Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

Kutatások és a gyakorlat Dómján Gábor Könyvekkel babrál A ház még tűnődő elhagyatottság. Igazi lénye: bútorok szemrebbenése. Könyvekkel babrál. , • föl esküszik a legszebb eszmére asszonyod, az éjre ... N

épgazdaságunk versenyképessé tétele, a tudományos-technikai élvonalhoz való felzárkózás alapvető feltétele a tudományos kutatás és fejlesztés hatékonyságának fokozása. Fontos és örvendetes ezért, hogy az egyetemeken megélénkült, eredményesebbé vált és a gyakorlathoz közelebb került a tudományos kutatómunka. Ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása a vállalatok számára végzett. kutatások mennyiségének és fontosságának megnövekedése. A szerződéses munkák nemcsak abbéi a szempontból hajtanak hasznot, hogy a vállalat az eredményeket felhasználja, hanem a tanszékek az ilyen munkák során nyert tapasztalataikat saját kutatási profiljuk kialakításában, valamint a jövendő kutató generáció oktatásában is hasznosítani tudják. Nem hanyagolható el egyetemeinken azonban az alapkutatás sem, sőt a tanszékek tudományos kutatási profilját továbbra is ez kell hogy meghatározza. Megjegyzem, hogy alapkutatáson nem az alkalmazható kutatás ellenkezőjét értem, hanem olyan kutatást, amelyet az adott időpontban nem közvetlen gyakorlati feladatok, hanem a tudomány belső fejlődéséből fakadó igények motiválnak és mely ily módon szélesebb körű, elmélyültebb vizsgálatokat jelent — legtöbbször a későbbi eredményesebb alkalmazhatóság reményében. Megfelelő színvonalú alapkutatás nélkül nem alakulhat ki olyan kutatógárda, mely az új tudományos eredményeket a gyakorlatra alkalmazni tudja. Különösen pedig az egyetemeken folyó kutatások tekintetében ki kell emelni a Politikai Bizottság 1977ben hozott határozatának egy megállapítását, mely szerint „Különösen fontos, hogy egyetemeinken a tudományos haladást széles körűen figyelemmel kísérjük, hogy a káderutánpótlás képzése sokoldalú és korszerű ismeretanyagra támaszkodjon. Az ehhez szükséges feltételeket az egyetemek és főiskolák fokozott anyagi támogatásával biztosítani kell." Ezzel el is jutottam, az egyetemeken folyó tudományos kutatás harmadik fontos aspektusához, az oktatómunkához. Ez a munka minden felsőoktatási intézményben dolgozó oktatónak elsődleges kötelessége. Az oktatás igen sokrétűen kapcsolódik a kutatómunkahoz. Egyrészt a legújabb eredmények. módszerek és szemlélet mcglélclö mélységű oktatását csak azok tudjak ellátni, akik maguk is tudományos kutatást folytatnák, vagy legalábbis olyan környezetben dolgoznak, ahol rendszeres kutatómunka folyik; másrészt a hallgatók közül a legtehetségesebbek már diák korukban eljutnak arra. a szintre, hogy tudományos kutatást folytathatnak. Ezt a tudományos1 kapacitást legjobban a diákkörökön keresztül tudjuk kihasználni; a diákkörökben folyó kutatómunka támogatasa mind a tudomány, mind pedig az oktatás szempontjából fontos feladat. Az egyetemeken folyó tudományos kutatás három pólusa (alapkutatás, áz alkalmazás és az oktatás) mint a fentiekből is kitűnik, nem választható szél, sót a továbblépést éppen kapcsolatuk szorosabbá fűzése jelenti. Hogy e téren még milyen nehéz feladatok várnak megoldásra, illusztrációul talán elég megemlíteni kettőt: egyszerre kell felkészíteni a hallgatókat majdani gyakorlati munkájukra és megtanítani a legkorszerűbb tudományos eredményekre. (Sajnos gazdaságunk jelenlegi fejlettségi fokán e két feladat gyakran ellentmond egymásnak.) A kapcsolatok fejlesztésének egyik legfontosabb eleme a tudományos ismeretterjesztés. Ez igen sokrétű feladat, hiszen megfelelő szintű információ áramlását biz/ tosítani kell a tudósok és más értelmiségiek, illetve tudósok és a nagyközönség között egyaránt. Ügy látom, hogy éz a feladat semmilyen szinten sincs kielégítően megoldva. Közhely, hogy egy tudós munkáját, eredményeit a világ túlsó végén jobban ismerik, mint a szomszéd szobában. A tudományos és műszaki értelmiség közötti információcsere nehézségeit jól ismeri mindenki, aki valaha is megpróbált közös alkalmazott kutatásban, vagy fejlesztésben részt venni. A kutatásifejlesztési témák kitűzésében, a partnerek megválasztásában, az eredmények hasznosításában mutatkozó sök-sók esetlegesség és hiányosság végső fokon erre az információhiányra vezethető viszsza. A tudományos eredmények széles körű népszerűsítésében mutatkozó hiányok pedig olyan jelenségeket okoznak, mint a matematikatanítás reformjával szemben tapasztalható ellenállás, vagy — hogy egy külföldi példával azt is megmutassam, hogy világjelenségről van szó — az atomenergia elleni tüntetések a tőkés világban. Amikor a tudományos ismeretterjesztés megoldatlanságáról beszélek, nem állítom azt, hogy e téren nincsenek komoly eredmények. Igen fontos és eredményes munkát végez — különböző szinten — az Akadémia (megyénkben a Szegedi Akadémiai Bizottság), a MTESZ és a TIT. Meg 'kelt azonban találni az ismeretterjesztésnek azokat a formáit, melyek a jelenlegi hiányosságokat kiküszöbölik. Nem kis feladatot jelent ez a tudományos kutatóknak, de a sajtónak, a könyvkiadásnak és a tömegkommunikációs eszközöknek is. Nem választható el az ismeretierjesztés napjaink közművelődésének egy másik sarkalatos kérdésétől. a folyamatos továbbtanulástól és a posztgraduális képzéstől sem. A legszűkebb értelemben vett szakma alapos, alkotó szintű ismeretétől kezdve más területeknek az általános intelligencia által megkövetelt ismeretéig a tudásnak igen sok fokozata van, és távlatilag azt. kellene elérni, hogy mindenki minden területről hozzájusson olyan szintű és olyan módon megfogalmazott ismeretanyaghoz, mely munkájának és érdeklődési körének megtelel. Végül arról szólnék néhány szót, hogy mennyiben kapcsolódik mindez megyénkhez. Szeged városa Budapest után az ország egyik legfontosabb tudományos központja. Egyetemeink, főiskoláink, kutatóintézeteink, a Szegedi Akadédmiai Bizottságnak a hatása messze túlmegy a megye határain is. Mindenképpen indokoltnak érzem ezért, hogy Szeged tudományos életének néhány kérdéséről szó essen. Hadd szóljak először néhány olyan problémáról, mely vidéki egyetemeken, kutatóhelyeken felmerül. Legfontosabbnak érzem ezek közül az ipari háttér szűkebb voltát.. Ez megnyilvánul abban, hogy szerződéses munkák kapcsán gyakran az ország másik végébe kell utazni és ritkán lehet kihasználni a személyes kontaktusok nyújtotta előnyöket; hogy az oktatásban kevésbé támaszkodhatunk a gazdasági életben jártas külső előadókra; hogy tehetséges végzős hallgatóink általában más városokban helyezkednek el, s így kapcsolatunk megszakad (sajnos, ezt a helyzetet csak súlyosbítja a végzős hallgatók elhelyezkedésének jelenlegi merev pályázati rendszere). Ezek objektív problémák, melyeknek megoldása olyan nagy, országos feladatok függvénye, mint például a lakásr helyzet. Haladást lehetne és kellene elérni azonban a vidéki tudósoknak a tudományos, a közélétbe való fokozottabb bevonása terén. Míg a vezető tudományos kádereink szerepe az országos tudományos közéletben (néha a túlterhelésig) nagy, jobban lehetne fiatalabb kutatóinkra támaszkodni. Példaként említem a szakkönyvek fordítását, szerkesztését, melyben a vidéki kutatóhelyek dolgozói nagyobb feladatokat kaphatnának. Személyes tapasztalatom szerint Szeged nyugodt, alkotó légköre sok mindent kompenzál a fent említett hátrányok közül. A különböző rétegek közötti közvetlenebb kapcsolatokat ki lehetne és kellene használni a tudomány, az oktatás és a gyakorlat kapcsolatainak szorosabbá fűzésére, az ismeretterjesztés javítására. DR. LOVÁSZ LÁSZLÓ, a JATE egyetemi tanára Vállalat és neje N

egyedóra múltán feladom. Sajog a csuklóm. Megpróbáltam ugyanolyan hanyattesni készülődő betűket rajzolni, mint a Vállalat Dolgozói, de konstatálnom kell, képtelen vagyok. Minden csodálatom a hamisítóké. Mostmár tudom, milyen nehéz is az ő mesterségük. Veszélyes is, de erről majd később. A Vállalat Dolgozói szépen ír, műgonddal. Mondatai gömbnél gömbölyűbbek. Az írásmű szerkesztése kifogástalan, a helyesírásra pedig még az a tanár is kénytelen volna jeles kalkulust adni, aki esetleg pikkelne a Vállalat Dolgozóira. Ezt azért mondom, mert sejtésem szerint őrá már a bölcsődében is pikkelhetett a dada. s mert minden bizonnyal ő jelentette elsőnek, hogy melyik társa kente az asztalra a baracklekvárt. És nem lehetett másképp az iskolában sem. Az ember ugyebár fejlődik. Először árulkodik, aztán mószerol, később rágalmaz, majd Vállalat Dolgozóivá válik. Halhatatlanságra többféleképpen tehetünk szert. Lehetünk például művészek, hadvezére, államférfiak. Ez az út azonban rögös, sok vesződséggel jár. Megpróbálkozhatunk persze mással is, hasfeimetszéssel például, de a halhatatlansághoz igen sok hasat kell felmetszeni. Hérosztratosz is lehet példaképünk, aki gyújtogatott. de az előbbiért minimum felakasztják az embert, az utóbbi meg körülményes olajválság és energiatakarékosság idején. Vállalat Dolgozói rájött a megoldásra.- összes műveit irattárakkal őrizteti meg az utókor számára. Az irattárakat ugyanis szabályok kötelezik rá, hogy Vállalat Dolgozói leveleit iktassák és szakszerűen tárolva őrizzék az idők végezetéig. És ez még mind semmi! Vállalat Dolgozói a filozófiai műveltséget sem nélkülözi, ismerj a mozdulatlan mozgatóról szóló elméletet. Anélkül, hogy az asztala mellől elmozdulva egész apparátusokat mozgat. Az apparátusok ugyanis, miután törvény kötelezi erre őket. kénytelenek utána járni mindennek, amit gyakori leveleiben Vállalat Dolgozói üzen nekik. Az igazgató sikkasztott, a kár 4 ezer 322 forint es ötvenhárom fillér ... Az igazgató minden előzetes bejelentés nélkül két pohár bort ivott meg munkaidő alatt... és így tovább... és. így tovább... Vállalat Dolgozói ezért javasolja Karthágó elpusztítását és a vállalat összes vezetőinek leváltását a Vállalat Dolgozói nevében. És most tessék kapaszkodni! Ügy hírlik, nekem többen is mesélték már, hogv Vállalat Dolgozóit megcsípték. Véletlenül persze, de megcsípték. Mert ugye a vállalat nem hülye azért egészen, még ha Vállalat Dolgozói feltételezte is róla. A fáma szerint a grafológusok szállították a balhét. Állítólag. Lehetséges persze, — magam is olvastam valahol —, hogy hiába tekergeti az ember a a csuklójára az óra járásával megegyező vagy fordított irányba. írásképének jellegzetességei mégis elárulják. Azt is mesélik, hogy Vállalat Dolgozói nem is a vállalat dolgozója volt, hanem a Vállalat Dolgozói felesége. Mert köztudott, hogy a nők mindenre képesek a férjükért. Néhányan még férjük karrierjéért is képesek mindenre. Erről is hallottam valamit a múltkoriban. Történt, hogy a Bergengóc Híradó szerkesztőségében megjelent egy fiatal hölgy és a gazdaságpolitikai rovat valamely munkatársát kereste, s találta is. Panasza? — kérdezte a gyanútlan skribler. Nincs, mondta, nekem nincs, de a férjem munkahelyén kérem, ott aztán bajok vannak, képzelje, a férjem főnöke cigarettázik. és a férjem tíz éve köhög ettől, krónikus bronchitisze van már, és a főnöke nem engedi időben haza, éjfélekig értekeznek; bagófüstben persze. Mit szól ehhez? A gyanútlan újságíró, végtéreis tudja, hogy mi a kötelessége, felajánlja erre, hogy súlyos probléma nyomába ered. de nem teheti bronchitiszes főnökhelyettesné ugyanis sietve közli vele, hogy 5 nem mondott semmit, csak úgy momentán említette meg ezt az ügyet, de rá aztán ne hivatkozzék senki, de ha az újságíró kollega csak úgy spontán kiszállna a gaztettek színhelyére, maga is tapasztalná, hogy a bronchitiszes férj mennyivel alkalmasabb volna a főnöki teendők ellátasara. mint éjfélekig bagózó. s ezzel mindenkit romba, a feleséget meg mély apátiába döntő eddigi. Gyanútlan újságíró begyűjti a a konzekvenciát. Apparátusnak nincs szerencséje, neki van. És sóhajt. Hálistennek saját hitvese nem szereti ennyire, hálistennek annyira sem. mint Vállalat Dolgozóiné. mert ha úgy lenne, ő, mármint gyanútlan újságíró is kénytelen volna megcélozni a halhatatlanságot, olymódon, hogy fényes nappal takarná ki az aszszony nyakát a város főterén r, r.