Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

4 Kedd, 1980. fcfiruár 12. Dorozsmai munkáséle! L 1973-ban közigazgatási­lag Szegedhez csatlako­zott öt község, így Kiskundo­íozsma is. A közművelődés irányítói tájékozódni kíván­tak a munkáslakosság élet­módjának mindennapi elfog­laltságairól, hogy ennek alapján kialakíthassák a köz­művelődés rövid és közép­távú tervét A szociológiai vizsgálatot Szeged megyei város vb mű­velődési osztálya és a (volt) November 7. Művelődési Központ felkérésére és anya­gi támogatásával végeztük. Az adatokat a JATE Kiber­netikai Laboratóriumában dolgozták fel, az irányítást Galambos Gábor tudományos munkatárs végezte. Az itt szerzett tapasztala­tokat és következtetéseket nagyon jól tudtuk kamatoz­tatni abban a kutatásban, amelyet 1979 szeptemberében kezdtünk, hogy megismerhes­sük a szegedi nagyüzemi munkások életmódját Választásunk azért esett Kiskundorozsmára, mert a Szegedhez csatlakozott köz­ségek (Algyő, Tápé, Szőreg, Gyálarét) aktív keresői kö­zül itt volt a legmagasabb az iparban és az építőipar­ban foglalkoztatottak aránya. Sőt az 1970-es népszámlálás adatai szerint az aktív kere­sők között nagyobb száza­lékban találunk ipari mun­kásokat Kiskundorozsmán (64,5 százalék), mint Szege­den (50,2 százalék). Klskundorozsma lakossá­gának életét különösen a leiszabadulás után nagymér­tékben befolyásolta a nagy­város közelsége. A mezőgaz­dasági termelés számára fel­vevő piac mellett egyre job­ban előtérbe került az ipar­ban való munkavállalás le­hetősége és a város iskolai, valamint közművelődési in­tézményeinek jelentősége. A mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak száma évről évre csökkent és elsősorban a szo­cialista iparban foglalkozta­tottak aránya növekedett. 1960-ban a kiskundorozsmai keresők közel fele, 1970-ben már csaknem kétharmada az iparban, építőiparban dolgo­zott. Kutatásunk során 317 főt kérdeztünk meg, ez a Do­rozsmán lakó Iparban foglal­koztatottak 10 százaléka. A megkérdezésre kerülő sze­mélyeket a rendelkezésre ál­ló lakossági névsorból vélet­len eljárással választottuk ki, a kérdőíveket névtelenül töl­tötték ki az egyetemi hallga­tó kérdőbiztosok. A vizsgálatra olyan idő­pontban került sor, amikor a közigazgatásilag Szegedhez csatlakozott volt községekben a kulturális intézményekkel rendelkező nagyváros hatása közvetlenül még alig jelent­kezett, de lemérhető volt, hogy a közigazgatási függet­lenség idején mit jelentett a nagyváros kulturális kisugár­zása a szegedi agglomeráció­ban élő munkásokra. Az előkészítés és a vizsgá­lat lebonyolításának idősza­kában (1976. október—1977. május) Dorozsmán a közmű­velődés számos gonddal küsz­ködött. Első látogatásunk al­kalmával a művelődési ház még éppen működött, de né­hány hét múlva rossz épület­állaga miatt bezárták. Közel két éve nem volt már mozi­előadás Dorozsmán. A tízezer főt meghaladó népesség köz­vetlen környezetében csak­nem minden közművelődési intézmény hiányzott. Ez nemcsak a művelődési lehe­tőségek hiánya miatt okozott nehézséget, de azok a dorozs­maiak, akikkei elbeszélget­tünk, hajlamosak voltak a Szegedhez