Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

Vasárnap, 1980. március 9. MAGAZIN „Ihletettség s akaraterő a szárnyaim" Csontváry—Latinovits—Huszárik S zületett egy film, melyre joggal mondhatjuk, ön­törvényű.. filmszerű • al­kotás. Olyan mű, melyet más műfajban nem lehet megterem­teni. Huszárik Zoltán Csontváry­fllmjéről van szó, melyet LatU novits Zoltán emlékének aiánL. „Képírásnak" nevezi alkotását a rendező: ^A képírás — egyelőre még eléggé kidolgozatlan, de le­hetőleg érvényesnek maradó, t később is fölhasználható vagy primér — jeleit szeretném a celluloidon letapogatni. Esetleg egu új szimbólumrendszer kiala­kulásának alapjaihoz kavicsokat hordani." A film Ihletője a képzőművé­szet egyik legkülönösebb alakja. • nagy utópisták festőutóda. Csontváry Kosztka Tivadar. Az a művész, aki felnőtt fejjel, gyugyszerészdiplomával a zsebé­ben hallotta meg a kinyilatkoz­tatás üzenetét: „... • fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút (pleln alr) festője." Ez az életre szóló hallucináció indította el a lét végső kérdéseinek kutatására, a „Nagy Motívum keresésére." Fantasztikus energiával látott hozzá a jóslat teljesítéséhez, szent feladatnak tartotta azt A bomlott agy logikátlamágából ls kibontható korának sok lénye­ges kérdése. Annak a kornak, melyet „történelmi vákuumá­nak nevezünk, amikor a tes­pedtség. a szellemi restség dí­vott s ha valaki újat akart ki­rántották lába alól a talajt álomvilágba menekült a miszti­cizmus kerítette hatalmába, vagy ez öngyilkosság Jelentette szá­mára a föloldódást Korával pe­relő szellem volt Csontváry, aki éppen zsenijéből fakadóan tu­dott kortalan lenni, társalogni a hatezer éves libanoni cédrusok­kal, szóra birnl a Jajcd vízesést, tetten érni a hortobágyi vihart, újra fölépíteni a taorminai gö­rög azínháa környékét. Nem so­rolható egyetlen fskoláhos. stí­lusirányhoz sem. Belső vezérlésű lüktura az övé. melyet egyszerre jellemez az álknnlttas líra. a ví­ziókkal terhes monumentalitás, tz expresszív színvilág, a szim­bólumteremtő erő. a próféták hevülete. Pórén odaállni a ter­mészet elé — ez volt sorsszerű pályájának mozgatórugója, ahol a realitás és a lényegre vonatka­SÓ absztrahálás páratlan egy­sége valósult meg. Végigjárta á lélek legnagyobb magasságalt én mélységeit, burjánzó vegetáció­lát és kihalt sivatagait, zúgó vízeséseit, és kénes kráterelt Hisz abban, hogy ha kimondja, megnevezi, lefesti, azzal le ls győzi a világot. Azt Irta a róla +zóló monográfia szerzője. Né­meth Lajos: -A pszichózis tehát nem kerítette hatalmába művé­szetének egészét. Tantázlarilága, lelki habitusa — ha fantazma­góriáiban néha irreálissá is vált — a gyakorlati élet alapvető kérdéseiben és az alkotó tevé­kenységben nem vált azzá. Sőt. a skizofrénia színezte mágikus világképe segítségével homogén­nek ,éló organizmusnak élhette át a valóságot, és ez segítette a kora törpeségén való túlemelke­disben." S még egy mondat magától Csontvái> tói: „csak az lehet zseni, aki szerelmes volt a hazájába ét szeretettel gondolt a nagyvilágra." LatlnoviUnak ajánlotta film­jét Huszárik. Vele akarta el­játszatni a festő-zseni figuráját. Beszélgetéseikben közösen for­málták a film képsorait. Am közbeszólt a halál. Így aztán Huszárik gondolt egy merészet és L-nek. a színésznek szemé­lyes sorsmotfvumait rákopírozta az évtizedekkel korábban élt festő életének a rendező által kiválasztott állomásaira. A ki­váló és egyedülálló képlátó fan­tázia, belső vezérlésű festészet mellé a színész belső izzású zse­nijét állította. Nem véletlenül írták Latinovttsról, az „agresz. szlv", „izgága", „szerződéseket bontó", művészről, hogy szemé­lyiségének varázsa képszerű lá­tásában rejlik, hogy művészi