Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

Kedd, 1980. február 12. 5 Házmester-búcsúztató Alig ér véget az előadás, a Kisszínház előcsarnokába széksorok népesülnek be gyorsan. Szemben velük jólismert színészarcok: Kovács Jánosé, Barta Máriáé, Kátay Endréé és így tovább S meg két emberé, akiket szintén nagy-nagy taps fogad: . Csurka István az egyik, a Szegeden jó félévig Játszott Házmestersirató írója^ a másik pedig Félix László, a darab rendezője. Akik pedig a sűrű széksorokban ülnek: az előbb még nézők voltak, most viszont egyszerre lesznek kérdezők és beszélgető partnerek. Mert e szokatlan, előadás utáni valami — közönség-művész találkozó, ankét, egyben a Munka és műveltség kulturális brigádmozgalom színházi felkészítője, jó néhány brigád részvételével. Peregnek a kérdések. Csurka István válaszol, szólva a szegedi Kisszínházban utólszor játszott Házmestersirató „vetkőztetéseiről". a darab végén hallható Kossuth-nótáról. írói tapasztalatairól, látásmódjáról. Nagy Zoltán—Herczeg Pista a „kölcsönös gyóntatásról" —, Barta Mária Jónásné hétközrapiságáról, Kovács János toMMHM Szász elvtárs egyéni jellemvonásairól beszél. Ám nemcsak kérdezz-felelek játék zajlik itt, jó órával az előadás befejezése után. Vélemények. reflexiók, az elragadtatott gratulációktól — udvarias de határozott hangú kritikákig. S észrevételek, apró megjegyzések, „kinek ml jutott eszébe erről vagy arról". A bögrecsárdáról a zúgpálinkafőzdékről és -kimérésekről például. Máriáss Melinda szándéka ellenére fgy az egyik néző túlbuzgó jószántából még azt is megtudhatta, Szegeden hol található ilyesmi... Ami a találkozó gyakorlati hasznát, a vetélkedőre szerzett Információmennyiséget illeti — csak később lesz mérhető,, ellenőrizhető. Am erősen gyanítható, hogy ennek a másfél órás beszétbetésnek eredményei — színház és közönség, fró, rendező, színész és néző között — már jóval hamarabb, egyértelműen tapasztalhatóak holtak. Nevezetesen, közvetlenül az ankét után. A felcsattanó tapsban, a köszönetekben. S az elégedett, jókedvű arcokon, a kijárat körül. D. L. r"" • « . J ' • , ; ^fjgfyi! m m i & ms ^mm i Nagy László (elvétele Csurka István válaszol Befejeződött a néptáncosok konferenciája A Néptáncosok Országos Tanácsának megalakulásával vasárnap befejeződött az amatőr néptánco6ok országos konferenciája a Kertészeti Egyetemen. A néprajzkutatókat, koreográfusokat, táncosokat és népzenészeket tömörítő 25 tagú társadalmi szervezet elnökéül dr. Pesovár Ernő néprajzkutatót és koreográfust választották. A testület célkitűzése, hogy munkájával elősegítse; a magyar és a nemzetiségi néptánckincs minél inkább a szocialista kultúra részévé váljon. Ezért javasolja: az intézményes állami oktatásban a néptánc-, illetve népzeneoktatás is a tantervbe kerüljön. Jelenleg a néptáncegyüttesek megközelítően felét gyermekcsoportok alkotják, ezért különösen fontos nagyobb gondot fordítani ezeknek az együtteseknek a támogatására, számukra a megfelelő körülmények biztosítására. A nemzetiségi táncegyüttesek és a falusi hagyományokat őrző népi együttesek Í6 a korábbiaknál több támogatást igényelnek, hogy tevékenységük mind eredményesebb lehessen. A most megalakult országos tanács ajánlásokat dolgoz ki a néptáncfesztiválok, seregszemlék összhangjának megteremtésére. Eszerint a jövőben meghatározott program szerint rendezik majd meg a tájegységek, a népi együttesek, az amatőregyüttesek fesztiválját, s a tervéi; szerint nemzetközi néptáncfesztivál megrendezésére is sor kerül. Ezek a fesztiválok is elősegíthetik, hogy a néptánc számára az eddigieknél nagyobb tömegbázist hozzanak létre, az ország néptánckincsét sokkal