csatolás kedvező vagy kedvezőtlen voltát azon keresztül megítélni, lesz-e egyhamar mozi és művelő­dési ház Dorozsmán. Az előkészítés során egyik Informátorunk a következő­ket mondta, amikor a helyi művelődés lehetőségeiről ér­deklődtünk: „Én nagyon-na­gyon behatároltnak tartom és nagyon szűkkörűnek... de ott egyetlen normális hely van — a könyvtár, ahol nyu­godtan, kényelmesen, vi­szonylag kulturált körülmé­nyek között le lehet ülni." A továbbiakban a dorozs­mai munkások életmódjának néhány jellegzetes vonásival foglalkozunk, művelődési szo­kásaik tárgyalására más al­kalommal térünk vissza. A megkérdezettek között a férfink és nők aránya 6:4 volt a férfiak javára. Ez megfelel a munkások nem szerinti megoszlásának. Átla­gos életkoruk 40 év körül van. Inkább a Három-, mint a kétfős család a jellemző családnagyság. A kérdőívet kitöltő mun­kások iskolai végzettsége mind a szegedi, mind az or­szágos átlaghoz képest vi­szonylag kedvezőnek mond­ható. Hozzávetőlegesen vala­mivel több mint egynegye­dük nem rendelkezik általá­nos iskolai vagy annak meg­felelő végzettséggel. Tíz dorozsmai munkás kö­zül 4 fő nem szerzett semmi­féle szakképzettséget. A nők között lényegesen magasabb azoknak az aránya, akik nem végezték el az általános is­kolát és lényegesen több a szakképzetlen munkaerő, mint a férfiak között. (A do­rozsmai munkásság nemek szerinti jellemzése már sok olyan egyenlőtlenséget jelez, amelynek hatása az életmód­ban is megmutatkozik.) Fon­tos jelzésnek tartjuk, hogy o szakképzettséggel nem ren­delkezők több mint egyhar­mada nem tekinti tovább­képzését lezártnak. Elsősor­ban a nők közül szívesen vállalkoznának szakképzett­ség megszerzése érdekében továbbtanulásra. A munkahelyi beosztásnál 4 kategóriát vettünk figye­lembe. Közvetlen termelés­irányító (és időközben kis­iparos-engedélyt kiváltott) 16,4 százalék; kiemelt szak­munkás, szakmunkás 38.5 százalék; betanított munkás 29,7 százalék; • segédmunkás 15,1 százalék. A nemek kö­zött Itt ls lényeges eltérést találtunk. A férfiak elsősor­ban közvetlen termelésirá­nyítóként, szakmunkásként dolgoznak, a nők főleg csak betanítást igénylő munkakö­rökben helyezkedtek eL Szentirmai László Vologdai „A szépség mindig öröm". Egy XVIII. századi szövőnő munkáján van kivarrva ez a bölcs mondás. A terítőt az egyik vologdai múzeumban őrzik. Vologda megye rég­múlt Idők óta híres népmű­vészetéről : csipkéiről, fafa­ragásairól, művészi szőtte­seiről. A pamut és lenfonál­ból szőtt díszes abroszok, ruha-anyagok, terítők, ken­dők és szalvéták igen kere­sett cikkek voltak a XIX. század nemzetközi vásárain. A XX. század elején ez a kézművesipar fokozatosan elvesztette korábbi jelentő­ségét. Csak a harmincas évek­ben éledt ujjá. 1937-ben Suhobogy faluban megalapí­tották a „Krasznij tkacs" Szövetkezetet Az új üzem­ben azok az öreg szövőnők dolgoztak, akik még any­juktól, meg nagyanyjuktól tanulták a mesterséget. Az új üzemben is megőrizték a régi technológiát, munka­eszközöket A falvakban fel­kutatták az épen maradt szövőszékeket, pontosan le. másolták és fölszerelték őket. Két év múltán n szö­vetkezet