alakításai a hallgatókban és né­zőkben képszerű látomásokat Idéztek elő. Tanulságos össze­kapcsolni Csontváry és Lattno­vits írásalt is, sok paralell gon­dolatot fedezhetünk fel ben­nük. „ín a szakmámat szenve­délyesen szeretem is szenvedé­lyes ember is vagyok, különben nem szerethetném szenvedélye­sen" — nyilatkozta egy Interjú­ban Latinovits. majd hivatásáról ezeket írta: „Azt tartom, hogy egy színésznek, vagy színházi, omljernek a legfőbb feladata az, hogy felmutassa a kor tükrét, ahogy a Hamletben szerepel ez a mondat.,. És tulajdonképpen nemcsak kötelessége, hanem ez az a nyom, amit hagy maga után. Hiszen a játék mindennap meghal és másnap újrakezdő­dik. Tehát ha valami nyomot akar hagyni valaki, akkor any. nyit tehet, hogy korát kifejezze." Huszárik Csontváry ürügyén a festő sorsának motívumaiból, al­kotásainak és az ihlető közeg­nek egymás mellé állításából, valamint a Csontváryt alakító színész küszködéséből két szálon futtatja az Igen laza cselek, ményt. S ebben a paralell szer­kezetben nyer értelmet a festő, a színész és a rendező triásza, s kap értelmet a múzsák testvéri­sége. a különböző művészeti ágak kapcsolata. Latinovits 1972­ben a Kisiparos Újság felkéré­sére cikket Irt asztalostanonc éveiről és a műhelyről. Ez érvé­nyes a filmre ls: „Csodálatos műhely... Ahol az eredmény több ember ősszmunkájából, ősi törvényeken épül, ahogy egy I Kiss Benedek Egy névnapi üdvözlő lapra Zúzmara-várfokon riadalom: Fagy-pasa menekül viadalon. Szellő-pejkóral — zakó lobogja; Segélj, Szent Naftalinl — béget a bunda. S garabonc-félék. ím. gubátlan, hárman — porzik a lábbeli: oltári sár van —, jönnek, s megállván, nagy selymaságban csóválják fejük a felfordulásban: „Nohát! Nohátr Fut • pap, csurgat egy köcsög nohát. Sándor csak somolyog, József hümget, „sákot. réz Benedek, gyepre dől, koccint: Növessze Allah botor fülünket, mint orrunk hegyen a Berda-bordó szint! A városból kiröopen hét banki széplány, pillézve ülnek egy patakhi. '-karfán. Mese-jjimcs mind: húsvéti nyúl tojásra írást ró'uk tanúi! eszme társadalmat és közösséget kovácsol. Á műhelyben, ahol el­választhatatlan a mesterség a művészettől... Ahol minden és mindenki ugyanazt a célt szol­gálja, Ahol « munka szervez célt, a cél szervez embert ts munkát. Hányszor vágytam visz­sza a handa-bandázó szervezet­lenségből, művészi körökből a krisztusi műhelybe, oz ősi céh­be, ahol a tudás szab rangsort, ahol tiszta és emberséges min­den. akár a cseresznyefa simo­gatása, a dió mélybőgö barnasá­ga, a körte bölcs biztonsága... Mindennap tettünk valamit. Nyugodtan alszik az ember akár a bölcsőben, akár a koporsóban." összetett, bonyolult, első lá­tásra feldolgozhatatlan, de min­denképpen magával ragadó, cso­dálatos filmet készített a kép­zőművészként ls ismert és elis­mert Huszárik Zoltán. A Szlnd­bád már egy új filmnyelv első biztos eredményeit mutatta, a Csontváry ennek az útnak kitel­jesedése, a korszerű. 6ajátos és egyedi filmművészeti törekvé­sek egyik lehetősége. Ez a ftlm­csinálás nem Irodalmi, nem fo­tós, nem képzőművészeti, hanem Hímes eszközökkel dolgozik. Bo­nyolult képi nyelve, a történe­lem évtizedeiben alakot és ar­cot váltó szimbólumai, az Idősí­kok prizmáinak fénytörései, az egymásra koplrozott sorsok mind-mind szerves részei an­nak a szintézisre való törekvés­nek. melynek célja: a korról szólni. Arról, hogy mivégre ls vagyunk a világon „Mea szeret­ném érteni szükségszerűségét — mondotta egy Interjúban a ren­dező —. Ügy vagyok vele, mint a prlmlHt) népek a ráolvasással: ha sokat mondom, esetleg meg­szűnik kegyetlennek lenni. Az ember megszületik a sok ember lehetőségével és semmi mást nem tesz, mint zsugorítja magát egy személyiséggé, aztán egy vagy fél emberként esik bele a koporsóba. Érdekel engem, mit veszít az ember születése pilla­natától. miért nem tud jobban sáfárkodni, fofátlsabban kiala­kulni? Vajon miért nem tudunk megfelelni ennek a totális Igény­nek?" Huszárik megpróbálkozik a lehetetlennel. Számára Csont­váry profétlkus megjelenése ré­vén azonos a küldetéssel. A szí­nész sorsvonala a kényszerhely­zet, s a ráháruló, megoldhatat­lannak tetsző művészi feladat miatt szétzúzza embert kapcso­latalt, szinte feloldódik Csont­váry alakjában-szellemében. A festő a Napig repül, Z. szárnya­szegetten hull alá, hogy Csont­váryként még megélje halálét és egy ország pusztulását. Huszárik azt keresi, amit Csontváry: eljutni a kozmoszig, a tűzlg, a vizig, áz energiáig. Képzelet, álom és valóság röpíti a film képsorait, a mélyrepü­léstől a fellegekig. A láncszerű szerkezet kötőanyaga a Nagy Motívum keresése. S ebben a csodálatos képi világban szüle­tik meg az önarckép szuggesz­tív szempárjának és a hatezer éves cédrusnak egymásra vetí­tett közös szimbóluma: „pici kis mag, melyből fejlődik a fa. te­hát nekem is a fejlődés volt ki­jelölve, ez volt a kis magnak az értelme! A rendező értelmet ad a Csontváry-piktura motívumai­nak: a Jajcei vizesét zuhanó su­garai olyan hatalmas erőt kép­viselnek. mint A Nagy Tarpa­tak a Tátrában kopasz hegyor­mai, A Panaszfal bejárata Jeru­zsálemben zsidóinak szakálla, a Mária kútja Názáretben fő figu­rájának kék kőpenyzuhanya. a Tengerparti sétalovaglás vörös­fehér hegy-feleselése. A film vé­gén megjelenik az aggastyán Ferencz Jóska, mögötte hatal­mas trikolorral, s előttünk áll a Magyarok bejöveteléből Csont­váry a teveháton, ma.id a ftlrdö zöldes vizében a bolondok fura játékai közepette úsznak-torzul­nak, mint egy torzió optikában 66 év, egy világ dokumentumai, a festmények. A film elején egy madár ver­des a vízen. Föl szeretne száll­ni. Föl a magasba, irigylésre méltó légi útra. De nem bir. El­nehezíti a Víz közelsége, a való­ság. A film triásza föl tudott szállni ... „Ihletettség s akarat­erő voltak szárnyaik." Egv bas­kír költő mondta: „A lángész azt csinálja meg amit akar, a tehetség azt. amit tud. a közép­szerű művész azt, amire éppen szükség van." TANDI LAJOS Nagydíjas grafikusok (2.) A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtá­rában lalható az a kiállítás, amelyet a miskolci grafikai bl­ennálék kilenc nagydíjasának alkotásaiból állítottak össze. A tárlat két cvtized grafikai fejlődését ls reprezentálja, be­pillantást enged kilenc kiváló alkotó művészi birodalmába. Csonány Kálmán grafikusművész nyerte a* 1»«7 r» hlenn.tlé nagydí­jat. At lSíS-lten születeti alkotó a népművészet forniaJtlnistéböl me­ríti mondandóját e» moliviiinnft, szúkszttvti, a vonal karakterére épüld grafikái. Gyakori szereplője a rsongriü megyei tárlatoknak Is. Képünkön a Sebestyén című rézkarca Pásztor Gábor 1933-hnn született. A* tusa-e* blennálén litográfiákat, cink és vnskanokat mutatón be, melyekkel elnyéite a nagydíjat. Többrétegű lapjain történelmi leckéket ad föl. Eröinj.,*, szuggesz­tív hangneme magával ragadja a aaemlélökei. Siratö mm. rima alkvlasau a diteótéges 133 nap bukásának tragikum.,ra figyelmeztet. „ 'j. 'K.'sagi Jha« -»ti CWW, I! 1 — mag HÜ , . „ tj• „JJ -,«e-M "5J.2J I // Hí »T Wl fi 9 UrVíSkUM* 1IVI i IFESÍH Würíi Adám egyik legtöbbet foglalkoztatott Ulusz'rltorunk virtuóz ^aiííí^fcí?<S,íero,• grafikai eszköztáráról, kuli aráit előadás­módjáról nevezetes. Az 1927-ben született művész 1971-ben a S or szagos grafikai biennálén Sltakcspeare-Ulusztrációhal nyerte el a tarlat nagydíjat. A Szentlvánéji alom című műhöz készített soroza­tából való az Itt közölt lap

Next

/
Oldalképek
Tartalom