többen ismerjek meg. (MTI) Ifjú Ff A KISZ kulturális akcióiról aw 0, a riporter Akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni, tartja a szólásmondás. Újságban nemigen illik riporteri teljesítményeket elemezni, hiszen nem túlzottan etikus dolog reklámot vagy antireklámot csinálni saját szakmánknak. Két ok szól mégis amellett, hogy némi teret szenteljünk a riporteri munka bizonyos módszereinek és eredményeinek. Egyik: hogy nem akármilyen riporteri személyiségről esik szó, pontosabban nem mindig egy, kis is ő, a riporter. Másik pedig, hogy a mindenkoron kialakítandó emberi kapcsolatok technikájához fontos adalékokkal is szolgálhatnak talán az alábbi példák. Moldova Györgyre a legutóbbi évekig az volt jellemző, hogy riportjaiban úgy kérdezett, hogy minden apróság, amit alanyai mondtak, hihetetlenül érdekfeszítő,- mélyen emberi lényeggé változott. Ko pányi György dramaturg most arra vállalkozott, hogy — a Délutáni Rádiószínház múlt hét csütörtöki, a Kossuth-adón elhangzott bemutatójában, a Girold Mihály nyomómester című riportban — megkísérelje nyomon követni, „leleplezni" Moldova módszerét. Háromnegyed óráig maga az Író kérdezgette életéről a 70 éves textiles mestert. Végig jól hallhatóan, borozgatva, közbeszólásokkal, egy-két szavas, ám a riport sikere érdekében többnyire döntő fontosságú riporteri reagálásokkal, indulatokkal és ellágyulásokkal, humorral és gyakran kifejezetten provokatív kérdésekkel. Egyszóval úgy, ahogyan a valóságban egy ideális riportnak történnie kell. (A borozgatást leszámítva.) Van-e titka Moldovának ? Nem elsősorban a tények, hanem az azok mögötti ellentmondások, a kimondott jelenségek mögött a lélektani történelmi összefüggések érdeklik. A végletekig alkalmazkodó: úgy irányít, hogy partnere azt hiszi, ő uralja a terepet, ennek következtében önálló, magabiztos lesz, és bátran beszél. Váratlan kérdések, amelyek kíméletlenek és együttérzők, összekacsintok és tiszteletteljesek: az egész beszélgetésből végül is az derül ki, hogy ő.'a riporter, tulajdonképpen mindenért szereti az általa megszólaltatott emmert, mindenért, ami csak benne van, és amit az számára- elmondásra méltónak tartott. A dolog látszólag egyszerű. Látszólag. Ennyit a személyiségről, ami az általános emberi kapcsolatokat illeti, minőségükhöz a Girold Mihállyal folytatott dialógus hangneme, stílusa, technikája több szempontból példaadó lehetne. Főleg ami a tapintatos megbecsülést illeti. Hiszen Girold Mihály élete valójában „csak" annyira különleges, mint bármelyik hozzá hasonló korú emberé. Hogy Moldova György mégis hallatlanul érdekes, közérdekű információk sorát csiholta ki as öreg mesterből, az csak néhány olyan szakmai igazságot bizonyít (azokat viszont fényesen), miszerint minden emberben rejtőzik legalább egy riport (sőt rendszerint ennél jóval több is) vagy, hogy a történelmet minden egyes emberi életben szinte totális mértékben érzékelni lehet A Benedikty Béla által rendezett legutóbbi Délutáni Rádlószínház-bemutató azonban nemcsak Moldova-módszervizsgálat volt. Rádiós produkciónak sem bizonyult utolsónak, sőt! Izgalmas, kiválóan megszerkesztett műsorrá állt össze, ám az -igazi főszereplő mégiscsak Moldova György volt Ahogyan a tévé sem igazán tévé — Vitray nélkül, az elmúlt 30 év irodalmi riportja sem teljes a Moldova György-i stílus és technika nélkül. Ha eme tényt illusztrálja éppen az ő rádióriporterré avatásával a tömegkommunikáció, azt — csak üdvözölni lehet Netán még tanulni is belőle. D. A könyvtárakban. való jobb eligazodáshoz, irodalmi nagyjaink emlékét őrző helyszínek felkutatásához, más népek kultúrájának megismeréséhez, és az ifjúsági amatőr előadóművészét népszerűsítéséhez ad változatos programkínálatot a KISZ KB alig néhány hónapja meghirdetett, s máris népszerű „Művelt ifjúságért — korszerű műveltségért" akciója. Az elkövetkező hetekben és hónapokban e négy „műfajban" országos játékok, vetélkedők és más seregszemlék tesznek pontot a több százezer dolgozó és tanuló KISZ-fiatal versengéseire, mondotta Lendvai Ildikó, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője az MTI munkatársának. Az ifik idei kulturális, művészeti és közművelődési lehetőségeiről, feladatvállalásairól szólva kiemelte: — A négyféle feladatot kínáló átfogó akció egyike a „Könyv és ifjúság" hamarosan a rádió nyilvánossága előtt zárul országos könyves játékkal. Hatezer csapat — alapszervezetenként öt fiatal — indult a múlt év szeptemberében a helyi vetélkedőkön. Nemrég a 23 legjobb brigád Csillebércen mérkőzött meg egymással, s közülük nyolcan februártól áprilisig országos nyilvánosság előtt döntik el a végső sorrendet. — Rendkívül népszerűvé vált a honismereti mozgalom ifjúsági „változata" a „Hazai tájakon" című akció. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda segítségével áprilisban újra kezdődik a játék. Az idei irodalmi évfordulókhoz kötődve, költőink, íróink alkotói életútjának kiemelkedő állomásait keresik fel az ifjú turisták, hogy az alapszervezetekhez már megküldött 30 ezer játéklapon szereplő kérdésekre helyes válaszokat adhassanak. A Kulturális Minisztérium mellett működő „Tájak, korok" nevű szervező bizottság vállalta a zsűri szerepét. A legjobbak 1981 áprilisában részesülnek jutalomban. — Az ifjúsági mozgalom kis közösségei áprilisban új terveket szőnek a következő akcióévre. Bizonyára sok alapszervezet immár másodszor iktatja be programjába a „Barátaink" elnevezéssel tavaly először meghirdetett akciót. Egy év tapasztalatai alapján elmondhatjuk már, hogy sikerült felkelteni az érdeklődést a szocialista országok kultúrája, művészete iránt. Egy-egy baráti országot választottak, és választanak a jövőben is a közösségek. A művészet és ifjúság akció felhívása az amatőr ifjúsági mozgalom 70 ezer énekesét, táncosát, zeneművészét és színtársulati tagját mozgatta meg. Februárban a jelentkezések zárultával művelődési otthonok, KISZ-bizottságok és a helyi tanácsok szakemberei hamarosan elbírálják; ki mit tud. Márciusban már az első rostán túljutott „közönségképes" produkciókból országszerte bemutatók kezdődnek a városokban, á járásokban és a főváros kerületeiben. A munkahelyek, az oktatási intézmények legjobb amatőr előadócsoportjai és egyéni előadóművészei először kapnak szervezett országos bemutatkozási lehetőséget áprilisban, nyolc egyetemi városunkban, Szegeden is. Végül júniusban „Művészet és Ifjúság" bemutatótábort szervezünk Balatonfüreden a 400 legszínvonalasabb ifjú előadóművésznek, lehetőséget teremive a szakmai eszmecserékre, s ugyanígy a környék lakói, az ott nyaralók előtti bemutatkozásra — mondotta befejezésül Lendvai Ildikó. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas akadémikusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak, a Magyar Vöröskereszt elnökének kiemelkedő tudományos és közéleti tevékenysége elismerésként, 80. születésnapja alkalmából % Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta ét. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Kornidesz Mihály, az MSZMU Központi Bizottsága osztályvezetője, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. (MTI) Hétfőn ülést tartott a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének központi vezetősége a Fészek művészklubban. A tanácskozáson elfogadták a vezetőtestületek ez évi munkatervét, valamint a szövetség idei nemzetközi programját. Döntöttek az 1980. évi költségvetésről is. A központi vezetőség a továbbiakban személyi kérdésekről tárgyalt. Vass Imrét, a szövetség eddigi főtitkárát felmentették tisztségéből és megválasztották a szövetség elnökének. Símó Tibort a központi vezetőség kooptálta tagjai sorába és megválasztotta a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkárává. Az Elnöki Tanács Vass Imrét több évtizedes munkássága elismeréséül, nyugdíjba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese adta át. (MTI) Mindkét sorozatnak az utolsó előtti részét láttuk a héten; az egyik amerikai, a másik francia. Ugye nem nehéz kitalálni, a keddi „versenytársakra" gondolunk, Kunta Kinte fölmenőinek és kései utódainak történetére, meg A repülés történeté re. Versenyről persze csak azért beszélhetünk e két — tartalom és feldólgozásmód tekintetében egymástól annyira eltérő — filmsorozat között, mert hetek óta egyazon napokon, egymás után kapjuk őket. Mármost, ha az általános nézői szokásoknak vagyunk a rabjai, megnézzük (igen, sajnos nézzük, fotelból) a tornát, a mesét a gyerekKönyvbarátkörök Ujabb nekirugaszkodással igyekszik előmozdítani a népfrontmozgalom országszerte a könyvazeretetet, az olvasókultúra további terjedését — jelentették be azon a hétfő délelőtt kezdődött tanácskozáson, amelyen a HNF közművelődési aktivistái, könyvtárosok, pépművelők vettek részt. A téma: művelődő közösségeket lehet és kell szervezni az országos hálózatú könyvtárak köré. A tízéves hagyományokkal, tapasztalatokkal rendelkező „Olvasó népért" mozgalom friss feladatáról van szó. Nevezetesen arról, hogy a hajdani munkás-földmunkás olvasókörök mintájára — jó hagyományukat felelevenítve — szerte az országban megteremtik az egyéni művelődés 'özösségi formáit, könyvbarátköröket, a könyvtárakhoz kapcso'ódó' csoportokat, klubokat hoznak létre. ürügyén kel, a Híradót mindenképpen, s máris kezdődik a Gyökerek, ennek 50 perce után még 40-et ülhetünk a repülés kedvéért Szolidan szólva: bőrkeményedés-veszélyes. S akkor még nem számoltunk egyéb komplikációkkal, például, hogy a gyerekeknek nem ajánlatos elmerülni — teszem azt — Kizzy és a fehér gazda esetének tanulmányozásában. Tehát a gyerekeket ajánlatos 8-kor lefektetni, ez a művelet pedig időigényes, az időt pedig a Gyökerek műsoridejéből nyerjük. * A saját „nézettségi mutatóim" áttekintése után arra a fölfedezésre jutottam, hogy a Haley-regény tévéváltozatából egyre könnyebb szívvel nyertem el az egyre hoszszabb időket, míg a repüléstörténet percei alatt egyre következetesebben csak ültem s csak néztem. Az én szememmel tehát kétségkívül Dániel Costelle sorozata látszik a győztesnek. Furcsállhatnám, mert a történelem iránti érdeklődésemet jóval nagyobbnak tudtam, mint a technikait, s a Gyökerek tér mája az amerikai négerek történelme, míg a másiké: a repülők. Csakhogy a gyökereket kutató, rokonszenves öntudattal és önmegismerésvággyal könyvbe írt rabszolgaságtörténelembe túl sok banalitás, könnyfakasztó melodráma, hatásvadászat és dramaturgiai üresjárat keveredett, amikorra a képernyőkre került. A .repülők ürügyén pedig olyan információgazdag, elfogulatlanul fölrajzolt világtörténelmi tabló is kerekedett, hogy historikus legyen a talpán, aki követni tudja a népszerű, hatásos történelmi ismeretterjesztésnek ezt a mintáját. A Costelle-sorozatban ugyanis a technika együtt jelenik meg létrehozójával, a küzdő emberrel, s azzal a történelmitársadalmi háttérrel, amely segítette vagy hátráltatta az ikarusi vágyak megvalósulását, meghatározta a technika felhasználásának módját, emberies és embertelen célokért. S. E. i