átköltözött Csere­povec városába és gyárrá alakult át. Az új, világos csarnokokban sem váltak meg a jó öreg, fából ké­szült szövőszékektől. A vologdai kézműipar hí­re eljutott a Szovjetunió határain túlra ls. A szőtte­sek a lipcsei, lisszaboni, ve­nezuelai, szalonlki és varsói nemzetközi kiállításokon nyertek érmeket és díjakat. (APN) — Nem jár a munkás ugye operába, nem néz ba­lettet, nem hallgat komoly zenét. Sok oka van ennek, és legfontosabbnak a lema­radást tartom. — Milyen lemaradást? — Műveltségbelit, gondol­kodásbelit. Lemaradást sok mindenről, amit emberinek lehet nevezni. — Ügy érzi, maga is le­maradt? ' — Nézze, ha úgy tetszik, én egy átlagember vagyok. Vízhúzó László villanyszere­lő szakmunkás, ötvenkilenc­ben „szabadultam". A mi időnkben a szakmunkáskép­zés úgy ment: kevés elmélet, nagyon sok gyakorlat. Sokat gondolkozom én ezen. Ebben a művelődésben minden baj az alapképzésnél kezdődik. Az iskoláknál. Mert kl megy ma szakmunkásnak? Aki a legrosszabb tanuló az általá­nosban ! A művelődésre nincs elég kényszer. Lá­nyomnak a hetedik osztály­ban csak egyetlen verset kell kívülről megtanulnia. — Akkor mi maradhat a művelődésben a munkás­nak? — Igazából csak az, amit önképzésnek neveznek. Sem­mi más. De ez annyi dolog­tól függ: adottságoktól, ér­deklődéstől, múlttól, környe­zettől. Nekem körülbelül 200—250 könyvem van ott­hon, krimiktől lexikonokig, de nem tudom, mennyire va­gyok ebben átlagos. — Inkább ne firtassuk ... — Csak firtassuk! Mert kell egy olyan ember, aki tud hatni: apám, olvass va­lamit, az úristenedet, mert buta maradsz! Ez kell, ilyes­mi kéne. Mert ide nem elég ám a plakát, meg a kam­pány, meg a sok sablonszö­veg. Nézze meg, most lehet itt a kendergyárban kapni a Világirodalom Remekei-so­rozatot, 26 forintért darab­ját Megrendeltem. Évente 500 forintot lehet számolni könyvekre, de ha azt is be­leszámítom, hogy karácsony­ra is veszünk könyveket egymásnak, akkor még töb­bet is. Én elég sokat olva­sok, azt hiszem, ha nem is rendszeresen. — Például mit? — Például a Merle-t. A Malevil teljesen hihető, még­is szórakoztatva gondolkod­tatja el az embert. Arról, hogy mindig is lesznek ve­zetők meg vezetettek, meg hogy az embernek van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy nem akar igazán béké­ben £lni, mindig csak marja a másikat. A sziget című könyve is erről szót — Ilyen olvasmányok nem vigasztalhatják meg na­gyon... — Nem biztos, hogy az a legfontosabb, hogy vigasz­taljon egy könyv. — A figyelmét ki hívja föl a könyvekre? — Van egy kollegám, a Katona Feri. Azt mondja egyszer nekem, te, komám, olvasd el a Rideg Sándor könyvét, az Indul a bakter­házat, marhajó. Anélkül, hogy utána még beszéltünk volna róla, én a Bakterház után áz összes többi Rideg Sándor-könyvet elolvastam. Ez a székely humor! Ezt, ezt nem lehet veszni hagyni! Szóval valami ilyesmire gondoltam én az előbb. — Gondolja, hogy a maga esete átlagos? — Lehet. Vagy lehetne az. Persze, nem egyszerű. Ott a Sánta Ferenc novellája, a Sokan voltunk. Szerintem csak az képes igazán megér­teni, aki akkor élt, a háború alatt, meg közvetlenül utána. Énrám mindig úgy hat az az írás, hogy nagyon. Jófor­mán kívülről tudom már. — Nem ajánlotta mások­nak? — Aki olvas, megmarad leginkább magának. A mun­kánk annyira szétszórt, úgy betölt bennünket, idő sem igen van ilyesmiről beszélni. Munka után, a kocsmán kí­vül, ugyan hol jön össze a melós? Brigádértekezleteken, ahol a termelés van, meg újra a termelés. — Szóval, ki-ki olvasson, művelődjék, ahogy tud? — Azt nem mondtam. Szervezettebben jobb lenne. Mert higgye el, a tévé fö­lötti magasabb kultúrát azért a könyvek jelentik igazán mindnyájunknak. Gondolom, ezt tudják azok is, akiket illet Domonkos László Büfé helyett iratok Nem megy az üzlet — pa­naszkodnak a vendéglátás­ban tevékenykedők. Nem megy az üzlet — állapítják meg a vendégek is, csak más hangsúllyal. A szakácsok, a felszolgálók és a vezetők a nem is olyan rég még min­dennapos nagy forgalmat áhítják vissza. A vendégek — mi tagadás, némi kaján­sággal — kíváncsian lesik, mit tesznek a vendéglátó vállalatok azért, hogy az üz­letektől elpártolt lakosságot visszahódíthassák. Elmúlt az az idő, amikora vendégeknek az ajtóban, les­ben állva kellett várniuk, hátha lesz üres asztal az ét­teremben. Most — kevés túl­zással — a helyzet fordított­ja tapasztalható. A vendég­látók állnak lesben: csak­csak betér valaki az üzletbe. Elfoglaltságuktól akár mal­mozhatnának is kezükkel. De mert a tétlenség kellemet­len következményekkel Jár — a jövedelem a forgalom­tól függ — inkább eszüket tornásztatják. S ha számba veszik a lehetőségeket, előbb vagy utóbb, de mindenkép­Tanuló koreaiak Á szocialista Koreában a lakOBság fele, 8,6 millió em­ber vesz részt az oktatás különböző formáiban. A közoktatásban elért eredmé­nyek, amelyek önmagukban is jelentősek, még lenyűgö­zübbek. ha emlékezetünkbe idézzük, hogy 1945 előtt az ország lakosságának 80 szá­zaléka írástudatlan volt, fő­iskolák egyáltalán nem vol­tak. az oxtatás pedig japán nyelven folyt. Ma csupán a KJZ» I? Szén Állami Egye­tem nappali tagozatán 12 ezren tanulnak, az esti és a levelező tagozaton pedig to­vábbi ötezren. Az egyetemen évente háromezer jövendő szakember szerez diplomát. A KNDK-ban sokan ta­nulnak a gyárak mellett működő szakiskolákban és felsőfokú szakiskolákban is. A kangszöl kohászati üzem technológiai főiskoláján pél­dául két évtizedes fennál­lása alatt több ezer mérnö­kül ktveztek kl HÁZASSÁG Nyerges Tibor és Virág Julian­na Violia. Ballá Iván és Szász Györgyi Eszter. Jeszenszkí Hó­bort Gyula és Tóth Valéria Ibo­lya. Kovács János és Balogi Er­7jsióbot, Vetró József és Mag íréin. Kovács Péter és Németh Gáb­riel,la. Jáirosi József és Barabás Edit Klára. Molnár István és Csó­kás Zsuzsanna házasságot kötöt­tek. SZÜLETÉS Némedi Mihálynak és Balogh Zsuzsannának Zsuzsanna. Raj da Lászlónak és Simiita Zsuzsanna Erikának Krisztina. Takács Imré­nek ós Borbély Erika Évánalk Márta, Fodor Istvánnak és Sza­lai Ildikónak Bea Emőke. Janzső Istvánnak és Damil Piroskának István. Kósa Lajosnak és Deáki Ibolyának Lajos. Füstös Attlllá­nak és Máté Emőke Evánaik Sza­bolcs Zoltán. Szalai Ferencnek és Miaröti Gabriella Krisztina nak Boldizsár. Slárt Jánosnak és Kiss Teréziának Szilvia, Füzes József­nek és Rádiós Margitnak Péter, Gyuris Istvánnak és Beke Júlia Etelkának István Tamás, Zádori Antalnak és Monostori Rozáliá­nak Norbert, Fábián Albert Ot­tónak és Anigyial-Tóth Klárának Albert. Pálnak Antalnak és Kor­dás Évának Róbert, Tulok Imré­nek és Kádár-Németh Katalin­nak lm/re. Fejes Ernőnek és Kandó Máriának Ágnes, Tóth Lajosnak és Ábrahám Ilonának Rita. Szeles Bélának ós Kodány Zsófiának Zita Edina. Klitimyi Istvánnak és Csaip Irma Máriá­nak Kinga, Dékány Sándornak és Huszlna Eszternek Renáta. Honfi Lászlónak és Géberlcs Magdolná­nak Gyöngyi, Zakar András Jó­zsefnek és Péter Rozáliának Be­áta. Farkas Józsefnek és Domkó Klárának Richárd József. Mátó Józsefnek és Orosz Katalinnak József, Harmatit Sándornak és Csókást Teréziának Tűnd- Tí­mea, Huszlik Tamásinak és Katla Etelkának Annamária, Vojnics­Rogics Sándornak és Szűcs Jusz­tinának Szabolcs, Szél Mihálynak es Pipis Erzsébetnek Ágnes. Papp Családi események Gábornak és Kiss Kaitallmmatk Linda. Hegykőt György Lajos­nak és Móra Katalinnak Szilvia, Hódi Tibornak ós Zádory Erzsé­bet Mártának Kata Mária. Hódi Tibornak és Zádory Erzsébet Mártának Anita, Nagy Sándor­nak és Berényt Évának Zoltán. Seres Józsefnek és Dudás Rozá­liának Roliamd Levente. Palásuk Bélának és Molnár Kata,Unnak Katalin. Simon Zoltánnak és Kö­teles Juliannának Norbert, Sze­keres Károlynak és Kondász An­nának Judit, Bánhegyi Zoltán Jó­zsefnek és Biczók Máriának Bri­gitta Bernadett, Rodor Imrének és Monostori Juliannának Csaba, KJss Gábornak és Oszlp Máriá­nak Viktória, Kiss Károlynak és Szabó Irénnek Károly. Bódi Ist­vánnak és Szirovicza Erzsébetnek Hajnalka, Kovács Jánosnak és Ma rozsán Irénnek Zsolt. Virág Zoltánnak és Börcsök Anikó Má­rtának Zoltán. Józsa Tamásnak és Héjjá Ildikónak Martaim. Ke­rekes Lászlónak éa Mityók Má­rtának Zsuzsanna. Nemes Gá­bornak és Bálint Irén Anikónak Nikoletta. Födi Jánosnak és Su­rányi Erzsébetnek Katalin. Var­ga Lászlónak és Huszta Idának László Gergely. Pigniozki Sán­dornak és Kothemcz Rozáliának Beáta. Kovács Sándornak és Sándor Ilonának Attila, Tart Jó­zsefnek és Kiss Ibolvárwik Krisz­tián. Tori János Józsefnek és Selymes Ilonának József. Erdei Istvánnak és Kreininger Erzsé­betnek Szilvia, Major Jenőnek és Danó Katalinnak Zoltán, Nyári László Imrének éa Fodor Anná­nak Zoltán, Sípos Jánosnak és Borsay Marianna Krisztinának Marian,na. Kecskés Antalinak és Szabó Ilonának Tamás, Konesek Imrének és Pócsl Etelka Zsu­zsannának Krisztina Judit. Do­manyik Istvánnak és Ráez Ibolya Évának István, Lajkó Lászlónak é« Selymes Máriának László, Gábor Józsefnek és Gonda Kata­linnak Csaba. Szalma Vincének és Szerencsi Juditnak Zsuzsan­na. Tnáser Ferencnek és Jánosi Gabriella Juditnak Bálint László, Terhes Istvánnak és Börcsök Ilo­nának István Norbert, Lattnovics János Gábornak és Fiazekas Edit­nek Dóra nevű gyermekük szü­letett. HALÁLOZÁS Burtán Géza, Kiss József. Sza­bó József, Sala Imre. Tapodi Já­nosné Kálmán Irén, Pailatimjus Istvánná Fekete Rozál. Balázs Béla, Baltm István András. Kel­ler Tivadamé Cstk Irén. Türzó János. Császár Anitáidé István Mária. Pap Rafael. Zombori Jó­zsef. Tóth Józseíné Tóth Julian­na, Ménesi Ferenc, Juhász An­tajné Farkas Ilona. Révész Le­jönné Korom Ilona. Rózsa Jó­zsef, Vér Eerencné Magyari Pi­roska. Mertllk Imre, László Gyu­la ne Cyovai Rozália. Farkas László. Kormos Mihályné Márta Viktória. Busa Jánosné Braun Éva. Tóth Béla Dénes Istvánmé O&kó Mária. Kliegl Béláné Va­szllcsiin Andrea, Szekeres Árpád István. Radványi József. Slebdcs Józseíné Németh Ibolya Ilona, Szeles Sándonné Szécsényi Ju­lianna. Patrik Fái, Tóth-Pördl Mátyás, Dudás Mihály. Kocwnyi Mihályné Rácz Róna, Bozóki Viktória. Vass Imire. Nagy pá 1 Fe­renc. Tcrbe Mihály, Rácz István, Lábd.v István Lajos. Slsák Mi­hályné Koprts 1 tataim. Balog La­tos. Hildák Istvániné Bódi Erzsé­bet. Kiss Tibor, Kovács János. B.tráth Andrásné Tezsia Mária, dr. Jó.láirt István, Kelemen rst­van. Hibacskó Péterné Csősz Ve­ronika. Batki Imréné Pao Rozá­lia, Menyhárt Sándor. Vida Géza. Fodor Géza József. Szögi Imréne Csoti Ilona meghalt. pen oda kell kilyukadniuk, hogy a megváltozott helyzet a korábbitól eltérő üzletpoli­tikát kíván. Nevezetesen: nem elég a vendégre várni, hanem elébe kell menni. Akár az utcára. Erre a következtetésre ju­tottak az Alföldi Vendéglátó Vállalatnál is. Jó kereskedő módjára felismerték: a meg­változott árakkal elriasztott lakosság olcsó, friss, jóízű ételekkel visszacsalogatható. Logikusan kifundált recept­jük szerint az utazás miatt siető, kapkodó, többnyire korgó gyomorral . várakozó embereket akarták megnyer­ni. A központi konyhájukhoz csak néhány méterre, a Bar­tók Béla téren — a Jósika és az Attila utca sarkánál — található füves terület adta az ötletet. Könnyen elférne rajta egy tetszetős, mind­össze négy négyzetméter alapterületű pavilon, gon­dolták. Ha felállíthat­nánk itt a mini büfét, jól járna a vállalat és nyer­ne a lakosság is, így véle­kedtek. A tervezgetést tett követte. A vállalat jcözterület-haszná­lai engedélyért folyamodott a városi tanácshoz. A kérel­met — először első-, majd másodfokon — elutasították. Közben persze pro és kontra érvek csatáztak az ügyben. Az iratok tanúsága szerint a kérelmező fél arra hivatko­zott, hogy a büfé elsősorban a lakosság érdekelt szolgál­ná. Egyebek között frissen sütött palacsintát, illatos ré­teseket, hot-dogot, szendvi­cseket, tejterméket, télen akár forró teát is kínálná­nak. Reggelizhetnének, uzsonnázhatnának itt az em­berek. Jártukban-keltükben, vagy amíg a buszra várnak, bekaphatnának néhány fala­tot. A büfé felállításában jo­gosult hatóság szerint az öt­let forgalomtechnikai okok miatt kivitelezhetetlen. A vállalat helyszínrajzot is mellékelve igyekezett kitar­tani a terve mellett. A pavi­lonba a közeli konyhájuk­ból, kézben szállítanák az árut, járművekkel nem za­varnák a Bartók Béla tér valóban nagy forgalmát — ígértek. A hatósági határo­zat, mely voltaképpen pon­tot tett a történet végére, ki­mondja, hogy az ügyben fel­lebbezésnek helye nincs. A lakosság véleményét a vendéglátó vállalat kezde­ményezéséről, nem tartal­mazzák az iratc-k ... Ladányi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom