nem igényelte tevékenysége bővítését: pénzét nem fektethette be másik ágazatba. A szappangyártó tőkés, ha ügy látja, évi húszmillió darab szappant tud a leggazdaságosabban értékesíteni, nem Ryárt huszonötmilliót, hanem befekteti a pénzét mondjuk egy számítógépüzletbe. Szocialista vállalat ezt nem teheti meg: vagy befekteti újra a pénzt saját profiljában, vagy elvonják tőle. így alakult ki az a gazdasági szerkezet, amelyből szinte teljesen eltűntek a kisvállalatok. A nagyobb cégek pedig természetszerűen merevebbek. Nálunk emellé társult az a hajlandóság, hogy a valóságos szükségleteket meghaladóan felduzzasszák az adminisztrációt. Ezt a nagy létszámú adminisztrétorhadat nem tudták megfelelően Kihasználni a piackutatás, a gyártás-előkészítés, a munkaszervezés korszerűsítésében. Sem az irányítás, sem a konkurrencia nem kénvszerítette rugalmasságra ezeket a vállalatokat. Ugyanakkor kielégítetlen szükségletekből valamiféle vákuum keletkezett, amelybe benyomulnak a magánkezdeményezés különböző formál. Rég Ismert képlet a szegény téeszé és a gazdag parasztoké. A legtöbb vállalat, termelőszövetkezet tőkeszegény, ugyanakkor a dolgozó tagok egyes rétegeinél akkora személyi jövedelmek halmozódtak fel, amelyeket sem értelmesen elfogyasztani, sem tőkésíteni nem tudtak. Az is tény, nevezzük bérminek, értékeljük bárhogyan, hogy a magánvállalkozás növeli az egyéni kezdeményezőkészséget, kockázatvállalást, sok esetben intenzívebb fizikai és szellemi munkát produkál. A hatvanas évek végétől az életszínvonal emelkedésével megnőttek az igények a szolgáltató ágazat iránt, az állam viszont a szükségesnél kevesebbet fordított a harmadik szektor fejlesztésére. A magánkezdeményezés leginkább elterjedt területei a háztáji, a tartós fogyasztási cikkek javítása, a lakások karbantartása és építése, a gebines vendéglátás, a gyorsan változó, kis-szériás divatcikkek előállítása és kereskedelme. Ezek a területek. rugalmasságot, gyors alkalmazkodást követelnek, talán éppen emiatt nem tudnak megbirkózni Maszek kisvállalatok ? Orsovai Emil Utolsó vacsora Végignézett az arcokon. Rövid múltjába nem mertllt. Alig tudott már emberül. Nem függött békén, harcokon. Kulcsolt keze az asztalon. Kinn váró, félalvó hegyek. Benn csöndek, szegényszag, (legyek. Munkás kezek kőasztalon. Mindenki itt van aki hitt. Minden igazság, tévedés. A majdnem rossz nehéz: a jó. És itt van aki nincs is itt. Szíve Helyén csak lüktetés. Dübörgő pénz. Az áruló. velük az elmerevedett, tőkehiánnyal is küzdő hasonló profilú vállalatok. Túlkereslet alakult ki, amely elősegíti a személyi tulajdon tőkévé válását. A magánvállalkozók módot találnak arra, hogy vállalkozásukban túllépjék a törvényes kereteket. A magánlakás-építő kisiDarosok például már gyakran csBk a nevüket adják az engedéllyel nem rendelkező, ám keresni akaró szakemberek munkájához. Mivel a szabad magánvállalkozásnak túl sok az adminisztratív akadálya, igyekszik magát szocialista színben feltüntetni. A termelőszövetkezeti melléküzemágak egy része például ilyen, a szocialista szektor bélyegzője mögé bújtatott maszek vállalkozás. így könnyebben Jutnak anyaghoz, mások az adófeltételek, Igaz, cserébe Jövedelmük egy részét a téesznek kell adni. amiért cégért, esetleg tőkét biztosított a vállalkozáshoz. Egyre több kísérlet történik arra, hogy a magánkezdeményezéseknek valami Jogi fedőnevet találjanak, a fenti mintára. A márciusi Közgazdasági Szemlében például kisipari szövetkezelek felépítéséhez hasonló, nagyobbrészt magántőkével és magánkezdeményezéssel működő kisvállalatok tervén vitatkoznak a közgazdászok. A TOT egyik képviselője részvényes téeszek tervéről beszélt egy tanácskozáson. Közös vonása ezeknek a terveknek az a feltételezés, hogy az így kialakított maszek kisvállalatok az állami vállalatok mintájára szabályozhatók, ellenőrizhetők lesznek, a vállalkozók jövedelme az állami vállalatok dolgozóiénál magasabb, de a szocia. lista elosztás keretébe még beilleszthető határok közt tartható, , A jelenleg felemás módon megítélt kis magánvállalkozás legalizálásában valószínűleg kompromisszumos és sűrűn változó döntések születnek majd. Nem kétséges ugyanis, hogy az említett területeken szükséges és hatékony munkát végezhet a magánszektor. Nincs költséges bürokratikus apparátus, a tulajdonos maga Irányít. Mozgékonyságát, rugalmasságát azonban nemcsak a szabad döntés, a munka öröme A bíró Bíró: Nos, Durand, halljuk, mit művelt. Durand; Már megbocsásson, bíró, én semmit sem mű... Bíró: Hogyan? Hogy szólított?! Engem, a bíráját?! Durand: Ezt mondtam: „Bíró". Bíró: így kellett volna mondania: „Bíró úr"! Durand: ön azonban Durandnak nevezett. Szólítson „Durand úr"-nak, és akkor én is „bíró úr"-nak nevezem. Bíró: Nyolcnapi elzárásra ítélem a magas bíróság megsértése miatt! Ez nem színház, és maga nem azért jött Ide, hogy szórakozzék! Nemde, ülnök úr? Ülnök úr, csupán azért lökdösöm, hogy felébredjen. Amikor a bíró beszél, akkor tilos aludni. Lesz még ideje, hogy kialudja magát, amikor az ügyvéd emelkedik szólásra. Durand: Éjjel fél egy volt..'. Bíró: Éppen a legjobb időt választotta a sétára... Mi a foglalkozása? Durand: Művész vagyok. A rádióban szerepelek. Bíró: Mindennap? Durand: Természetesen nemi Bíró: Hallják, ülnök urak? Monsieur Durand teljesen rendszertelenül keres. Tehát, már fél egy volt, maga pedig összetalálkozott egy fiatalemberrel, aki — az ügyvédje előadása szerint — éppen munkát keresett motiválja, hanem elsősorban a kimagasló jövedelem lehetősége. A magánvállalkozás meghatároz- • za a vállalkozó életmódját, társadalmi kapcsolatait. A maszek kőművesnek nem az a célja, hogy minél többen lakjanak komfortos lakásban, hanem minél többet akar keresni. A magánszektorban jelenleg legalább két-háromszorosát lehet megkeresni a vállalatnál, téesznpl elérhető jövedelemnek. Ez a munkaerő kontraszelekciójához vezet. A jobb munkások vándorolnak át a magánszektorba, vagy tovább erősödik a munkavisszatartás a szocialista üzemekben, szövetkezetekben. A második gazdaság gyakran használt, de máig sem tisztázott fogalmában nem véletlenül mosódik össze a fél iliegál is magánkisipari tevékenység a korrupcióval. Anyaghoz, munkaerőhöz Jutni gyakran csak a szocialista szektor terhére lehet, az anyag fölött rendelkezők korrumpálásával. De ha Itt elterjedt a korrupció, ml a biztosíték rá, hogy a vállalkozói jövedelmek és a foglalkoztatás ellenőrzőire nem terjed majd kl? Nem könnyű helyzet. Társadalmi céljainkat csak hatékonyabb munkával érhetjük el. Bizonyos területeken a Jelenlegi gyakorlat szerint a magánvállalkozás hatékonyabb a szocialista vállalatok munkájánál. Társadalmi vonatkozásban azonban a magánszektor kiszélesítése mindenhez Inkább vezet, ^ mint a szocialista életmód terjedéséhez. Adminisztratív úton felszámolni csak nagy energiával lehetne a második gazdaságot, addig, ameddig a munkája Iránti Igényt a szocialista szektor nem tudja kielégíteni. Ez a jelen pillanatban olyan patthelyzetnek tűnik, amely csak a külső teltételek változásával szűnhet meg: a gazdasági körülmények hatékonyabb munkára, nagyobb rugalmasságra késztetik a vállalatokat. A életszínvonal lassabb növekedése következtében pedig — remélhetőleg — nem emelkednek tovább a második gazdaság munkája Iránti Igények. TANÁCS ISTVÁN Durand: Ostobaság, hiszen borotva volt a kezében! Bíró: Ujabb hatnapi elzárásra ítélem a bíróság megsértéséérj! Annál Inkább, mert az ügyvéd megmagyarázta, hogy miért volt borotva az ügyfele kezében. Percekkel előbb borotválkozott meg, és elfelejtette helyére tenni a borotvát. És maga mégis megütötte! Igaz vagy nem? Durand: Nem tudom, miért kellett éppen éjjel fél egykor borotválkoznia, de azt tudom, hogv megpróbálta kinyitni az autómat. Bizonyára azért, hogy levágja a bőrt az ülésekről! Bíró: Tehát, maga megütötte. Ezáltal túllépte a jogos önvédelem határát. Hiszen ez a fiatal, ember semmit sem akart magától. Az autóval, egy élettelen gépezettel volt dolga... A törvényt nem azért találták kl, hogy megszegjék! Ha történetesen találkozik valakivel, aki éppen beszállt az autójába, akkor nem szabad ököllel rátámadnia, hanem meg kell kérdeznie az illetőtől a nevét, a címét .a családi állapotát, és felkérni, hogy várakozzék kis ideig a bűncselekmény színhelyén. míg ön tanukért szalad — legalább két tanúért! Mit mond erre? Durand: Én ... roppantul sajnálom ... bíró úr .., IERNAND REYNAUD