Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

5 Vasárnap. 1980. április 20. Szöktetés a szerájból I p^ Mozart-bemutató a Zenés Színházban Péntek estétől nagyjából teljessé vélt a szegedi Opera Mozart-breviáriuma. Nagyjá­ból, hiszen a jelentékenyebb operák sorát megnyitó Ido­mcneo majd oly régóta hiányzik a szinlapról, mint a most bemutatott Szöktetés a szerájból, viszont annak idején éppen Szeged, Vaszy Viktor fedezte fel a hazai nyilvánosságnak, miként a Szöktetés sem egészen uni­kum, hiszen ment a szegedi Operában. Persze akkor már nem, mikor a Mozart-specia­lista rtál Tamás fölvállalta Vaszy örökségét Kéznél volt a Don Jüan és a Varázsfű- • vola, ehhez illesztette í>ál a Figaró házasságát, majd a Cosi fan tuttét, s ime a Szöktetés: nagyjából teljes hát a leltár, a hozzánk ha­s-jnlő körülményekkel meg­áldott (vagy megvert) társu­latok büszkébbek aligha le­hetnek különbre. Kétféle értéke is van a Szöktetésnek, használati ér­teke meg zenetörténeti. Le­írja az irodalom, hogy az elsó teljesen és tökéletesen Gregor József (Osmin) cs Bárdi Sándor (Pedrillo) jelenete német opera (ne tessék meg­Hernádi Oszkár felvétele ijedni. Szegeden magyarul megy), zsenge műfajnak, az bölcs belátás morális példá- rebessy sem kifejezetten az. alig másfél évtizedes német za,ainak zenei foglalatából. Tartalmas matériájában egy­daljátéknak (Singspiel) már életre született gyermeke. S bar szerkesztése — éppen a műfaj göncei okán — elma­rad az Idomeneóétól, ének­s a ma emberének inkább aránt föllelhetőek drámai és kedves szellemességet, forté- lírai árnyalatok, ám a dí­lyosságot, humort szálazta ki szítményekbe bújtatott szi­a történetből. Azon a pont- porkákhoz még hiányzik be­ján ragadta meg a Szökte- lőle a kellő lazaság, könnyed­számai akciótlanok, 'inkább tést- hol a legerősebb: jel- ség, fölszabadultság, azon kí­csak lelki állapotokra ka- leméinél. Csíkos Attila ara- vanalmak, melyekert egyik rakterekre utalnak az érde »y°zott rácsfalakból szőtt áriáját Mozart bevallottan kes fordulatokat próza köz- barokkos térelválasztói leve- „kicsit föláldozta Mademoi­vetiti, dramaturgiailag fon- göt hagynak a játéknak, selle Cavallieri ügyes gégé­tos pillanatokban megder- Könnyű kis tárgyakat kerti jepek Mellette Vamossy Eva med a cselekmény azért szeket- minis zokőkütet, zold alkatilag is, hangszínben is az opera fejlődéstörténété- 'ombos fametszeteket pötyög- eltalált komorna: Blonde. A nek űj fejezetét hírnökli. Fi- tet, e! f, színpadon, s \ag- koloraturak ugyan neki sin­gurái életszagúak. összetett, vo1^.1 ííona keleties. ->e me," "enek kifejezetten ínyere, realisztikus jellemek olyas- zei 1S erzekenyen ügyelnek de lírai szopranjanak hajle­formán, ahogyan az élet tel- arra' í1^ a"}11- latunk; nem kon>;saga- izgalmas fénye, a jességét csodáljuk a hol sí- fzabad am nagy°b zenei ^rmalas - kecsessege, ró hol nevető tragikumot lyan venm' S stilizált kor- baja, mellyel kivédi ntmu­meg komikumot egyszerre "yezetben Horváth Zoltán sainak szabadosságait - ki­hordozó shakespeare-i hő- megpróbálkozott a vetitessel va tképp második felvonas­sékben is Fény és árnyék, ls — a mostoha helyviszo- beli ariajanak tetszetős kivi­mese és valóság hangulatai- ny°k oka" "em fppen opt.i- telezése - az előadás erős­ban fürdik ez a muzsika, malis pontrol, a folso hídról segeihez sorolja Reli Csaba melynek rendeltetéséről vo" ke"ytele" szín- es for- betegsege miatt vendegmu­ipugyen tesz hitet Mozart: makombinaciokat ragyogta - vész, Bartha Alfonz lepett „a szenvedélyeket, akár he- n' a, hátterfalra. A k.vetitett fol Belmonténak, az Állami vesek, akár nem, sohasem abyak szuksegkeppen eletle- Operahazbol. Az egykor le­szabad undortkel tőén ábrá- nek- mindazonáltal nem ha- gendas hiru — Mozart-tenor tóstalanok, színes alufóliába csak elvétve csillantott föl borzalmasabb """"helyzeten csomagolják a látványt, két- valamit azokból a képessé­„.irfí„1 am 11 ill„n„!.- „ír,:,ríni cfoi ríni mrMV„lr„r fiilol„ zolnunk, és a zenének a leg­sem szabad fület sértenie". ségtelenül illenek az előadás geiből, melyeket fölvételek Szérepri "homogén adagból hangulatához. Humorosak őriznek Magasságai kopot­gyúrtak, jellemrajzuk egysé- fordulatosak, testre szabottak tak, intonacioja o.ykor bi­ges, következetes, az áriakon, Horvatn gegjer együtteseken belül szemlé­letesen nyomon kísérhető, ha változik a helyzet (a sze- .. . , relmesek második felvonás- raja motorja. Érdekes mo- ja Leginkább zonytalan, szerepjátéka szok­az Osmint fergetegesen ala- ványos; nevéhez mérten eny­kitó Gregor Józsefnek tes- he csalódás. Meglepetés vi­tére. ö az előadás kulcsfigu- szont Bárdi Sándor Pedrilló­persze csak azoknak. beli auartettic" evanakvása don Mozart eredetileg epi- akik kevéssé ismerik. Talp­maid kibékül ése) ^ rtn^áU zódjelenségnek szánta. Sze- ráesett, jó kedélyű, furfan­meseviláe zenef ' palettáját hm basa erkölcsi fölényével gos szolga, a játékban Gre­mott eezoükus kelet isrinck ".emben a kéj és bosszúvágy gor első számú partnere, töri^ áL ^ a zenekarban ad- dramaturgiai ellenpéldájának Igen muzikálisan énekel, lórik dt, s a zen„KaiDan ao _ minősegében álomszép megoldásai vannak, fkfar^nTtok tfangufum cin- növesztette úgyszólván fő- bar időnként mintha a fölső tányér, nagydob) szellőztetik szereppé, meghagyva Szelim ba"8°kmegű>s a török katonai táborok leve- basát prózistának. Gregor a ^ ^rfim csárkótüshcz8 "Mozart ^egy" rendeZÓÍ koncePciónak meg" basa prózai szerepét V«ss Bécs melletti atókulabtóí felelőe» mellőzte Osmin001 iátsz0tta' iüuziókel­gyüjtött személyes benyomá- a megátalkodott rosszindulat toen. sokat). Goethe, a Singspiel- sátáni színeit, s egy zsémbes. Végezetül, ám nem Utolsó­nek ugyancsak szorgos mű- pityókás, falstaffi hajlamo- sorban, ejtsünk szót Pál Ta­velője, „a hamvas egyszerű- kat sem nélkülöz6 kérkedő, másról (közvetve eddig is seg es termeszetesseg uta- ...... , . ., , nozhataUan báját" csodálta onzo- folyton gyanakvó, am rola beszéltünk), aki a nezo­benne, Carl Maria Weber csipetnyit rokonszenves há- téren hozzá közel ülők sze­pedig „a drámai igazság és remórre föstötte át. Hitele- rint végig partitúra nélkül a karakterizáló deklamáció s meggyőzően. Éneklése dirigálta a bemutótót. E lát­legtökeletesebb felfogasat . • u „ • w változatlanul elmenyszamba szolag formai bravúr mesz­Mindez persze esztétika, m s h a híres akasz. sze többet sejtető: tudott do­zenetortenet. Fontosabb ne- ... . . , , künk most a mű használati t°fa-ana egyedulaUoan gyíl- log, megrögzött mozartianus, értéke: minő arcát mutatja a kos mélysége már-már kifő- a stílus nem csupán karmes­szegedi Zenés Színházban, gott rajta, a tapsszünetben téri penzuma, de őszinte hi­Vígoperait A szokványos, vojt humora egy üveg hideg te, belső meggyőződése. Já­srtorí°külöifösebbS értelmi- honorálni, nyilvános- tekos komolysággal, komoly getésével, erkölcstanulságai- ság előtt, a zenekarból be- játékszenvedéllyel, nagy ze­nak fölmutatásával aligha segítő fúvósokat. Gregor Os- nei intelligenciával vetette jutna messzire a rendező mjnja a szegedi Szöktetés magát a muzsika „sűrűjébe", Horváth Zoltán. A kalózok . i„„d,-,i„i„ „.. ía , , .. . , asza. lendületesen, jo tempóban fogsagaba esett majd egy . - ,. renegát basának eladott tár- Nem kevesbe igenyes szo- vezette az eloadast, plaszti­saság szabadulása, a basa lam a Constanzáé, amit Mo- kus színeket varázsolt elő a nagylelkűsége, a lányok áll- z2ít menyasszonyáról, Cons- zenekarból, rugalmas kon­hatótossága, vajmi kevés Weberről mintázott taktust tartott a színpaddal magasztos mondandora biztat a színpadon azon túl per- (mino véletlen nevazonossag), is. Ha nagyon sarkosan sze, amit Mozart muzsikája s mellyel Terebessy Eva, a akarnék fogalmazni: a sze­önmagában is elmond. Hor- szegedi Opera új szerzemé- gedi Szöktetés-premier Pál váth tehát nagyvonalúan fö- nye mutatkozotl ^ a Zanés és Gregor jutalomjátéka Arcok# hangulatok tanácstagi jelölő gyűlésekről Senki sem tudta volna megmondani es­te. 6 óra előtt néhány perccel, hogy Kis­kundorozsmán, a Bölcs utcai általános is­kolában kik ülnek majd le a széksorokba, hogy a 87-es tanácsi választókerület la­kóiként meghallgassák a jelölő gyűlés elő­adóját. Nem lehetett tudni, a városrész jobban ráérő, idősebb lakói lesznek-e kí­váncsiak az elmúlt néhány esztendő vá­rospolitikai eredményeiről beszélő szónok szavaira, vagy a fiatalabbak is. akik a legtöbbet kapják a közvetett és közvetlen társadalmi juttatásokból... Aki ott volt a legnagyobb dorozsmai körzet jelölő gyűlésén, bizonyára nem bán­ta meg, hogy együtt gondolkodhatott az előadóval, akit egyébként három évtizedes tanácsi ténykedéséből is jól ismernek a dorozsmaiak. Továbbgondolásra is érdemes részleteket hosszan idézhetnénk, ehelyett azonban a jelölő gyűlés kívülálló résztve­vőjeként hadd mondom el néhány észre­vételemet. Meglepő volt ugyanis, hogy no­ha a részt vevők átlagos életkora nem éppen a „fiatal" kategóriába tehető, a köz­tudottan legnehezebb első hozzászólásokra éppen fiatalok, s közülük is a nők vállal­koztak. A városrész életének néhány, na­gyon is aktuális kérdéséről szóltak: a kul­turálódási lehetőségek hiányáról, s ezzel összefüggésben arról is, hogy szórakozásra bent. a városközpontban volna lehetősé­gük, ha nem lenne túl drága késő este ta­xival hazamenniük. Sándor Tiborné azt tette szóvá — érezhetően azért, mert erről sokat beszélnek a dorozsmaiak —, hogy a híres-neves szélmalom környéke megle­hetősen elhanyagolt. Az idősebb generáció néhány tagja ls szót kért: ók már annak is jelét adták, hogy tudják: nem lehet mindent a városi tanácstól, a tanácstagtól elvárni. Deák György így fogalmazott: Kívánatos volna a problémák felvetésével együtt javasla­tot is tenni a megoldásra! Mint ahogy azt számtalanszor látták, tapasztalták, az ön­tevékenységet aztán a hivatalos ügyinté­zés is támogatja. Jó néhány társadalmi­munka-akció szervezőjeként is ismerik a dorozsmaiak például Link Mihályt, akit a csütörtöki jelölő gyűlésen — a népfront körzeti bizottságával egyetértésben — is­mételten jelöltjüknek választottak a vá­rosrész 87-es számú körzetének lakói. Pontosan érzékelhető volt, hogy közeli példákkal, az embereket közvetlenül érin­tő kérdések taglalásával még a szólásra bátortalanokat is véleménymondásra lehet késztetni. Link Mihály elmondta például, hogy a minap a nyilvános telefonállomás megrongálói csaknem emberéletet veszé­lyeztettek: egy szívbeteghez azon a telefo­non nem tudtak mentőt hívni. Meggyőz­hette őket viszont egy másfajta ügyben az előadó: sokan ugyanis túl magasnak talál­tak korábban a községfejlesztési adót. De számoltak a jelölő gyűlésen közösen: egy négyzetméternyi járda betonlapból 250— 300 forint, ugyanennyi egy átlagos „köfa". Már most, ha a telektulajdonos portája húszméteres és járdát kap. ingyenest, úgy teliintheti, hogy hűszévi adójával fizethet­né csak meg! Az ilyen sokatmondó példák megérde­melnék. hogy mindenki előtt ismertté vál­janak. Hogy ne csupán a jelölő gyűlésen beszéljenek ilyesmiről az emberek... P. K. dése. hogy Szeged fejlődésének jelentő­sebb mozzanatait felsorolva, a gondok őszinte megmutatásával lehet a lakosságot további eredményes munkára, közös cél­jaink megoldására serkenteni. Gondolatébresztő beszámolója nem is maradt visszhang nélkül; a jelenlevők kö­zül többen személyes tapasztalataikkal egészítették ki az elmondottakat. Egyben kifejezésre juttatták: dr. Maráz Vilmosné­nál alkalmasabbat nem tudnak a tanácsta­gi jelöltségre javasolni. Többen hangsú­lyozták. hogy a jelölt mindig eredménye­sen képviselte körzete lakóinak érdekeit, segítségéi soha nem tagadta meg az arra rászorulóktól. A munkájában — bíróként — szerzett tapasztalatait a közösség érde­kében is kamatoztatta. S noha családanya, akinek más dolgozó, gyermekeket nevelő nőkhöz hasonlóan Dizony igen csekély a szabad ideje, mindig volt ereje a mások gondjaival is foglalkozni. Dr. Maráz Vilmosnét egyhangúan jelöl­ték a tanácstagságra, ö a bizalmat illő szerénységgel, kedves viccelődéssel kö­szönte meg. Mondván — Kádár János vá­lasztóihoz intézett szavait idézve —, talán nem dicsérték volna annyiar, ha nem len­ne jelen. A gyűlés résztvevői felcsattanó tapssal igyekezték meggyőzni, véleményük­őszinte volt. S miért is akarták volna, hogy a jelölt kint. a folyosón várja meg a szavazás végét. Dr. Maráz Vilmosné — Magdi — csinos, fiatal, kellemes jelen­ség. L. Zs. lülemelkedett a hűség, ki­tartás, bizalom és bizalmat- Szxnhazban. Koloraturszopra- volt. lanság, sötét rosszindulat és nunk eleddig nem volt, Te­A szegedi Il-es körzet lakói a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolán tehettek ja­vaslatot, kit jelöljön a körzet az elkövet­kező ciklusra tanácstagnak. A muzsikával átitatott falak között mi mással kezdőd­hetett volna a program, mint zenével. A főiskola kamaraegyüttese és a szak­középiskolások mini koncertje nagy sikert aratott. A fiatal lányok szégyenlős elégedettség­gel fogadták a tapsot. Alighogy kivonul­tak, ismét csak a „gyengébb nem" vette át a főszerepet. Dr. Maráz