Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

Transplantátio Tájak kerámiából Gerle Margit műhelyében (Mind ez idáig azt hittem, hogy a táj ábrázolás a festészet privilé­giuma. Az tény, hogy az utóbbi időben a képzőművészeket eddig meglehetősen elhatárolt műfajai kezdték kikezdeni vagy ledönte­ni a válaszfalakat./ Az viszont meglepetésként érintett, hogy a közelmúltban egyszer Gerle Mar­git üj kísérleteinek fotóit láttam. E fotók kerámia tájképeket ábrá­zoltak. Azt tudtam Gerle Margit­ról, hogy Békésben, Bezőberény­ben született, a Tömörkény Gim­názium és Művészeti Szakközép­iskola kerámia szakának elvég­zése után az Iparművészeti Főis­kolán végzett keramikusként, majd Hódmezővásárhelyen a ma­jolikagyár tervezője lett Néhány évvel ezelőtt költözött Szegedre. A Ságvári utcai ház száritója a férj, Benes József, a Zentárói át­települt festő és grafikus műter­me, az alagsor egyik helyiségé­ben pedig Gerle Margit korong­ja, elektromos kemencéje, agya­gosládája, szárítópolcai. Leg­utóbbi közös szegedi kiállításukon már bemutatott néhány kerámiá­ból formált tájképi ihletésű kom­pozíciót, amelyek teljesen új utat # nyitnak a magyar kerámiaművé­szetben.) — Néhány évvel ezelőtt hosz­szú utazást tettünk a jugoszláviai tengerparton. Teljesen magával ragadott a mediferrán táj para­zsa. Az utazást követően a sikló­si kerámiaszimpozionon kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy ezt a meghatározó élményanya­got fel lehetne dolgozni a kerá­mia műfajában. Természetesen ezek a tájképek nem utazási prospektusok, képeslapok vagy albumok szellemében készültek, hanem a tájélmények summáza­tait szerettem volna térbe átfo­galmazni. Alföldi létemre vonza­nak a hegyek, a mediterrán táj különös növényzete, az égbolt és a tenger. Ezek a motívumok, át­írt tájelemek adják a kompozíci­ók építőelemeit. A dombok, a víztükör, a bokor, a fa, a felhő egymáshoz kapcsolódását formá­juk és arányuk rendjét keresem a térben. Ezek a kerámiafogal­mazványok vagy tájképi följegy­zések egy kísérlet első darabjai. Leginkább az foglalkoztat, a he­gyeknek, vizeknek és növények­nek ezeket az absztrahált emlé­keit hogyan tudnám nagyméretű, köztéri munkákká alakítani (Gerle Margit sokoldalú mű­vész. Már diákkorában megtanul­ta az ősi fazenasság mesterségbe­li fogásait, a korongozás, a má­zazás, díszítés megannyi forté­lyát -A főiskolán rádöbbent, hogy az agyaggal, ezzel a könnyen for­málható, alakítható, képlékeny anyaggal mást is ki lehet fejezni: így hát végigzongorázta a forma­alakitá6 egész skáláján a leg­ősibb módszerektől a drasztikus indulatokig. Aztán a majolika­gyárban egy adott ipari háttérés meglehetősen hagyományos igény satujában próbálkozott a korsze­rű környezetkultúrába illő hasz­nálati és dísztárgyak készítésével, dekoratív vázacsaládok, edények, kehelycsoportok, kerámiatárgyak készítésével, majd az épített téi> be illeszthető nagyméretű konst­rukciókat készített Ezek a jó­részt karcsú forgástestek a vege­táció élményét sugallták, parkok­ban, játszótereken bonthatnák ki igazi szépségüket Korongozott színes porcelánoszlopok szélkaka­sai, properrelei nemcsak esztéti­kai élményt nyújthatnának, de bekapcsolnák erőterükbe a ter­mészet pillanatnyi változásait is.) — Amikor fotókat készítettünk a kerámia táj okról, akkor érez­tük meg e kompozíciók monu­mentalitását. Ezek a tájképek igazi táj képei lehetnének, ha föl­nagyítva épületek között, parkok­ban, játszótereken nem műtárgy­ként megvalósulhatnának. Képe­sek lennének becsempészni a de­humanizálodó környezetünkbe a természet emlékeit, a táj ősele­meinek motívumait. Nagyon sze­retném ezeket a tdjkonstrukció­kat nagyban megvalósítani, pél­dául színes betonhéjakból fölépí­teni, vagy igazi dombokat épiteni, és olyan növényzettel — pázsit­tal, bokrokkal, fákkal — boríta­ni, melyek formában és színben visszaidéznék kerámiában meg­fogalmazott elképzeléseimet. Hi­szek abban, hogy az épületek ará­nyaihoz igazodva a geometrikus elemek között a domboknak, nö­vényeknek, felhőknek vizuális summázata és a víztükör játéka nemcsak esztétikai élményt jelen­tene, de gazdagítaná az emberek érzelemvilágát is. (Kerámia edények, dísztárgyak, térplasztikák, ékszerek, rajzok, szitanyoma tok. Nagyfokú nyitott­ságra, szerteágazó érdeklődésre, kísérletezésre valló sökszínűség. Nem véletlenül figyelt oda mun­kásságára a szakma és a kritika. Néhány hete Berlinben, a Magyar Kultúra Házában nyüt kiállítása, mely a hónap végéig tekinthető meg. Kerámia szobrok, edények, szitanyomatok és fotók segítségé­vel mutatja be tevékenységét az NDK-beli érdeklődőknek.) — Azt hiszem, az teljesen mindegy, minek hívják az em­bert, keramikusnak, grafikusnak vagy iparművésznek. Aki nyitot­tan él, érdekli a művészet helye, szerepe, jelene és jövője, azt min­dig hajtja valami belső erő. S nincs abban semmi ellentmondás, hogy egyszer bögrét tervezek, máskor kerámia gyöngysort ké­szítek, utána pedig grafikát. Számomra a rajzolás, a festés ,kiegészítő sport." A papír keve­sebb ellenállást tanúsít, mint az anyag. A grafikákat szellemi ujj­gyakorlatoknak tartom, melyek továbblenditik, elősegítik térfor­máló munkáimat is. Most éppen porcelánnal foglalkozom. a kagylóforma sokféle variációs le­hetősége izgat, és új, ruszttkusabb felületmegmunkálással kísérlete­zem­TAN Dl LAJOS M indig szerettem a klinikák műtőközelségét. Valami megmagyarázhatatlan Iz­galom fog el még ma is, ha ar­ra a folyosóra tévedek, ahol szin­te átalakulnak az emberek. Vala­mi rendkívüli feszültséggel telí­tett a levegő, amely mégis nyu­galmat áraszt, és tiszteletet pa­rancsoló rend kíséri az engedély­ivel „betévedőt". A színek is egyszeriben megváltoznak. A va­kító fehéret feledteti az ébren tartó, nekem egyenesen izgató türkizkék. A szemek vibráló pil­lanata kiszorítja a nyelv, a szó nagyságát Csak a vértelen arc, a morfium mélybe és magasba szárnyaló kéksége kíséri a mű­tőbe érkezőt. Valakit mindig hoz­nak és valaki mindig távozik. Az egyik torka még nem szo­kott a tubus nélküli monoton le­vegővételhez. a másiké még csak most készül a végtelennek tűnő altatáshoz. Aztán minden a legnagyobb rendben halad ... ülök a II. számú sebészeti kli­nika harmadik emeleti folyosó­ján. örámon a kismutató türel­metlen gyorsasággal halad. Ide­gesít, mert nem tudom, riport lesz-e a baráti térsaságban hal­lott műtét történetéből. Minden fehér köpenyes orvost jól meg­nézek magamnak. Tippelek, ben­ne volt-e a teamban. Aztán, egy­szer csak hozzálátok. — Van itt az osztályon egy zentai fiatalember? — kezdem a mondókám egy ápolónőnek, de nem jutok tovább, mert a mel­lettem elhaladó, bekötött kezű férfire rámutat. — Bizonyára őt keresi — vil- ' lan. aztán eltűnik kezében egy nagy. orvosságos tálcával. Gvor­san bemutatkozunk, megszorítom a bal kezét. — Kalmár Zoltán. Néhány hónappal ezelőtt aku­koricaszgdő gép szétroncsolta a jobb kezét. Igen súlyos állapot­ban került a szegedi. II. számú sebészeti klinikára. Hüvelykujja hiányzott, de a többi is remény­telenül, roncsoltan gennyesednl kezdett. Majdhogynem, egyetlen megoldás létezett, az amputá­ció. • Az élet. gyöngyvtllanása a hom­lokon. Így jó elhagyni a műtő guruló kocsiján a sztkrázó lám­pák fénytengerét. A csapóajtó koppanása ilyenkor egy nagy győ­zelem zöreje. — Amikor elkapott a gep, azonnal az jutott eszembe, hogy mi lesz velem ezután. Oda a jobb kezem! Tudja, egy kicsit belehaltam. Most, hogy túl va­gyok a nehezén, szinte repülni tudnék. Visszaadták az életked­vem, megszabadítottak a nyomo­rékok kegyetlenül valós depresz­sziójától. Hát, nézze meg! Itt van a kezemen a lábom ujja, és moz­gatni tudom. Kemény ember­nek tartom kiagam. azzá ne­velt az ugar, de a balesetem után nem tudtam elképzelni, hogy még valaki visszaadhatja az élet­kedvem. Most, hogy újból van hüvelykujjam, érzpm, tudom, új­ból kezdhetem —, dolgozhatok! Kalmár Zoltán Í6 éves fiatal­ember. Március 13-án gyógyul­tan elhagyta a szegedi II. számú sebészeti klinikát Transplantátio digiti. Ujjátülte­tés: elpusztult ujj (rendszerint hüvelyk-) pótlása lábujj átülte­tésével. Nicoladoni műtét: az el­vesztett hüvelyk- v. kézujt pót­lása inkább nélkülözhető kéz- v. lábujj átültetésével.'.. — így ír erről az orvosi lexikon. A délelőtti vizit mindig nagy feszültséget, várakozást kelt a betegekben. A kórtermekben va­lamennyien várják a biztató szót valamennyien váriák az elbocsátó szép szót. Aki elmehet, mindig megsajnálja a még ott maradót. Aki ott marad, mindig irigyke­dik az elmenőre. Dr. Bende János barátom se­gítségével aztán sikerül találkoz­nom a team orvosaival, vizit után. Dr. Endródi János adjunktus, dr. Simonka János. dr. Kiss Gyula és dr. Dóczi Tamás tanársegédek a transplantátios műtét részt­vevői. A team vezetőjétől, dr. Endrődi János adjunktustól kér­dezem : — Milyen felkészültség volt szükséges ahhoz, hogy az ország­ban elsőként sikeres ujjátültetést hajtottak végre? — A megfelelő balesett sebé­szeti tapasztalatokon túlmenően mikrosebészeti jártasság, ponto­san, fegyelmezetten együtt dolgo­zó orvos- és asszisztenscsoport munkája, továbbá nyugodt kö­rülmények, műtői lehetőség és megfelelő eszközök szükségesek. — Hogyan zajlott le a műtét? — Elsp dolgunk volt a gyulla­dás megszüntetése, a roncsolt kéz kitisztítása és az elhalt cson­tok eltávolítása. Aztán a mutató­ujj ép bőrét átmentettük az át­ültetett hüvelykujjra. Két rész­letben dolgoztunk, szinkronban. Dr. Simonka a lábujjműtétet vé­gezte. miközben mi a fogadó ke­zet készítettük elő. A műtét egyik kulcsfontosságú része volt a láb­ujj preparálása. Megfelelő ma­gasságban kellett preparálni a lábujj artériáit, vénáját, idegeit,' a feszítő és hajlító inakat, vala­mint a csontot A preparálás Polner Zoltán A történelem tigrise Az iszony végrendeletei: széttépett arcok. Én csak a hullamerev egekre emlékszem. Lapul a történelem tigrise az éjben. Ki emlékszik a végrendeletekre? Honnan ez a sikoly szél, ez a Koponyák-hegye honnan? A történelem tigrise vár a bozótban. Véres állati üvöltés reszket a kövekben. Füstölgő sírkövek: Lidice, Dachau, Auschwitz. A történelem tigrise puhán lopakszik. Ki ne emlékezne a széttépett arcokra: gázkamrákban a világot szívünkre hagyták, és láttátok a történelem fenevadját Szokolay Zoltán Magyar méhedben mert megfogantam szólítalak anyanyelvnek testem lelkem néked adtam hívhatlak már mátka-nyelvnek sorsomul a dalt fogadtam fiam-nyelv én fölnevellek után mikroszkopikus eljárással varrtuk össze az artériát és a két vénát. (Ehhez annyit, hogy a fo­nalvastagság 0.02 milliméter). Ezután következett az a kritikus ötperc, amikor kiderül, hogy megindul-e a vérkeringés, vagy sem. Amikor megindult a vérel­látás, mindannyian fellélegez­tünk. Ezután már csak a feszí­tő. hajlító ín és az Ideg varrata hiányzott. (Mindez persze 9 órát vett igénybe.). Szegeden, baleseti sebészeti kö­rülményeknek megfelelően a II. sz. Sebészet; klinika foglalkozik a kézsérülésekkel. A klinikának ez az úgynevezett kézsebészeti cso­portja készül immár tíz éve a transplantátios műtétekre. A kéz gvógyítása nemcsak az egyén, de a társadalom szempontiából ls az egyik legfontosabb sebészi fel­adat Surranó léptek nesze szegi a műtők csendjét. Disszonáns zö­rej, amikor a kocsi kereke ajtó­fát fog. A műtősök alig látnak értelmes emberi tekintetet. Az a dolguk, hogy ha valaki elkábult, betolják egy helviségbe, majd a még kábát kitolják onnan. Endrődi adjunktussal ballagunk a hátsó lépcsőn. Egyenesen a profhoz. Több mint tíz éve a pá­lyán vagyok, mégis elfog egy kis izgalom. Ügy érzem, hogy min­den méter, mely közelebb visz a „szentélyhez", az orvostudomány egvlk műhelyéhez, nekem idegen világ, és illenék helytállnom. A prof. — mondlák a hallgatók, de az osztály orvosai is. Dr. Fénves• Gvörgy „rezidenciájában" külö­nös. de megnvuetntó érzés kerít hatalmába Deprldol-könnyedség, és részemről esv kicsit mellát­szott orvostudománvl jólérte­sflltség. Észre sem veszem. s máris a műtétről beszélgetünk. — A kéz a2 ember egvlk leg­fontosabb szerve, s minthogy munka közben gyakran megsérül, akár rokkantság ls bekövetkez­het. Ennek megszüntetése a bal­eseti sebészek feladata. E fontos munkát egyetemünkön évek óta a II. számú sebészeti klinika lát­ja el. A komolyabb műtétekhez először is a személyi és tárgyi feltételeket kellett biztosítani. A SZOTE vezetése minden segítsé­get mezadott, nekünk csak a szakembereket kellett kiválaszta­nunk és kikéoeznünk. A szeren­csé ls közrejátszott abban, hogy ilyen jó „csapat" összeállhatott, hiszen a fiatalok elméleti tudá­sa ötvöződött az idősebb orvo­sok gyakorlati felkészültségével. A sikerek egyik mérföldköve az is, hogy orvosaink több külföldi országban tanulmányutakon ve­hettek részt. Nagy öröm számom­ra. hogy a kézsebészeti team a mikroszkopikus gyakorlatot ki­válóan elsajátította. Szerencsés momentum, hogy az Idegsebészet és a traumatológia egy intéz­ményben van. — Hogyan értékeli a Magyar­országon először sikerült transp­lontátiós műtétet? — A beteg már most célirá­nyosan tudja használni a kezét Ez rendkívüli nagy dolog, ör­vendetes, hogy a klinikának meg­vannak a lehetőségei, hogy a leg­finomabb orvosi technikát igény­lő baleseti sebészeti beavatkozá­sok elvégzésére is. Mindig szerettem a klinikák, műtők közelségét. Valami meg­magyarázhatatlan izgalom fog el, ha arra a folyosóra tévedek, ahol valamennyien átalakulnak az emberek. Mindig feszültséggel telített a levegő Mindig idegedtő „nyugalmat" áraszt a rend. a tiszteletet parancsoló fegvelem. És a vakító fehéret feledtető, en­gem mindig ébren tartó, türkiz­kék felizgat és visszahoz a mű­tők szikrázó fényű világából. BAGAMÉRY LASZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom