Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

8 Vasárnap, L9S0. március MAGAZIN Moldova-legenda A

legszínesebb életű magyar írók közé tartozik Moldova György. 1934-ben született Budapesten, Kőbányán. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakát végezte el; közben, és tanulmányai befejezése után is sokfelé járt és dolgozott az országban. Szedett gyapotot, volt rakodómunkás, kazánszerelő, dramaturg, építőmunkás, konzervgyári segédmunkás és az írószövetség hajdani futballcsapatának jobbhátvédje (a csapat neve is tőle származik: „Szocreál"). Munkásságáért kétszer kapta meg a József Attila-díjat, és elnyerte a SZOT-díjat. A nagy múltú Hungária-kávéházban beszélgettünk. — Bolyongásai az országban és tokféle munkahelye azt sejtetik, nehezen talált rá írói útjára. — Az, hogy valaki tehetséges, önmagában nem jelent semmit Az életnek, s a történelemnek •annak fordulói, buktatói, amik eltéríthetik az embert erre vagy arra. Az én nemzedékem olyan korszakban élt. amikor ez a veszély fokozottan fennállt. Ennek a nemzedéknek több halottja van, mint ahányan élünk: Kamondy László. Szabó István. Gerelyes Endre már nincs köztünk. Nem voltak tehetségtelenebbek, mint én, csak hát kevésbé voltak szerencsések. Az én szerencsém egyebek közt az volt. hogv mindig családban, édesanyámmal, a testvéreimmel, a saját családommal éltem. Szoros kötelékben! fis mindig akadtak emberek. akik nehéz Időkben mellettem álltak, segítettek. Utólag azt. is mondhatom, szerencsés alkatú vagyok. 1957 tavaszán, a főiskola befejezése előtt egy évvel otthagytam osapot-papot. elmentem kazánt szerelni. Nem volt muszáj. A kazánszerelő-élet biztonságot adott — bár addig sem fújt el a szél! —. hogy nem kell életem végéig írónak lenni, másból is megélhetek. Huszonhárom éves voltam, s bár nem éppen névtelen. úgy éreztem, nem szabad kizárólag és mindenáron értelmiségi életformát élni. Jó döntés volt. mert biztos életanyaghoz jutottam. — Témagazdagsága azonban nemcsak ennek, hanem a történelmi változásoknak is köszönhető. — Mint minden negyvcnőlnegyvenhnt éves emberre, rám is a háború, a felszabadulás és az ötvenes évek hatottak legjobban. Két rendszert, a kapitalizmust és a szocializmust átélni embernek nehéz. írónak szerencsés dolog. A század legfontosabb és legérdekesebb korszaka volt az a tizenöt év. amiben az én korosztályom felnőtt, formálódott. Az llven korszakok persze nern túlságosan kedveznek a vállalkozásnak. Aki nngyrR vállalkozik, a •bukás lehetőségéi ls magában hordja Azt n típust szeretem, azokhoz vonzódom, akik megpróbálkoznak ú jra és úlra ..., ahogy Gorkij mondja: ..A hétrak es7telenségéről zengtem énekemet I Nem állhatom viszont, mikor elkenjük a problémákat, s mikor az árulók mennybe mennek. Nem keresek mentséget Görgev árulására, mint sokan, * én mindig Kossuthot fogom tisztelni. — Népszerűsége szinte páratlan. hallottam, hogy szocialista brigádok vették fel a nevét, talán még keresztapának is tclkérik, mint a hírneves politikusokat hajdanában. Vajon, miért e siker? — Igen. tényleg van Moldovabrigád, és keresztapának is felkérték de a legnagyobb dolgonak én azt tartom, hogy megveszik a könyveimet, pénzt adnak érte. Miért? Az egyik ok valószínűleg az, hogy sokat írok. A magyar olvasóközönség a százhúsz kötetes írókra van berendezkedve. E körül írt Jókai Mór. Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Szép Ernö. de az élők közül Hegedűs Géza ts. Ha három könyv után azt mondja a könyvtáros: „... csak ennyit írt", az olvasó csalódott. A másik ok, úgy gondolom. hogy az emberek Magyarországon is egyre zártabb életformát élnek. munkahelv, óvoda, szomszéd, hobbikert, mióta autóval járnak, vonaton sem utaznak megszűntek a családias kiskocsmáig vfgjris nirayaek meg az emberi kapcsolatok hagyományos színhelyei. Az érdeklődésük azonban nem csökkent, kíváncsiak, hogyan él a vasutas, a kertész, az asztalos vagy a szövőgyári munkáslány, és én az írásaimmal sokszor és sokféleképpen hoztam jelentést erről nekik. A harmadik ok. hogy humoros történeteket is írok. Éppen, mert tudom, hogy fáradtan. napi nyolc-tíz-tizenhat óra munka után veszik kezükbe könyveimet az emberek. Ezért tudatosan mindig a kalandosabb megoldást választom a szürkébb helyett. Itt keresem a magyarázatát. hogy A magyar atom című 6zatírakötetem sok százezer példányban kelt eL — S a Moldova-legenda? — A legendám, azt hiszem, abból táplálkozik, hogy egyetlen sort sem írtam le. amit szégyellnem kellene. írhattam roszszat, de tisztességtelent nem. A legendabeli Moldova vagány, noha talán nem vagyok a7.. De. ami nem tetszik, abba nem megyek bele sem pénzért, sem sikerért. — Azt mondja, nem vagány? Hogyan él? — Ideális „hadifogoly" vagyok. Korán fekszem, korán kelek. futok, focizom a Sajtó SK futballcsapatában, reggelente viszem a gyereket az óvodába. Fegyelmezetten élek. Valaki azt mondta, az egyetlen igazán forradalmi életforma egy író számára a teljes kispolgáriság. Az, hogy művész vagyok, nem ment fel a felelősség alól, amire az kötelez, hogy fiú, apa és férj vagyok. Ismernek az országban, nem okozhatok csalódást a magánéletemmel sem azoknak, akik szeretnek. — Mi vonzza annyira a szociográfiához? — „A jövő a riporté" —mondta Mikszáth Kálmán. A riport a jelen történetírása. Boldoggá tesz. ha riportot írhatok, mert rengeteget tanulok közben. Ha nem tanulok általa, nem ls nyújt élvezetet. Kőbányán harminc évig éltem, mibe kerülne egy riportkönyvet írnom róla? De készből élni nem szeretek. Ha nekem nem megdöbbenés, megtisztulás az anyaggyűjtés és a munka, az olvasónak sem lesz az az írásom. Nem mentem el soha olyan dolgokat keresni, amiket én dugtam el, előre! Keresni mentem, és nem megtalálni valamit. Nem az illetékes miniszter mellett vagy ellen indulok el egy-egy területet feltérképezni, hanem azt nézem, az országnak. e. nemzetnek kell vagy nem kell a valóságról a jelenlésem. Ügy tapasztalom, kell. ' — A magyar nem világnyelv. A hallatlan hazai népszerűség fclkeltetette-c munkái iránt a nemzetközi érdeklődést? — Biztosan nagy szerencse angol írónak lenni, Krúdy, Tersánszky is többre vitték volna akkor a világban. Én nem keresem az utat a világ felé, ha jó az Írás. megvan a maga útja. Eddig összesen körülbelül harminc idegennyelvű Moldovakötetem van otthon. — Tervei? — Várom, hogy megjelenjen „A szent tehén" című, a textilmunkásokról szóló szociográfiám. Százezer példányban. Százhátvanezerre tervezték, de papírszűke miatt csökkenteni kellett a példányszámot. Az idén jelenik meg „A törvény szolgája" címmel karcolataim gyűjteménye. És várom. hogy a Magvető ICiadé megjelentesse életműsorozatom el«ő kötetét. A magyar atom címmel. Büszke vagyok, hogy negyvenöt éves koromra itt tartok. Jelenleg a ..Szent Imre induló" folytatását írom. GULAY ISTVÁN Fecsegő gyümölcsök — Láttad azt a szederjes képűt? — Láttam. Ránk se szederitett. * — Hát ez mibe kékült úgy bele? — Összetörte a szilvát az a.ringló' * — Ez a kis Piroska hogy került a földre? — Leeperték. * — Dinnye a nemjóját! Ez a gazember mar megint átkúszott a szomszédba! — Minek mérgelődik! Jobb-tenne ha málna! * — Megkérte mér a kacsodat ? . . — A szőlei nem engedik. * — Mitől bokrosodott úgy meg? — Folyton egresíroztutják! * — Az az idegen mivel mogyoróztu a történteket? — Banánlis dolgokat mondott; ... ő nem oka semminek ... narancsra tette ... a helyzet csuk picit romlott, mégis minden összekókuszálódott.. . WERBŐCZY ANTAL Kismesterek Egy arc — keretben N

em szükséges hozzá túl nagy képzelőerő, még kevésbé szakmai tájékozottság, hogy a képkeretező foglalkozást ne soroljuk az ördöngös bűvészmesterségek közé; hogy úgy lépjünk be a műhelybe: itt legalább tudom, mit csinálnak a pénzemért. Képkeretet. Aranyozottat. festettet aranyszegellyel, sima festett krémszínűt,, festetlen vékony natúrt. A- forma, az ár más-más. de a munka ugyanaz. Leszabják, ferdére füreszelik vegeit a „gérvágón", összeillesztik bele a képet — a magányos cédrustól a rózsaszínű kismacskáig —. üveget rá, szögelés, papír a hátlapjára, köszönömviszontlátásra. Egyszerű 6zakma, ugye mester úr? — Mester? Nézze meg mégegyszer a cégtáblát, hol van rajta a mester? — Igaza van, nincs kiírva, Baráth Lászlóné képkeretező. — A feleségem nevén van az üzlet, mert én már nyugdíjas vagyok. De előtte én voltam a cégtulajdonos. Egyébként nem szakma ez, csak engedélyhez kötött ipar. — Akkor én is lehetnék képkeretező? Budapesti levél M

ondhatnám — szegedi emléknek is... De hat, mégiscsak Budapest a színhely. Itt találkoztam a napokban — néhány év múltán végre; — Erdélyiné-Lengyel Vilmával, a kitűnő újságíróval és színházi szakíróval. Magas korú kolléganőm jelenleg Budapesten tartózkodik leánya; Kolosné-Erdélyi Kató otthonában. Egyébként Szegeden él. férje: dr. Erdélyi Jenő főorvos halála óta teljesen egyedül, magára utalva. Magas kora — közelebb a kilencvenhez. mint a nyolcvanhoz —, látását is erősen befolyásolja, de memóriája csodálatos! Néhány olvan szegedi emléket elevenített fel. amiről nincsen semmi feljegyzés sehol. — Neked mondom el, hogv ne hulljon a'feledés örök homályába —, mesélt nekem, aki annak idején. 1938-ban tőle vettem át a stafétabotot a Délmagyarország szerkesztőségében. Legérdekesebb emlékei a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz fűződnek. Áldozatos, lelkes és lelkiismeretes. s nem utolsósorban hozzáértő munkálkodásával feleithetetlenül előmozdította a Játékok nemzetközi rangra emelkedett sikerét. Amiről most mesélt. az még 1935-ben történt Lengyel Vilma, mint a Szabadtéri Játékok rendező6egének tagja. minden próbán ott ült a nézőtéren, és éjfélig húzódó . kísérletezés" közben ötleteit és véleményadását elfogadta, méltányolta és megvalósította Oláh Gusztáv, a Játékok akkori rendezője és a * nagyszerű emlékű, nemzetközi hírű színházi szakember. A második Ember tragédiájapróbán a sötét nézőtéren meglepő látogatója volt Vilmának: a Lucifert alakító Csortos Gyula. Csortosról köztudomású volt. hogy senkitől nem fogadott el tanácsot. Magába zárkózott, mogorva embernek ismerték. Lengyel Vilmát természetesen megletpte. amikor így szólt hozzá: — Én nem iátszhatom el itt a Tragédiát. Értsen meg ha itt fellépek. meg fogok bukni! Hiszen mindaz, amit hosszú pályámon művészileg kialakítottam, itt csődöt mond. Ki láthatja itt arcjátékomat. a kicsi, de kifejező mozdulatokat, ki hallhatja a halk hangsúlvokat? Legfeljebb a súgó... Adjon tanácsot Vilma, mit tegyek? — Hát bizony, nehéz problémát érintett Csortos Gyula tanácskérése. A Szabadtéri adottságait szegezte nekem —, mesélte Lengyel Vilma. — Nem tudom, mi súgta nekem a megoldást, amikor Csortosnak így válaszoltam: A művész akkor is művész, ha iniciálékat, minia túrákat fest.. És akkor is, ha hatalmas freskót pingál a templom falára ... A miniatűrök helyett fessen most freskót! Csortos pár percig hallgatott, aztán így szólt: .,A következő felvonásban megfogadom a tanácsát, illetve megkísérlem ... Jól figyeljen maga dönti el, hógy sikerült-e?" És sikerült... Csortos a hatalmas sikerű előadás után kezet csókolt Lengyel Vilmának és azt mondta: „Eddigi pályámon soha, senki nem adott egyetlen mondattal ennyire megérthető, nagyszerűen megvalósítható tanácsot I" fis a szabadtéri művészeinek, Erdélyiék által adott eg"szerű bú esúvacscra (Csortos kívánságára paprikás csirke és 3-féle rétes volt: hideg almás, langyos túrós és forró káposztás): után a művész. ismételten megköszönte Vilmának a tanácsot. Azután minden esztendőben. amíg Csortos játszott Budapesten, ha valamelyik kollégája Szegedre ment vendégjátékra, mindegvik megjelent Erdélyiéknél és Csortos nevében átadott egy üdvözletet... Erdélyiné Lengyel Vilma kolléganőm még más szegedi színházi és hangversenyemlékét ls felidézte előttem, akitől én vettem át annak idején a stafétabotot... De ezekről majd máskor... M. CSÁNY1 PIROSKA — Ha luucs jobb dolga!.ti — Magának volt? — Volt. Az. en eredeti szakmám hentes és mészáros. — Nem bírta a vért, hogy a vágóhidat feleserélte? — Ugyan kérem! Nem voltam én olyan finnyás! Amit én ezelőtt csináltam, az is úgy hangzik, mint a mostani. — Kepkeretezö? — Bélkereskedö. Égy betűvel több. — Hentesből bélkereskedő. Logikus. — Dehogyis! Élőbb házmester voltam. — Nehéz összefüggést találni. Mészáros és házmester. —: Mit csináltam volna, örültem. hogy olyan állást szerezhettem. — Jó szakmája volt: hen... — Hagyja már azt a hentest! Nem abból mentem én házmesternek, hanem a katonaságtól! Tizenkét évet írkm alá, de nem bírtam a felcig sem. Le akartam mindenáron szerelni. El is engedtek. No, én beálltam kihordónak egy perchez, hanem mikor egy nap a laktanya leié zötykölődök a kocsin, meglát a volt századparancsnokom. Rámordít, mit keres maga itt Baráti) tizedes? Alázatosan jelentem, mondom ... Ne . poíázz, befelé, gyerünk befelé! — mondta, ő és bevitt a laktanyába. Alig akart elengedni. — Civil volt! — Az voltam, de neki nem számított, mert egy évig még alárendeltjüknek tekintettek. Kleg az hozzá, hogy pár nap múlva tényleg be is hívtak, vissza kellett bújnom a katonaruhaba. Hei. pedig de utaltam mar- a Horthybakagunyát! Annyira, hogy megmondtam a komamnak, úgysem maradok itt. — Megszökött? — Nem. Látja ezt? Felmutatja a bal kezét. A hüvelykujj fele hiányzik. — Mi történt vele? — Nyitsz. — Levágta? — Bárddal. Zuttv rá, és repült. Hát ezután küldtek el végérvnyesen. így lettem később Ivazmester. azutan meg bélkereskedó. Speciális belkereskedő! — Mire specializálódott? — Birkára. Vettem, vittem, eladtam a birkabelet az egész erszagban. Egyetlen hely van ahol nem iartam. az ott fónt van északon. Sátormiazisten . . — Sátoraljaújhely. — Csak (itt nem jártam má' sutt mindenütt. -Egész. az. államosításig. . . , — Es-azután kép keretező ... Várjunk csak! Nem. Akkor. azt hiszem, elkezdtem a csodakosarai ! — Az mi? — Eloxált alumíniuindrútból m.er.t. t. egy darabig. — És azutar. kápkereteső... — Ogy van. kepkerétezc! Már egeez jól tudja IGRIC2I ZSIGMOND s