Vilmosné emel­kedett szólásra, hogy a tanácstagként el­töltött három esztendő tapasztalataival ki­egészítve. felvázolja a" város fejlődésének, benne iparának, mezőgazdaságának, egész­ségügyi ellátásának, tudományos életének eredményeit, még meglevő gondjait. A be­szédet a jelenlevők végig lankadatlan fi­gyelemmel. érdeklődéssel hallgatták. A 11-es körzet jelöltje ugyanis a hivatásos szonokokat megszégyenítő fordulatossággal, tiszta logikával megszerkesztve adta elő mondandóját. Szavaiból világosan kitet­szett közéleti érdeklődése, az a meggyőző­Nikolényi István Ki ne látná örömmel otthonosnak és megújulónak lakóhelyét? Pázsitnak a leta­posott füvet, tisztának a szemetes árkot, aszfaltsimaságúnak a hepehupás járdát, portalannak a járművek nyomán egész felhőket magasba bocsátó utaft és bizton­ságosnak az iskola előtti bejárót. A leg­több helyen elkelne a kulturált szórakozó­hely is. hogy megtörje a dohányfüstös ital­boltok egyeduralmát, melyben a környék­beliek egymás társaságában kellemesen tölthetik az időt, anélkül, hogy ezért a vá­rosközpontba kellene buszozniuk. Ismerős gondok ezek a .kültelepieknek. De más szemszögből is lehet nézni a köz­érdekű kívánságokat. Például úgy. aho­gyan a ságváritelepi 110-es választókörzet jelölő gyűlésének résztvevői tették: az eredmények, a teljesítések és az elkövet­kezendő teendők oldaláról. Az emberek elégedetten állapították meg. hogy több utcában a nagy esők után is száraz lábbal lehet átjutni az úttesten, reményt keltő, hogy a tanács és az utcák lakói zömmel sikeresen működnek együtt a közterületek szépítése érdekében. Nem lehet mindent csupán a köztisztasági apparátus dolgozói­ra hárítani. Nagy szükség van a lakosság társadalmi munkájára, a közös ügyek iránt érzett felelősségére is. Mert hiába hordat­ják el újra és újra a szemetet, ha mindig akadnak, akik zsákban az út menti árok­ban hagyják sorsára a háztartásban össze­gyűlt hulladékot. És megsértődnek, ha ezt a szomszédjuk számon kéri tőlük. Nem mintha a kölcsönös figyelmeztetések vala­miféle garanciát szolgáltatnak arra. hogy a közterületek állapota gyökeresen meg­változzon. De jó érzésű állampolgárnak bizony gyakran kell erőt vennie magán, ha szó nélkül szándékozik elsiklani a ki­zárólag önös érdekeket szolgáló megnyil­vánulás fölött. Csak együtt és egymásért, ennyi a tiszta közéleti lelkiismeret titka, amely méltán vívja ki a megbecsülést a tanácstag jelölése alkalmával is. Ilyen magatartással az is jóleső öröm, hogy a helybeli általános iskolások is el­jöttek a gyűlésre, szavalattal, műsorral köszöntve a megjelenteket. A művelődési otthon nagytermének is felülmúlhatatlan díszei az óvodás kezek papírból kivágott, színes festékkel élénkített, emberré, nap­pá, játszadozó gyermekké formált munkái. A beszélgetésen az is felvetődött, hogy a Vak Bottyán utcai járda, vagy az iskolá­hoz vezető bejáró-e a fontosabb. A nagy­csoportosok minden bizonnyal már a szeptemberi esőzésben is tiszta cipővel léphetik át a tantermek küszöbét... A fel­sorolt eredmények, gondok és azok tanul­ságai pedig jó útravalók a tanácstagjelölt­nek. A ságváriteiepi 110-es választókörzetben ezúttal ismét Császár Istvánt jelölték ta­nácstagnak. J. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom